Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-08 / 41. szám
1 EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÖZÉPISKOLA, NŐVÉ ZÄMKY (ÉRSEKÚJVÁR) Ha kereesed az iskolánkat, a fák között, az örökzöld bokrok között keresd, mert ott van Nővé Zámky (Érsekújvár) Kálvária utcájában, ahol fák hajolnak a házak fölé, és akad még csendes árnyér kos zug is. Az épülete régen zárda volt, ezért kissé rideg. De már nem sokáig járunk ide, épül a város új kórháza, s vele együtt majd csak elkészül a mi iskolánk és egy meleg, otthonos, modern internátus is. Persze, addig is meg kell lennünk a régiben. Ez rideg és kietlen. Nyolcán is lakunk egy-egy szobában, kicsiny a tanulószobánk, és második otthonunknak csak azért nevezzük, mert akad egy-két jó nevelőnk, és mert az osztály- és iskolatársairik is ott laknak, velük pedig a rossz is könnyebben elviselhető. Együtt dolgozunk és együtt örülünk az eredményeknek „Az Ifjúsági szervezet tagjának lenni azt jelenti, hagy minden erőnket és munkánkat a közösségnek szenteljük“ — mondta Lenin elvtárs, és a ml iskolánk Ifjúsági szervezete ennek a mondatnak a szellemében működik. Már 1950-ben, amikor az Iskolánkon megalakult az első Ifjúsági szervezet, ezt tekintette veszérelvének. Az eltelt több mint húsz év folyamán mindig komoly tevékenységet fejtett ki az iskolánkon az Ifjúsági szervezet, és ezért természetes, ho.gy 1970-ben az elsők között alakult meg nálunk Is a SZISZ. Akkor nagy volt a lelkesedés a lányok körében, akik Jelentős segítséget kaptak a tanári kartól, az Iskola pártszervezetétől. Az eredmény, hogy kezdettől fogva járás legjobb szervezetei közé tartozunk. Például a múlt évben hét politikai és öt érdekkör dolgozott az Iskolánkon. Vezetői a tanítói karból és a SZISZ vezetőségi tagjaiból kerültek ki. Egyik legfontosabb munkánknak tartjuk a pionírokkal folytatott munkát. Tudjuk ugyanis, hogy nagyon sokszor éppen azokból lesznek a legodaadóbb ápolónők, akik már a gyermekkorban találkoztak a hlvatásszeretettel és Ifjú korban el- köteJezték magukat az emberért végzett munkának. Iskolánkon az a szokás, hogy minden feladatot közösen oldunk meg, és együtt örülünk az eredményeknek. Ettől a -gyakorlattól a jövőben sem szeretnénk eltérni. Búkor Szilvia, a SZISZ alelnöke Huszonöt éves az iskolánk Az iskolánk 1949 ben létesült, és az akkori három osztály egy alapiskola épületében kapott helyet. Később kormányunk és pártunk határozata alapján. valamint az egészségügyi lendszer bővítése és módosítása következtében szükségessé vált az osztályok létszámának a növelése, s ezért egy másik épületben kaptunk helyet. A nemzetiségi kérdés marxista-leninista elvek alapján történő megoldásának köszönhető, hogy az 1966 87-«s tanévben 35 tanulóval magyar osztály nyílt az iskolánkon. Az osztályok tanulóinak létszáma ettől az évtől állandóan 34—39 között mozog. A tanulók, elsősorban is a magyar osztályok tanulói a levicei (lévai), a galántai, a nitrai és a bratislavai járások fiataljaiból kerülnek ki. A tanulók az általános műveltséget nyújtó tantárgyakon kívül szlovák nyelvű szakképzésben is részesülnek. Ezeket az órákat orvosok vezetik, és a tanulók az anyag lényegével magyarul is megismerkednek. Oiákjaink részére minden oktatási feltételt biztosítunk, és csupán rajtuk mólik, hogy elsa|átitják-e mindazt, amit az iskola nyújt nekik. Tanáraik hivatásuk magaslatán állnak, s tudják, hogy sok múlik azon, hogyan nevelik a leendő egészségügyi nővéreket, hiszen ettől függ, hogy azok később hogyan fognak bánni a betegekkel. Iskolánk nemcsak a hivatásra való felkészülést tekinti a (eladatánk, hanem azt is, hogy tanulói a szocialista haza hü építői legyenek. Ezért a leendő egészségügjd nővéreket olyan szellemben neveli, hogy tudatában legyenek hivatásuk fontosságának és az emberi elkötelazettségnek. hogy tudatosítsák: az ember számára a legdrágább kincs az egészség. A ml fiataljainknak, akárcsak az ország többi fiataljának közös a célja: a szebb és boldogabb jövő megteremetése. Juhász Rudolf, az Iskola lg. h. Nem vándormadár, hanem ázott csirke / — Hogy ki a lecpiépszerübh tanárunk? Az iskola igazgató- helyettese, Juhász Rudolf. 0 tud legjobban bánni a tanulókkal, mindig vidám, tréfára kész és egyben készséges. Ha megmondom, hogy a matematikát és a fizikát tanítja, azt is hihetné az olvasó, hogy morózus, és az iskola réme. Szóval nem az, mégha a külseféból erre következtetne Is valaki. Egyébként középtermetű, bátor tekintetű, és néhány hajszála már kihullott az iskola diákjaiért, ami nem is csoda, hiszen sokszor adunk rá okot. A nyáron például egy igazolásra lett volna szükségünk és egy pecsétre, de hogyan szerezzük meg? Motorkerékpárra ültünk, és Irány az Iskola. Az iskolában senkit sem találtunk, csak az üres jalak és az üres osztályok jogadtak. Mi 'évók legyünk? — kérdeztük magunktól. Az új iskola Iskolánkban sok a probléma, de valamennyi olyan jellegű, hogy segíteni rajta csak egy új iskola felépttésével lehet. Az új iskolát már régen ígérgetik, azt mondják, hogy az új épülő kórház mellett egészségügyi iskola is lesz. De ha a kórház és az iskola építése ilyen ütemben halad, akkor még sokáig csak ígéret marad az új iskolaépület. A mostani épület valamikor kolostor volt, ezért kevés benne a tanterem, és ami van, az sem megfelelő. Egyszerűen nincs annyi tantermünk, amennyi az osztály, a Így naponta várunk, hogy egy egy terem megürüljön, és megkezdhessük az órát. A tantermeink is természetesen nagyon kicsik, és egyik- másik osztály tanulói nem is férnek el az óra alatt a tanteremben. Tomaterműnk is csak akkora mint egy osztály. Elképzelhetitek, hogyan mozgunk, ha mondjuk harminc-harmincötén vagyunk. Nem tudom, hol vannak még olajos padlók, de nálunk még az van, és egy-egy óra után úgy fogadnak tanulótársaink a folyosón: „Mi az, nálatok fekete óra volt?“ Nem, csak egyszerűen fekete lett a nadrágunk, pilláinkra ráradódík a koromfekete por, arcunk „hamvasan“ fekete. No, de sebaj, fiatalok vagyunk, és ha elkészül az új iskola, úgy elfeledjük ezeket a bajokat, hogy magunk is csodálkozni fognak. Sánta Katalin — Tudod mit — szólt az egyik, jelkeressük az iskola igazgatóhelyettesét, Juhász Rudolj elvtársat, 0 biztosan nem uta sít el bennünket. így is tettünk, megkerestük, és elmondtuk mi járatban vagyunk. Hát nem nagyon tetszett neki, hogy még a vakáció alatt sem hagyjuk békében, de azért megtette, -amire kértük. Aztán megjegyezte, hogy erről majd beszélünk az Iskolában. — jó — válaszoltuk, de már oda sem jigyeltUnk arra, amit mondott. Különben is azt gondoltuk, hogy csak tréfál, mint mindig. Tévedtünk, mert még csak a tanév második hetében voltunk, amikor az órán így szóit: — Hányadika van ma? — Tizenegyedike! — válaszoltunk kórusban. — Tizenegy edike? Jó, akkor jeleltetünk. Mivel a törtekről tanultunk, kezdjük mindjárt a törtekkel. Mennyi tizenegynek a jele? — Ot... öt... és jél... — sóhajtott az osztály, én pedig lapultam, hiszen tudtam, hogy ilyen fejtörők alapján válogatja kt a felelőt, én pedig ötödik vagyok a névsorban. Amitől jél- iem, be is következett, mert márts a nevemet hallottam. Aztán még meg is Ismételte: — Bokor júlia, miről is kell még beszélnünk? Miről is? — Ismételte meg újra a kérdést. Mit tudtam én, hogy miröi is. Nos, ó emlékezett rá, és az osztálynak is elmondta. Száguldó madárakként mutatott be a többieknek, pedig dehogy voltam én akkor száguld madár, inkább ázott csirke. Gondolhatjátok, az év második hetében matekból jelelni! Még szerencse, hogy simán megúsztam. Bokor Júlia A 4. b osztály leányai Foto; Pavel Michglíőek és Németh István Seres néni Mindenki csak így hívja a kedves, barátságos, mosolygó arcú tanárnőt, akit néha nagy kedvünk lenne édesanyának szólítani, hiszen mindig olyan jó hozzánk. 0 a diákotthon és az étterem vezetője, az Iskola pártszervezetének elnöke, ő áll a CSSZBSZ Iskolai szervezetének az éién, és sok munkája közepette arra is jut ideje, 'hogy a ta- nulőkkal foglalkozzék, előadásokat tartson nekik, és elbeszélgessen velük a problémáikről. Róla igazán el lehet mondani, hogy közel áll a diákokhoz. Közvetlen a modora, barátságos, és ez Igazán hat a diákokra. Céltudatos, kitartó embereket nevel a tanulóiból. Maga mindig egyenes ember volt, és ezért ml is mindig őszinték és becsületesek vagyunk vele szemljen. Ostzályunkban ő tanítja a polgári neveléstant. Amikor belép az osztályba és végignéz a komor arcokon, máris kitalálja, ml a bánatunk. Felelés előtt nagyon fel tudja oldani a feszültséget, és Ilyenkor szSnte elfeiedjük, hogy számonkérés következik. Mindig szívesen ad tanácsot, segít, és ezért ml Is mindig bizalommal vagyunk iránta. Búkor Szilvia, II. b. Egy szem fiú Ebben ai évben fliinepeI|Bk iskolánk megalaknléeének a haaion« ätHtdik évfordulóját. Ezalatt a huszonöt év alatt negyon aokau kérditek kt as tekola padiaiból, én azóta Ív végzik az egószaégügyi nővérek nehéz, de szép munkáját, szívvel lélekkel ápolják a bategeket. Én azonban nem a múltról, hanem a jelenről, illetve a jelen egyik kis színképéről szeretnék írni. Az 1973/74*68 tanév első napján ugyanis szokatlan valamire let' tUnk figyelmesek. A rengeteg elsős lány között fnrcsainód egy fiú is akadt, aki azóta Is itt van közöttünk. Persze mindjárt kíváncsiak voltunk rá, kt ez a fiú, és bogyan került ide. Nem volt nehéz kideríteni a nevét, hiszen már második nap elmondták az osztálytársai, hogy Ladlslav Strbának hívják, és hogy nagyon félénk fiú. Amikor valami gyűlésen véletlenül összehozott bennünket a »óra, megkérdeztem őt, hogy mi szél hozta Ide az iskolánkba? Vajon a négyszáz csinos lány miatt jött az egészségügyi Iskolába? Ű valami ilyesmit mondott; — Dehogy. Egyáltalán nem a lányok miatt jöttem, ez én szándékom is ngyanaz, mint a lányoké: szeretnék jó ápoló lenni. És jól érzed itt magad? — faggattam tovább — Nagyon. A lányokkal igyekezem úgy viselkedni, mint egy gentelmanhoz Illik, ók pedig megértők velem szemben, és segítőkészek. — És hogy bírod a lányok ostromát? Ennyi lány között biztos nagyon sok rajongód akad. — Eddig még nem tudok rólnk, még nem jelentkeztek, pedig olykor igazán nem lenne rossz, ba egy kicsit elkényeztetnének mondta akkor Laci, és én azóta is kiváncsi szemmel figyelem, vajon Igazat beszélt e. Klécz Anna, lil. b. Az első gyakorlaton A második osztályba járok, és ebben az évben voltunk először kórházi gyakorlaton. Eddig ugyanis csak elméletben vagy modellen gyakorlatoztunk. Megtanultuk, hogyan kell injekciót adni, bekötni a sebet, de mindent csak élettelen tárgyakon végeztünk. Már előre is nagyon izgultunk. Én .legalább is mert keddre virradóra még aludni sem tudtam. Reggel mindjárt a gyermekosztályra mentünk. A tanárnő elosztott kettesével, és ml bementünk a szobákba, ahol csujia kisgyerek feküdt. Minél jobban csitttottuk őket, annál jobban sírlak. Megetettük őket, játszottunk velük, s végül megbarátkoztak velünk. Sok munkánk még nem volt, hiszen csak először voltunk kórházi gyakorlaton, és minden szobára voltunk ketten. Mire véget ért a gyakorlat, mindenkinek voltak kedvencei, és már alig vártuk a következő keddet. Sosem jogom elfelejteni az első betegeimet. klímán Magad«, II. b. A mi otthonimk Iskolánk Ingtahh tnnulőja n diákotthonban lakik, és mint minden dlékotthonban, nálunk ts akadnak problémák. Hogy mik Is ezek a problémák? Kezdjük azzal, hogy a kollégium épülete nem felel meg a követelményeknek és ezért, azt hisszük, az egyetlen olyan kollégium az országban, ahol van még hely, mert akt csak teheti 1- gyekszik magának albérletet szerezni. Az egyetlen tanulőhelylség kicsiny és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ott valaki tanuljon. Néha. ha bemegyünk, azt gondoljuk. hogy a Magas-Tátrában vagyunk; helyenként felpúposodott a parketta és azöta sem akadt vállalat, mely elvállalta volna a javítását. A szobákban is sokan vagyunk és egymást zavarjuk a tanulásban. Persze, mint ahogy nem minden arany, ami fénylik, épp úgy a fekete sem mindig korom fekete, és a ml diákotthonunknak Is vannak jő oldalai. így például nagy előny az. hogy a tanulásban tudjuk egymást segíteni, és a nevelők Is a segítségünkre vannak. Szabé Erzsébet és Hantos Erzsébet III. b. Borka Rozália Már a neve Is szép. Szóké, rBvid a baja. és bár csak kát éve tanít az iskolánkon, beinpta magát a szivünkbe. Nagyon meg tud bennünket érteni, és a lelkét Is odaadná értünk. És mennyi mindent csinál, ö készíti fel az Iskola lanulAit az ünnepélyekre, ó tanftja be a versmondékat. o vezeti az irodalmi színpadot. Bizonyára vannak kellametlen pillanatai is, de azok. amikor 8 tanulók között van. biztos nem tartoznak a kellemotlenek közé. Gál Ibolya és Kiácz Anna III. b. Az oldalt összcállltotfn VAGY ANDRÄS és NÉMETH ISTVÁN
