Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-01 / 40. szám

10 Az Iljusin lassan emelkedik fel a nedves betonröl. Letekintek a kis kerek ablakból, lent Prága pereme, fakózöld tűvel, utcáival és házikói­val. Egyre feljebb, s aztán be a fel- hók közé. Nem látok már semmit, míg csak ki nem süt a nap, úgy 12 kilométer magasan. Elindultam Kelet, a felkelő nap országa felé. Az egész út a véletlen műve, e- gylk barátom ötlete volt. 0 beszélt rá, hogy menjünk együtt, aztán meggondolta magát. Így csak egye­dül Indulok el kételyeimmel, bár van egy Japán barátom, aki kitűnő­en beszél csehül, de vajon vár-e. Későn írtam meg érkezésem Idő­pontját, még nem kaptam választ. Lesz, ami lesz. _0­Ahogy leereszkedünk, egyre gör- csösebtén markolom a szék karját. Nem tudom hogy vannak ezzel má­sok, de azt hiszem fel- és leszállás­kos mindenkinek Inába száll a bá­torsága. Semmi vész. Egy n-ípom van Moszkvára. _0_ Nincs velem semmi poggyász, csak egy kis kézitáska, melyet a vállamra akaszthatok. Benne a fe­hérneműm és a fényképezőgép egy csomó filmmel. Mindenütt néztek, hogy kb. 10 kg-os csomaggal uta­zom Japánba. Vállamon a táskám, és az esti Moszkvában lődörgők. A Vörös-tér tele turistákkal, az őr­ségváltást nézik a Lenin Mauzóle umnál. Megtörnöm a gyomrom uk rán borscsal meg főtt tojással egy olcsó talponállóban, s tovább bo lyongok. Jól érzem magam. Az élje vendö nagy kaland izgatja a tanta ziámat. A városi busz „három és lé’“ utassal pöfög kifelé Domo gyedovóra. Vaksötét este hat óra van. Bedöglik a masina. A le­hető legjobbkor. Ki tudja, mennyi­re van még a röptér, és két óra múlva elszáll a gépem Elöl egy kislány Idegesen beszél a sotörre'. látszik rajta, siet. Aztán kiszáll, A hogy Kimegyek, arcomba csap a szél és belémfagy a szusz Kinyi tóm a szám, „Vü tozse '.eiyitye?" .Maga szintén lepül? „Da“. Igen Kiderül, hogy a lány is Habarovszk ba repül. No ezt jól kifogtuk. Per­sze, semmi vész, tíz perc múlva a következő busz megáll, és elvisz a röptérre. Közben a nagy orosz tudásommal kiderítem, hogy a hölgy nem utas, hanem légfklsasszony. Hogy mire Jó egy elromlott motort És újra lent a felhők hátán. Az utasok szinte mind alusznak. A lé- glkteasszony állandóan rám nevet, ahogy felszolgálja a frissítőket. Hosszú szőke haja Jellegzetes orosz arcot övez. Kék szemében huncut­ság bújkál. A repülőgép orrában a pilótafül­kénél beszélgetünk. „Hogyan lettél etewardes?“ „Be akarom Járni a vüágot, és ez a legkönnyebb módja“. „Mióta csiná­lod?“ Két áve. és még négy évig fogom csinálni, azután már öreg leszek. Mennyit keresel? Viszonylag sokat és ha nemsokára külföldi Já­ratokon Is fogok szolgálni, még többet. És te? Diák vagyok és szin­tén szeretek utazni. Ez a hobbym és emiatt vagyok most nyakig adós­ságban. Japán nagyon messze van. Mikor nősülsz? Ha megnősülnék, bajosan utazhatnék. Közben kijön az egyik pilóta és én úgy nézek rá, mint egy csudá­ra. Nem mintha annyira meglepne sötétkék sárgaszalagos kabátja, de a nyugalma, ahogy cigarettára gyújt... „Automatlzácló!“ — magyarázza. Végre megmukkanok, „Izvlnyttye pazsalujszta, nem lehetne benézni a pilótafülkébe?“ „Nyevazmozsno, ezt csak a kapitány engedheti meg, és én csak navigátor vagyok. De az amúgy Is ttlosl“ Persze, értem. Ilyen Időben nem szeietlk az Ilyesmit, mikor sorra térítik el a gépeket. Mindenesetre kár. Magyarázza, hogy miért repü­lünk fel egészen a hatvanvalahá- nyadlk szélességi körig. Mert, hogy a Föld egy labda, és arra van a legközelebb. Virrad, előttünk vörös az ég alja. Lent már nincs felhő, tisztán kive­hetők a fehér hegyek csúcsaikkal, völgyeikkel, tekergő folyólkkal. Va­lahol a Bajkálnál járunk. Hamisítat­lan Szibéria. Jobbra föltűnik egy nagyon széles fehér sáv, az Amúr. A távolban tisztán kivehetők a hegyek, melyek már Kínában emel­kednek. Az a Nagy-Klngan Mand­zsúriában. Elmondhatom, hogy „lát­tam“ Kínát. Már magasan Jár a nap, pedig az órám még csak hajnalt négyet mutat, a moszkvai Időt. Előrevíszem héttel, tizenegyre. Nálunk még csu­pán éjfél után kettő van. A kü­lönbség kilencszer hatvan perc. Ha­barovszk a Föld másik felén fek­szik, A gyomrom még reggelit sem jelez, és már az ebédet rakom ma­gamba. Kegyetlenül álmos vagyok és gyűrött. * V ágtat a vonat az éjszakában, a cél a Csendes-Óceán. Né­hány kilométerre nyugat felé, a híres határfolyó. Ez a környék az Uszurl vidéke, A Szlhotye-Allny hegységben, nem messzire a transz- szibériai vasútvonal Habarovszk — Vlagyivosztok szakaszától keletre, ahol még él néhány tigris Is. Miat­tam élhet, ügy alszom a kényelmes hálókocsiban, mint a tej. Reggel újra friss vagyok. Az ab­lak mögött a hófödte tajga. Az er­dő tát kopaszok, a domboldalakon alig van fenyő. Erre már a lombos fák az urak. Délen vagyunk mér nagyon, talán Bulgáriával egy vonal­ban. A gözmozdony Ide-oda kanya­rog, míg végül rálel egy patak völ­gyére, 8 abban pöfög tovább. A pa­tak torkolatánál egy város, Nahod- ka, tengeri kikötő. Egy kis révhajó taszlgálja a Ha­barovszk nevű gőzös oldalát. Kabinomban egy japán és egy ausztrál diák. Mindkettő Európából hér haza. Együtt megyünk ebédelni. Eszem, mint a farkas. Egyik fogást a má-;ik után. Nézem a távolodö partokat és a hullámzó vizet. A hajó vad táncba kezd. A fejem egy kazán, ahány hullám, annyi robbanás. Lefekszem és csak a mennyezetet nézem, a fejet nem szabad megmozdítani. Csak néha kell szednem a lábam, de aztán a leggyorsabban. Az óce­án nem tréfál. A tengeribetegség elkerülhetetlen. Az ebéd ts vissza­jött, pedig nagyon ízlett. Reggel újra minden rendben van. A japán partok fekszenek előttünk. Balra Hokkaido, jobbra Honshu hó­födte dombjaikkal. A hajó lassan betúr a szorosba, amely talán 20 30 kilométer széles. Tiszta az ég. és a tenger se olyan vad már. Kis sé megviselt ez a hullámzó nyava lya. Sose leszek tengerész. Ogy já rok a hajón, mint valami részeg, faltól, falig. Fura érzés, hogy nlnc^ biztos talaj a lábam alatt. „Do you speak English?“ Be­szélsz angolul? A fedélaeten állok, amikor rám­szól egy fickó. Látásból Ismerem őt, tudom, hogy ausztrállal. Néhányen vannak, mennek haza Európából, Ez a legolcsóbb út a Szovjetunión át, aztán hajóval japánba, onnét a Fülöp-szlgeteken keresztül Sydney­be. Rendszerint diákok, akik vaká­cióról térnek vissza. „lm sorry, very little“. Bocsánat, nagyon keveset. Azért szót értünk, elmondja, a véleményét Európáról, dicsért, ma­gasztalja az Alpokat, Londont, Pá­rizst. De szerinte Európa túl zsú­folt. Az 6 földjük tágas, szinte la­katlan. Kevesebben vannak, de az emberek nyílt szívűek. Erre belö­köm neki, hogy ez szerintem a ci­vilizáció velejárója. Egyetért velem. Volt már Amerikában, és ott a .diá­kok emiatt lázongnak. A fogyasztói társadalom önzővé és embertelen­né teszi az embert. Valami Ilyes­mit mondhat, mert csak minden második szavát értem. Egyre töb­ben vagyunk, gyűlik a társaság, csupa diák. Van Itt egy bőbeszédű szemüveges osztrák, aki menyasz- szonya után megy Japánba, egy nyu­gatnémet, aki viszont dolgozni uta­zik. Néhány Szovjetunióban tanuló japán diák Jól beszél oroszul. El­kezdenek csevegni a környezetvé­delemről, a háborúkről. Túl komoly a téma. Már 57 űrája úszik a hajő, dél­után négy óra van. A menetrend szerint ötkor kikötünk. A Haba­rovszk már áll a tokiói-öbölben. A víz irtó piszkos és olajos, lehor­gonyzóit hajók, daruk, odébb két világítótorony. Az órám visszateke­rem egy órával. Keletnek hajóz­tunk. Japánban csak 8 órával van előbbre a zőnaldö. Senki sem tud­ta megmagyarázni, miért van így. Nem érdekes, fó, hogy a barátom vár a kikötőben. TOKIO „Jak se máá?“ Hogy vagy? Mintha csak a Vencel-tóren ta­lálkoztunk volna. Pedig ez Yoko­hama mindenestől. Egyemeletes fa­házak, rajtuk olvashatatlan felira­tok. Üzletek, éttermek és rengeteg autö nagy ricsaj|ai. Elegáns dede- ronlnges férfiak, kimonós öregasz- szonyok mászkálnak, japán család tipeg 8 járdán, elöl a férj, mögöt­te két méterre a klmonős asszony­Megszokott látvány Japánban. ka két gyerekkel. Anyuka cipeli a hátán a kisfiát. A szájam tárva ma­rad, te Jóságos ég, hol vagyok? Otake Kunlhlro barátom magas, szemüveges, néhány évvel Idősebb mint én. ősszel tért vissza Prágá­ból, miután sikeresen elvégezte az egyetemet. Csehül kitűnően beszél, hiszen az egyetemen ezen a nyel­ven tanult. Zsúfolt vonattal szeljük át Tokiót. Első pillanatban úgy tűnik, mint­ha az egész város reklámból áll­na. A házakon és a tetőkön Is csu­pa hirdetés. „Ml a ménkű az a fe­hér álarc az emberek száján?“ Né­melyik utas arcán furcsh maszk, rendeltetése számomra Ismeretlen. Ha valaki náthás. Ilyesmit te^z a szájára meg a^ orrára, neho-gy ter­jessze a bete'gséget. No, de Ilyet. Mintha operálni menne egy klini­kára. A mi nálunk a kalap, az Japán­ban a cipó. A tiszta zokni 1- gen fontos. Bárhová lépsz be, a cipót le kell vetned. A lakás­ban csak papucsban lehet Járni, s a szobákban csak mezítláb. Az iga­zi japán házban nincs szék, a föl­dön háncsgyékény vagy szőnyeg, melyre vánkost tesznek. Gyakoribb azonban, hogy a vánkos elmarad. Az általános japán ülésmőd az, a- mlkor mindkét térden térdepelve a sarkon „pihennek“. Megpróbáltam, köszönöm szépen. A térd szorosan együtt és rajta a kéz. Az asztal en­nek megfelelően alig 40 cm magas. Az ágy Is a földön van. Illetve nincs Is égy, egyszerűen a matra­cok vannak a földön, és rajta né­hány takaró, ez a Japán fekvőhely. A praktikusság Jellemző a lakásra. A nappali egyik fala lefüggönyözve. Ha félrehúzod a függönyt, nagy ab­lak. Ha eltolod, az egész ablakot rámástól, mindenestől, eltűnik min­den, és kint vagy a kertbenl (Folytatjuk) fokiói városkép « Nőnek a japánok A japánok áüa.giiHgassága évről évre nagyobb. A koz ponti statisztika: b.vatal adatai szerint'a felkelő nap országában a jelenleg 14 — 15 éves fiúk átlag 8,8. centi méterrel magasabbak és caknem 7 kilóval súlyosabbak, mint 1987-ben az azonos korosztály. A lányok tdők-öz- ben csak 5,3 cm-t nőttek, súlyuk pedig átlag 6,4 kilo­grammal haladja meg a hat évvel azelőtti korosztályét. a szaliarai autóút Az slgéria! hadsereg tagjai a fővárostól 1500 kilomé­ternyire építik a szaharal autóút egyik legnehezebb szakaszát. Jelenleg egy vulkanikus kőzettel borított 3 kilométeres részen törnek utat, a terep egyengetésére sok-sok tonna robbanóanyagot használnak fel. Az előző­leg készült 400 kilométeres szakaszt az ENSZ szakér­tőinek számításai szerint 38 hónap alatt kellett volna befejezniük, de egy hónappal a határidő lejárta előtt átadták a forgalomnak. A szaharal autóút az algériai határnál csatlakozik e Mail és a Nigéria területén át­haladó Afrikai Egység Otjához, Porcelánok kormeghatározása Űj módszert dulgnztak ki a llibiiigeni egyetemen az an tik porcelánok korának meg határozására. Az elektron- mikroanalízissel voltakép pen a porcelán összetételét határozzák meg, s ebből né hány éves eltéréssel meg állapítják a tárgy készítésé iiék időpontját. A vizsgálat során lézersugárral 1 milli­méter átmérőjű és 50 mik ron vastagságú parányi min­tadarabot távolítanak el a porcelántárgy kevésbé fon­tos területéről. Ezt a min­tát azután elektronokkal su­gározzák be. A porcelánban lévő nyomelemek (szilíci­um, aluminium, foszfor, kal­cium) jellegzetes röntgen­sugárzást bocsátanak ki az elektronbombázás hatására. A porcelánban lévő nyome­lemek mennyiségéből meg­határozható a porcelán tí­pusa. Ezeket az információ­kat más vizsgálatok adatai­val kombinálva, kideríthető a porcelán eredete és né­hány áfes időhatáron belül gyártásának dátuma. A SZUPERSZONIKUS UTASSZÁLLÍTÓ REPÜLŐGÉP Az Utóbbi Időben igen sok vita lolylk szaklapokban a francia gyártmányú szuperszönlkus utas szállítő repülőgépről, a Concorde ról. A Concorde szuperszönlkus re pülőgépet négy Olympus 593-as típusú motor hajtja, amelyeket az angol Rolls-Royce cég szállít. A gép hossza 62 m, szélessége 26 m. A belsejében 144 utas fér el. A magasság, amelyet el tud ér ni 19 500 m körül mozog. Gyértől a francia Aerospatiale és az an­gol Aircraft Corporation léglvál lalat. Ilyen szuperszönlkus gépet nnm könnyű megszerkeszteni. Ezt bizo­nyltja a már meglévő két tipu--. a TÚ 144 és a Concorde aránylag hosszú Ideig tartő megszerkeszté se. A repülőgéptársaságok Inkább elismerik, hogy a repülőjegyek drágák, mint arröl a hatalmas összegről nyilatkoznának, amelyet egy szuperszönlkus gép építése felemészt. A Concorde tömeges bevetése e légiforgalomba nem célszerű, mert valóban hatalmas beruházásokat igényei, viszont nagy előnye, hogy nemzetközi e- gyüttmüködés keretében készül. A beruházási összeg egy része meg­térül, mert a gép minden távol­ságot fele annyi Idő alatt tesz meg, mint a forgalomban IsvS utasszállitö gépek. Gyakran prob­lémát okoz a repülőterek elégte­len technikai felszerelése. Elörelétbatöan 1975 ben Indul meg a menetrendszerű forgalom, jelenleg 18 szuperszönlkus repü­lőgépet próbálnak ki a berepüló- pllöták. Kilencet az Air France és a British Airways, IS továbbit különböző repülőtársaságok szá- mára. A típus fejlesztéséhez egy 4300 1 űrtartalmú üzemanyagtartály, és 1976-tól kezdve még erősebb mo­torok tartoznak, amelyek ki.iebo zajjal működnek és- tökéleteseb­ben égetik az Uzeihanyagot. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom