Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-01 / 40. szám
< ÖK ELEMÉR VERSEI: •• Öle Ij magadhoz Arny$knm növekvő tornya, mintha mázsás súly volna, Imbolyoy előttem némán. Különben mindegy, egyr emegy, hogyan vonszolom légiemet sorsom vérző keresztjével. Vigasztalan a gyötrelem, nélküled helyem nem lelem, komor vagyok, mint néma seb. S ha van még. ami fölemel, rádöbbentem, te leszel, reményre gyújtó szerelem. ölelj magadhoz itt vagyok, és tölts meg, mint a cstlUagok fényükkel a mindenséget. Szülőföld Rámvirradva fekszam piros pipacstűzben. Madár száll lehunyt szememre, virágot (rok a csendre. Messzire Iát, ki innen néz, s minden áton hazatalál. Dolgozott raftam hánytéle kéz, s én maradtam annak, aminek szültél. Csontomig égé hűségem adom most is llliomlehéren. Az idő ráncaival megbélyegezve Bordáink közt örök sebbel átvérezzük az éjszakákat. Szüntelen tülekszenek felénk Ismeretlen szörnyek, atommáglya sokkol s a tanú nélküli élet. KI tudja sorsunk némasággal telelrt mélységét? KI mossa le lelkünk fekete gyászát?-éz Iszonyú kékopárság hegyein létünk ördögi táncát ki állítja meg végre?l S emlékeink tükre elé állva, az Idő ráncaival megbélyegezve, ki mer hinni a tisztaság megbékélő mosolyában? Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulója tiszteiére, a Szlovák Irodalmi Alap választmánya még 1970-ben irodalmi pályázatot hirdetett meg. Örömmel nyugtáztuk, hogy e nagy horderejű pályázat díjazottjai között csehszlovákiai magyar író is szerepel, Petrőcl Bálint, akinek „AZ EMBER OTJA — Igaz történetek szlovákiai kommunistákról“ című művét a zsűri 3. díjjal jutalmazta. E jelentős eseményhez még egy másik is társul. Petrőcl Bálint a közelmúltban töltötte be 50. életévét. A Szlovákiai Írók Szövetsége az a- lábbi szövegű táviratban gratulált neki: „Eleiének e jelentős évfordulója alkalmából szívélyesen köszöntjük, és az elkövetkező évekre mind Irodalmi munkásságában, mind magánéletében erőt, egészséget kívánunk." A gratulálőkhoz ml is csatlakozunk, és az írót a díjazott könyvéből vélt részlettel őszinte szeretettel köszöntjük. I ókedvűen ülünk be a teherautókba, hogy Madrid felé vigyenek bennünket. I Nappal, a motorbúgás ellenére Is halljuk az á- gyúdörgést, és estefelé amikor egy falu templomában szállásolnak el bennünket, halljuk a gépfegyverek kerepelő hangját Is. Itt ér utol minket Gál tábérnok üzenete, hogy a szakaszunk felveheti í Petőfi nevét. Fura gondolatom támad. Ha már templomban vagyunk, Máté hajósival felmehetnénk a szószékre, hogy onnan jelentsük be, mint „kommunista papok", hogy a parancsnokság eleget tett a kérésünknek. De félre a tréfával! Komoly dolog ez. Egy csoportba gyűjtjük szakaszunk tagjait, és eléjük állok, hogy tolmácsoljam a tábornok üzenetét. Még hozzáteszem: Petőfi a világszabadságért esett el hősként. Ml Is azért az eszméért küzdünk... Nem Is sejtettük, hogy még azon az éjszakán befutunk abba az övezetbe, ahol a halált osztogatják, ahol a világszabadságért hősként eshetünk el spanyol földön, az olajfák tövében. Éjjel, alig hogy ránk jött az álom, felébresztettek minket. Megjött a parancs: A legközelebbállőkat azonnal bel kell vetni! Az pedig csak a mi brigádunk lehet, a XV. nemzetközi brigád, amely úton van a front felé. Ojra a teherautókba vágjuk magunkat. Gyerünk! Vamanos! Induljunk! Szinte gyerekesen Ismételgetjük azt a néhány spanyol szót, amelyet már megtanultunk. A fasisztáknak nem szabad áttörnlök! No pasarani Robog velünk a teherautók sora. Az éjszakában nem látunk tovább az orrunknál, de érezzük, milyen csendes, elhagyatott ez a vidék. Ha nem hallanánk a robbanások mind hangosabb zaját, vígan mondhatnánk, reggel megint a forró pálcikákat, a csuroszt ropogtatjuk és egy pohár jó borral öblítjük le a torkunkat. A mind közelebbről hallatszó fegyverza] azonban gondolatkérdéseket szül. Miért vagy Itt Fáb- ry Pista? Miért jöttél el Rozsnyóról, amely — mint Petőfi írta — ügy fekszik a hegykoszorúban, mint isten kalap jábtin a rézkrajcár?! Most belecsöppentem egy másik hegykoszorúba, amelyet isten vülá- maiként szelik át az ágyútUzek fényei. Miért jöttek ide a csehek, szlovákok, magyarok, németek, oroszok. osztrákok, bolgárok, szerbek, szlovének, horvátok, lengyelek, a- merlkaíak, jugoszláviai szlovákok, meg mit tudom én, milyen nációk?! És miért jöttek ide „kirándulni“ a fiatal jugoszláv diákok, akik mundért se kaptak, s fegyver nélkül futnak ki utánunk a frontra, hogyha közülünk valaki elesik, kikaphassák az erőtlen ujjak közül a puskát?!... Miért jöttünk ebben az i- degen országba? A szél a fülünkbe süvíti a csatazajt. Bármely pillanatban te ts meghalhatsz! Ezt még o- dahaza tudtad, azért nem mertél szólni az édesanyádnak, az édesapádnak! Mert ha megtudják, hogy hová mész, előre megsiratják fiatal életedet... A gondolat nem Ismer határt, megállást, száguld, mint a lövedék; mégis sikerül megzaboláznod, hogy ezt mondhasd magadnak: .Mindenki tudja, hogy miért jött Ide. Te Is nagyon jól tudod. A fasiszták nemcsak Spanyolországban a- karnak áttörni, hanem odahaza Is. S az ember gondolatban felkiált, spanyolul, ha már spanyol földön vagyunk: — No pasarani Nem törnek átl Eddig Is keserű volt az életünk, most még nyomorultabbak legyünk, szárnyasaegetten éljünk, elveszítsük azt a reményt, hogy egyszer majd az egész világon PETRÖCI BÁLINT: lyan ellenállhatatlanul törnek előre, mintha fel akarnák nyársalni a ha- ,sas olasz és a német repülőgépeket. Ezek már a mieink. A „moscák", a- hogy a spanyolok mondják. Moszki- toszok. Tompa orrú, modern szovjet vadászgépek. A két tucatnyi fasiszta gép s^trebben, mint a megriasztott csirkehad. Először látunk légi csatát. Hat gép füstölögve lezuhan, négy fasiszta, és kettő a mieink közül. A moscák győztek a túlerővel szemben. Feri bácsira kell gondolnom. Igaza van az öregnek. Napsugár nélkül Is tüzes itt a levegő. A faluban kiosztják a menázslt. Néhány napra konzervet kapunk, és rumot. A Piavénái is rumot vedeltünk a roham előtt — mondja Sörbomba. A kövér, pocakos embert már az első napon így szőlltották, igazi nevére talán nem Is emlékszik senki. Magyarországról vándorolt ki, legutóbb ©gy franciaországi sör- lerakatnél dolgozott. A tizenkilenc éves flát Is magával hozta Spanyol- országba. A bratlslaval Welcsek Poldln kívül Sörbomba volt a mi másik frontharcosunk. Gyakran negyőz a dolgozók Igaza? Az ember nem hátrálhat meg, nem lehet saját maga ellensége... Reggel lett, mire alakulatunk befut a Morata de Tajufia községbe. Szép, túlságosan Is szép a napfényes reggel. Csodálatos Idő ez február elején. Számunkra szokatlan ez az Időjárás, de más is szoikatlan az „újoncnaik“. Fasiszta felderítő gép köröz felettünk. Már szaglásznak utánunk. Gyorsan ki a faluból! A domboldelt borító olajligetben keresünk menedéket. Mennyi olajfa ven ezen a vidéken I Hosszúkás, keskeny leveleik csillognak, villognak az aranyló napsugárban. Elkápráztathatják a pilóták szemét Is. Három Junkers zúg el felettünk,... és megremeg a föld. A nekünk szánt bombák a falura hullanak. Ügy futunk vissza, mintha a mi házainkat érte volna a pusztítás. Mentjük a menthetőt. Gyerekek, asszonyok a romok alatt. Az életben maradottak siránkoznak. Megjegyzem szavukat. Pobre — szegény. Judito — elbántak vele. Egy halott asszonyt pillantok meg. Pobre, judito... Vezényszó harsog. Vissza a domboldalra! Már halljuk Is a repülőgépek bögését. Vagy két tucatnyi fasiszta gép úszik az égen. Nem slklanak a falu fölé, távolabbi cél felé Igyekeznek. A másik oldalról is hallatszik búgás. Kelet felöl hat vagy nyolc gép szeli a levegőt, o(Részlet „AZ EMBER ŰTJA — I- gaz történetek szlovákiai kommunistákról“ című díjnyertes kötetből) vettünk, amikor mesélni kezdett: Hej, amikor ml Doberdónáll... Nevettünk, mert komikusnak tűnt, a- mlkor magunk elé képzeltük azt a pocakos embert, amint ugrik ki a lövészáTOkból... Elszünkbe se jutott, hogy a világháborúban, húsz évvel ezelőtt sovány Is lehetett... Most csak a pocakját látjuk, és nevetünk kijelentésén. Egy kis tréfa sosem árt, ugipatjáik Is Sörbombát. A „söröshordód“ be sem férne a lövész- árokbal... Gurítsd a mórok elé, és szétugrasztod az egész bandát. Mosolyog Sörbomba is, de a megjegyzéseket nem hagyja szó nélkül: Várjatok csak! Meghúzódtok még az öregia árnyékábanl... A másik frontharcosunk, Poldl bácsi „gyakorlott“ kézzel emeli szájához a rumos fiaskót. Nem tudjátok, hogy mitől dög- lik a légyl — mondja, amikor egyesektől azt hallja, rumot még odahaza sem Ittak. Csák Igyatok, gyerekek I — és jót húz az üvegből. Ha haslövést kaptok, a rum azonnal fertőtleníti a sebet!... A kedélyes szóváltást gyors sorakozó követi. E- röltetett menetben ki a frontra! Az első vonalbal Már száz lépés után izzadunk. Ügy felpakolttink, hogy alig tudunk mozogni. És zeng a szakaszvezetók parancsa: — Vperjodl icupfedul En avant! .Adelantel Avantll Előre! 1937. február tlzenegyedlke van. Emlékezetes nap marad a ml életünkben. Moratából San Martin de la Vega felé hegynek kapaszkodó úton menetelünk. Jobbra olajfaerdő, A hegy két folyó völgyét választja el egymástól, a Tajufiát a jarama- tól. Velünk szemben fegyveres alakulat tűnik fel. Spanyol mtlicisták. köztük egyenruhás nók is, puskával a vállukon. A frontról térnek vlsz- sza, ml váltjuk fel ókét. Felemelt öklökkel üdafezölnek minket. Sok szerencsét! — kiáltják. Grebenarov zászlóaljparancsnok parancsát to- vábbbít]á/k hozzánk: Gyorsabban e- lóre! A nap Is melegen tűz. A hátunkon cipelt pokróc, köpeny, kon- zervek súlyos teherként nehezednek ránk. A hőségben kiszárad a torkunk, klszlkkad az ajkunk, és nincs egy korty vizünk sem. Valaki azt mondja. Igyál rumotl Száraz Jóska válaszát hallom: „A szomja- mat csak a tiszta víz oltja.“ Már közelről hallatszanak a lövések. Bevetjük magunkat az olajfaeröbe. Sokan lerakják a felesleges holmit, hogy gyorsabban mozoghassanak. Az olajfák tövében hagyjuk a köpenyt, a pokrócot, még a konzerveket is. Majd visszajövünk értük. És egyszerre golyózápor zúdul ránk. Hasra vágódunk, felugrunk, előre nyomulunk. Ha egy korty vizünk lenne, könnyebb lennel... Golyók süvítenek el a fejünk felett. Hol az ellenség? Többen már jajgatnak. Már sebesültjeink vannak. Senkit sem látunk magunk előtt. Nem így képzeltem el a háborút, — Miért nem lövünk? — kérdezem izgatottan Mátétól. — Kire? Futnak elölünk, nem is látni őket... Az öreg olajfaerdö jő takaró. Csak a fegyverropogás irányából sejtjük, merre az ellenség. A fák ritkulni kezdenek. Nem futhatunk ki az erdőből. Megpillantjuk a távoU kis falvak körvonalait. Figyeljük a terepet. Lépcsős, teraszos föld. A földdel feltöltött olajfák tövében beágyazzuk a gépfegyvereket. Mesz- sze, a völgy mélyén csillog a Jara- ma vize, jobb oldalt a híd. Ezért folyik a harc. Az erdő szélén hasalunk. A francia acélsisakkal földet kaparunk elé. .A mellettem fekvő Rajcsányi Árpád, érsekújvári fiú, hirtelen megszólal. Nézdd, Pista, hogy kúszik felénk! — célba veszi. Eltalálta. A halott mögött egy másik kúszó embert veszünk észre. Lőni akarok. — Várjl — suttogja Árpád. — Hadd jöjjön közelebb... Ojra célba veszem. Meghúzom a ravaszt. — ű sem ló többeti — mondom. A völgy túlsó oldalán teherautók robognak. A gépfegyveresetnk lövik a kocsikat. Megakad az egyik, megáll a másik. Körülöttünk gránátok robbannak, felettünk golyók fütyülnek. Támad az ellenség. Poldi bácsi nagyot ordít az embereire. — Az apád mindenit, oda lőjjl Ott a fasiszta! Ne hagyd magad! Halál a fasisztákral Száraz Jóska gépfegyvere bedöglik. Az emberei puskákat ragadnak. Látja, hogy a sovány, vékony kárpátaljai fiú úgy sütögeti el a puskáját, ho.gy nem Is nézi a célt, hanem fel, az égbe röppenti a golyót. Neki, a Szúnyognak nevezett fiúnak adja ki a parancsot, hogy vigye hátra, a fegyverjavítókhoz a gépfegyvert. Jóska Szúnyog puskáját is magáihoz veszi, és felváltva 16 a gyorsan megtöltött puskákkal. A szétszóródott harcosok egymást figyelik, hogy el ne veszítsék az összeköttetést, el szakadjanak egymástól. Géppuskával pásztáznak minket. A zizegő golyók lefaragják az olajfák kérgét. Máté Lajcslval bíztatjuk az embereket: Kitartanll Poldl bácsi káromkodik: — .A mindenségit, hozzatok vizet! .A gépfegyver félforrósodott csöve felforralta a vizet. Szekerest küldi hátra vízért. — Siess ám, mert hamar elforr a maradék víz, a fasiszta pedig nem vár, lőni kein... De hiába várnak Szekeresre. Nem hozza a vizet. Talán megsebesült a fiú! Mit csináljanak? Nem rendelheti el a tüzet szüntest. Belevlzel a hűtőbe, aztán a többiek Is. De a víz tovább forr. Welcsek Poldl káromkodik. Éppen akkor üt be a baj, amikor szaporán kell lőni. Felugrik, és maga fut vizet keresni. Látja, hogy Száraz Jóska hol az egyik, hol a másik fa mögül lövi puskájával az ellenséget. — Ne ugrál] annyit! — kiált rá Poldl, a tapasztalt frontharcos. — Ilyen könnyelműen kíteszed magad a veszélynek? Jóska Poldi bácsira mosolyog. — Csalánba nem üt a mennykől — és lövi tovább az olajfaerdőt megközelítő, az élő sövény möigött’ megbúvó ellenséget. Ma már nem jutunk le a Jarama folyóhoz, hogy visszavessük Franco katonáit. A liépcsöszerűen teraszos föld hozzánk legközelebb eső élő sövénye mögül előbb csak a tankok kupoláit pillantjuk meg. Az a- célszörnyetegek ellen vegyük tel a harcot? Ezen a szakaszon kevesen vagyunk, két géppuska már bedöglött. A tankok mögött telugrálnak az addig hason fcsúsző katonák. Fától fáig szökdelünk, vissza-vissza- lövünk, hogy fedezzük egymást. Visszavonulunk. Szomorú látványt nyújt az eldobott puska, gázmasrk, az elhagyott gépfegyver. Száraz Jóska is, amit csak tud, magára aggat, hogy ne kerüljön az ellenség kezére. A demízsonok Is ott vannak a fák között, tele pálinkával és borral. Sehol víz. Csak most tudjuk igazán, hogy Spanyolországban milyen kevés a víz. S a folyótól, úgy Is mondhatnánk, tűzfal választ el bennünket. Egy nagy tisztás szélére érünk. Tüzérségi zárótűzlm kerültünk. E- löttünk csapódnak be a lövedékek, így kerítenek be minket a bitangok. Előre, Vagyis hátra nem mehetünk, a hátunk mögött pedig a mórok, a fasiszta tankok. Még a tisztás előtt jobbra kanyarodunk. És itt szinte meghűl bennünk a vér. Tankok hosszú ágyúcsövei meied- nek ránk. Nincs menekvés. Itt pusztulunk el ahányan csak vagyunk. De nem lőnek ránk a tankokből. Kinyílik az elöl haladó tank kupolája. Egy ©mberfe] bukkan ki a tankból. — Zdrasztvujte, tovarlsll Kde fa- slszti? — A mieink! — kiáltjuk örömünkben, erős szívdobogással, hisz már a halál küszöbén álltunk. Megsimogatjuk a szovjet tank páncélzatát, és mutatjuk az Irányt, hogy merre menjenek. Csak most értjük meg, miért nem üldöznek tovább bennünket a fasiszta tankok, és miért az óriási zárótüz... Eldübörögnek a tankok. És ekkor énekszó üti meg a fülünket. Az In- lernaclonálét éneklik. Angolul. Bal felől fel is tűnnek a llncolnisták. Keresztül vágnak az olajfaerdőn... Mennek az ütközetbe. Sakkflgurák vagyunk a parancsnokok kezében. Bár mindig olyan bölcsen mozgatnának bennünket, mint most, amikor bevetették a íankegységetl^ )■
