Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-01 / 40. szám
8 u| ifjúság XVII. — Nem, soha. — Dfl miért? — Nem tudom. Egyszerű en csak nem akartam. — Biztosan titkolsz valamit előlem?! — Nem, nem titkolok. — Akkor azt áruld el legalább, hogy miért Jöttél tulajdonképpen Szlovákiába? — De hiszen már mondtam. — Megszöktél a kényszer- munkáról. Nekem ezt mondtad. De lehet, hogy apád miatt kellett eljönnöd, és erről nekem nem szóltál semmit. Sőt, szinte biztos vagyo-k benne Jankó, hogy apád miatt... — Egyszerűen csak eljöttem. — És a hegyekbe? Nem felelt. — Vagy nem tudod talán? — De azt hiszem, tudom, most már biztosan tudom. — Ogy látszik, nagyon nagyot csalódtál, Jankó, de bennem nem fogsz csalódni, bízzál bennem, én soha nem csaplak be. — Azért hozok majd neked mindennap illatos virágcsokrot. — Mindent megteszek majd, amit csak akarsz. Mondd, Jankó, mit szeretné! 3 legjobban? — Most, vagy majd aztán? — Majd ha véget ér a háború. — Egy délelőtt elmentünk sétálni a rétre. A nap gyönyörűen sütött. Nem tudom, Katarina, miért Jutott most éppen ez az eszembe, de azt a napot soha nem fogom elfelejteni. A levegő remegett, tudod, hogy reszket a levegő, amikor nagyon meleg van? Harangoztak. Mondtam már, hogy vasárnap volt? Nos, akkor a- pám átfogta édesanyám vállát így nt, és azt mondta; Jó, hogy van ez a fiúnk, kinek maradna mindaz, ha ml már nem leszünk? — Az embernek sohasem szabad magára maradnia. Én majd mindig kézen foglak, és így szólok hozzád; Odanézz, Jankó, milyen gyönyörül Egymás mellett feküdtek egy pokróc alatt. A kezük állandóan kereste egymást, ujjaik, össze-öeszefonódtak, annyira közel voltak egymáshoz, de csókokkal kihozták csak egymást. Kerubtn nem tudta, hogyan Is kezdjen hozzá. Kereste a szavakat, de mire kimondta volna ókét azok széthullottak mint a gyöngyök. — Katarina, volt már valakid? — nyögte ki végül mély, elváltozott hangon. A lány sokáig hallgatott. Meg se moccant. A keze Is mintha elaludt volna. Kerubtn hegyezte a fülét, de a lélegzését se hallotta. Az arcát nem látta, meglehet, nem Is mert volna a lány szemébe nézni, de hirtelen megérezte, hogy Katarina mosolyog. — Te leszel az első — mondta csendesen, és Keru- bln csak most döbbent rá, hogy miért Is hallgatott o- lyan sokáig... — Mikor, Katka? — kérdezte újra gyámoltalanul. — Én a tied vagyok. A- mtkor te akarod. A tied vagyok, és neked mindent szabad, nagyon szeretlek. Elaludt és Kerubtn érezte, hogy a leheletének érett i körte szaga van. ' 12 Mialatt a lucfenyő tövében a krumpli főtt, Katarina, mint valami balettáncos, a kimosott fehérneműt teregette ki száradni, majd nyakba vetett törülközővel a kis kutacskához ballagott. Vetkőzni kezdett. Kerubln egy fatönkön ült, és a lucfenyő koronájában eltűnő füstkigyőt figyelte. Lassan, óvatosan, hogy a lány ne vegye észre, hátat fordított neki. A tekintete égett, alig bírt magával, amikor meghallotta, hogy már a vizet fröcsköli. Szavakkal igyekezett hát nyugtatni magát. — Te, s^zszorszép, te — mondta neki. — Ne beszéljl — nevetett a lány teleszájjal. — Te százszor szebb vagy, mint maga a szépség. — Mondd csak, nem les- kelődsz te, Jankó? — Nincs hozzá elég bátorságom. — Nyugodtan ide nézhetsz, nézz csak Ide... — Ha odanéznék, soha többé nem tudnék semmi mást csodálni... — Alkkor a biztonság kedvéért a keteddel te takard el a szemedet. — Te, nefelejcs, te — kiáltott fel Kerubln. — Kék és zöld. — Ez azt jelenti, hogy sohase felejtelek el. — Jankó, nézz Ide, hiszen a tied vagyak. — Nem, nem te kakukkfű. — Nézd a réten mennyi van belőle. — A hajad Illata édesanyámé, a hangod édesanyámé, és az ujjaid slmogatása Is édesanyáimé. — Ez a víz olyan hideg, mint a jég. — Melegítsd meg a tenyeredben, te napraforgói Ragyogsz, sütsz, be kell hánynom a szemem. — Add ide a törülközőt! Kerubln hátra lépett hármat, és odadobta neki. Akkor fordult csak meg, amikor a törülközőt már maga elé szorította és úgy állt ott előtte, mint valami szobor. — Te kinyílt rúzsa tel — mondta még, de ekkor távoli, gyanús zajra lettek figyelmesek és mindketten az eget kezdték kémlelni. Megértették, hogy vége a gondtalan napoknak. Attől az éjszakától kezdve minden gondról megfeledkeztek, Szerették egymást, és nem töirődtek mással. Legalábbis azt hitték, hogy Így van. Az első napokban féltek. Katarina még tüzet sem akart rakni, nehogy a füst elárulja őket, de aztán bükkfával tüzeltek, és a füst a hatalmas lucfenyő koronáján át kígyózva beleolvadt a levegőbe. Eleinte csőtésztát főzöget- tek aztán pedig köményma- gos krumplit. A köménymag azonban elfogyott, a csőtésztát Is már két napja megették, s kenyerük se maradt. Így aztán Kerubtn éppen ezen a reggelen végső elhatározásra Jutott. Amikor felkeltek, minden előzetes bevezetés nélkül azt mondta: — Katarina, utánuk kell mennünk. — KI után? — kérdezte, bár tudnia kellett, hogy a Mű kikre gondol. — Nincs más választásunk. Az ennivalónk elfogyott, és ha tovább Is Itt maradnánk csalónak érez ném magamat. Nem tölthe- tem itt... Érted, Katarina, én nem szabadságon vagyok Itt... — Veled megyek — határozott a lány Is. — Meg kell őket találnunk, meg kell tudnunk, hogy hova menteik. — Ne siess annyira, Jankó — mondta. — Édesapám megígérte, hogy értünk Jön. Ml az, kifogásokat keres? Azért mondta csak, hogy elhatározásának a me.gmásítá- sára bírja? Vagy tényleg van Idő? Egy-két napon tényleg nem múlik? — Jól van Katka — mondta, hogy tényleg megbizonyosodjon afelől, mit Is a- kar a lány. — De ml történik, ha apád nem Jön meg? Már negyedik napja rosto- kolunk Itt. — Mlért ne Jönne? — Lehet, hogy nem találta meg őket. — Akkor megkeresi őket, és utána Jön meg. Az én a- pám, én Ismerem. — De amikor nálatok voltam az Iskolában, akkor azt mondtad, hogy nem akarja magát a ml dolgunkba ártani... — Már megváltozott! — vágott a szavába. — Hlgy- gyél neki Jankó. Hallod? — mutatott az erdő felé, ahonnan újra felhangzott a távoli zaj. — Messze van — jegyezte meg Kerubln, de ez nem egészen volt igaz. — Hallod, közeledik. — Igazad van — Ismerte be Kerubln. Katarina a tűzhöz ugrott, és egyetlen mozdulattal S2)éttúrta a tüzet.' Aztán ké- zenfogta Kerublnt és a lucfenyő alá húzta. Egymást átölelve álltak és hallgatóztak. A távoli zúgás most már felhőket tépő vad berregéssé erősödött, majd újra elhalkult, végül teljesen megszűnt, elenyészett. Lövések dördültek, hol e- gyenként, hol meg sorozatokban. — Ezek csak a légelhárl- tó ütegek lehetnek — Jegyezte meg Kerubln. — Hallod? — A gépet lövik — mondta Katarina. — Csakhogy a mieinknek nincsenek légelhárltó ágyúik. — És nem dobhattak le nekik? — Vagy a németektől zsákmányolták őket. Ha a mieink, akkor nincsenek messze. — Nem felejted el az 1- rányt? Bólintott, de még hozzá tette: — Időnként úgy érzem magam, mint valami szökevény. Meghúzom magam a pokróc alatt. — Jankó, te most a tábori kórházban vagy. — Nászúton vagyok. És azzal áltatom magamat, hogy még mindig nem gyógyultam meg. — Nem Is olyan régen még tényleg beteg voltál. A gép zúgása hirtelen megváltozott. Kerubinnak úgy tűnt, hogy közel, hol meg valahol messze repül, mintha az erős szél el-elvln- né a hangokat. Hirtelen felnézett az égre. A gép, mint valami zöld árnyék húzott el a tejük fölött. A motor zúgását nem hallották, csak a szél fütyülését és zúgását érzékelték, majd hatalmas reccse- nés reszkettette meg a levegőt. Kerubln még látta a gép szárnyain a fekete keresztet, aztán csa'k fekete füstcsfk maradt utána. — Germán! — kiáltott fel Katarina. — És ég! — A mieink kapták el! — állapította meg, és Kerubln rádöbbent, hogy azt mondta, a mieink. A robbanás hangja oly erős volt, hogy Kerubln hirtelen azt hitte, a gép ide az autóbusz fölötti vágatba zuhant le. Erős, tompa dörrenés volt ez. Egyszerre Indultak a hang Irányába. Katarina haladt elöl, Kerubln pedig a nyomában. Rövidesen ott álltak a vágatban és nézték a vastag, fekete tömeget... Később se Kerubln, se Katarina nem tudták megmagyarázni, hogy tulajdonképpen ml Is hajtotta őket a lezuhant géphez. A kíváncsiság talán, vagy Inkább az, hogy a saját szemükkel győződjenek meg róla, hogy az elle'nségnek vége? Több mint egy órát gyalogoltak mire a gép közelébe értek. Megálltak az e- gylk bokorban, és onnan kémlelték a roncsot. — Lehet, hogy a pilóta bent van — mondta Keru- bin és klbiztosltotta a pisztolyát. Felesleges óvatosság volt, hiszen a gép eleje lángokban állt, s a kabinban senki se maradhatott volna é- letben. Kerubln nézte a roncsot, de a gép típusát nem tudta megállapítani, s ez bosszantotta. Szeretett volna Katarina előtt felvágnia hozzáértésével; Messer- schmtdt. Áradó, Stuka. Csakhogy a gép a fellsmerhe- tetlenséglg szétroncsolódott, csupán a törzsének egy darabkája maradt meg. A motor félig a földbe fúródott. A bal szárny elégett, a kabin teteje olyan volt, mintha valaki késsel nyitna fel egy szardíniásdobozt. Különben mindenütt csend volt, csupán a gép belsejében pattogott Időnként valami. Kerubln úgy határozott, hogy nem mennek mind a ketten a roncshoz. A lány ott marad az erdő szélén. Nincs értelme kockáztatni. Egy pisztolyuk van csupán. 0 fogja fedezni a roncs túlsó oldaláról. Ha valami történne, amit ö nem láthat, azonnal Jelzi. (Folytatjuk) • „Ascanio“: Mielőtt a verseivel foglalkoznánk, egy sort Idéznénk leveléből: „Nekem is jár az Ojifjúság, melynek állandó olvasólye vagyok...“ stb. A bemutatkozást mindjárt két durva hibával kezdi — Oj Ifjúság, olva.só|a —, s ez ugyancsak elszomorító. Különösen akkor, ha valaki rendszeres, állandó olvasója a lapnak. Verseiben üres. szólamokat „házasít“ össze híg pátosz- szál. Egy példa talán: „A- mint hozzádér, érzed forró kezét, ^ arcodon égő tekintetét / és vágytól csillogé szUrke szemét, / suttogó — mély — szavát hallod, / mely megigéz “ stb. Nos, minket ez a vers (sajnos a többi semj egyelőre nem 1- gézett meg. Ha szellemesek akarnók lenni, önnek Is Ka- rlnthyval kellene válaszolnunk: ,,Ki térde kell? / Kit érdekel?“ A tanulást ajánl- Jukl • „Mecskatark“: Levele első sorát Idézzük: „Én is az Ojifjúság olvaskújinak széles táborába tartozom.“ Ebben az esetben Is az Üj Ifjúságot és az olvasúinak szót Irta rosszul a „költő jelölt.“ Nem vagyok benne biztos, de az az érzésem, hogy már . alapiskola második osztélyáha-i}' Is Illik tudni, hogy a hírlapok és folyóiratok címábeB — a cím belsejéhpn •. szereplő névelők és kötössák kivételével — raiitdan' eltet nagy kezdőbetűvel írunkl. Ennyit erröll Ami a verset Illeti, nézzük talán a ,íl9áí“ clmljt: „Ritmikus mozzanat / bömbölő gép / hangos ricsaj ! tarka forgatag ! por füst / csillogó szemek / átszellemült tekintetek /' villanyfény és félhomály / ital cigarettafüst.“ Ez a vers, sajnos. még az sémi Vegyen egy Illyés Gyula kötetet" és olvasson el egy verset, lehetőleg a „Koszorú“ címűti • „Tél 74“: Mindjárt Kosztolányit Idéznénk: „Any- nyiban vagyok, amennyiben különbözöm...“ A már számtalanszor megénekelt dolgokat rosszabbul újraírni nem érdemes. A költőnek verselt sajátos Jegyekkel kell felruháznia. Ojjá kell bennük foialmaznla mindent, ÚJ szavakkal, új világot kell teremtenie. Csak így, csak akkor érdemes... Mindig csalódtam Most érettségiztem. Első gimnazista koromban találkoztam életem nagy siaerelmével, egyik iskolatársammal. Két évig boldogok voltunk, de közbejött egy másik kislány. Néhány hónap múltán a fiú visszatért hozzám, kibékültünk, de már nem volt ugyanaz. Megegyeztünk, hogy csupán Jó barátok maradunk. Próbáltam vigasztalódni. Nyaralás közben Ismerkedtem meg egy kedves fiúval, ügy éreztem, mellette majd elfelejtem az elsőt, de nem sikerült, — benne ts csalódtam. Szakítottunk. Barátnőm tanácsára ezután már nem korombeliekkel, hanem komoly fiatalembenel akartam megismerkedni. Levelezni kezdtem egy gépészmérnökkel. Személyesen Is megismerkedtünk; a rokonszenv kölcsönös volt. Gyakran eljött már hozzánk Is. Sajnos é- desanyám nemsokára beteg lett, és meghalt. Udvarlóm, akire ekkor a legjobban számítottam, egyszerűen elmaradt, és hónapok óta nem is ír. Én bíztam benne, vele terveztem a Jövőmet. Felejtsem el őt is? Majd Jön egy másik, és rendbejön minden? Mi lesz velünk, csalódott lányokkal? Várjuk a „királyfit“ fehér paripán? De közben felettünk Is eljár az Idő. B. Ilona Üldöz a balszerencse Huszonkét éves vagyok, s már kétszer mentem férjhez. Első házasságomat külön engedéllyel kötöttem. A férjem húsz évvel volt Idősebb Inálam. Még sohasem volt nős, mert amint mondta: túl Igényes. Egyébként jól kereső, diplomás, s a cslllagoka't te lehozta volna értem, még az esküvő után egy hőnappal te. Aztán kiderült, hogy sajnos alkoholista, zsarnok, durva, és részegségében úgy megvert, hogy hazamenekültem. Csak nagynehezen szabadultam meg tőle. Szüleim követelték, hogy fejezzem be a tanulmányaimat. Le te érettségiztem, megszereztem az ápolónői diplomát. Két éve Ismertem meg a második férjemet. Érdekes, végtelenül Intelligens férfi, de kibírhatatlan a túlfűtöttsége. A járási székhely nővérszállására költöztem tőle, elváltunk, de még így sem hagy nyugton, folyton ostromol. Fél év óta ogy orvos barátom van, nagyszerű megjelenésű, művelt. Nagyon jól éreztem magam vele, el is tartajia, hogy ne kelljen dolgoznom, de ebbe nem merek belemenni. A felesége öt éve elvált tőle, és kezdem hinni, hogy Igaza volt, mert elviselhetetlen a féltékenysége. Megőrül, ha csak szóba állok valakivel. Fojtogat, megöléssel fenyeget, félek tőle. S nem tudom, hogyan szabaduljak, hiszen együtt dolgozunk. A szüleimnek kezd elegük lenni az én „rómdrámáiimbőr, pedig én nem tehetek róla, hogy üldöz a balsors, és mindig Ilyen őrültekkel kerülök össze. Vagy mégis én vagyok a szerencsétlenségem oka? Jelige: Pipacs Válasz a Visszavárom című levélre Ogy érzem, hogy a szakításban, moly köztelek bekövetkezett, egyikőtök sem hibás. Amikor te azt mondtad a fiúnak, hogy akár el Is mehet, nem gondoltad komolyan. Ez abból te látható, hogy utána azonnal megbántad. A fiú bizonyára azt hiszi, hogy nem gondolsz rá, s mivel önérzetes (akárcsak te), nem alázkodlk meg. Így csak az idő múlik, és ti nem találkoztok. Pedig Itt nem megalázkodásról vana sző. Nem lenne számodra lealacsonyító, ha pár sort Imái neki. Te küld led el őt, s most, ha úgy érzed, hogy szükséged ven rá, neked kell visszahívnod. Talán azért vagy bizonytalan, mert nem tudod, hogy 6 mit gondolna a közeledésedről. Ne félji Ha szeret és gondol rád, minden jóra fordul. Ha elfelejtett, nincs mit bánkódnod miatta. Én bízom benne, hogy minden elrendeződik köztelek, a- melyhez sok sikert kívánok. Mókuska Válasz a „Töprengő kislány“ című levélre Fél éve Ismersz egy srácot, akiben csak azt látod, hogy jóképű, és tud a te nyelveden beszélni, de bizonyára nem te vagy az egyetlen, akivel barátkozik. Te meg akarod ót tartani, és ehhez azt kívánja, hogy az övé legyél. Gondolkozz egy klosltl Hiszen mégcsak nem Is szereted, s 6 sem szerei téged. Te inkább az övé leszel, nehogy elmaradott falusi libának nézzen. Ez a jelzó sérti a hiúságodat, de szerintem az elmaradottságnak nem az a mércéje, hogy lefekszik-« az ember egy férfinak vagy sem. Inkább tegyél valamit annak az érdekében, hogy ne légy elmaradott. Olvass könyveket, újságokat, műveld magad. Járj. társaságba és figyeld az embereket, de necaak a külsejüket. Próbáld értékelni belső tulajdonságaikat Is. Pár év múlva magad Is meg tudod majd különböztetni a Jóravaló, becsületes fiúkat, az üresfejű, beképzelt, dumás haveroktól. A jelenlegi sofőr haverodtól Igyekezz megszabadulni, és ne akarj az övé lenni. Ha az övé lennél előbb, utóbb elhagyna, mert érzelmi kapcsolat nem fűzi hozzád. Csak azért dumál, hogy elérje a célját. Szabadul] tőle, amíg kapcsolatotoknak nincsenek következményei. Fiatal vagy, találsz olyan fiút is, aki nem követel többet a megengedettnél. T. Tíbnrné > t
