Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-17 / 38. szám

4 üi ifjúság ­A Garban-lnternátus nevelőtestülete. kt <lt tanév éj örömöket éi fi| gondokat hozott tanulóknak és nevolökoek egyaránt. Megnyfitak a diákotthonok kapni, tizezer- számra találtak fi] otthonra azok, akik ed dig a családi fészek melegét élvezték. Oe vajon ottbon-e a diákotthon? Elmond­ható-e róla, hogy pótolja — természetesen lebetéségeihez mérten — a biztonságos szülői házat? Ezzel a gondolattal kerestem fal Szalontai Bélát, a koiicei (kassai) Gar- ban-diákszállö igazgatóbelyettasét. A nép­szerű Garbanról tudni Illik, hogy nyolcadik esztendeje működik, több, mint hatszáz diák lakik benne, s hatvan alkalmazottja van. Szobái kétágyasak, de a nagy inter- nátnsbiány miatt hárman laknak a szo­bákban. (A városnak komoly problémát o- koz az internátushióny. Jelenleg csaknam ezer középiskolás kénytelen albérletben lakni.) Szalontai Béla a tapasztalt és képzett ne­velők sorába tartozik, és mint elmondot­ta, nehezen tudna e nagyon nehéz, de még­is szép hivatás nélkül élni. A szálló ka­maszok idaiglenes otthona. A kamaszkor az ember talán legbonyolultabb korszaka. Van tehát probléma böveo, de figylátszik, a nevalöi kar sikerrel birkózik meg ez a- kadályokkal. mert a Garban csakugyan nép­szerű és keresett hely. Szlovák és magyar nemzetiségű diákok második oUbona. Ezntán pedig hallgassuk meg az igazga­tóhelyettest. — Ügy vélem, a mi diákszállónk csak­ugyan otthont biztosít diákjainak. Minde­nekelőtt gazdaságilag igyekszünk szlnvona las teltételeket biztosítani lakóinak. A diá­kok naponta öt étkezésen vesznek részt. E..iüppent « nyári szünidő, itt az üj tan­év. diáktársak és diákélmények hívnak. Vé­get ért az utolsó munkával telt nap a di- ák-építöosztagok tagjai számára is. Az em­lékezetben oly feledhetetlen a kép; a ie- szálió alkonyatban, a tábortűz száraz fát ropogtató hangja mellett diáknevetés, a tűz fényében pirosra festett mosolygó diákar­cok, majd gitárpengetés hatol az estbe, és hol szomorú, hol vidám dal kel szárnyra. Feledhetetlen ez a hangulatkép annak, ki valaha is részt vett egy építőtáborban. Elmúlt újra egy nyár, de az ősz új terve­ket sző a diákszivekben a következő nyár­ra. szobáikat tisztán tartjuk, ás ami a leglé­nyegesebb; az Itt töltött négy esztendő so­rán korszerű, alapos nevelést kapnak. Azt szeretnénk, ha meg tudnánk szerettetni ve lük a munkát, ha niegtanfthatnánk okai egymás megbecsülésére és tiszteletére, ha eszmeileg is a követelményeknek megfele­lően irányíthatnánk őket. Internátusnnkban a nevelőtestület kép­zett és lelkiismeretes pedagógntokből áll. Betegségek, vagy járványok idején ágy gon­doskodnak a diákokról, mintha szüleik len­nének. Törődnek étkezésükkel, figyelik, be­veszik-e pontosan a gyógyszereket, stb. Rendszeres és színvonalas munkát fejtenek ki nevelőink az esztétikai nevelés tarén is. A fiúk szobái reodezeltek, a lányaink o- lyan patyolattiszta körülmények között lak­nak, olyan pedánsan élnek Itt, hogy az csodálatos. Persze azzal, hogy a fifik és a lányok is otthonra ioXek itt, gondjaink is akadtak. Egyik legnagyobb szakmai prob­lémánk azonban az, hogy összesen hatféle iskola diákjai laknak nálunk, akik között akadnák konzervatáriuml növendékek és kobóipari iskolások. Érdeklődési körük kü­lönböző, tantárgyaik szintúgy. Igyekeztünk az egyes szakcsoportokat Agy kialakítani, hogy a tanulásban nevelőink a lehető leg- hesznosabban tudjanak segíteni a diákok­nak. Kár, hogy a diákszállóban nincsenek ta­nulószobák és kultúrterem. Ezek birtoká- bao még színvonalasabb munkát tudnának végezni. Azt, hogy diákjaink mennyire otthonuk­nak érzik a Garbant, bizonyítja az is, hogy évek múlva ía visszatérnek hozzánk, fel A szovjet és a Szovjetunióban tanuló külföldi főiskolások építoosztagáí számára az 1974-es év az „50 tartalmas munkanap a Komszomol V. 1. Lenin nevénák felvéte­le 50. évfordulója tiszteletére!" jelszó je­gyében telt el. A munkákban több mint fél­millió szovjet és külföldi főiskolás vett részt. .4 szovjet diákok számáré már ha- gyománnvá vált a nyárt kzüntdő alatt épí­tőosztagokban való nészvéíel. .A szovjet fő­iskolásokon kívül részt vesznek ebben a mozgalomban a külföldi diákok Is. 196-1-tól minden nyáron különböző ország, mintegy négyezer főiskolása dolgozik a moszkvai, leningrádi, minszki, kijevi, ogyesszai és har­kovi építőtáborokban. keresnek bennünket és elmondják problé­máikat. Egy érdekes eset kapcsán illnszt- rálhalnám, milyen közöttünk és a diákok között a viszony. Történt egyszer, hogy egy diák rettene­tesen elkeseredett, meri nem olyan téte­leket kapott az írásbeli vizsgán, amilyenek­re számított. Magy elkeseredésében alapo­san a pohár fenekére nézett és olyannyira lerészegedett, hogy a szó szoros értelmé­ben pozdorjávé törte szobája berendezését. Az eset nagy port vert fel, a diákot is­kolája tantestületével együtt megbüntet­tük, nem engedtük érettségire csak az ősz folyamán. Ez a diák évek múlva felkere­sett bennünket, és bocsánatot kért. Elmon­dotta, mennyire bántotta őt a dolog és most, amikor nem kamaszssemmal nézi a világot, elhatározta, hogy munkahelyén úgy neveli a fiatalokat, nehogy elkövessék azt 8 durva lépést, amit ö annak idején. Tudjuk, hogy a kamaszkor bonyolult idő­szak egy ember életében és igyekszünk megfelelő tapintattal és türelemmel kezel­ni minden „rázés“ ügyet. A nevelomunka nem látványos foglalkozás. Az emberek többségének fogalma sincs réla, mit és ho­gyan csinálunk. Aki csak egyszer is bele tud­na pillantani tevékenységünkbe, talán el sem hinné, milyen módszerek, elképzelé sek szerint működünk, milyen alaposság­gal és gonddal végezzük megfigyeléseinket, hogy azok birtokéban a következő tanév­ben még eredményesebbek tudjunk tenni. Véleményem szerint a mi szállénk ottho­na a diákoknak. A legtöbb szívesen jön Ti.ssza és megköszöni a fáradozást, amit ér­te tettünk. (bt) ,-\ szovjet diákok építöDsztagal is évente részt, vesznek különböző objektumok felé­pítésében, az NDK-ban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Csehszlová­kiában, Romániában és Kubában. 1970 nya­rán orvostanhallgató diákok szakosított osztaga nyújtott nagy segítséget Peru föld­rengés sújtotta lakosságának, ahol a ter- rnészjeti csapás következtében majd egymil­lió ember vált hajléktalanná. Több mint hatvan helvséget építet újjá az osztag, kö- zSi ötezer embernek nyújtva emellett or- vo.si segítséget. A perui hatóságok nagyra értéiselték a szovjet diákok önfeláldozó munkáját. A nemzetközi diák-építöosztagok szabály­zata alapján az osztag harcosa lehet bár­mely főiskolás, ugyanúgy a Szovjetunióban tanuló külföldi Is. A diákoknak éleimet és lakást biztosítanak, s munkájukat pénzzel jutalmazzák. Mivel a nemzetközi építöosz- tagokba jelentkezők száma jóval meghalad­ja a lehetőségeket, a választás a Jó előm-e- iieteiü. politikailag képzett és aktív, sport­szerető, tudományos-kutató munkát folyta­tó főiskolásra esik. Az építóosztagok „harci területe“ a Szov­jetunió legkülönbözőbb nésze volt éren a nyáron is. Nem beszélve a Szovjetunió eu­rópai részéről, az ázsiai részen a legjelen­tősebb építőosztagok a Bajkél-Amúr vas­útvonal megépítésénél, a szibériai Száján, a távol-keleti Zejl vízierőmű felépítésénél összpontosultak. .Az építöosztagok munká­jának társadalmi fontosságára utal a felé­pítendő objektumok népgazdasági jelentősé­ge is, hiszen az osztagok lelkes munkája víz- és atomerőműveket, vgsútvonalak, üze­mek felépítését segítette és segíti, S emel­lett az osztagok erkölcsi szerepe Is szá­mottevő a munkához való kommunista vi­szony kialakításában. .A Szovjetunió főiskolásai szeptember el­sején új tanévet kezdtek, s mindazok szá­mára, akik egy^egy diák-építőosztag tagjai voltak, sokiétű és maradandó élményekkel színezett lesz az új iskolai év tíz hónapja. Mázsár László ( U'ra iskolában Már több, mint két hete annak, hogy y kitárultak az Iskolák kapui, s a vakáció után a diákok újra birtokukba vették munkahelyüket, az Iskolát. Milyen volt a nyár?... Hogyan telt el szünidő?... é- zekkel a kérdésekkel fordulnak egymás- ! hoz a fiatalok, akik tíz hónapot újra együtt fognak tölteni az Iskola padjai­ban, a diákotthonokban. Soknak közülük élmény volt a vaká- “ ció. Rengetegen voltak, akik dolgoztak a szünidőben, s a megkeresett pénzből kirándultak, utaztak. Akadtak olyanok is, akik odahaza pihentók ki az év fá­radalmait. Mert munka ez a javáből. Nos. ,, munka közben kerestük fel az első két hét eltelte után a diákokat a Koälcel [kassal] Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában, amely új köntösben fo­gadta, megszépülve, megnagyobbodva a több műit hétszáz diákot. Az elsősök még mindig egy kicsit fél­ve járnak-kelnek a folyosókon, a tan­termekben, hiszen nemcsak az Iskolát, a felsőbb osztályosokat, hanem jófor­mán még egymást, osztálytársaikat sem ismerik. A kapuban verődött össze néhány fiú. Hozzájuk lépek. . — Hogy érzltek magatokat az új kör­nyezetben? — Kicsit még furcsa. Nehéz megszok­nunk, hogy néhány hónappal ezelőtt az alapiskolában ml voltunk a kilencedike­sek, a legnagyobbak, s most Itt a kö­zépiskolában ml vagyunk a legkisebbek, az elsősök, „bundák“^ — ahogyan Itt ne­vezik. Ez a változás még nem ment át rajtunk, de reméljük csupán napok kér­dése — mondja Bartalos Laci, aki a Du- najská Streda-1 (dunaszerdahelyl) járás­ból került Ide. Más Itt minden, nem úgv van, mint otthon volt. Nemcsak az egy­szerűnek látszó dolgokat kell megszok­nunk, hanem a tanárokat, a nevelőket, diákotthont Is, ami bizony Időbe telik. — Miért választottátok ezt az iskolát? , — Nekem — kezdi Illés Lajos-, a tlla- kovól (fülekij fekete fiú — édesapám i is technikus, általa ismertem és szsret- tém meg ezt a szakmát. Együtt jártam vele, amikor csak tehettem, a műhelybe gépeket javítani, s annyira megkedvel­tem, hogy úgv határoztam, én Is íéch- níkusnak tanulok kt. — Én elektrotechnikai szakra szeret- .1 tem volna menni — vág közbe Csonka IJijos, aki szintén a Csallfikozbö'. való, j de ott csak két osztály nyílt, s így helv­f. szűke miatt nem vették fel. Ez c.gy ki­.. cslt elkeserített, mert mégis csak job­4 ban szerettem volna azt csinálni, ami­.1 hez nagyobb a kedvem, de a gépek sem § állnak tőlem annyira távol, hogy ne ér­I dékelne ez a szakma Is. j A berregő csengő hangja szakítja meg fi a beszélgetésünket, f A következő csengetés már az ebéd í szünetet jelzi. Tódulnak ki a srácok, Iá- I nyok, Irány a diákotthon ebédlői. * Tolongás közben „elcsípek“ néhány srácot; Balogh Albert, K'ovallk István, ^ Molnár László, Illés József harmadiko­p sokat. ; — Sietünk enni. de azért elmondjuk, ami érdekel — szólnak a fiúk. — Hogy a nyár?... Az a baj, hogy jó volt, s ezért sajnáljuk, hogy vissza kel- iéft jönnünk a suliba — mondja Balogh ; Alt. Nekünk már megszokott ez a kör- [ nyezet, ismerős Itt minden sarok, a ta- ,» nárok, a diákok. .Azért jó volt már ta- " lálkozni a fiúkkal és elmesélni egymás­nak a nyári élményeket, ki merre járt, , mit csinált. Nehéz lesz visszaszokni a I padok közé, de azért megpróbáljuk... ^ — Sok a tanu-nlvaló? í , — Bizony már van ciég sok. Mégkéz­* dődött a rajzolás, ami mindig az éjsza- I kába nyúlik. Nem tud az ember nyűgöd ni, ha kap egy rajzot, s azt azonnal sze i retné megcsinálni, s ez nagy munka. *, különösen már a harmadikban. Egy MB­i lOOO-res motorjának vagy hasonlónak a ;> megtervezése több éjszakát is igénybe ; vesz. inkább éjjel szeretünk dolgozni, a mert akkor csend és nyugalom van, nem T zavar senki, — mondja Molnár Laci, aki í épp egy A—1-es rajztáblát cipel haza. Még ez az egy év, s utána a búcsú... — j szói közbe Kovallk István, i Utána, mint az Ipariskola fennállásá­nak 102 éve alatt sokan, ők Is kikerül­nek az életbe, a gyakorlatba. .Szünidő .' ' szünidőt követ, s észre sem vesszük, hogy felnőttek lettek a diákok. Egy év­folyammal feljebb léptek azok. akik ma « még csak kóstolgatják az iskolát, dé égy-két napon belül már mindenki ott­honosan érzi magát, mintha mindig e- lékben a padokban ült volna. Zolczer János A szerző felvétele; A leningrádi M. I. Kallnyín nevél viselő Politechnikai főiskola diákjainak é- pítödsztaga a főiskola melletti emlékmű előtt tesz fogadást a „harcba indu­lás" kezdetén. A szovjet díák-építőosztagok életéből 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom