Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

(F ol y tolt ás) Che szilárdan hitt benne, hogy az igazi forradalmár kommunistáknak, elsősorban a vezetőknek szerénynek keíl lenniük, s távol kell állni tőlük a haszonlesésnek. És a szerénység nem lehet álszerénység, hanem igazi. E te­kintetben Che Guevara semmiféle kompromisszumot nem ismert. Ez az álláspontja sokféleképpen, néha egészen kü­lönös módon jutott kifejezésre. 1959 márciusának elejém Che Guevara teljesen kimerült. A szakadatlanul ismétlődő asztmarohamok és a pihenés teljes hiánya komoly veszélybe hozta egészségét. Bajtár- sai — életét féltve — úgyszólván r á k én y sz er í te üt ék, hogy pihenjen egy kicsit, és egy villát jelöltek ki száméra Ha­vanna peremvárosában. A villa a forradalom győzelme előtt Battista egyik vezérének a tulajdona volt, amelyet elkoboztak. A reakciós sajtó nem mulasztotta el az alkalmat, és nagy hangon hirdette, hogy Che Guevara Battista volt szolgájának vagyonát élvezi. Che azonnal reagált a piszkos gyanúsítgaitásna. 1959. március 10-én levelet Intézett az egyik újsághoz, s ebben megírta, hogy betegsége miatt — amelyet nem tolvajta­nyákon vagy játékbartamgokbaín szerzett, hanem a forra­dalom győzelméért harcolva — kénytelen gyógykezeltet­ni magát. A hatóságok erre a célra engedték át neki a villát, mert a 125 pesós fizetés, amelyet mint a fölkelő hadsereg tisztje kap, nem elegendő ahhoz, hogy megfe­lelő lakást bérelhessen miagának. „A villa Battista egy­kori munkatársáé volt, s valóban fényűző“, — bamigsú lyozto Che Guevara. „ígérem azonban, mindenekelőtt Ku­ba népének, hogy amint meggyógyulok, kiköltözöm be­lőle...“ Sohasem fogadott el honoráriumot írásaiért, amelyek a kubai újságokban jelentek meg. A külföldről érkező tisz- teletdíjakat teljes összegükben a kubai társadalmi és kül­földi haladó szellemű szervezeteknek engedte át — pél­dául a „Partizánháború“ című könyvéért járó honoráriu­mot, amelyet Olaszországban is kiáltok, az olasz béke­mozgalomnak adta. Amikor egy ízben a havannai egyetem egyik tekinté­lyes tanára megkérte, hogy tartson előadást a hallgatók előtt, s közölte, hogy ezért megfelelő összeget kap, Che illedelmes, de kemény hangú levélben így válaszolt:. „Ön ás én — írta — homlokegyenest ellenkezően véle­kedünk arról, hogyan kell viselkednie egy forradalmár vezetőnek... Számomra elképzelhet eilen, hogy egy pár! - vagy állami vezetőnek pénzt kínáltának fel munkájáért'. Ami engem illet, számomra minden jutalom közül a leg­nagyobb az, hogy a kubai néphez tartozhatok, s ezt pénz­zel kifejezni nem lehet.“ , Egy alkalommal, amikor Kubában bevezették az élelmi­szerjegyeket, Che jelenlétében fiatal munkatársai a csalá­doknak juttatott élelmiszer mennyiségéről vitatkoztak. E- gyesek kevesellték a jegyre beszerezhető élelmiszereket. Che nem értett velük egyet, és azt hozta föl érvként, hogy az ő családjának elegendő a jegyre kapott élelmiszer. — Te mint miniszter biztosan többet kapsz — tréfálko­zott az egyik. Che megharagudott, másnap azonban összehívta a vitá­zó munkatársait, és közölte velük: — Utánanéztem a dolognak. A családom eddig tényleg nagyobb mennyiségű élelmiszert kapott, de most véget-ve­tettem ennek a szemtelenségnek. Talán azt lehetett volna mondani, hogy ez az egyen- lősdl Che „baloldaliságának“ a kifejezője volt, valójában azonban annak a törekvésnek a megnyilvánulása — a- kárcsak Fidel Oastro többi hívének —, hogy meg kell mutatni a népnek, ők nem haszonlesésből, hanem azért szolgálják a népet, mert ezzel forradalmi kötelezettségü­ket teljesítik. Che Guevara és a gyerekek Ez a kemény fából faragott forradalmár nemcsak a sa­ját gyermekeit szerette, hanem minden gyereket, Kuba dolgozó népének valamennyi gyermekét. Azt mondta ró­luk, hogy ők a forradalom reménységei, utódai, a gyer­mekek folytatják majd a forradalom győzedelmes menete­lését. A gyerekek is szerették Che Guevarát, gyakran írtak neki. Che mindegyiküknek válaszolt, s olyan hangon írt nekik, mintha egyenrangú társai lettek vblma. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának irattárában sok levelet őriznek, amelyet a kubai elemisták Irtaik, és Che válaszainak másolatát. Ezek közül csak egyik levelét idézzük, amelyet egy tíz­éves kisdiáknak írt Aguacate faluba. A fiúcska ötven centa- vót küldött Che Guevaráraak a kubai gazdasági élet fel­lendítésére. A leveelet, benne a pénzdarabbal, a posta visz- szaküldte a feladónak, a gyerek azonban ezután pénzes­utalványon küldte el a szerény összeget Guevarának. A pénzt meg a levelet ezúttal — 1960. május 19-én — ki is kézbesítették a címzettnek, és Che ezt válaszolta rá: „Tisztelt barátom! Sokszor köszönöm kedves leveledet és az 50 centavói, amelyet gazdasági életünk föllendülésére szántál. Mellé­kelten küldöm, a 9186. számú nyugtát, hazafias cseleke­deted bizonyítékát. Örülök neki, hogy tovább akarsz tanulni, és szeret'ném, ha olyan ember lenne belőled, aki hasznára válik a ha­zának ’ meg önmagának is. A gyermekek így támogathatt ják a legeredményesebben a forradalmi kormányt. Sajnálom, hogy a posta visszaküldte első leveledet meg a pénzt, s te biztosan azt gondoltad, hogy én nem, aka­rok írni neked. Hidd él, hogy leveled nagy örömömre szolgál. Sokszor üdvözöl ERNESTO CHE GUEVARA ŐRNAGY.“ Che Guevara egyébként áldozatkész férj és gondos apa volt. ötéves házasélete alatt négy gyermeke — két kis­lánya és két fia született. Első házasságából származó lá­nya is velük együtt élt. Kevés szabad idejét szívesen töl­tötte odahaza, családja körében. Igazi Saint-Just! Íme, hogyan látta Annie Francos francia újságírónő Che Guevarát abba.n az időszakban, amikor leverték a haza- áruló zsoldosok Kuba ellen 1961-ben megkísérelt partra­szállását: A néphadsereg katonái a szó szoros értelmében körül­állták Che Guevarát, alig lehetett látni sápadt arcát. Fe­jén fekete svájcisapka, sötétzöld viharkabátján semmiféle rangjelzés... Akaratlanul Is az jut eszembe, milyen lelke­sedéssel beszólt róla argentin barátnőm: „Minden dél-ame­rikai lány szerelmes. Guevarába. Nagyon szép férfi. Arca regényesen sápadt, nagy fekete szeme, kis, kócos szakálla van. Igazi Saint-Just!“ — Sartre egy cikkében a forra­dalom igazi hőseként írta le Che Guevarát, és idézté sza­vait: „Fidel Castro találhat okosabb embert nálam, de ne­hezen hiszem, hogy olyanra akadhatna, aki nagyobb mér­tékben egyetért az ő eszméivel.“ Annie Francos jelen volt, amikor Che egy elfogott né­ger zsoldossal beszélgetett. — Hát te hogy kerültél ide? — kérdezte tőle Che. — Te is a „demokráciáért“ harcolsz? Részt veszel egy olyan intervencióban, amelyet a faji megkülönböztetés országa pénzéi? Burzsu'j fiatalemberek közé keveredtél, akik egy­általán nem törődnek vele, hogy nincsenek ugyanolyan jo­gaid, mint nekik. A forradalom ellen harcolnak, a forra­dalom ellen, amely minden faj méltóságát tiszteletben tartja! Fegyvert fogtál, hogy a „jó családok" utódai Is­mét a klubokban feszíthessenek, ott, ahova egy néger so­hasem teheti be a lábát. A néger csak hallgatott. Che ezután a többi fogolyhoz fordult: — Közéletek ki volt az arisztokrata klubok tagja? Néhányan fölemelték a kezüket. — Hailjúk, melyik kluboknak voltatok a tagjai. A foglyok felsorolták: Club Nautico, Miramare, Yacht- club stb. Che ismét a négert szólította meg. — Es te? Te is tagja voltál ezeknek a kluboknak? — Nem — hangzott a válasz. — Persze, hogy nem, hiszen ezek attól féltek, hogy be­mocskolod fürdőmedencéik vizét. De látod, itt ebben az öbölben, ahol partra szálltatok, nem féltek a mocskodtól. A te álláspontodat nehezebb igazolni, mint az övékét — fejezte be Che. — Tudom őrnagy — bólogatott a fogoly. Ezt már el­mondták a néphadsereg katonái is... Che szerényen élt, fáradhatatlanul dolgozott, buzgón tanult, a felsőbb matematikát és a közgazdaságtant ta­nulta, újra meg újra elolvasta Marx Tőkéjét. Tudását ön­zetlen továbbadta munkatársainak, de sohasem oktatgatta őket, sohasem prédikált nekik. Mindig szívélyes volt ba­rátaihoz, kapcsolatban állt a munkásokkal, a parasztokkal, az egyetemi hallgatókkal, a külföldi kommunista és nép­felszabadító mozgalmak képviselőivel. Súlyos teher az asztma Bajtársaival együtt harcolva, minden nehézséget leküzd­ve, Che Guevarának még egy bajjal — néha a legsűlyor sabba! — is meg kellett birkóznia: gyermekkora óta aszt­mában szenvedett. És néha, amikor a betegség teljesen letörte, Che valamelyik parasztkunyhóban feküdt, pihent, nehogy hajtársai terhére legyen. Ilyenkor nem a puskát szorította a kezében, hanem a könyvet vagy a jegyzetfüzetét, amelybe a nap legfonto­sabb eseményeit jegyezte föl. Egy fényképein, amely eb­ijen az időben készült, láthatjuk, hogy fekve olvassa Emil Ludwig Goethéről írt könyvét. M. Orosco kapitány, aki Kúba felszabadításáért vívott harcokban Che Guevara egységéhez tartozott, ezt mondta róla: — Emlékszem rá, hogy sok könyve volt. Rengeteget ol­vasott. Egyetlen percet sem hagyott veszendőbe menni. Gyakran az alvásra szánt időt is feláldozta, hogy olvas­hasson vagy naplóját írhassa. Amint hajnalban fölkelt, már kezében volt a könyv. Gyakran olvasott éjszakánként is, a tábortűz fénye mellett, jó szeme volt. (Befejezése következik] íj sugárkezelési módszer Tizenkét szovjet tudóst terjesztettek fel Állami Díjra a rosszindulatú daganatok új sugárkezelési módszerének ki­dolgozásáért. Az új módszer lényege: röntgensugarak he­lyett protonsugarakkal pusztítják a beteg sejteket. A tu­dósok meggyőződtek arról, hogy lehetőség van a proton­nyalábok pontos „fókuszolására“, s arra, hogy pontosab­ban vegyék célba a mélyen fekvő daganatokat. Különösen kíméletesnek bizonyultak a protonsugarak, amikor létfon­tosságú szervek — a gerincvelő, a szív, a tüdő — közelé­ben elhelyezkedő daganatokat kellett kezelni. Dubnában, ahol a Szovjetunióban először állítottak elő orvosi célokra protonnyalábot, az első eredmények elem­zése után újabb besugárzókabinokot állítottak föl az állat- kísérletek folytatása céljából. Kidolgoztak egy új, pontos technikai eljárást a protonnyaláboknak a rosszindulatú da­ganatokra való rávezetésére. Kutatásokat folytatnak olyan irányban Is, hogyan lehetne elektronikus számítógépekkel fokozni á sugárzásterápia hatékonyságát. Ez a karóra vérbeli tudo­mányos világszenzáció: az Apollo-ürhajó utasai visel­ték ilyet a Holdon. A szám­lapra pillantva azonnal ész­revehető a teljesen szokat­lan mezőbeosztás. Azért van ez így, mert a Holdon mű ló időt is mutatja. Időbe­osztása a Hold-nappal és a Hold-éjszaka váltakozásán alapszik. MOLD AV AI TÜDŐSÖK o- lyan öntött és zománcozott villamos huzalok gyártási technológiáját dolgozták ki. amelyek szigeteléssel e- gyütt mindössze 4 mikron vastagok. 12.000 kilométer­nyi huzal súlya csupán 1 kg. A hajlékony vezeték 20- 30 mikron átmérőjű orsóra is felcsévélhető. A pókháló vékonyságú huzal széles körben felhasználható a mű­szergyártásban, a rádiótech­nikában és a rádióelektro- n lkában. OLDÖDÖ KESZTYŰK A sebészek számára sok kényelmetlenséget jelent a hagyományos gumikesztű. Ezt hivatott kiiktatni az a szovjet találmány, amelyet tucatnyi országban -szabadni maztattak — jelenti az APN. — A cerigelnek nevezett szín télén, kissé sürü folyadékot 8—10 másodpercig kell gon dósán a kézre dörzsölni, majd közönséges ventillátor nál 2—3 percig szárítani. Az így keletkezett bevonat kész tyűként szolgál, teljesen hi­giénikus, elasztikus, kényel­mesen végezhető benne a mű tét. Alkoholos vattával köny nyen eltávolítható. '» “ a - “ t. £ O e-> « »« . N>SSO -0 aj c« ,* a so ’S X 9|NM:g o « « g g 60 BO = r S--S3 2® a a ÍS » o 2 (A flfl­n »» a < -S.2 «ÄÍ *>» 2S s 0CÄ 2 : a _.S I « 2:0 ] a'2 x o x 2 * a*« £ J g e>«U g,S « 8 » riíSi- as 05 ÖJ Sfl jE; ca : ur. a « jz s® Sä l^«nt

Next

/
Oldalképek
Tartalom