Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
LOUIS ALLEGRI A KULLANCS tennél itt rani Bradley batesüly- lyesz tette kesét a zsebébe, és Igyekezett közömbös arccal elmernrrl a kék Jaguár mellett, amelyben egy szakállas férfi üldögélt. Tíz nappal ezelőtt vette észre először, hogy a szakállas rendszeresen ott őrködik • ház előtt. Honnan tudhatta meg? Ki súghatta meg neki, hogy ő, Bradley mit szándékozik tenni? Hiszen rajta és Ritán kívül senkt sem tudott a dologról. Talán csak nem Rita szólta el magát? Olyan naiv lány™ Bradley teljesen összezavarodott. Az Ismeretlen kullancs miatt kénytelen volt elhalasztani a tervét, és ez végtelenül idegesítette. Legszívesebben leteperte volna. A legszömyübb dolog, ha az ember nem sejti, ml jáír tulajdon feleségének a fejében. Vacsora közben lopva nézte Sámánthát. Kifürkészhetetlen a tekintete, a szeme fekete, mint a boszorkányé. — Valami bánt, Jeff? — kérdezte Samantha. — Ugyan már, mi bántana? — vonta meg a vállát, s közben úgy érezte, a nő a belsejébe lát. Rita e- gészen más! Egyszerű, Jóhiszemű lány. Egy kicsit butácska ugyan, de legalább nem bonyolítja az életét, és a társaságában sohasem érzi jelentéktelen embernek magát. A gyilkosság gondolata váratlanul merült fel benne, s nem tudott többé megszabadulni tőle. Egyre . csak arra gondolt, milyen szép napok várnak még rá. Eleinte ugyan rettegett, ügy érezte, a legjobb volna elmenekülni a városból, Samamthától, mindentől, messzire, de ez kivihetetlen volt. Először is, miiből élne? Samantha kezében van minden pénz, s a munkáját Is elvesztené. Mit mondana a munkaadója, Jules Oairtrigbt, Samantha nagy barátja? Rögtön elbocsátaná. — Mindig nagyra becsültem Sa- manthát — mondta nemegyszer Qart- rtght —, és Wanda is szsreti. Wanda a főnök felesége, a cégtulajdonos lánya. Ha elhagyná Samantbát, mindent elvesztene. S ez Rita miatt sem vállalhatta. Amíg Samantha él, ó Bradley, mindig a hatalmában lesz. Egy héttel ezlőtt már mindent előkészített a gyilkossághoz. Terve egyszerű volt. Samantha gyakran vesz be altatót. Egy éjjel, amikor elalszik, Bradley kinyitja a gázcsapot. Aztán bemegy dolgozószobájába, és belemélyed a munkába. Amikor a hálószobában holtan találja feleségét, telefonál a rendőrségnek. Senki sem fog rá gyanakodni, hiszen látszólag semmi oka sincs arra, hogy megölje a feleségét. Rita csak jóval később bukkan fel majd életében. De ki lehet ez a szakállas férfi a ház előtt? Ezt az egyet nem értette. Két nappal később találkozott Ritával egy eldugott kis kávéháziján. A lány megesküdött, hogy senkinek nem szólt egy szót sem. S közben meglepetten nézett rá. Bnadleynek úgy tűnt, mindenki csodálkozva néz rá, Rita, Samantha... még Wanda is. Mintha csak a homlokára volna írva, miit akar elkövetni. A helyzet egyre Jcétségbeejtőbb, s a szakállas minden este ott őrködik a ház előtt. Amíg valahogy le nem rázza, nem ölheti meg Samanthát. Szive majd kiugrott az izgalomtól, amikor egy este, hazafelé tartva nem látta a szakállast a ház előtt. Samantha kártyázni volt, tudita, csak későn tér haza. Elérkezett a tett ideje. Samantha vallóban későn ért haza, panaszkodott, hogy fáj a feje. Brad ley részvétteljes arccal sürgölődött körülötte, rábeszélte, hogy azonnal feküdjön le, tejet langyosított neki, és odaadta az altatót. Ogy döntött, húsz percet vár, aztán kinyitja a gázcsapot. Állandóan az órát leste, csigalassúsággal múltak a peroek. Egy belső hang azt súgta Bradteynek, hogy tekintsen ki az ablakon. Elhűlt benne a vér: a szakállas ott őrködött a Jaguárjában. Bnadleynek fejébe szaladt a vér, magánkívül lerohant a lépcsőn, s e- gyenesen az autóhoz tartott: — Kicsoda maga? Mit akar? — kiabálta és megragadta az ismeretlent. — Mindent tud? A férfi szó nélkül bólintott. Bradley előtt elsötétült a világ. A- roikor magához tért, az Ismeretlen férfi holtan dőlt a kormánykeréknek. Halántékán vékony csíkban folyt a vér. összeszaladtak a szomszédok. XXX Honnan tudhatta? Egyre ezen járt az esze, miközben bevitték a rendőrállomásra. — Tudjuk, hogy megölte ezt az embert — csóválta fejét a rendőrfőnök. — De miért, Bradley, mondja meg, miért? — Hetek óta nyomon követett. Minden este lesben állt a házam előtt. Csak honnan tudta... — Mit tudott? Nem önt követte, Bradley! — Nem engem? Hát kit? — A főnökét, Jules Gartnightot. Az ön feleségének viszonya volt vele, s ezért Wanda Cartright magándetektívet fogadott, hogy kövesse... VASZIL CONEV: Edison, az önreklámozó Tanulmányi Irodánkba beállt- tolt Edison. — Feltaláltam a gramofont — közölte. — Még mit nemi — De igazi Itt nawimafc a rajzok. Nézze meg. — Nincs időnk nézegetni, nekünk is van munkánk. — De hát az önök munkája nem az, hogy megvizsgálják a találmányokat?... — Te csak ne taníts minket, hogyan kell dolgoznunk. Naphosszat itt rost akoliunk, úgy gürcölünk, mint az örültek, te pedig egyetlen óm a- lőtt feltalálsz holmi gramofont, és tessék — máris öledbe hull a dicsőség meg a pénz. Azt képzeled, hogy mi, ha kedvünk szottyan, nem tudjuk feltalálni a gramofont, ugye? FityisztI Nekünk, pajtás, sokkal fontosabb teendőink vannak — látod, mennyi levélre kell válaszolnunk? Ha mind Edisonok leszünk — akkor ki fog dolgozni? — Bocsánat, nem értettem. Hát a feltalálás — nem munka? — Ha-hal Munka az, ha valaki naponta nyolc óra hosszat rostokol asz íróasztal mellett. Amit te csinálsz — .az önreklám. Dicsőség, pénz, úfságcik- kekl Szándékosan találtad fel a gramofont, hogy köröskörül mindenki hüledezzen: ,Jio de ilyet! Ez az Edison! Hallotta? Feltalálta a gramofont!“ Nem, bennünket ilyesmivel nem ejtesz át! — Hm... Én pedig azt képzeltem, hogy örülni fognakI Hiszen a gramofonon kívül feltaláltam még... — látjuk, látjuk, teli táskával cipelted ide! — És semmit sem akar megnézni? — Nem. — Akkor hát mit ajánl? — A kővetkezőt: az egyiket te találod fel, a másikat én, a harmadikat ő — és így tovább. — De ha maguk semmit sem tudnak feltalálni? — Akkor te se lábatlankodj ittl Hiszen hogyan nézhetünk akkor a feleségünk, a gyermekeink, az ismerőseink szemébe?! Azt mondanák nekünk: „Ti senkik, vegyetek példát Edisonról!“ Edison vállat vont, felkapta a táskáját és odébb állt. Ogy hírlik, ennek az önimádó, hiú alaknak, ennek a kérkedő önreklámozának mégis sikerült valahol eladni a találmányait — természetesen csak azért, hogy dicsekedhessen és mindenkinek megmutathassa, hogy ő tehetségesebb nálunk. Ford.: Gellért György ■ „Nehéz az élet“: Verseit elolvasva, mi is azt mondjuk, bizony nehéz. Mert aki nem ismeri a nyelvet, nem tudja magát kifejezni, annak rettenetes szenvedést okozhat egy-egy sor leírása. Mindjárt idéznénk is egyik versének néhány sorát eredeti helyesírásban: / Anyám, ó drága anyám, / messze kellett mennem tőled. / Bocsájs meg, nékem, / ha néha vétkeztem. / Ö, bocsájs meg a- nyám / stb. Csak tanulásra tudjuk bíztatni. ■ „403-MILAV“: „Jő és kiadható verseket akarok írni“ — olvastuk levelében. Nos, ez csak önön múlik, de az az érzésünk, hogy addig még sokat kell tanulnia. Versei ugyanis egyelőre túlságosan is semmitmondóak, felszínesek. Nyelvezete szürke, nehézkes. Mondanivalója érdektelen. Tanácsként olvassa el Leopold Staff néhány sorát: /..ja vers a húrból felzenél és / új ütemei gyarapítják, / és tiszta, mint a szembenézés, / egyszerű, mint egy kézszorítás. / Tanuljon, olvasson sokat és ha majd úgy érzi, hogy mondanivalója másoknak is szól, jelentkezzen újra! ■ „G. V.-S. D“: Klasszikus íróktól se szeretünk részleteket, olvasni, nem még kezdőktől! ■ F. I. Bratislava: Nézzük mindjárt írása első mondatát: „Krohorovicsék- nál négy nőt nem üli a* asztalnál“. Ogy látszik a női nemek két fenéken üllhet- nek csak, mert a női igeneknek tudtunkkal egy ülés is elegendő. De nézzünk még néhány mazsolát: rö- hely (röhej), halgatok (hallgatok), erőssen (erősen), kébzeljék (képzeljék) stb. Úgy gondoljuk, inkább tanuljon! ■ „Sáros fit“: Hát bizony elég sáros. Már csak abból is sejtjük, hogy a verse tele van mindenféle szeméttel, perverz klszőlással. Ha önnek ez jót tesz írja őket továbbra is, de ne küldözze őket a szerkesztőségünkbe. melyek meg akarták változtatni világot 3. A VERES KEZD NÉRÓ Kezdetben Néró sem volt rossz uralkodó. Tizennégy évig ült a császári trónon, de uralkodásának utolsó é- veiban ágy viselkedett, mint az őrült, és olyasmiket mű veit, hogy jelentősen meg gyorsította a római biroda lom bnkását. Néró szívesen játszotta t művészt, énekelt, hárfán jót szott, verseket írt. Csak hogy a sikert erőszakká’ kényszsrítette ki. Amikor a színházban mint énekes fel lépett, senki sem hagvhattr el a helyiséget. A króntkd sok feljegyezték, hogy ezt az intézkedését olyan szigorúan vették, hogy két asszony, akikre a színházban jöttek a szülési fájdalmak, kénytelenek voltak ott szülni, mert Néró rendkívül kitartó énekes volt. Uralkodásának utolsó é veiben kitört rajta a bűnözési hajlam és a szadizmus. Sötét este álruhában elhagyta a palotát és Réma iteáin verekedéseket provo 'célt, betört az üzletekbe és a rabolt holmit a palotában elárusította. Gyakran rendezett végte 'énül hosszú mulatságokat amelyre odarendelte az elő re kiszemelt lányokat. Ősz szehézasodott egy fiával, a ki, mint hites felesége görögországi útjára Is elkísérte. Uralkodása alatt elszaporodtak a politikai gyilkosságok is. Benne volt a keze raostohaapjánaik, Claudius- nak a meggyilkolásában és a törvényes trónörökös megölésében. Mivel rendkívül félt a sajót édesanyja befolyásának növekedésétől, elhatározta, hogy őt is megöleti. Olyan hajóra ültette, amelynek a nyílt tengeren szét kellett volna esnie, de a hajó nem süllyedt el. Ekkor Néró parancsot adott, hogy bármilyen módon öljék meg az anyját. Éjszaka körülvetette Agrippina villáját, aztán a legbizalmasabb emberei behatoltak az anyja hálószobájába, bottal leütötték és karddal keresztül szúrták. Néró, hogy a közvéleményt megnyugtassa, úgy állította be a történteket, hogy anyja összeesküvést szőtt ellene, de amikor le leplezték megölte magát Ezt a mesét az embereit nagy többsége el is hitte. Anyja megölése ntán Né ■onak többé nem voltnyng a. Egymás után követte e' gyilkosságait- Megölette í aját nővérét, hogy megszp rézzé a vagyonát. Szeretője Poppea ösztönzésére meg'ci lette a feleségét, Octáviáf Húsz éves feleségét hűtlen Néró, a véres kezű császár »éggel vádolta, de a bíróság előtt kiderült, hogy az asz- szony ártatlan. Erre a császár arra kényszerítette é- desanyja gyilkosát, Anicetát, hogy a szerencsétlen asz- szony ellen valljon. Aniceta azt vallotta, hogy Néró felesége vele hűtlenkedett. Az asszonyt Pandatoria szigeté re szállították, ahol oly mő dón végezték ki, hogy ősz szekötözve felvágták az e reit ás meleg fürdőbe Ul tették. Amikor elvérzett, levágták a fejét és nászajándékként elküldték az új császárnőnek, Poppeának. De az új császárnéra sem várt hosszú boldogság, ha bár úgy tudják, hogy Néró rolóban szerette. Amikor másállapotba került, egyszer Néró későn ment haza a mulatozásból, és a felesége veszekedni kezdett vele. Néró a veszekedés közben annyira megdühödött, hogy hasba rúgta az asszonyt, a ki azonnal szörnyethalt. Nem sorolhatjuk fel az összes bűntettjét. Csupán megemlítjük, hogy tömege sen végeztette ki a keresztényeket, azzal vádolva ö- ket, hogy felgyújtották RóVéro halála mát. Egyes feltevések szerint maga Néró gyújtotta fel a várost, amely kilenc napig égett. Ezt az állítást azonban kellő bizonyítékokkal nem lehet alátámasztani. A nép nem tehetett mást, fellázadt a kegyetlen uralkodó ellen. Kétszer szerveztek ellen összeesküvést, mind a kétszer leleplezték, és az összeesküvőket kivégezték. Végül a szenátus, a birodalom érdekeit tekintve, megfosztotta Nérót a hatalmától, aki menekülés közben öngyilkos lett. Halála azonban már nem mentette meg a római birodalmat a bukástól. (Folytatjuk) r
