Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-08 / 2. szám

új ifjúság 9

ONDREJ ClLlAK KÉT VERSE

GALAMBETETŐ

Mint a kacagás ércpénze, a térre hullt a nyár. Csendülve lépdel a visszhang. Közel a sötét. Belekéről a szél az élszakába s füíyörész.

Csillagot lágyít. Veri a levelet.

Haza, haza csak, merre a legrövidebb.

Haza kell menni. Szikrázik a kerék.

Emlékszel-e még? Tekints csak szét.

Egy aggot látsz ma]d — elárvult telek bölcs uralkodóját a galambok a szemet. Tenyeréből cslpedlk a galambok a szemet. Szárnyuk a rímet égre röptét!.

Elaludtak a kék messzeség rózsát, s az agg az Idő tornácán pihen.

Szendereg ölében a föld, mint macska, a göndör füst a lábánál legel, s ő bölcsességét az almafának adja

Csillagok titkos fogadalmát kidobolják a levelek. Haza, haza csak, merre a legrövidebb. Hallgatagon. Az árnyakat a sutban hagyja

rendben.

Lehet, hogy dalol — senki se hallja, lehet, csak egy emlék burukkol csöndben, lehet, csak köhécsel, mintha vitorla...

0 az a küldött. Igazak választottja.

NEM SIMOGATVA

Ne nézz rám, ne.

Tudom, magasztalva Is csak tér a tér.

örök témák Rútjához lassan lépve, a kéz krizantém és csönd Igézte fehérmárvány virágaihoz őr.

Fekete hegedű fekete hangja gyötör.

Hullnak a világ fekete dolgai. Hullni akarsz-e

te Is?'

Két szemed, úgy érzed, homorú tükör, s az emléket, mit visszaver, nem törölöd le.

Nem törölöd sosem.

A sírfeliratok alatt megnyílik a föld.

Emberek nyugszanak itt...

Távoli rokonai az orosz partizánnak, távoli rokonai detvai vénnek, a sípfaragőnak.

Életre keltette a fát. S napot a fája.

Erdőszélen hajtotta le fejét.

Százéves lábbal lépett sziklára.

Szikra szállt — szerteszét.

Ne nézz rám, ne. Csupán emlékezz Fektesd fejed a csöndre — kalapácsot az üllőre —, és térj vissza, ha hallod az agyag szülői szavát.

Ford. Zalabal Zsigmond

TAKATS GYULA:

VÉLETLEN NEM LEHET

jeges domb fölött tüzes szivárvány, mintha égne a két karom ágán.

Szivem fölött kegyetlen hidegbe villog, mint egy edzett sarló-penge.

Szilánkos hóban állok alatta, lábam körül térdig csont-avarba.

Mint fehér kupola, olyan most e tető.

Ez az árva cseléd-temető.

Csont-cementből, jéggel borítva világit a bádog alkonyatba.

A kertjében madár sose dalolt!

Se szoborl... Se Krisztusi. .. Lombja se volt.

A részvétlen üres nyugalom, pallosa fekszik e halmokon.

s alattuk névtelen had és történelemi — Lecsaptál... S ki védi?... Nincs kegyelem,

csak ez a zsenge szivárvány feszül égnek a két karom ágán? —

Aztán ez Is az Isten-hírével elcsillan hideg koszorú Ivével

Jeltelen, mint ez a cseléd-temető, ha a tavasz ekékkel ront elő...

De váratlan, mintha tüzes tinta szivem szerint történelmet Ima,

ügy szikrázik, csattan a papírra ujjamról e szivárvány pirosa,

s hogy Itt állok, véletlen nem lehet, soraid közt tiszta történelem.

annak az életben bozótos dolgok.

V

lgy például nehezen tudja megmondani az ember, hogy valójában hol Is kezdődött az a bizonyos esemény, amely aztán nagyot fordított az életén.

Maga Zöld Lázár is Így Járt, amikor a nyár végén elcserélte a házét, s véle az egész apai belsőséget, ami ugyan szegényes volt, de legalább Jó helyen feküdt a faluban. Nevezetesen az országút mellett. Viszont az ú] otthon pedig, amit cserébe kapott, egészen kívül, s egy kicsit messze esett a falutól. Fent az erdők alatti patakvölgyben, ahol még egy kiáltásra sem volt szomszédja senki.

Csak amikor odaköltözött, akkor gondolkozott ©1 a- zon, hogy vajon miért Is cserélt otthont. S ahogy ennek okán gondolkozott volna, a derengő múltból valami könyv merült fel emlékezetében. Az a könyv o- lyaon emberről szólt, aki magában a természetben élt, fák és állatok között. S a könyvben az volt írva arról az emberről, hogy „boldogan érezte magát a természet . lágy ölén.“

Lehetséges, hogy ez a mondás akkor megragadt benne.

Lehet azonban az Is, hogy eme mondás nélkül Is végrehajtotta volna a cserét, hiszen afféle elnézegető, magányos természete volt neki.

De hát mindegy.

Most már megtörtént a dolog, vagyis, a nyár végén erre a Saélbúvás nevű helyre költözött a feleségével együtt, aki magas, sovány és fekete asszony volt, s a- klt elég tápláló módon Lidinek Is hívtak.

Az ú] szállást Lidi asszony nem szerette.

KI sem lehetne mondani, hogy a változás óta menynyi fülrágó beszédet hallott Zöld lázár az asszonytól. Pedig a nyár végén még kies volt nagyon ez a Széilbú- vás nevű hely, ősszel pedig színesen és bolondul szomorú, ami úgyszintén nem megvetendő, mert ha már szomorúság nélkül nem telhetik el az élet, akkor legyen legalább az a szomorúság színes és bolondos.

A tél valamennyire mégis mentette az asszonyt.

Mert amióta beköszöntött a téli időszak, azóta bizony hideg van és kietlenség Szélbúváson, de hát ennek is csak az lehet az oka,' hogy a hó még nem esett le.

Majd akkor — gondolta Lázár —, majd akkor Lidi is másképpen fog beszélni.

Ámbár, ha igazságosan nézi az ember, ezt a télkezdeti kietlenséget Is zokszó nélkül és Hiedelemmel el lehet viselni, hiszen utóvégre egy posztómalom Is tartozik a házhoz. Az a posztómalom pedig, ha most Járható állapotban volna, s ványolnának Is benne posztót, akkor szép jövedelmet hajtana nekik.

S hát még a két 16!

Mert a cserét azzal is megpötolta a lázár komája, akit ugyancsak Lázárnak, mégpedig Piros Lázárnak hívtak, hogy a cserevásár alkalmával két lovat Is adott, bárha elég girhesek voltak azok a lovak.

— Hát most már úgy van, ahogy van.

Ha nem sírdogátaa folyton a szél, Igazán jó Is volna Itt, a természet lágy ölén. De a szél bizony sírdogált. Sőt már nemcsak sírdogál, hanem kezd áthatolni a ház vedlett falain, és belébújik az ember csontjai közé is. Maga a föld Is olyan már, mint a csont, s a fa Is úgy meg van immár fagyva, hogy a fejsze lepattan róla.

De most már hamar leesik a hó — gondolta Lázár. Hiába várta azonban a havat, mert a mérges egek nem akartak megkönyörülni. Csak a szelet gyűjtögették mindenünnét és nyargaItatták folyton, s főleg a természetnek abban a kicsi ölében, ahol ők laktak.

Már Lidiben Is valósággal megfagyasztották a szót, mert napok óta csak jár szótlanul, mint valami céltalan vértanú.

így ez először jő volt, mert csend volt.

De aztán megkérdezte Zöld Lázár mégis:

•— Vatami bajod van, Lidi?

— Vanl — mondta kurtán az asszony.

Utána kicsi és nehéz szünetet tartott, de az csak o- lyan volt, mint gátszakadás előtt a csend. Vagyis egyszerre megzúdult a kicsi szünet után, s úgy kezdte ontani a szót, hogy nemcsak kipótolta a hosszú téli napokat, hanem Szélbúvás egész völgyét tele hordta szemrehányással és keserűséggel. Nemcsak magát saj- náltatta ebben a kesergésben, hanem még azokat az elítélt bűnös embereket ■ Is, akiket büntetésből esetleg ide zárnának, ebbe a völgybe.

— itt a lovak Is megfagynak! — azt Is mondta.

— A 16 bírja a hideget — szólott csendesen Lázár. Eri« azt kiáltotta Lidi asszony, hogy még akkor Is megfagynak, ha bírnák is a hideget, mert az istálló ajtaja ki van szakadva, s nincs egy férfiú a háznál, akj bé tudná deszkázat.

— Az is meglesz — mondta a férfi.

— Meg, magától.

— Nem magától, mert Lázárnak már szóltam.

Igaza volt a gazdának, mert csakugyan szólott volt

már napokkal azelőtt, annak az ácskodó barátjának, akit ugyancsak Lázárnak hívtak, csakhogy Fejér Lázárnak. Az a Fejér Lázár meg is ígérte akkor, de még nem jött el. Mit csináljon háti Nem őrizheti éjjel-nappal az Istálló ajtaját, testével födvén be azt a nyílást. Amit tehetett, azt megtette, mert szalmával bédugta azt a nagy lyukat, mely tátong azon az ajtón. S nem tehet róla, hogy a szél folyton kinyomja, vagy bényo-m- ja azt a szalmát. A szélnek nem lehet parancsolni,

Kiszelioa Éva iMusTtráció^a

s ha lehetne, akkor sem tenné meg, mert amit a szél azzal a szalmával cselekszik, valami! titkos célból történhetik nyilván. Talán éppen azért, hogy egy kóbor kutya azon a nagy lyukon keresztül a hideg elől bá- bújhasson a lovakhoz, és ügy mentse meg fagyástól az életét.

— A mai napon — fűzte hozzá — talán eljön Lázár, s akkor megcsinálja.

Lidi azt mondta erre, hogy neki elég volt a Lázárokból.

— Már abban is rendelkezni akarsz, hogy kit miképpen hívjanak? — kérdezte a férfi.

— Elég volt a Lázárokból! — kiáltotta Lidi.

Ezt hiába folytatná, gondolta Lázár, s nem Is szólott többé semmit. Elhallgatott az asszony is. S ezt nagyon jól tette, mert amit eddigelé mondott, az események abban sem Igazodtak hozzá, sem a lovak meg- fagyásában, sem más baljóslatokban. Mert estefelé u- gyanis, abban a nagy hidegben, megjelent a háznál Piros Lázár, akivel a házat cserélte volt.

S kölcsönkérte a két lovat.

— Csaik egy napra keil — mondta.

Amikor Lidi meglátta Piros Lázárt, szinte a levegőbe szegezte azzal a két szeggel, ami a szemében volt. S amikor azt is meghallotta, hogy még a két lovat is kölcsönkéri, mérgében kiment a házból, s meg tudott volna ölni bárkit, akit Lázárnak hívnak. De a gazda mégis odaadta a két lovat.

S alighogy Piros Lázár elvezetté a lovakat, az időjárásban furcsa változás történt. Először megfordult a szél, vagyis keletről délre ment, s onnét kezdett lassan füjdogálni. Már nem sírt azonban, s éles fogai sem voltak neki, hanem Inkább kövéren és puhán hullámzott, mintha gyapjút emelgetett volna folyton.

Aztán a szél fölött meleg szürkére ereszkedett az ég, és hullani kezdett a hó.

Nagy pelyhekben hullott, lassan és egyre sűrűbben.

Estére már akkora lett, hogy bokáig ért. De még akkor is hullott, sőt ömlött nagy puhasággal. Mire pedig az estébe belé is mentek, már olyan lett a világ, mintha égen és földön, s a kettő kijzött a légben,

nem Is lenne már semmi egyéb, csupán csak mindenütt hó. f

Zöld Lázár aludni sem tudott örömében.

Néha az ágyból is fölkelt, s olyankor odament az ablakhoz, és kinézett a fehér világba. Éjfél lehetett már, amikor úgy látta az ablakon keresztül, hogy megállt a hó hullása, és minden megnyugodott. A föld és a fák nagy nyugalmasan patyolatban feküdtek, és az ablakkal szemben a csűr Is békésséges fehérben állt, csak egyedül az istálló ajtaján ásított feketén az a nagy nyílás, amely azt az ácskodó Fejér Lázárt hiába várta.

Csend és nyugalom volt az éjszakában.

S a világ pedig ott feküdt az ártatlanság fehér hatalmában.

És ahogy mindezt örömében eltelve nézte Zöld Lázár, egyszer csak egy nagy kutyát pillantott meg, a- mint az a nagy kutya ólálkodva éppen ment az udvaron keresztül, egyenesen az Istálló felé. A szine sötétbarna volt, egy kicsit rőtszínfl talán. S utána egy másik kutya is sompolygott. Majd megint egy másik, öt vagy hat olyan állat, mind rőtszinűek, s egyenesen a fekete nagy lyuk felé mentek, amely az Istálló ajtaján tátongott.

S ott az ajtó előtt mintha megálltak volna.

De akkor az első visszafordult, és a szeme villanni látszott, majd a nyíláson béugrott az Istállóba.

— Farkasok! — kiáltotta Lázár.

Olyan ijedten riadt a szava, hogy Lidi menten felébredt.

— Te ott miit csinálsz?! — kérdezte.

— Kelj fel! Farkasok! — mondta Lázár.

Az asszony kiugrott rögtön az ágyból. Lázár pedig megfogta a karját, és szusszants nélkül az ablakhoz vezette. Amikor az ablakhoz értek, a negyedik vagy ötödik farkas éppen akkor ugrott bé az istállóba.

Lidi reszketni kezdett, mint a nyárfalevél.

— Most ml lesz?! — vacogott a foga. ,

Lassan egészen ráfonódott az ura derekára.

Meredt félelemben úgy nézték a fekete lyukat, amelyen nemsokára visszaugrott az első farkas, utána perig egymás után a többi.

Parázsló» mindegyiknek a szeme. ,

Lidi Ijedtében az ajtóhoz futott, s azt bezárta.

A farkasok szimatolva megálltak az udvaron, és az ablakok felé nézegettek. Kettő még a hóba is leült, s a fülét vakargatta. A többi mindjobban a ház felá szimatolt, amelyik pedig leghátul állott, az ásított egyet.

Valamit gondolt Lázár, az ágy alól kivette a fejszét.

— Ide is bejöhetnek? — kérdezte Lidi.

— Ide nem — mondta a férfi,

— Hát akkor minek a fejsze?

— Csak — szólott Lázár.

Akkor már nem mertek rábújni az ablakra, hanem csak melléje tapadtak a felhoz. Óvatosan onnét lesett ki Lázár a farkasokra, miközben Lidi a férfi derekába kapaszkodott, s néha megtapogatta a fejszét.

— Ólálkodnak — mondta Lázár.

— Nem mennek?

— Egyik, mintha.

A percek nem akartak telni, hanem úgy megálltak, akár a fagy. De aztán Lázár mégis azt mondta egyszer: — Kettő vonul.

— Csak kettő?

— A többi Is.

S csakugyan, lassan sompolyogva elmentek a farkasok. Akkor Lázár egészen odabújt az ablakhoz, majd Lidi is melléje húzódott, hogy a maga két szemével láthassa farkasok nélkül a havas udvart. Nemsokára az ablakot is kinyitották. Lázár kihajolt az ablakon. Erre és arra nézegetett a patyolat világban, majd bé- tette az ablakot, és így szólt:

— No, elmentek.

— Vajon végleg?

— Végleg. '

Csend lett a szobában. Egytk sem szólott semmit. De nagyon fáztak mind a ketten. Szinte jobban, mint a fagyasztó szélben azelőtt. Az asszony vacogva víssza- feküdt az ágyba, Lázár pedig tüzet gyújtott a kályhában, majd oda feküdt ö Is a felesége mellé. De fek- tükböl Is a mennyezet felé néztek, mely a tűz kivillogó fényében derengve lebegett.

Elsőnek az asszony szólalt meg nagy későre.

— Jól tetted — mondta —, hogy a lovakat odaadtad Piros Lázárnak.

— Ö nem eszi meg — felelte Lázár.

Csak el-elszendetedtek, úgy aludtaik.

Aztán megvlrradt.

A házban meleg volt, künn pedig csupa ragyogás. Békességben múlt a nap Is. Délután pedig Piros Lázár visszahozta a lovakat. Majd az ácskodó Fejér Lázár Is megjelent, és bédeszkázta az Istálló ajtaját. Amikor készen volt véle, Lidi pálinkát vett elő, s nagy szívélyességgel töltött a három Lázárnak, akiket meleg szavakkal arra bíztatott, hogy legyenek mindig jó barátok.

»