Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-08 / 2. szám
új ifjúság 5 öbb mint száz évvel T ezjótt, 1871 december K-én látott napvilágot a Národní listyben Neruda írása, mellyel az első terjedelmesebb Pe- tőfi-válogátást. üdvözölte Csehországban: „A nagyszerű, tüzes magyar nemzetnek nincsen nála nagyobb fia. és nem volt szerencsésebb napja annál a napnál, amelyen Petőfije meg született.“ Jan Neruda, aki a magyar költő verseinek első cseh fordítói közé tartozott, nem csak Petőfiért, hanem a népéért Is rajongott. „Nagyszerű tulajdonságokkal bír e nemzet: magával ragadó tűz, mély érzés, nagy vendégszeretet, még nagyobb őszinteség, vérből faka dó haza- és szabadságszeretet“ — így jellemzi a magyarokat „s mind ez alatt valamiféle titokzatos, ősi bánat, meghatóan elégikus hangvétel, és e tulajdonságok összessége Petőfiben eszményi kifejezést nyert, kikristályosodott. megérte költői megtestesülését...“ František Brábek és a Karel Töma műfordítás-kötetéről volt sző. Neruda rajongása a magyar költő iránt nemcsak a múlt században, hanem napjainkban is kedvezően hat; nagyrészt az ő költői ajánlásának köszönhető, hogy a csehek szívükbe zártók Petőfit, verselt azóta is fordítják, vissza-visszatérnek költészetéhez és mindmáig szívesen olvassák. A cseh költők régebben csak német és szerb nyelvű műfordítások révén ismerkedhettek meg Petőfi Sándor költeményeivel. Jaroslav Vrchltcký, aki Brábek segítségével több magyar költő verseit fordította anyanyelvére, Petőfit a lira! költészet szuverén fejedelmének nevezte. Albert Pražák írja Vrchlíckvrél, aki magyar nyelvleckéket is vett: „Főleg Petőfit illetően sajnálta Vrchlický, hogy nem fordíthatja közvetlenül. Petőfi lírájának heve, a költő törhetetlen szabadság- vágya és nagyszerű természet- lété képessége elbűvölte.“ Peter BezruČ, a „Sziléziai dalok“ immár klasszikus költője nem fordította a magyar poéta költeményeit, de tudatában volt annak, hogy — mint A. Veselý írja — sokat köszönhet Petőfi Sándornak és Walt Whitman- nak. Rákos Péter, a prágai egyetem irodalomtanára egy 1938-ban keltezett Bezruč-val- lomást idéz: „Atyáin könyvtárában megvolt Petőfi verseinek Brábek féle fordítása, — sikerültnek tartom —, s isten tudja hányszor olvastam azokat a verseket, annyira tetszettek!“ A költőt évekkel később . Magyarországról Komjáthy István látogatta meg, akinek az egyébként oly zárkózott BezruC elmondta: .. Még mint prágai fiatal egyetemista megismertem egy költőt. Igen megszerettem, csodálőja lettem költeményeinek, vagy félszóz versét könyv nélkül megtanultam. Forradalmi lángolását az én lelkem lángolásával éreztem rokonnak. Ettől a költőtől én sokat kaptam s ügy éreztem, adósa maradtam ..." A Bezruí-bagyaték- ban egy berlini kiadású magyar nyelvkönyv Is szerepel, ami arra enged következtetni, hogy ő is foglalkozott Petőfi közvetlen megismerésének gondolatával. Csehországban csak a második világháború után Indult meg a tervszerűbb Petőfi tolmácsolás. „Mé plsné“ (Dalaim) címmel 1950-ben Jelent meg a brnói Rovnost Kiadónál cseh nyelven egy átfogó válogatás A kötetet Barabás Tibor írása vezeti be: „Levél Petőfi Sándorról csehszlovákiai barátainknak“. A szerkesztői munkaközösségben ott találjuk Forbáth Imre hazai magyar költőt; a verseket Kamil Bednár, Karel Paťha, Zikmund Skyba és Vilém Závada fordították. A kötet 5 50Ö példányban Jelent meg. Két esztendővel később Prágában „Petőfi a Ady“ megjelentek címmel Révai József Irodalmi tanulmányai, melyeket Kamii Bednár műfordításainak felhasználásával Anna Rossová tolmácsolt. Érdekes megemlíteni, hogy ez idő tájt adták ki Paul Eluard politikai verseinek cseh fordítását s köztük a magyar költő halálának százéves évfordulójára írt költeményét Is, amely Petőfinek világirodalmi és történelmi jelentőségét foglalta modern keretbe. Húsz évvel ezelőtt, midőn az egész művelt világ Petőfi születésének 130. évfordulójára készült, a költő válogatott versei Kamil Bednár és Ladislav Hradský fordításában 360 oldalas kötetben jelennek meg 6 400 példányban. A műfordítások utószavában írja Július Dolan- ský cseh egyetemi tanár, aki 1950-ben önálló Petőfi-tanul- mányát Is kiadta: „... Ha ma először olvashatunk cseh nyelven ily kiterjedt válogatást a verseiből, nem rejthetjük véka alá igazságos haragunkat azok iránt, akik száz évnél tovább lehetetlenné tették és gátolték, hogy szabadon jussunk hozzá a bőség és szépség, a harcos erő ás a forradalmi támadó szellem kimeríthetetlen forrásához. A halhatatlan géniusszal szemközt állva vonjuk felelősségre két nemzetünk hajdan uralkodó burzsoáziáját. Mi jogon vonták meg önök. nagyhatalmú urak, a cseh dolgozó néptől Petőfi megismerésének lehetőségét? Mi jogon tették a 19. század forradalmának legszenvedélyesebb tribunnsát a magyar uralkodó kasztok szűkkeblű nacionálso- vinisztájává? Féltek, úgy-e, hogy népeink Petőfi nevében is kezet nyújtanak egymásnak .. Két évtizeddel ezelőtt „Blá- * zen látók“ címmel, Bohumil Müller fordításában, Dagmar és Pavel Eisner átkötésében 5 400 példányszámmal megjelent az a mű Is, amelyet mint Petőfi legszebb elbeszélő költeményét és a magyar költészet klasszikus epikai alkotását tártak a cseh olvasó elé. Rövidesen napvilágot látott a „Bohatjr fan" (János Vitéz) is az ismert fordító-pár, L. Hradský és K. Bednár tolmácsolásában; a közép- iskolások számára kiadott könyv tízezres példányszámban hagyta el a nyomdát. Ugyanarra az évfordulóra kiadták Illyés Gyula „Petőfi élete“ c életrajzi regényét és Révai József tanulmányát forradalom költőjéről is, és e könyv révén a cseh olvasó még közvetlenebb, szinte rokoni közelségbe került Petőfi Sándorral. Petőfi Sándor költeményei azőta a cseh fordítóirodalom legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Egy évvel ezelőtt mint a világ sok más pontján, Prágában is megalakult a Pető- fl-emlékbizottság, amelynek munkájában Somogyi Mátyás nak az Oj Sző 1972. november 21. számában közölt tudósítása szerint Ivan Skála, Bohumíl Rfha, Miroslav Florián, Jaroslav Tomeček, Donát Sajner írók és költők, valamint más közéleti személyiségek Is részt vettek. A bizottság elnöke Vilém Závada, költő és műfordító lett, aki évtizedek óta foglalkozik Petőfi Sándor költeményeinek cseh tolmácsolásával. Ez a munkaközösség dolgozta ki a csehországi Petőfi ünnepségek keretét, sugalmazta az év folyamán lezajlott emlékestek, kiállítások, előadások javaslatait s vette tervbe' az Odeon szépirodalmi kiadóban megjelent új Petőfi-kötetet. Igen, díszes kiadásban, 2 000 példányban „Blesky rozhnevané i krídla motýlí“ címmel n költő születésének 150. évfordulójának évében már meg is jelent a könyv, amely a legjobb cseh fordításokból mutat be egy csokorravalót, és Vilém Závada, Illyés Gyula, Richard Pra- žák. valamint Rákos Péter értékes írásait is magában foglalja. Vilém Závada, aki költői elekével és tudatával hatolt be Petőfi poézisébe, így ír róla- „... Oly természetesen írt, ahogyan élt és szeretett. E meleg légkörben fejlődött minden témája önön magasságára és kerekségére. Nem azért alkotott, mert akart, hanem mert alkotnia kellett. Művészi alkotáséba egész szívét belevitte, s ezért került közel valamennyi olvasójához és hallgatóiéhoz ... Korának több nagy és hí^es költőjéhez hasonlítják. Abban emelkedik ki mindannyiok közül. hogy az ő élete és alkotása közt nem volt ellentét, hogy mindvégig az eszményeit követte. s küzdött értük még akkor is, midőn már minden elveszettnek tűnt, hogv a népe szabadságáért vívott küzdelemben mérlegelés nélkül fel tudta áldozni művészi tehetségét, becsvágyát dicsőségét és végül életét is. Sz. Gy. „az Árnyak DÉLBEN TŰNNEK EL“ (NÉHÁNY SORBAN ANATOLIJ IVANOV RÖL) Anatoli] Ivtanov Szibéria szellemi kő olajf orrá satí, érclelőhelyeit, gazdag, sodró szellemi erőkart alékait a szemünk előtt aknázzák ki napjainkban. S ez nem kevesebb szenzációt jelent és Ígér, mint az anyagi nyersanyag!orrások jeltárása. S ezt a szellemi világpiacon is számon tartják ma már. A jelenségre akkor Is figyelnünk kell, ha nincs elég időnk, helyismeretünk — ennek-asrmak kedve sem?! —hogy elemezzük e jelenség okait, mélyebb indítékait. A novosziblrszkt matematikai. iskola „csodagyerekei,“ a szibériai táncosok világsikerei, s a megjelenő „szibériai' irodalmi müvek népszerűsége — mind-mind elég kézenfekvő példa erre. Jevtusenko szibériai Ihletésű versei, erőgyüjtő kirándulásai a szibériai „őshazában“ sem ismeretlenek az olvasók előtt. Zaligln „Az Irtis partján“ és a „Sós völgy“ elmü regényét olyan újszerű problémákkal törtek be a legnépszerűbb könyvek sorába, amilyennel eddig kevés könj/v. Ide kívánkozik az is, hogy a Szovjet Írók Szövetségének vezető titkára, Markon ts szibériai író. S íme, gyorsan felfelé ívelő életpályával, egy új névvel ismerkedünk meg napjainkban: Anatólij Ivanov nevével. Ivanov kazahsztáni születésű, de szibériai újságíróként lépett be a tudatos felnőtt-élet kapuján. Alapélményeit, meghatározó benyomásait itt szerezte, Szibériában. A negyvenötödik életévét betöltött Ivanov jelenleg a legnépszerűbb írók közé tartozik a Szovjetunióban. Hazat közvéleményünk most ismerkedett a nevével, hiszen a sikeres tévéf Urns orozat, „Az árnyak délben tűnnek el", az ő azonos című regényéből készült. S egy másik regényét, az „Elet a vétkes fbldön“-t is megfilmesítették, már játsszák a moszkvai filmszínházakban. Reméljük, nálunk is bemutatásra kerül. Említett müvein kívül az „Örökös hívás“ regénye és megragadó szép, drámai elbeszélései vívták ki az olvasóközönség elismerését, a szakmai körök tiszteletét, nem kevés vtfát, ellenérzést ts kiváltva művei körül, ahogy ez a jelen- tős, „átlagon felüli" művek jelentkezésekor lenni szokott. E- zek a kritikai hangok ma ts kísérik életpályáját, egy-egy írása, a regényeiből készült adaptációk, filmek is vitákat kavarnak, gondolatokat ébresztenék. Azok az életsorsok, drámát kulcskérdések, vívódások, örömök, amelyek Szibéria sorsát, ébredését tanúsítják, a maguk sajátos világából vetítik ki elénk az egész szocialista építés számos drámai fordulóját, buktatóját, gondját, örömét. S a látószög, amelyből mindezt Ivanov ábrázolja, hamisítatlanul újszerű, olykor, meghökkentően őszinte, s ugyanakkor — éppen ennélfogva — sodró, vonzó, akár a szibériai folyók természete. Az író egyébként a nagy példányszámú, rendkívül népszerű irodajmt folyóirat, a „Molodovája Gvargyija“ főszerkesztője. Moszkvai szerkesztőségi dolgozószobájában beszélgettünk mű- helygondjairól, bár a hosszú beszélgetésből nem kerekedett szabályos interjú. Író írónak, nem „nyilatkozó" írónak vallja magát. Annyit pedig a müveihez fűzhető írói vallomás jogán is vállalt, hogy alkotói szempontból Szibéria valóban kincsesbánya; ez az óriási, roppant földrésznyi táj nagyon mélyről jött. és nagyon magasra tart. s a társadalmi folyamatok fő jellemzője volt az októberi szocialista forradalmai követően a rendkívül éles formákat felmutató, véresen drámai fordulatokat szülő osztályharc, s őt, a vizsgálódó, a múltját vizsgáztató utód szemével ez ragadta meg, ezt akarta hitelesen, d maga bonyolultságában bemutatni, ábrázolni. Néhány kritikus az tró szemére vetette, hogy kissé „kegyetlenül bánik" hőseivel, talán túlon-túl nagy helyet kapnak müveiben a bosszúálló tettek, az erőszakos cselekmények. Am Ivanov szerint a reális ábrázolás jogán túl azt ts tudomásul keli vennünk, hogy nincs károsabb, mint az „általános bűnbocsánat“ hamis filozófiája, a személytelen, elvont „igazságosság", amely a gyakorlatban álemberséget jelent. Ugyanakkor éppen ő mondatja ki egyik hősével, hogy „az emberek többsége becsületes, és jóval több van belőlük, mint gondolnánk." Meggyőződésem, hogy Ivanov nevéről még sokai hallunk a jövőben. Ismerni fogjuk és vitázni fogunk róla. MEG FOGOM MAGYARÁZNI Nyelvi babonáról szólunk, amelyben — sajnos nagyon sokan hisznek. Ez pedig az a hamis tétel, hogy a magyar nyelvben a fog igével szerkesztett jövő Idő fölösleges, sőt helytelen. E tévhit megerősítéséhez nemrég egy lapunk is hozzájárult szerkesztői üzenetével; mert helyeslőleg tudomásul vette az egyik levélírónak a fog-os Jövő elleni tiltakozását. így pedig újra csak nőtt azoknak a száma, akik nem merik ezt az igealakot használni, s másoknak ts kellemetlenkednek, sőt kiváló íróinkat is elmarasztalják a nyelvi tudatlanság vétkében. Mi is a vád ez ellen az igealak ellen? Vannak, akik németességn-ek tartják. Mások pedig úgy gondolják, hogy fölösleges a fog Igével szerkesztett Jövő, minthogy a magyar nyelvben az Ige JelentdeJe is kifejezheti a Jövőt. Szükség esetén, ha ki á- karjuk emelni a Jövőre való utalást, meg tehetjük ezt a majd szócskával. A németesség vádjával nem kell sokat foglalkoznunk, mert ennek az igea’aknak semmi köze a német Jövő időhöz. Teljesen magyar fejlemény a fog igének a Jövő idő kifejezésére való felhasználása, nem Játszhatott közre ebben a német werden segédige. Nyilvánvaló, hogy a megfog valamint, hozzáfog valamihez kifejezéseken keresztül alakult ki mat szerepe. Némely nyelvjárásban ma is a fog ige elkezd Jelentésben, méig múlt időben is. Egy székely népmese- gyűjteményben olvasom, hogy „a farkasak fogtak orgonáim", azaz elkezdtek üvölteni. Azt, hogy a magyarban a jövő Időt ki lehet fejezni az ige jelen Idejében Is, senki sem tagadhatja. Ezt a népdalt: „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek. Hosszú út porából köpönyeget veszek“ — senki sem óhajtja átírni így: „El fogok menni...“ Nagyon jól kifejezi a Jövőben bekövetkező cselekvést a jelen idejű tgealak is. Világos, hogy József Attila is jövő Időre gondol, a mikor így ír: Nincsen apám, sem anyám kezdetű költeményében: „Elfognak és felkötnek, áldott földdel elföldnek, s halált hozó fű terem gyönyörüszép szívemen.“ De nem minden igefajtának a jelen idejével tudjuk ilyen világosan kifejezni a jövő időt. «Az utóbbi idézetten például csak ebben a szövegkörnyezetben utal jövő Időre a „halált hozó fii terem" mondat terem igéje. A megfognak, felkötnek (s az az e lőbbl példában a2 elmegyek) viszont világosan jövő értelműek. A különbség a két igefajta között az, hogy az igekötösek felmegyek, megfognak, felkötnek) mozzanatos Jelentésűek, 111. befejezett értel-müek, a terem tge pedig tartós cselekvést fejez ki. Az utóbbi esetten szükség van jövő időnek nyomatékosabb kifejezésére. Ha például azt mondom: A mi kertünkben sok alma terem — ez csak azt Jelenti, hogy most terem sok alma. De ha éppen most ültetem tele almafával a kertünket, akkor csak azt mondhatom: Néhány év múlva sok alma terem itt; sok alma terem majd; vagy pedig: sok alma fog teremni, A költők és írók éltek Is, élnek is az u- tóbbi lehetőséggel. Petőfi is ezt írta; „E- gész úton hazafelé azon gondolkodóm, Mi ként fogom szólítani rég nem látott a- nyám" (Füstbe ment terv). József Attila Is fgy jósolt: „Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani“. (Születésnapomra). Idézzünk Vörösmartytől is egy példát: „Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid“ (Kisgyermek halálára). A mindennapi beszédből is idézhetünk o- lyan mondatokat, amelyekből világosan kiderül, hogy nem fölösleges a' fog igével szerkesztett jövő. Ebben a mondatban például: „Eddig is szerettem, most is szeretem, ezután is szeretni fogom" — aligha lehetne stílustörés nélkül a 'szeretni fogom helyett ezt mondani: szeretem. De az Is sajátos felhasználási formája ennek az 1- geaiaknak, amikor fenyegető kérdésben alkalmazzuk: Fogsz még hazudni?! Az írók, költők gyakran akkor is használják ezt az igealakot, amikor az ige jelen Ideje is megfelelt volna. A legtöbb e- setben azonban mégiscsak van nálunk valami funkciója a fog-os jövőnek. Sőt, a majd és a fog együtt is előfordulhat. Például Apríly Lajosnak egyik versében: „Fognak-é majd lelkesülni új világok tavaszén?“ összefoglalásul azt mondhatjuk: nem kell félni ettől az Igealaktől. Magyar fejlemény, legjobb íróink !s használták, ne akarjunk nálunk bölcsebbnek lenni. Azt persze jó tudni, hogy módjával kell ezt is használni, mert különben modorossá válik beszédünk, (rásunk. Mint azoké, akik mindig így beszélnek: Most azt kérdezném, elmondhatnám stb. Nem a feltételes módban van Itt sem a hiba, hanem annak agyonhasználásában. LÖRINCZE LAJOS CSEH KilTOK PETŐFIRŐL
