Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-08 / 2. szám
6 ui ifjúság riňte naponta találkozunk olyan emberekkel, akik munkájukkal, viselkedésükkel nagy hatással vannak további életünkre, akiket tisztelünk, sőt azt is mondjuk: 1- lyen szeretnék lenni én is. Rengeteg az ilyen ember. Dolgos, szerény — egyszerű. Munkájukért rendszerint nem kapnak babérokat, az utcán sem fordulnak meg utánuk, és csak legközelebbi ismerőseik tudják, hogy különbek másoknál. Sorozatot indítunk, amelynek címe: Példaképem. Szeretnénk megismerni példaképeiteket. Nem mintha egyetértenénk azzal a téves nézettel, hogy a példaképet mindenben utánozni kell. Azt szeretnénk, ha példaképeitek segítenének egyéniségetek alakulásában. Minden embernek, még a példaképeknek is vannak hibái. De talán éppen egy hibás lépés helyrehozása lesz az, ami nagyobb hatást gyakorol rátok, mint egy ember egész pályafutása. Talán értitek miről van szó. Szeretnénk, ha írnátok egy olyan eseményről, beszélgetésről, megfigyelésről, amelynek főszereplője konkrét ismerősötök, rokonotok, tanítótok, szüléitek, vagy akár egy idegen is. A alábbi írás, amely már az új rovatnak készült, próbálkozás. Emlékezetetekben bizonyára sokkal kifejezőbb példaképek is élnek. írjatok róluk! I É L D A K É P E M I smerek egy orvost. Napközben ritkán találkozunk, csak éjszaka, amikor már a szolgálat mögötte van és ml még világítunk, becsönget. Harmincnégy éves, egyedül él, felesége kilenc évvel ezelőtt autóbaleset áldozata lett. Kórházban dolgozik, betegeivel haldoklik és gyógyul, kitűnő pszichológus. Tudja, hogy ott, ahol már a tudomány sem segít, az emberi kapcsolat, a jó szó megteszi hatását. Ezt tartja a halál elleni legerősebb fegyvernek; a jó szót. Szombat-vasárnaponként is bejár a klinikára, még akkor is, ha nincs szolgálata. Nem szereti, ha azt emlegetik, mennyire szereli a hivatását; hiszen éjjel-nappal a kórházban van. A hivatás sze- retetét nem a munkahellyel töltött órákkal méri. Nincs nagy humorérzéke, mégis kedveli a vidám embereket. Ha megsértik, mosolyog, ágy tesz, mintha máris elfelejtette volna, legyint a kicsiségek felett. Soha sem gondol önmagéra. Azt, hogy élete tele volt nehézségekkel, mástól tudom. Nyolc évig tartott, míg elvégezte a főiskolát. Közbes édesapja meghalt, és 6 dolgozott, hogy húga ugyanolyan szép ruhában ülhessen az érettsiági vits- gaasztaihoz, mint osztálytársai. Egy évet a koáiceí vasműben, egy évet a kelet-szlovákiai kórházban dolgozott, ahol a legnehezebb munkát végezte. Keveset beszél önmagáról, csak él és dolgozik. „Miért az idegesség, kapkodás, miért is van az, hogy sértésre sértéssel, a nehézségekre, a többletmunkára csak valaki elmére küldött fenyegetéssel tudunk válaszolni?“! Megpróbálom idézni őt. Még nem szabad elfelejtenem, hogy rendkívül erős és kitartó. Tudom is, hogy miért. Mindig nehezebb terhet cipelt, mint mások. Szó nélkül vállalta a terheket. Azon a csatatéren, ahonnan már mindenki megfutamodott, egyedül állt ki, kiállt a reménytelen esetekben is, kitartott, mintha csak ő lett volna a halálos betegek legközelebbi hozzátartozója. Pedig csak orvos: A neve: Prnsák Mikuláš. Z. Karinthy Frigyes nemcsak a humorhoz értett, hajiam rátapíntott a divat lényegére Is, amikor egyszer azt Irta: „Különösen a nőknél van nagy jelentősége a ruhának. Ök ugyanis megkülönböztetik magukat egymástól. Ezért mindegyik másfajta ruhát vesz fel, miire ismét egyformán néznek ki. Ezt a folyamatosan Ismétlőidő jelenséget nevezzük divatnak.“ Ezt tapasztalhatja a vevő is, amikor katoát- vásártáara indul. Keresgél, válogat — olyan darabot szeretne, amelyből csak egy van, s amely egyéniségének, ízlésének és zsebének is megfelel. Ha nagy nehezen talál ahhoz hasonlót, amilyent szeretett volna — mivel az üzletben egy darab vem hálóié — még el ti hiszi, hogy egyedi darab. Az utcán aztán egyre másra találkozik ,^rakondarabokkal“. A tulajdonosok csúnyán végigmérik egymást, és megfogadják, hogy utoljára vettek konfekciót. Kabátot nem minden évben vásárolunk. Ma azonban a vásár mellett döntöttünk, nocsak pénztárcáink tartalmát vegyült figyelembe. Ha pedig nincs „konfekció-alakunk", inkább a varratás mellett döntsünk. Rajzunkon három fiatalos, sportos szabású kabátott közlünk, „Karika", „És még tart * tél“ jeligéikre. A koffeinről Bár a kávé nem nemzeti italunk, mégis bárki megissza naponta a három-négy adagját. Szinte bevett szokás, hogy vendégünket a nap bármely szakaszában, akár reggel nyolckor, akár délelőtt tízkor, ebéd előtt, ebéd után. egy csésze feketével kínáljuk. Pedig tudjuk, hogy már régóta beszédtéma a kávé hatása a szív és az érrendszer kóros elváltozásaira. Káros hatása különösen a vér zsírsavainak és a szabad glycerol nak a képződésében mutatkozik. Ezek pedig növelik a szív és az érrendszer megbetegedésének a lehetőségét. Koffein nemcsak a kávéban található. A teában, sőt egyes iparilag előállított üdítő kaiban, így például a coca Colában, kőfalában is található. Vajon az említett Italokban e- lőforduló koffein ts rossz hatással van a szervezetre? Hiszen a teát általában ártalmatlan italnak tartják... A tea- és kávéivás között valóban különbség van. Már csak azért ts, mert a tea csak 50-70 százalék koffeint tartalmaz, a- zonkívül teáznt nem is szoktunk a nap bármely szakában, méghozzá többször. A teáról nem beszélnek a szívbetegségekkel kapcsolatban sem, sőt azt mondják, jó haidmal vaň a vér choleszteral - tartalmán ak csökkentésére. Ez a körülmény a tealevelek és a kávészemek különbözőségével magyarázható. A kávé l pörkölés) és a tea (szárítás) feldolgozása révén olyan anyagok jönnek létre, a- melyek különbözőképpen hatnak a koffein felszívódására. Figyeljük meg a következő kísérletet, amely új és érdekes szemszögből tárja fel a coca- cola hatását. Önként jelentkező egészséges fiatalok két csésze kávét (160 mg koffein) 3 esésre teát (150 mg koffein) és 0,25 liter coca colát (156 mg koffein) ittak meg. A vérplazma a koffein- tartalma a kávé és a tea fogyasztása után rohamosan, megnőtt, míg a coca-cola fogyasztása után a növekedés lényegesen alacsonyabb és lassúbbö volt. Fél órával a kávé és a tea fogyasztása után a koffeinkoncentráció rohamosan csökkent, míg a coca-cola fagyasztása után huzamosabb maradt — bár a koncentráció görbéje csak lassan emelkedett — úgy hogy két óra elteltével jóval magasabb volt, mint a kávé és tea fogyasztása után. Arra a kérdésre, hogy hol a koffeint élvezetének káros, vagy kevésbé káros hatásának határa, a tudósok még nem adtak egyértelmű választ. A kávéról bizonyára minden szülő tudja, hogy éppúgy nem való gyerekeink étlapjára, mint az alkohol. Ez remiben van, de lehetőleg coca-colát se adjunk elsős eiemista gyerekeinknek. 1 Még születésnapjukra sem... M. em tekinthető furcsa, vagy talán elhamarkodott lépésnek, ha már most, 1974 küszöbén szőrt ejtünk az 1975-ös spartakiád ró i? Véleményünk szerint egyáltalán nem. Ezek a tájékoztató jellegű sósok osak azt a célt szolgálják, hogy ezt a közelgő, és Ismét nagyszabásúnak Ígérkező sportrendezvényt kellőképpen bevdgyük a köztudatba. Szeretnénk, ha a spartakiád nemcsak a testnevelő tanárok és a gyakorlók, hanem az egész ország ügye is lenne. „1975-ös spartakiád hű kifejezője lesz a tömegsport fejlődésének Csehszlovákiában. A prágai strahovl stadionban mintegy 148 ezer gyakorló mutatja be majd tudását 1975 Június 28-án és 29-én“ — nyilatkozta Hana Stánková, a Cseh Testnevelési Szövetség referense. — Mikor kezdődik meg a gyakorlatok betanulása? — Az iskolákban 1974 szeptember elsejével. A testnevelési szervezetekben a helyi adottságoknak megfelelően látnak hozzá, de legkésőbb október 1-lg. Az első és második ciklusú Iskolákban a nem kötelező tantárgyak sztotján oldottuk meg a szervezést. A főiskolákon néhány kiválasztott főiskolai klubban gyakorolnak majd a spartakiád résztvevői. Mintegy tizennégy különböző szám vár bemutatásra. Ezek közül tizenhármat 1975 nyarán Prágában bemutatnak. i ŐSSZEL MEGKEZDŐDIK A SPART AKIÄD - GYAKORI ÁTOK BETANULÁSA! (A LEGJOBBAK 197S-BEN PRÁGÁBAN M UTATJAX BE MŰVÉSZETÜKET) — Mikor szerepelnek a gyakorlóik először a nyilvánosság előtt? — A tömeges fellépéseket ki-k! saját feltételeiből kiindulva biztosítja, szervezi meg, de legkésőbb 1975 május húszadikáig. Nemcsak a járási és -kerületi bemutatókra gondolunk, hanem olyan rendezvényekre 1« amelyeket az egyes testnevelési egyesületek és klubok saját kezdeményezésük alapján valósítanak meg. Ugyanakkor arra is törekszünk, hogy a spartakládhoz hasonlóan tömeges mrtsta-aikoiókat is szervezzünk. (Itt jegyezzük meg, hogy a közelmúltban a Pravda sportrovata érdekes rlportott tett közzé erről a témáról. Bebizonyosodott, hogy Csehszlovákiában még mindig nem szentelnek komoly figyelmet dolgozók tömegsportja mozgalomnak. A Szovjetunióban, az NDK-ban, az Egyesült Államokban, Oj-Zélandban vagy Ausztráliában emberek milliót védik egészségüket, ügy, hogy szabad idejükben futni járnak. Az ülófoglel- kozásúak és egyáltalán mindenki, akit a civilizáció markában tart, a szív és érbántalmak ezerféle kóros panaszától szenvednek. Ezen segíthetne a mozgás, a futás. Jó, hogy a központi testnevelési szerv erre is komolyabb gondot fordít a közeljövőben.) — Mikor kezdődnek a járási spanakládok? — Május tizenöt és június tizenöt között kell lebonyolítani őket. A járási bemutatók műsora szintén teljesen megegyezik majd a prágai országos bemutató anyagával. Az viszont természetes, hogy mindenütt a helyi viszonyokhoz kell majd alkalmazkodni. Mindenütt össze kell kötni a bemutatókat a nagyméretű, sokszáz vagy sokezer embert megmozgató turista-akciókkal. így a- karjuk elérni, hogy a spartakiád mindenki ügye legen. Nemcsak a fiatalok vagy néhány idősebb, hanem mindenki mozogjon. Komoly munka vár azokra, akik eldöntik, kik azok, akik megérdemlik, hogy eljussanak Prágába. A műsor két teljesen különálló részből fog állami. Egy napon nem Ismétlődhet meg ugyanaz a bemutató, de mégis, a délutánt fellépések összefüggnek majd egymással. „A jövő reménységei“ elnevezésű gyakorlatokat a tanulók és a diákok mutatják majd be. Az egyes gyakorlatok szerzői azt tartották szem előtt, hogy a fellépőknek öröme teljék a tomázásban, egész lényük sugározza azt az örömöt, melyet csakis a testkultúra ápolása nyújthat. Az Idősebbek gyakorlatai mindenekelőtt a dinamikára épültek. A fejlődés mérföldes ütemét, a század forrongását és az életritmus meggyorsulását hivatottak kifejezni. Lapunk rendszeresen foglalkozik majd a spartakiád eseményeivel. Ellátogatunk az ősz folyamán az iskolákba Is, beszélgetéseket közlünk a testnevelőkkel és magukkal a gyakorlatozókka 1 is. jő lenne, ha — mint ahogyan azt a bevezetőben is írtuk — a spartakiád országos ügy lenne. Ha egy olyan tömegsportolási lázat keltene mindenkiben, amelyen után saakembereink sóvárognak. A sport szép dolog, és szinte semmi negatívum nincs benne. Az egészség a legfontosabb, nélküle nem ér sokat az élet. Saját érdekünkben tornázzunk, fussunk, úgy, hogy tevékenységünkben örömöt találjunk. warn tmm*