Új Ifjúság, 1974. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-19 / 12. szám

HARMINC ÉVVEL EZELŐTT 4 új ifjúság ÖTVENÖT ÉVVEL EZELŐTT KIÁLTOTTÁK KI A MAGVAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGOT 133 DICSŐ NAP Milliók pusztulása, a tömegek éhínsége, Járványok és mérhetetlen nyomor, néhány ezer tőjcés. spekuláns számára óriási haszon — ez minden, amit az első vi­lágháború eredményeként összegezni lehet. Az imperia­lista háború súlyos terheit viselő munkások, parasztok, katonák nagy tömegeiben felgyülemlett elégedetlenség a háború utolsó esztendeiben a tetőfokra hág. A töme­gek egyre inkább felismerik, hogy a háború a burzsoá­zia érdeke. Elsőnek az oroszországi munkások, parasztok és ka­tonák ébrednek annak tudatára — Lenin és a forra­dalmi munkásmozgalom tanítása alapján — hogy meg kell dönteni a burzsoázia hatalmát és meg kell terem­teni a munkásosztály diktatúráját. Csak Így lehet a há­borút, a nyomort, a kizsákmányolást megszüntetni. Az 1917-es NOSZF Jel, példa és egyben a forradalom is­kolája Is. Az oroszországi eseményekre figyel a világon minden elnyomott. A hadifoglyok tízezrei harcolnak a kommunisták soraiban. 1918. november 24-én Szovjetoroszországból hazatérő kommunisták és a baloldali szociáldemokraták létre­hozták a Kommunisták Magyarországi Pártját és de­cember 7-től megjelenik a „Vörös Újság“ című kommu­nista lap. Új tényező jelentkezik tehát, és ennek döntő szerepe van a politikai élet, az osztályhac területén és a további események alakulásában. A munkás- és szegényparaszti tömegek előtt szinte pillanatok alatt népszerűségre tett szert a párt harcos politikája. Hiába börtönzik be a kommunistákat, a szocialista forradal­mat már senki sem állíthatja meg. 1919. március 21-én egyesül a két munkáspárt és kikiáltják a proletárdik­tatúrát. Létrejött a Magyar Tanácsköztársaság. Gazdasági, szociális, kulturális intézkedések egész sora látott napvilágot. Állami tulajdonba vették a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, rendezték a munkabéreket, kiterjesztették a társadalombiztosítást, és sor került az élelmiszer és a különféle árukészletek elosztásának «íegszervezésére is. A száz holdon felüli nagybirtokokat felszámolták és kollektív gazdaságokat létesítettek. Kiépítették a tanácsrendszert. Döntően megváltozott a fiatalok élete is. Rendezték a tanoncok helyzetét, munkaidejét, bérét, szakoktatását és szabadságát. Szigorú rendelet tiltotta testi fenyíté­süket. Ingyenes lett az oktatás, sőt az arra rászorulók ösztöndíjat, kollégiumi ellátást kaptak. Biztosították a fiatalok politikai jogait is. Minden 18. életévét betöl­tött fiatal, teljes jogú állampolgárként vehetett részt a közügyek gyakorlásában. A Magyar Tanácsköztársaság ellen összefogott a kül­földi és belföldi reakció. Az antant-hatalmak parancsá­ra 1919. április 16-án a királyi román, majd 27-én a csehszlovák burzsoá hadsereg megtámadta a fiatal Ta­nácsköztársaságot. A veszély megsokszorozta a proleta­riátus erejét. Óriási erőfeszítések és a tömegek támogatá­sa révén május első felében megindult a magyar vörös hadsereg ellentámadása. Ennek az ellentámadásnak e- gylk része a győzelmes északi hadjárat is. Ennek ered­ményeként hirdethette ki a szlovák proletariátus 1919. június 16-án Preáovon a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulását. Hiába volt azonban a győzedelmes hadjárat. A gazda­sági blokád, az Intervenció, az ellenforradalmi erők tevékenysége augusztus első napjaiban a proletárdikta­túra megdöntéséhez vezetett. A 133 napos Magyar Tanácsköztársaság fennállása és küzdelme mindig példa lesz a világ munkásai előtt, a munkásmozgalom erősödését szolgálta. Harcban edzette tannlságokban gazdagította a magyarországi kommunis­tákat és a világ nemzetközi munkásmozgalmát is. —S~ 1944. augusztus 14-én Trnava lakossága rég nem látott tür­gés-forgásnak volt tanúja. A helyőrség katonái vonultak a kelet-szlovákiai divízióhoz, a- melynek a Kárpátokban a szov­jet hadsereg ellen kellett vol­na harcolnia. A katonák az ál­lomásra menet Éljen a Szov­jetuniói, Éljen a Csehszlovák Köztársasági jelszavakat kiál­tották, amelyek visszatükröz­ték meggyőződésüket. Később a Trnava környéki falvakban — Vlőkovce, Križo­vaný, Zavar — titkos fegyver- és lőszerraktárakat létesítet­tek, azzal a rendeltetéssel, hogy ellássák fegyverekkel a Kis-Kárpátokban harcoló parti­zánokat. Közvetlenül a felkelés kirob­banása után szeptember 1-én a teljes trnaval helyőrség egysé gesen vonult az SZNF központ­ja, Banská Bystrica felé. Mint­egy 4000 katona Zarnovtcán csatlakozott a felkelőkhöz. A harcokban közülük sokan el­estek, sokan fogságba kerül­tek, de akik életben maradtak, becsületesen harcoltak egészen a felszabadulásig. A nyugat-szlovákiai kerület­ből csupán a trnavai katonai helyőrség vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben mint egy­séges egész. A trnaval katonák Novoban- ský-osztag néven harcoltak. VÁLTOZÁSOK Jozef Hagara docens, a váro­si nemzeti bizottság elnöke: „A városban már a második világháború előtt több erős párt-alapszervezet működött. Erről tanúskodnak például a Coburg Gyár munkásainak egy­kori bérkövetelési sztrájkjai. A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt a trnavai járás területén ugyan nem folytak harcok, öe katonái és a lakosság is kiállt a felkelés mellett és részt vett a Žarnovica környéki harcok­ban. Ezért joggal soroljuk vá­rosunkat a felkelés városai kö­zé. 1944-ben a városnak 26 000 lakosa volt, ma 48 000. Harminc évvel ezelőtt a város lakosai közül csak harmincnyolcnak volt gépkocsija, ma 2250-nak. 1944-ben Trnaván 13 iskola működött. Ma 25, ame­lyekben csaknem 16 000 diák tanul. jozef Hagara docens, a városi nemzeti bizottság elnöke Diákok a Komenský Egyetem Pedagógiai Fakultása előtt A felszabadulás után a vá­ros lakosai Trnava újjáépítését tartották a legfontosabb fela­datuknak. A város fejlődés« azonban sokban elmaradt • többi szlovák városé mögött. Az elmúlt harminc évben • legtöbb lakás a LtnCianska la­kónegyedben, a Gottwald, a* SZNF I és SZNF II, Podjavo- rinská, Prednádražie I. és II. utcákban épült. Egy hatalmas üzemmel, a Skloplasttal is gaz­dagodtunk. Ezenkívül három, népgazdasági szempontból is fontos üzemet Is létesítettünk; a Dopravostrojt, a Tatrachemát és egy panellgyárat. A város azonban jelenleg épíil csak i- gazán. Nemsokára sörgyárat, új autószervizt, húsipari válla­latot kap. Befejezéséhez köze­ledik a trnaval gépkocsiüzem és a több mint százéves cukor­gyár újjáépítése. A felszabadulás óta váro­sunkban több új Iskola, és egy főiskola Is felépült, közü­lük természetesen legfontosabb a Komenský Egyetem pedagó­giai fakultása. Felmérhetetlen építőmunkát végeztek maguk a város lako­sai is. Szabad idejükben 153 utcát építettek ki, sok helyütt teljes kanalízációval és vízve­zetékkel. Szeretnék ezúton is köszönetét mondani a trnavai- aknak. Különösen értékesek a választási program teljesítése érdekében tett felajánlásaik. I- dén például a Z-akclóban sze­retnénk megoldani a Spartak sportstadionjának kivilágítását. A múlt évben az ezen akció­ban 16 millió korona értékű munkát végeztek a város la­kosai. A mi generációnk — a mai ötvenesek — annak Idején helyt állt a felkelésben. A mai fiatalság — én a város fiatal­jai nevében beszélek és nyu­godtan mondhatom, ez az egész város, hiszen a lakosság átlag életkora alig haladja meg a 30 évei — becsületesen megállja helyét a békés építő­munkában. És ez igazán örömmel tölt el bennünket.“ F. Sabaj Mária Sercpgő tollal a kezében, az íróasztal fölé hajló Gott- wald képe villan fel előttem, amikor elhangzik a táb­labíró úr javaslata. Mit írna Gottwald rólam, ha fü­lébe jutna a hír, hogy Tompa átlépett a Sokolba? Tom­pa elárult bennünket! Elfogadta a Jüdáspénzt! Ezerkét­száz koronából úri módon éli Ezt írhatná rólam. Még a nevelt fiam Is megvetne; Erre tanított engem?l Ha maga az urak közé ment, én fussak vissza a szocde- mekhez? Amerről fúl a szél, arra fordítsam a köpö­nyegemet? Ha maguk mindnyájan ilyenek, köszönöm szépen, nem kérek belőle!... Egy pillanatig sem této­vázok, de mégis helyeslem magamban, hogy az eleven halként ficánkoló gondolatok egészen a szakadék szélé­re vessenek és figyelmeztessenek, ha saját magad áru­lója lennél, elbukna az emberséged! Szavad ezután any- nylt sem érne, mint egy letaposott hervadt levél. Sen­ki sem hinne neked. MERT AKI EGYSZER MEGALÁZTA SAJÁT EMBERSÉGÉT, NEM VEHETI ÉSZRE MÁSOK MEG­ALÁZTATÁSÁT! — kiáltom magamban. Ami ragyogó, tiszta volt eddig életemben, most szenny mocskolja be. Inkább büszke kőszikla leszek, kopár, de kemény, amelyet eső, zivatar, vihar ver, de mindig a helyén marad. És kivárom azt az Időt, amikor majd egyszer rám süt a nap. Ha nem élem meg, megérik mások, s akkor még a hitetlenek Is biztosan megértik, miért kel­lett az Iszonyatos viharokat kiállanunk. Dacosan né­zek a táblabíró úr szemébe. Azt kívánja, hogy az éh­ségtől megrémísztve szétfussunk, mint az ijedt nyu- lak? Evezősök nélkül hagyjuk pártunk hajóját? ösz- szefogásra van Itt szükség, hogy megvédjük a kalózok állandó támadása előli És kitartóknak kell lennünk, mint Gottwald. Egy véletlenül elejtet mondata Is vilá­gítótoronyként mutatja az Irányt, az utat. Addig nem pihenhetünk, amíg be nem fejezzük a munkánkat! De még azután sem — teszem hozzá, mert feleszmélhet az, akit kiütöttél a nyeregből, s újra meggyűlik vele a bajod... Veledl — mondom magamban a táblabfró úrra nézve. És elmosolyodom, mert az jut az eszembe, hogy pillanatok alatt némán Is milyen jól elvitatkoz­tunk. A doktor úr viszont csak a mosolyomat látja. — Olyan nevetséges az ajánlatom, Tompa úr, hogy mosolyognia kell rajta? — kérdezi megrökönyödve. — Nem az ajánlata csiklandoz. — Hát micsoda? — Az ezerkétszáz korona túlságosan Is szép fize­tés... A doktor úr elmosolyodik. — Sokallja talán? — kérdezi a kegyes adakozó ke­délyes hangján. — Keveslem, táblabíró úri Arcából kifut a vár. Hirtelen csak egy kurta cso­dálkozásra telik erejéből. — Ml?! — Mondjam azt, kétezret, három ezrest kérek, amit nem adhatnak meg... Ml értelme volna. Legyünk őszin­ték egymáshoz. Maga azt akarja, hogy eláruljam a sorstársaimat. Klépécéznek egy embert, ebben $z eset­ben engemet, hogy szétdurrantsák a munkások egysé­gét, hogy ujjal mutogassanak ránk, és azt kiáltozzák, ne higgyetek nekik, mert amint a zsíros fazékhoz ke­rülnek!... A doktor úr végre félocsúdik. — Szővan nem fogadja el a javaslatomat? — emeli fel a hangját, hogy megállítsa szóáradatomat. — A Sokol úri katonaság, táblabíró úr. Nem a mun­kások jogait védi. Inkább éhen döglöm, de arra nem vetemedekl — jól meggondolta? — Nézze, táblabíró úr! A kommunista pártot nem volt nehéz megalapítani, de nem titok, hogy nehéz níegtartani. Csak a fuldokló kapaszkodik a szalmaszál­ba. Ml nem fuldoklunk, csak éhezünk, munka nélkül tengődünk, és ez nagy különbségi Hosszú pillanatokig merev tekintettel néz a szemem­be a doktor úr. Állom éles tekintetét, nem fordulok el, nincs miért szégyenkeznem. De neki van miérti Érzi ezt? Ocsmány dolog kupeckodni egy emberrel... Talán felismeri korbácsoló pillantásomban a megve­tést, mert kissé oldalt fordul. — Ez az áldatlan helyzet a kommunisták malmára hajtja a vizet — dünnyögi, mintha csak magát okosí­taná. — Miért nem helyezik üzembe a gyárat, az talán a maguk malmára hajtaná a vizetl — mondom, csak­hogy mondjak valamit, mert már nincs semmi értel­me annak, hogy ácsorogjak a táblabíró úr előtt. Heves mozdulattal felém fordul. — Hogy azzal kérkedjenek: ez a kommunisták érde­me?! — Es nem lenne igazunk? Nem ml követeljük?... Fáradtan legyint, mint aki már tisztában van vele, nálam nincs semmi keresnivalója, felesleges Itt minden piaci alkudozás. — Nem fél attól, hogy amiben annyira hisz, egyszer hazugságnak bizonyul?! — kérdezi váratlanul a tábla­bíró úr. — Ha egy csöppnyit is kételkednék, doktor úr, a múltkor nem záratott volna engem a dutyiba... — Nehéz megérteni magukat— dünnyögi megint. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom