Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-17 / 29. szám

lehal Doőolomanskjt nevét feltűnése titán rövid időn belül megtanulta a Szlovák Nemzeti Színház közönsége, a tv- nézők népes tábora úgyszintén, mert a rokonszenves fiatal színész egyre gyakrabban szerepel a televízió képernyőjén is. Az előzményekről azonban hadd valljon maga a művész.

— Mikor álmodta meg, hogy színész lesz?

— Sok mindenről álmodtam, de erről soha. Kitanultam a kőművesmesterséget, azután meg a motorok kezdtek érdekelni, hát gépkocsiszere'ö lettem. Igaz, szavalni, játszani mindig szerettem. A tanulás mellett a Júr pri Bratislave-i J. G. Ta- jovsk? Mükedvelőszínházban is szerepeltem. Itt Ízleltem meg a színészi „mesterség“ ízét, s a színház lett mindenem. Ezután következett négy kemény év a Színművészeti Főiskolán, noha most hivatásos színészként sem könnyű.

— Milyen szerepeket érez leginkább „testére szabottaknak“ ?

— Minden szerepet örömmel eljátszok, amely- lyel megbíznak. Azért mégis szívesebben nevettetem meg az embereket, mint könnyeket csaljak a szemükbe, de a drámai szerepe! sem utasítom vissza.

— Belesült-e már a szövegbe a színpadon?

— Igen, szándékosan. Karol Machata azt tartja, hogy az lehpt csak színész, akinek a színpadon nem botlík‘ meg nyelve, és nem vág társai szavába. Ezek szerint én lehetek.

— Mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik u- gyancsak a dicsőségről, a színészi hírnévről ábrándoznak?

— Nagyon nehéz munka a színész munkája, hasonlattal élve: olyan, mint a tűzoltóké, mindig ott kell teremnünk, ahol éppen ég. A színházban pedig mindig ég. Az lépjen csak erre a pályára, aki a színház megszállottja, tehetsége van és hivatása tudatában teszi, amit tesz.

— Színésznő társai közül kivel játszik legszí- szívesebben?

— Bozidara Turzonovával.

— Es melyik rendezővel a legjobb együtt dolgozni?

— Aki leginkább hajt, ez a rendező pedig Pa- vol Haspra.

— Valóban peches ember, vagy csak a dalban van így, melyet énekel?

— Szerencsésnek mondhatom magam, mert a színész akkor szerencsés, ha van munkája. Erre pedig nem panaszkodhatom.

— Nem is olyan rég, az énekes Mlchal Doéolo- manskyt is megismerhette a közönség. A Tv népszerű Hitparádé műsorában fellépett Éva Kosta- lányiovával. Szeret énekelni?

— Kiskoromtól kezdve próbálták velem elhi-- tetni, hogy énekes tehetség vagyok. Szívesen dalolok, de arra többet nem adom a fejem, hogy a tv-ben is fellépjek. Ez is Eviőka műve volt. Addig unszolt, míg belementem, és lám, mi lett a vége, úgy festek Éva mellett, akár egy darab fa.

— Szabad idejében, ha egyáltalán van, mivel foglalkozik?

— Régi szerelmem a motorokhoz megmaradt. Legújabban meg azt vettem a fejembe, hogy repülni fogok légi vitorlázón. A repülővizsgát már le is tettem. Csak egyet sajnálok, hogy e hob- bynak nem hódolhatok még többet.

— Sportol?

— Gyerekkoromban versenyszerűen űztem a gimnasztikát, most ts ehhez vonzódom leginkább. Szívesen megtekintek egy-egy jő futball- vagy jégkorongmérkőzést, is, bár vérbeli szurkoló nem vagyok.

— Örömmel megy a fiatalok közé?

— Igen, hisz közéjük való vagyok én is.

Cs. M.

Apjával, Kyan O'Neallel

Tatum, az új Shirley Temple

A 'közelmúltban írtuk, hogy Kyan 0‘Neal, a szerelmi álmok című nagy sikerű film főhőse kislányát, a kilencesztendös Tatumot Is beprote- zsálta a filmes szakmába, modván, hadd keressen egy kicsit magára, mert magas a tartásdíja. A legújabb hírek szerint a kis Tatumnak ó riási sikere van. Ez nagy sző, mert az amerikai vásznakről évtizedek óta hiányzott a gyermeksztár. A harmincas évek őta nem volt kisfiú vagy kisleány, aki e-zt a szerepet betöltötte volna. Must végre megtalálta Hollywood új gyermekcsillagát. Azt mondják, hogy közös filmjükben apja játékát is elhalványította a kislány. A kis Tatumot máris az új Shirley Templeként emlegetik, aki egykoron lázba hozta a mozinézőket

Tatum. az út gvermeksz'ár

E sorozatban a hazai magyar amatőr tánczenekarokat és beat-együtteseket mutatjuk be. Kérünk benneteket, legyetek segítségünkre! írjatok az ifjúsági vagy üzemi klubotokban, munka- vagy lakhelyeteken működő együttesekről! A bemutatás legyen rövid, tárgyilagos! írásotokhoz mellékeljétek az együttes kifogástalan fekete-fehér fényképét!

avaly márciusban Vi$- űovon (Visnyón) öt zenekedvelő fiatal elhatározta, hogy beatzenekart alakít. Elhatározásukat tett követte, s nemsokára be is mutatkoztak. Azóta a Túrőc völgyének szinte valamennyi községében felléptek.

A zenekar tagjai: Ambrusz István a zenekar vezetője, sző- lógitáros, a lubenfki magnezitüzem géplakatosa; előzőleg a Sony Bois együttes tagja is volt. Bráz Árpád ritmusgitáros a magnezitgyár lakatosa, Ma- fasovskj! András basszusgitáros a koäicel gépipari középiskola második osztályos tanulója; Ligárth Barna dobos a safárikovői ruhagyár dolgozója; Káli Aladár, az együttes énekese, ő végzi a szerelési munkálatokat is, egyébként az elektrotechnikai középiskola negyedikes tanulója.

A kezdet nehéz volt, otthon

külföldi sláger, de néhány saját számot is játszanak. Időközben javult az együttes felszerelése is, amely ma mintegy 40 ezer koronát ér. Ehhez tartoznak a színes reflektorok is, amelyek a zene ritmusára gyulladnak ki.

Káli Aladár Rimavská Sob’onem kaptak semmiféle támogatást. A felszerelést saját maguk szerezték be. Sok volt a házilag készített berendezés, a legszükségesebbeket saját pénzükön vásárolták. 1973 januárjában „áttelepültek“ LevkuSká ra (Lökösházára). Az itteni ifjúsági szervezet igyekszik lehetőségeihez mérten támogatni a zenekart. Műsorukban megtalálható az Omega és a Ber- gendl együttes számai és sok

tán (Rimaszombatban) az A- rany Mikrofon fesztiválon a negyedik helyen végzett. Az együttes a sikerek után meghívást kapott a füleki fesztiválra, ahol a Kovosmalt nagy- díjáért versenyeztek. Nyáron a helyt Ifjúsági szervezettel a szabadtéri színpadon beat-fesz- tivált rendeznek, erre meghívják a járási legjobb együtteseit. Ezzel lehetőséget akarnak nyújtani a dél-szlovákiai kisebb beat-együttesek nyilvános szereplésére.

LIPTAK LAJOS

JEGYZETEK EGY SZLOVÁK FILMRŐL

Rendezte: Stefan Uher.

A forgatókönyvet régi szlovák népballadák alapján Alfonz Bednár írta. A három főszerepben Gustáv Valachot, Martin Hubát és Juraj Kukurát láthatjuk.

A film népballadal motívumokat dolgoz fel; s épp ez,, a balladai motívumok, a népi zene képviseli benne az értéket.

Az eseményszor elindítója az átok. Az anya elátkozza késlekedő lányát, aki nem siet haza a kőkúttól, nem hozza a várva várt vizet. Az átok megfogan: a lány sudár jávorfává változik, gyökeret ereszt a kőkút mellett, ahol a mérgeskígyő és a kakukk tanyázik.

Itt kezdődik a tulajdonképpeni történet, a három muzsikus históriája, ök fedezik fel a fiatal jávorfát, ők vágják ki — miközben a fa törzséből folyó vér pirosra festi a kút vizét —, s faragnak belőle hangszereket: különös hegedűket, amelyek az elátkozott lány hangján beszélnek. De hiába akarnak zenéjükkel embereket vigasztalni: nyomukban mindenütt szomorúság és halál ólálkodik. Olyannyira hangsúlyozza ezt a film, hogy a benne előforduló halálesetek száma alapján bármelyik krimivel is fölvehet! a versenyt. Igaz ugyan, hogy a balladák általában szomorúan végződnek, legtöbbször halállal, Itt azonban — szerintem — a szerzőknek meg kellett volna keresniük azt a határt, melynél az egymást követő halálesetek még a tragikum érzését váltják ki belőlünk.

Kosztolányi írja egyik novellájában (a Sár- tány címűben): „Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik.“

Akaratlanul Is ez az Idézet jutott eszembe, mikor megnéztem a „Jávorfa és Julianná“-t. A film kétségtelenül túlzsúfolt: nemcsak halállal, a feldolgozott balladák mennyiségével Is.

Visszatérő motívuma a filmnek a mérgeskígyó a jávorfa vérétől piros kútvíz, a lakodalom s a fiatal menyecske életére törő gonosz a- nyós. A történet tulajdonképpen esküvők sorozata. A film egységét az teremti meg, hogy a különböző helyeken különböző Időben zajló lakodalmakon mindig ott van a három muzsikus. S ahol megjelennek, ott szükségszerűen bekövetkezik a tragédia.

A film. egyik legszebb jelenetében egy fiatal- asszony bátyja lelövi szerencsétlen húgát, aki madár képében visszatér letűnt boldogsága színhelyére, édesanyja házához. A történet végén — miután a három muzsikus közül a harmadikat is megölte — már csak ez a hányatott sorsú testvérgyilkos férfi marad életben. Végre ő is megnyugodhat, új életet kezdhet a kőkút mellett. Varga Erzsébet

új ifjúság 7

PALÁGYI LAJOS:

Baj van a vendéglátó- iparral

Baj van a vendéglátóiparral, világszerte válságban a vendéglátóipar. Olvasom az újságban.

Nekem mondja, akit a kegyetlen sors a vendéglátó- ipar karjaiba taszított? Aki a családi tűzhely, konyha meg miegymás melegét is a vendéglátóiparban keresem? S hogy mit találok? Veszekedést, bosszúságot, amit bármely családi tűzhelynél is meglelnék. Efelöl tehát nyugodtan meg is nősülhetnék. Néha már egyenesen csodálkozom a vendéglátóipari dolgozók leleményességén, hogy napról napra újabb és újabb ürügyet találnak, csakhogy borsot törjenek az orrom alá. Bámulom a kitartásukat. Ha így folytatják, nem marad más választásom, kénytelen leszek megnősülni.

Na és az árakI Az ember inkább kétszer is fogához veri a garast, mielőtt betérne valahova, ahol csillagászati áron bosszankodva és kényelmetlenül jóllakhat. Ha...

Szép kilátások, mondhatom. Szerencsére ekkor jött Gerzson tata. Gerzson tata utcánk mindenese, a mindenről legjobban értesült ember.

— Hallja,, mi az újság, szomszéd? — szólított le a minap Gerzson tata, éppen amikor a legjobban siettem. Gerzson tatának van egy hatodik érzékszerve, amely- lyel egészen pontosan megállapítja, hogy akkor szólítsa meg az embert, amikor az legjobban siet.

— Halljuk, mi az újság, Gerzson tata — sürgettem jóindulatúan, mosolyt erőltetve az arcomra, remély- vén, hogy könnyebben szabadulok tőle.

— Csak türelem, magát ez biztos érdekli — folytatta lassan, komótosan Gerzson tata, mert ő maga a megtestesült nyugalom. — Azt olvastam, hogy Svájcban, bizonyos Kost Krippendorf idegenforgalmi szakember javaslatára bevezették, hogy a vendég maga készíti el az étlapról kiválasztott ételt. Azt mondják, nagy sikere van az ötletnek. A vendégek valósággal ostromolják az éttermeket.

— Nem is rossz ötlet — Gerzson bácsi —, jó lenne nálunk is alkalmazni. Legalább nem kéne két-három óra hosszat várnom egy vacak felsálra.

— Na ugye, mondtam — csillant fel az öreg szeme.

— De mi már ebben is a svájciak előtt vagyunk — lohasztottam le hirtelen támadt jókedvét. — Mert u- gye, ha a vendég nálunk jól akarja magát érezni, és fogyasztani is akar, akkor kénytelen magát egy s másban kiszolgálni. Na és ha történetesen nős, akkor nem is kell étterembe mennie, otthon is kedvére főzöget- het.

Láttam, hogy Gerzson ta- 'a lelombozódik. Magában biztosan azt gondolta, hogy igy lehetetlen alak vagyok.