Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-11 / 50. szám
KÜLÖNÖS ITAL Társaság uerödöt t össze nálunk, s feltettem, a szokásos kérdést: — Ki mit kér inni? És akadt közöttük olyan, aki a seritál mellett döntött, mások töményebb szeszt kívántak, mások pedig felsőhajtottak: — Kocsival vagyok, tüdőd! Ám én felkészülvén erre, bőséges választékát tártam elébük az üdítő, frissítő, é- des, savanyú, kesernyés levőknek. S midőn már min- denikük választott magának, utolsónak fenő szólalt meg: — Én kérnék egy kis vizet. Döbbenten meredtünk rá, de én szerencsére hamar kapcsoltam: — Jenőnek nyilván piszkos lett a mancsa! Gyere, fenő, máris mutatom, hol a fürdőszoba, és... Jenő azonban nem jött, s a vizet pohárba kérte, s közötte, hogy meg kívánja inm. Ásványvizet, tippeltem én, vagy kristályvizet, netán szódavizet, ugye, de ő megrázta buksiját: — Ivóvizet szeretnék inni, egyszerű vizet, vízből készült vizét. Vízvezetéki vizet1 A hangulat ekkor izgatottá vált, többen felkiáltottak, de én lecsendesítettem Őket: — Szegény Jenőnek nyilván olyan sajátságos betegsége támadt, amely miatt szükséges a vízivás. Csitt, ne Is beszéljünk többet róla, hátha rosszul esik neki. fenő ekkor már elég hangosan ordította, hogy makk- egészséges, egyszerűen csak szomjas, és ezért... — Tej is van! — jutott e- szembe az utolsó pillanatban. — Reggel fejték, most iszod. — Vizet iszom! — bömbölte Jenő, és tenyerével verte az asztalt. Majd szapora szávai esküdött, hogy teljesen ép eszénél van, és kétségbe vonta, hogy mi normálisaik vagyunk. Majd szúrós szemmel reánk tekintve, megkérdezte: — Mondjátok, de igaz telketekre, mikor ittatok ti utoljára vizet? Mire kiderült, hogy egyikünk két éve, kiszállásra későn érkezvén, mindent zárva talált, s ezért volt kénytelen, másikunk három éve véletlenül beleivott a fogmosó vízébe, a többiek pedig már nem emlékeztek rá. Ezután valamennyien ér- déklődve kivonultunk a konyhába, megnézni a Jenőt, hogyan iszik vizet. — A csapvíz nem jóízű — fogta meg valaki fenő kezét az utolsó pillanatban. — Horniét tudjátok, ha sose isszátok? — fájdult fel fenő, de senki nem emlékezett rá, egyeseknek rémlett, mintha újságban olvasták volna, másoknak mintha mondta volna valaki. Jenő ezalatt fél pohár vízvezetéki vizet fogyasztott el. Miután semmi kőrös elváltozást nem láttunk rajta, sorra, óvatosan, apró kortyokban, valamennyien megízleltük a különös i- talt. S csudálatos felfedezést tettünk! Hogy lám, nem kell messziről haza- hurcoTni, olcsóbb minden e- gyéb lénél, igen csekély cukortartalma miatt a legkevésbé hizlal, igen kevés alkoholtartalma miatt az e- gészségre a legkevésbé káros. Ráadásul oltja a szom- jat is. Ilyen a víz. Emberek, ki hitte volna! (-6-) okszor felmerül a kérdés: miiért beszéS Kijvk oly sokat az ifjúság neveléséről? Miért az egyik „központi kérdése“ ez a társadalomnak? Nehéz a kérdésre néhány szóban válaszolni, mégis megpróbáljuk... A mai fiatalok életük javát magas fokú, szocialista társa dalomban élik le. A technikai fejlettség tekintetében ezt a kort a gépesített sorok, az automata gépek és automata berendezések jellemzik. A társadalmi javák elosztására az lesz a jellemző, hogy a munka társadalmi értéke szerinti elosztás elve a mainál következetesebben érvényesül. A fejlődésnek erről a szintjéről már reális lesz a ma még távlati cél: a kommunizmus időszakában megvalósuló tömeges automatizálás széles alapokon való megkezdése; a foglalkoztatás szerkezetének további eltolódása a technikai és a mérnöki szint felé; a munkaidő további csökkentése stb. Mindezzel párhuzamosan — illetve ennek egyik fontos feltételeként — meg kell gyorsulnia az új társadalmi embertípus kialakulása folyamatának. A szocialista társadalom embere sokoldalú készségei alapján majd nagyobb szabadsággal rendelkezik, hiszen egy tudományos alapon szervezett társadalomban, közösségben él. A jövő társadalma körvonalazásával foglalkozó tudományág, a prognosztika, a magas hatékonyságú szocialista gazdaság megteremtésével azonos minőségű és jelentőségű fontosságot tulajdonít a szocialista ember nevelése, a közösségi magatartás kialakítása kérdéseinek. Ez azonban nem következhet be automatikusan, tehát nem törvényszerű velejárója a társadalom fejlődésének. Ezért foglalkozott 1973. júliusában a CSKP és az SZLKP KB plénuma oly behatóan azzal, mit kell a társadalomnak, az iskolának és a családnak, a SZISZ-nek, a többi kulturális szerveknek és tömegszervezeteknek tenniük, hogy az ifjúság tudata, magatartása, cselekedetei megfeleljenek a szocialista társadalom építése igényes követelményeinek. A szocialista életforma egyre erőteljesebben kirajzolódó vonása elsősorban éppen az ifjúság aktivitása, szocialista hazaszeretete, internacionalizmusa és egészséges érdeklődése. Az ifjúság tudatában egyre jelentősebb helyet kell elfoglalnia a tudás iránti vágynak. Korunkban az ifjúság nevelésében vezető szerepet az iskolai oktatás-nevelés kap. (Ez nem frázis, hiszen még 25-30 évvel ezelőtt a paraszti, de a kisiparosi-szakmunkást életbe is, a családban nőtt bele a gyerek!). A társadalmi fejlődés gyorsulásának eredményeként pedig egyre inkább tanúi lehetünk annak, hogy megszűnik az iskolai oktatás időbeni kö- rüihatároltsága, és a tanulás kiterjed az ember egész aktív élettartamára. A továbbképzés és az önképzés állandó folyamattá, az alkotómunka szerves részévé válik. Tehát már régen elavult az olyan nézet, hogy „az Iskola mindenre megtanít“ vagy hogy „elvégeztem az iskolát“. A gyorsuló idő mindenkit állandó tanulásra késztet. A világgazdaságii statisztikai adatok híven tükrözik ezt a felgyorsulást (akcelerációt). A búza világtermelése 31, a papíré 15, az acélé 14, a villamos energiáé 10 év alatt kétszereződött meg. Az Kedd délután, fél három. A Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium I. A osztályában folyik a tanítás. Tíz diák kísért figyelemmel a „tanárnő“ magyarázatát. Nemrég még Kovács Márta is a diákok között ült, mint gimnazista kislány. Ma már a Komensky Egyetem matematikai-ké- miiai szakos harmadéves hallgatója. — Hogy kerülsz vissza ismét a gimnáziumba? — teszem föl a kérdést Mártának. — Minden vágyam az volt — már amióta ismerem a kémiát —, hogy kémiát taníthassak. Itt a bratislavai magyar gimnáziumban szerettem meg még Jobban ezt a tantárgyat. Az é- rettségi után Dávid Béla tanár bíztatására jelentkeztem a főiskolára. Én voltam a legboldogabb ember, a- miilkor megtudtam, hogy fölvettek! — S hogy megy a tanulás? — Mivel érdekei, szívesen foglalkozom vele. Mindenesetre sok van belőle! — Hogy jutottál arra a gondolatra, hogy kört vezessél az itteni diákoknak? AJÖVÖ j» ••. NEMEPIIL ÖNMAGÁTÓL (AZ IFJÚSÁG SZOCIALISTA NEVELÉSÉRŐL) emberiség történelmének eltelt 30 ezer esztendejét egy francia tudós szellemes hasonlattal egy év határai köré szorította. Ének alapján a képzeletbeli esztendőben október 18-án kezdődött a vasátorszak, december 30-i éjfél után 8 perccel (pontosan 31-én 0,08-ttcor) szerkesztette meg Watt a gőzgépet, 31-én 5 óra 30 perckor találta fel Edison a villanylámpát, 14 óra 12 perckor repülte át Blériot a La Man ebe - csat orn á t, és 24 órakor, az atomenergia feltalálásával, véget ért az emberiség történetének első felvonása. A felgyorsulást és ennaik következtében az állandó (permanens) tanulást a következő adatok is érdekesen diOikumenitáljáik: a feltalálástól az alkalmazásáig a. fényképezésnek 15, a televíziónak 12, az atombombának 8, a tranzisztornak 5, az integrált áramkörnek pedig már csak 3 évre volt szüksége. Korunkban tehát a tudományos eredmények és felfedezések nagyobb teret kapnak és az anyagi termelés fontos eszközeivé válnak. S ennek bizonyítéka, hogy a történelem kezdete óta élt ösz- szes tudós és kutató 90, százaléka napjainkban működik. Kell-e ennél jobb bizonyíték az idő fel- gyorsulására, meg arra, hogy az Ifjúság nevelése, azaz a jövő, mér akarva-«karatlanul is benne van jelenünk száguldó tempójában. A jövő azonban nem épül önmagától! A gyorsuló idő tőlünk is állandó változást, tanulást igényel. A rakéták és a műbolygők, a sugárhajtású repülőgépek é3 az új és új komputermodellek u- gyan egyelőre még a tudományos-műszaki forradalomnak csak megcsodált kreációi, de már ma világos jelei annak, hogy a minket körülvevő, a modem technika bélyegeit magán viselő világunk állandóan és egyre gyorsabban változik. Ez a „rohanó világ“ nem ismeri a „régi jó idők“ környezetének — annak idején is csak relatív — „stabilitását“. Még mielőtt megszoknánk az új, megváltozott környezetet, már is megváltoztatja arculatát. Sok ember számára váratlanul következnek be ezek a változások. A „forradalmi változásokat hozó“ kor sokakban aggodalmat ébreszt. Ha „aggodalomra“ az ad okot, hogy Csallóközben nem lesz már nád fedeles vályogház, úgy ez nem komoly „ok“ az aggodalomra. (Persze egészen más kérdés a múlt hagyományainak szeretetteljes ápolása. Erre már ma Is sok szép példát említhetnék éppen Csallóközből, ahol több faluban vették meg egy-egy tipikusan rég! házait, s azt falumúzeumnak rendezték be. Ennek a munkának is azonban csak a kezdet kezdetén tartunk). A jövőtől való félelmet általában neiu a konkrét fejlődés váltja ki, hanem az, hogy az ismertet, a megszokottat az ismeretlen váltja fel, azaz maga a változás. Az egyetlen lehetőség pedig: felkészülni a változásra. Hiszen egyedül az ember tűnik ki bolygónk élőlényei közül azzal a szinte korlátlan képességével, hogy tanuljon azaz, hogy a változásra „saját magát változtatással“ feleljen. Így lesz a világ permanens változásával szemben az ember legjobb fegyvere a permanens tanulás. Így volt ez mindig, réges- régen is. Az emberiséget ez az új helyzetekhez való tudatos alkalmazkodási készsége mentette meg a kipusztulástól. Tehát a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodás készségét is tanulással kell megszerezni. S ahhoz, hogy megérthessük „gyorsan változó világunkat, melyben élünk“, akkor ma sokkal inkább, mint valaha bizonyos jártasságokra van szükség. Jártasságra az anyanyelvű kultúrában, a matematika, a természettudomány és a technika módszereiben és eredményeiben. Ezek a tantárgyaik — az anyanyelv és a matematika, mint a természettudományok n- líyanyelve“ — tulajdonképpen „eszköz“ jellegű tantárgyak. Az anyanyelv ugyanis az az eszköz, melynek segítségével behatolhatunk a világ megismerésébe. Ha korunkról, az egzakt tudomány (vagy nevezhetjük: az objektivizálódő tudományok, a kibernetika, a természettudományok, a technika) korszakáról van szó, abban mindig benne van a matematika is, a legdinamikusabb és legfejlődőképesebb egzakt tudomány. A matematika ver hidat a jövő nagymértékben specializált kutatási Irányai közé. Pszichológusok és biológusok tanulmányozzák ma már a Boole-féle algebrát, nyelvészek és irodalmárok a statisztika módszereivel ismerkednek, orvosok az információelméletet és a valószínűség számítást alkalmazzák kutatásaik során. A fizikusok és kémikusok hagyományos kísérleti módszereit „a mérnöki tudományok technológiáját“ ma már a pszichológia és a biológia, a szociológia és a neveléstudomány is alkalmazza. A világ megismerésében tehát eszközjellege van az anyanyelvnek és a matematikának. Ezért hangsúlyozza a CSKP és az SZLKP KB júliust plenáris ülése is ennek a két tantárgynak a jelentőségét. A csehszlovákiai magyar ifjúság résziéi« még a szlovák nyelv ismerete is eszköz, mégpedig az anyanyelven szerzett (és ezért alapos alap-) ismereteinek a társadalom többsége számára érthetővé tévő eszköze. A kommunikációnak ez az eszköze emeli a csehszlovákiai magyar ifjúság Ismereteinek össztársadalmi értékét (presztízsét), teszi ismereteinket gazdagabbá és teheti ezáltal gondolkodásunkat hajlékonyabbá. Mózsi Ferenc, CSc, CÉLOM, HOGY MEGSZERESSENEK, S JÖ PEDAGÓGUS LEGYEK! Kovács Márta — Teljesen véletlenül jutottam ide. Az egyik ok: SZISZ-tag vagyok, s mint tagnak kell valamilyen konkrét feladatot vállalnom. A második: megvan bennem az a vágy, hogy segítsek azokon a diákokon, akiknek nehezebben megy a munka. — Ez a tíz diák itt körülötted mind kémiával szeretne majd foglalkozni? — Igen! Már az előbb kérdeztem tőlük. Nagyabb részt a vegyészeti főiskolára szeretnének bejutni, ök azért jöttek el a mai összejövetelre, hogy alkalmuk legyen mélyebben beletekinteni ebbe a tudományba, mint az órán lehetséges. — Hogy érzed magad pillanatnyilag? — Nagyon boldog vagyok, mert látom, hogy érdekli őket, s nem unatkoznak. Minden vágyam az, hogy megszeressenek, s hogy jó pedagógus legyek! — S milyen a jó pedagógus? — Ezt nem lehet csak így meghatározni. Függ attól is, milyenek a tanulók. Mindenesetre nagyon szeretném, ha majd mint barátaimmal beszélhetek a diákjaimmal. Addig azonban még előttem áll két nehéz év a főiskolán. Ezek a gyermekek lesznek a támaszaim. Illetve buzdítóim a tanulásban. Remélem jól megteszünk egymással továbbra is. — Bízom abban, hogy két év múlva már mint hivatásos pedagógus találkozom veled. Sok sikert! Kovács Erzsébet A KONTAKTUS ROVATA KEDVES FIATALOK! Nincs szerkesztőség, amely ne örülne a leveleknek, hiszen tulajdonképpen ez az összekötő kapocs az olvasó- hallgató és a szerkesztőség között. Így csak természetes, hogy örömünk annál hatvá- nyozottabb, minél több tartalmas beszámolót, képeslapot vagy akár kérést, kívánságot tartalmazó levelet kapunk. Az elmúlt hét postai küldeményekben gazdag volt, s éppen ezért több szép tudósítást a legnagyobb igyekezettel sem tudtunk műsorunkban felhasználni. A Veiké Üfany-i (nagyfödé- mesi | Manczal Erzsébettől például két beszámolót is kap tunk. Az egyikben községük ifjúsági szervezetének évzáró taggyűlésével kapcsolatban írja, hogy a fiatalok eredményes évet zártak, s éppen e zért a jövő évi terveik még merészebbek, még Igényesebbek. Az évzáró vitájában a vendégek közül Takács József, a hnb titkára és Fánh Péter, az állami gazdaság mellett működő üzemi klub vezetője szólalt fel. Mindketten nem csak nagyra értékelték ^ fia falok eredményeit, hanem egy úttal sokoldalú támogatásukról is biztosították a szerve zet tagjait. Másik levelében Manczal Erzsébet azt Írja, hogy szervezetük tagjai siksresen kezdték meg a pulitikai oktatás új évfolyamát. A nemrég megalakult Lenin kor tagjai száma ra hazánk gazdaság-politikája vél Guldal elvtárs, a közép fokú kör tagjai számára pe dig a Lenini Komszomolról Trandzlková elvtársnó tartott júl sikerült előadást. A szer vezet tagjainak nagy érdeklődése és a vitába való aktív bekapcsolódása azt jelenti, hogy a politikai oktatás az i dén még a tavalyinál is ered ményesebb lesz. A Komáméi (Komáromi) Ma gyár Tannyelvű Gimnázium if júsági szervezetének nevében Szabó Mártától kaptok a hírt, hogy iskoláinkon nemrég új ifjúsági klubot avattak fel. Megtalálható itt a lemezjátszó, a magnó, és van több könyv és társasjáték is, s fgy főleg a vidékről bejáró diákot tölthetne várakozási idejüket hasznosan ás célszerűen. Villanyból (Vágfarkasrél) tizenöten — többek között Kőrös Ibolya. Deák Istvánná, Kőrös József, Seres Gyuláné, Zá- éeková Znzana és még 10 más társuk — írták alá azt a panaszos levelet, amelyben szú vá teszik, hogy nagy községük egyetlen cukrászdáját i- talboittá alakították át. „Nagyon hiányzik nekünk a cukrászda, mivel ha süteményt vagy tortát akarunk vásárolni Sarára (Vágsellyére) kell u- laznunk. Ezenkívül vasárnap a fiatalabbak cukorkát sem tudnak hol vásárolni, mivel a vendéglőből a kiskorúakat kiutasítják“ — olvashatú többek között a panaszos levélben. A helyi problémák alaposabb ismerete nélkül nehéz az ügyben állást foglalni, ám annyit míndeunsetre a község vezetőinek a figyelmébe ajánl hatunk: keressék a megoldást, hogy újra megnyílhasson a cukrászda, mert — s ezt a panaszos levél is bizonyítja — az idősebbek és a fiatalok nagyon hiányolják nemcsak a sütemények miatt, hanem azért is. mert a cukrászdában kulturáltabb környezetben vásárolhattak és lölthették idejüket. Két magyarországi kislány levelező partnert keres. Bu- zsik Mária (3S30 Putnok, Külterület, P. 1) 16-17 éves lányokkal levelezne. Hobbyja a csokuládécimke gyűjtése. Kn- vács Irén (9841 Rábahaty. Rákóczi a. 49) 19-23 éves fiúk, lányok levelét várja. Es végül még a címünk, hiszen a műsorunkkal kapcsolatos észrevételeket, a beszámolókat és a tudósításokat a jövőben is szívesen fogadjuk: o Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása, 897 11, Bratislava, Zochová 3. A borítékon kérjük feltüntetni műsorunk elmét, u Kontaktust. Nagy Árpád
