Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-11 / 50. szám
új ifjúság 3 lassan esteledik. Valamelyest csataként a fájdalmam, s nagycm várom a feleségeimet. A folyosóról gyere khangak, sírás hallatszik be. Azt gondolom, hogy mér jött is az asszony a gyerekeikkel. Anniikor kimegy az ápoló, óvatosan felkelek és .átballagok a másik szobába, hogy lenéz-zek az udvarra, vajon nem az enyémek jöttek-e meg. Még oda sem éneik az ablakhoz, visszajön az ápoló és ha nem is gorombán, de határozottan fegyelemre int: — Nem engedtük meg, bogy fölkeljen, miért járkál?! Másnap aztán megérkezik a feleségem. S mert hirtelen egészen megsérgiiltam, azt ajánlja az á- palónő, hogy a biztonság kedvéért ne engedje hozzám a gyerekeket. így is történik. Megbeszéljük a helyzetet, de a gyerekek nem engednek, és ezért újra visszajön, hogy legalább egy pillanatra menjek ki a folyosóra, hadd láthassanak a któsik. Alighogy kiérek, jön dir. Zboéil, akivel a sebészet rendelőjében ismerkedtem meg: — Hát maga mit keres Itt? Kérem, menjen csak vissza a szobába és feküdjön le. Higgye el, az egészségi állapota még nem olyan jó, hogy sétálgasson —■ mondja és megvárja, amíg szépen vissza megyeik a szobáiba és lefekszem. Ez a két eset több, mint jellemző. Először u- gyan önkéntelen, de később egy ktosit szándékosan is megsértem az általános rendet, hogy módomban legyen megfigyelni a kórházi mechanizmus műköíiését és azt, hogyan érvényesül az orvosok akarata. A tapasztalatom pozitív. Figyelik és irányítják az embert. Tisztaság, készség és vallatni belső rend jellemzi a kórház sebészeti osztályának a légkörét és hangulatát. Még a földszinti rendelőben, amikor kiderült, hogy nem mehetek haza, a következőkkel fordultam kollégánőmihöz, Záosek Erzsébethez: — Erzsi, légv szíves, mondd meg a feleségemnek, hogy ne izguljon, most már jó kezekben vagyok. A mondókámat azonban nem tudtam egészen befejezni, mert dr. Zborll közbeszólt: — Azt ne mondja, hogy jó kezekben van, de azt igenis elmonahatja, hogy a kezünkben van. A gyerekeikre visszatérve. Már néhány napja a műtét után vagyok, de még mindig a műtő tőszomszédságában fekszem, ezért a legapróbb pácienseket is módomban van megfigyelni. — Sajnos, közülük is elég sóik ilyen fiatalon a műtőasztalra kerül. Az egyik fiúcskát azzal hozza az ápolónő, hogy meg kell műteni. A fiúcska, akit Ferikének hívnak, beszél, ideszalad, odaszalad, megnézi a szobákat, kérdezősködik, majd „bevonul a moziba“, és egy félóra múlva már hozzák is ki. Lába lecsüng, feje hátnahanyartűdik. Az előbb még határozottan kikérte magárnak, hogy őt nem Lacikának, hanem Ferikének hívják, most meg már pofozgatják, élesztgetik. Ferike után egy szőke kislányt hoznak ki a műtőből. Rövidke szöszke haja után fiúnak ítéljük, pedig kislány. Ferikét sérvre, a kis szőkét vakbélre . operálták. Amilyen rövid és gyors a műtét, olyan gyorsan fel Is épülnek a gyerekek. Tegnap még sírtak — nagy fájáéi ómmal a szemükben nézték a világba, ma már kint járkálnak a folyosón, kiülnek a balkonra, .beszélgetnek. Legrosszabb pertsze, amikor hirtelen bekerülnek a kórházba, vagy amikor az orvosok és á- polónők tanácsa ellenére titokban meglátogatják őket a mamák és pajpák. Fekszem az ágyon''és a következő párbeszédre leszek figyelmes: \ NÉMETH ISTVÁN: KÖVEKKEL ÉS KÖVEK NÉLKÜL II. RÉSZ — Vigyzsél haza! — Jő, ha-zaviszlek! — Vigyzsél haza! Miért nem visel haza? — Már előbb is montad, hogy haza visel. Józsika, amikot kimentem a szobából, hogy megnézzem, miiért is sir annyira, a nővérke ö- lében ült és nézett ki az ablakon. Valahol a kapu tájékán ment az anyuikája, aki vissza-visszafordult, de szerencsére a fiúcska nem láthatta, mert akkor bírni sem lehetett volna vele. Pistikét valamikor délután három órakor vagy ennél is később hozták be. Egész nap tartott a „nagyüzem“, embert ember után gurítottak kié a műtőből, és akkor még őt is behozták. Méhes nővérnek lecsüngnek a karjai a teste mellett a nagy fáradtságtól, amikor bejött a szobába, hogy a lehető leggyorsabban elintézzen egy telefonbeszélgetést. JFelmondta a szolgálatot az új altató- készülék, ezért hívta Pöstyént.J Tőle tudom meg, hogy ml történt: — Most hoztak be egy kisfiút. Három éves. Azt mondják, valami betonkeverögép dőlt a lábára. Az egész lába odavan, biztosan amputálni kell... Szerencsére az eset nem végződött ilyen tragikusan. Amikor harmadnap meglátogatom, Pistike még mindig Iszonyú fájdalmakkal küzd. Kis szemében annyi a fájdalom, hogy nehéz lenne szóval kifejezni. A Iáiba gipszben, s ő szegény nem is érti — alig három éves — ml ts történt tulajdonképpen. Csak az apukája hiányzik nagyon... Vasárnap esténként hirtelen megélénküli a kórházban az élet. Jönnek a mentők és hozzák a labdarúgó-mérkőzéseik sérültjeit. Lábtörés, zúzó- dás, agyrázkódás. — Hívtak, vegyünk részt a kupában.. Barátságos légkörben mérjük össze az erőnket! Aztán ez már a harmaduk, akit lerúgtak — mesél! az e- gyik sportvezető, aki míg védencét ápolják, fölszaladt, hogy meglátogassa Izidor bácsit. Meglepő, Itt Dunaszerdahelyen Is milyen sok idős embert hoznak be életveszélyes állapotban a kórházba. Lelépnek a Járdáról, és Ítész a baj. Ilyenkor sok az ápolók és ápolónők munkája. Márta nővér, aki kórházba kerülésem naipján reggeltől estig szolgált, szinte egy pillanatra sem áll meg. Kiszolgálja a betegeket, segít élesztgetni azokat, akiket most gurítottak ki a műtőből, beadja az injekciót, megméri a lázat, és közben egy pillanatra sem téveszti szeme elöl azokat, a- kik leginkább rá szorulnak. Ha éppenséggel kevesebb a munkája, kitakarítja az orvosságos szekrényt, vattát csavar, tamponokat készít. Gabika nővérrel sokat beszélgettünk, mert éppenséggel olyan napja volt, amikor rajtam kívül csak egy beteg feküdt a szobán. De aztán, amikor elköltöztetnek a műtő szomszédságából, látom, megszaporodik a munkája. Aztán van itit még két ápoló ts. Az egyiket Feri bácsinak szólítjuk, a másikat Laci bácsinak szólítja mindenki. Hogy milyen emberek — milyen ápolók, arról sokat beszélhetnék, de talán elég lesz két kis jellemző mozzanat. Egyszer, már nem is tudom miikor, bejön Méhes nővér. Látszik rajta, hogy valami baja van. A dolog rögtön kiderül, erre Feri bácsi felajánl neki egy fájdalomcsillapító injekciót. — Nem, azt nem lehet! Jön valaimii az éjszaka, és én olyan leszek, mintha berúgtam volna. — Ezért sohase fájjon a fejed — válaszolja Feni bácsi — beugrók én helyetted, ha szükség lesz rá. Az osztályon egyszerre két új, most érettségizett nővér is dolgozik. E gy ik ük -másik uk olykor megijed, ha vért kell venni vagy injekciót kell beadni. Az idősebbek közül azonnal a segítségükre siet valaki. Rendszerint Méhes nővér teszi ezt és minden feltűnés nélkül. Egyszer is például az osztályon meghal egv idős beteg. A fiatal nővérke megijed, hiszen ez az első ilyen eset a praxisában, és kérdi, hogy tulajdonképpen mi a teendője. A tapasztaltabb á- polónő így válaszol: — Bevíszem ezt a műtőbe és rögtön jövök. Segítek! Visszatérve Laci bácsihoz, nincs egy hangos szava, s ha kell, idős, felnőtt ember létére lehajol, hogy az ember lábára segítse a papucsot, alányúl a dereka alá, megvárja míg talpra áll. Hát kell ennél több, emberibb gesztus? A férflosztályan többek között három tapasztaltabb, s két a már említett most érettségizett nővérke dolgozik. Az Idősebbekben már munkál az asszonyok ama bölcs tapasztalata, hogy semmit sem hanyagolhatnak el, hagyhatnak későbbre. A fiatalokban pedig él valami egyszerű tisztaság. Még érződik rajtuk, hogy éppen tegnap-tegnapelott végeztek. Esténként, műszakváltás előtt össze-összejönnek, beszélgetnek, ahogy az iskolában tették, de ha valaki kér tőlük valamit szívesen megteszik. — Nővérke, leesett a kötésem. Lenne olyan szíves és megigazítaná? — Jő, N. Józsi bácsi, megmérem a betegek lázát, beadok két injekciót és aztán bejövök, átragasztom. Irénike a tapasztaltabb, határozottabb nővér pontosságával nyeri meg az embert, Ilonka viszont fáradhatatlan kedvességével. Hihetetlen, hogy mit tesz az ágyhoz kötött emberekben az ilyen kérdés: — Emberek, kinek dörzsöljem meg elalvás e- lőtt a hátát szesszel? Elalvásig ő a téma. A régebbi betegek hosszú, hosszú történeteket mondanak kedvességéről, o- daadásáról. (A riport befejező részét, az 1974-es évfolyam első számában közöljük.) A Nitrai Kovoplast helyi iparvállalatokat tömörít magába. Ezek egy része szolgáltatásokkal, másik része különféle iparcikkek gyártásával foglalkozik. A Kovoplast 1971 óta a Munkaér- demrend viselője. Igazgatójától, MigoviC Jozef mérnöktől a közelmúltban lefolyt nyilvános pártgyűlés eredményei felől érdeklődtünk. — Vállalatuk több mint ezer dolgozójának hetvenöt százaléka fiatal. Szeretném. ha igazgató elvtárs elmondaná hogyan nyilvánult meg ez a tény a nyilvános pártgyűlésen? — Bizonyos mértékben meglepetésszerűen. Helyénvaló követelőzéseket vártunk, vagy legalábbis egyéni jellegűeket. Ehelyett a pártgyülésen több javaslat hangzott el a munkakörnyezet és a munkahely tisztaságát, szépítését illetőleg. Ha százalékokban szeretném kifejezni az arányt, akkor ügy mondhatnám, hogy a hozzászólók nyolcvan százaléka elsősorban ezeket a témákat é- rin tette. — Megtekintettem a Kovoplast néhány munkahelyét, többek között az autójavító műhelyt és a villamossági árucikkek javítóműhelyét is. Nem csodálkozom, hogy a nyilvános pártgyűlés felszólalói éppen a munkakörnyezetet kifogásolták. NYILVÁNOS PARTGYÜLÉS Tallo Gusztáv a Kovoplast autószerelője: Az autók romlanak és tulajdonosaik mielőbb használni szeretnék őket. — Sajnos, gyökeres javulásra a közeljövőben sem kerül sor. Televízió- és rádiőjavltó műhelyeink egy istállóból átalakított épületben vannak, autójavító műhelyünk szintén olyan átmeneti épületben van, amelyet saját erőnkből tettünk „lakhatóvá“. 0] mű- helyeinkbeo, például a transzfocmátortekercselőben, valamivel kedvezőbb a helyzet. — Milyen problémákat érintettek még a gyűlés fiataljai? — Szociális és munkaügyi jellegűeket — Így például a fluktuációt, a műveltséggel és lakásügy- gye! kapcsolatos kérdéseket. Szinte évek óta nem csökkent vállalatunknál a munbaerővándorlás. Tudjuk is miért, sajnos a segítség nemcsak rajtunk múlik. Itt vannak például a vállalati lakások. Tizenöt év alatt egyetlen lakást kaptunk. Ezt kellett „elosztanunk“ kétszázötven igénylő között. — A transzformátortekercselök műhelyében egy másodéves esztergályosinas azt mondta, hogy n- lyan iskolában tanulnak, amelynek még ablakai sincsenek... — Sajnos így van. Az ő ügyük igényli a legsürgősebb orvoslást, mert tőlük függ vállalatunk jövője. Ennek fejében viszont szeretnénk, ha tanulás után hosszabb ideig megmaradnának a Kovo- plastnál. Hosszabb ideig, mint jelenleg, mert a fiúk többsége a katonai szolgálat után búcsút mond a vállalatnak. — Utolsó kérdés: hogyan valósítja meg a Kovoplast azt a felhívást, amelyet a nyugat-szlovákiai kerület helyi szolgáltatású ü- zemeihez intézett? — A felhívás az ötödik ötéves terv feladatai teljesítési idejének lerövidítésére vonatkozik. Több tervmutatónkat öt év helyett négy-négy és fél év alatt szeretnénk teljesíteni. Most elsősorban a késztermékeink és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások minőségét, valamint az elromlott készülékek javítási Idejének csökkentését. Z. RACIONALIZÁCIÓ A GALÁN- TA! KOMMUNÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK ÜZEMÉBEN A felhívás: TAKARÉKOSKODJ ÉS GONDOLKOZZ A felhívásnak összesen 12 pontja volt. Mind a tizenkettő érthetően és röviden kifejezi mi a racionalizáció, hogyan érhető él •villamos- energia-. Illetve anyagmegtakarítás anélkül, hogy a termelés vagy a termékek minősége megsínylené. Lassan az év vége felé járunk, és mi megkértük a Gálán - tai Kommunális Szolgáltatások igazgatóját. Stefan ündreák mérnököt, tájékoztasson bennünket a felhívás eredményeiről és mindenekelőtt arról, mi lett a racio- nalizáoiós mozgalom sorsa. — Elsősorban röviden szeretném jellemezni válle- latnnkat. Körülbelül harmincötféle tevékenységet fejtünk ki 201 munkahelyen. Csak a legfontosabbakat említem: autójavítói szolgáltatások, borbély- és fodrászüzemek, mosoda- és tisztító, virágüzlet, kefekötó műhely, autocamping stb. A mosodánknak és tisztítónknak úgyszólván a járás minden falujában van begyűj- töhelye, Sereden, Salán és Galánfán van autójavító műhelyünk és több faluban borbély-fodrászüzemünk. — Nem gyerekjáték figyelemmel kisémi ennyi elszórt kis üzem működését... A távolság nem okoz problémát, sőt. Több vidéki üzemünk jobb munkakörülmények között működik, mint a gaíántaiak, — Akkor szeretném, ha szólna azokról a „más" pröb- lémákról, amelyeket beszélgetésünk elején említett. — Tulajdonképpen nem panaszkodni szeretnék, hiszen ez évi tervünk minden mutatóját már teljesítettük, kivéve a lakosságtól származó bevételt. És ezt szeretném megmagyarázni. Az autójavító műhely szerelői néha hónapokig várnak szükséges alkatrészekre, és bizony sokszor hiába. Például egyáltalán nem kapunk Skoda. Zsiguli és Volga pótkarosszériákat. A mosoda és tisztító szintén kissé lemaradt a bevételt illetően, mert július elsejétől átlag húsz százalékkal csökkentettük szolgáltatásaink árát. De térjünk vissza a komplex racionalizációhoz. Azt hiszem, ha alkalmazottaink uem értették volna meg a felhívást, most talán kellemetlenebb téma lenne számomra a tervteljesítés. — Tulajdonképpen mi volt az, amivel a vállalat segítségére voltak? — Naponta mindenki legalább egy koronát megtakarított, gazdaságosan használtuk a gépi berendezéseket. takarékoskodtunk a villamos energiával és az a- nyaggal. Több esetben nagy pénzmegtakarítást jelentett a gyors és ésszerű döntés. Ezenkívül minden dolgozónk legalább egy újítási javaslattal vagy Ügyes ötlettel járult hozzá a raclonalizá- ciós mozgalom sikeréhez. Köszönöm az interjút. Zácsek Erzsébet NYILVÁNOS PÄRTGYÜLES MUNKAKÖRNYEZET ES TANONCKÉPZÉS
