Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-06 / 6. szám
2 új ifjúság fölGáí neveléstan A szocialista ember EGYÉNISÉGE II. Olyan korban élünk, amelyben állandóan nő a tudomány és a technika szerepe. Fejlődnek a demokratikus intézmények, mérföldes léptekkel halad előre az indusztrializáció, s a társadalmi életben is továbbhaladásra számíthatunk. Ebben a helyzetben a társadalomnak mindenképpen nagyon fontos, hogy a tagjai résen legyenek, kövessék a gyors fejlődést és kellőképpen tájékozódhassanak, mert szükség van arra, hogy mindenki el tudja végezni a rá háruló szakmai, társadalmi munkát, azt, amelyet a társadalom, a fejlődő tudó mány és technika, a nemzetgazdaság és kulturális é- let mindenkire kiró. Ebből tehát az következik, hogy a szocialista társadalom fejlődése elválaszthatatlan az egyéniség fejlődésétől. Mindez közvetlenül olyan egyéniséget igényel, akiben valamely tehetség nem gátolja a másféle tehetség és érzék kifejlődését, akiben a műveltség megszerzése nem jár a fejlődés megrekedésével, akiben nincs ellentétben a szaktudás és a politikai fejlettség, és a politikai tapasztalat is megegyezik a megfelelő erkölcsi tulajdonságokkal. Mert csak a sokoldalúan fejlett egyéniség lehet a szocialista társadalom folyamatos fejlődésének záloga! De hogyan irányítsuk, neveljük az embert, hogy ezeket a feladatokat teljesíteni tudja? Az ember egyéniségének a kialakulására több tényező hat: a környezet, amelybe beleszületik, amelyben él, a családi nevelés, az iskola, a példamutatás és más tényezők is. Mindenekelőtt nagy hatással van az egyéniség fejlődésére a család. A gyermek tulajdonságait nemcsak a tudatos nevelői módszerek alakítják, hanem a szülők példája, egyénisége és az egész családi jellege. Ha a szülők figyelik a társadalmi életet, akkor ez tágítja a gyermek szellemi látókörét is. A családban, a család baráti körében lezajlott beszélgetésekből sokszor többel viszenek el és őriznek meg a gyerekek, mint egynéhány egyéb beszélgetésből, előadásból vagy akár tanítási áráról. És fordítva, ha a gyermekek apja minden agsály nélkül hordja haza a gyár, a -társadalom vagvonát, akkor ezt a gyerek is természetesnek találja. És ez tulajdonképpen már a személyi példaadással való nevelés kérdését érinti. Az élethez való optimista, alkotó közeledés, az élet és a munka szeretete, az érzelmi kiegyensúlyozottság, az erkölcsi, világnézeti és politikai normákhoz való szigorú ragaszkodás — ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek segítségévei nagyon mélyen hatunk a fiatalokra, és így rendkívüli sikerrel formálhatjuk a szocialista ember tulajdonságait. Az egyéniség fejlődésében meghatározó szerepe van a munkának. A munka, amely tulajdonképpen kitölti az ember életének nagy részét, rendkívül fontos szerepet tölt be az ember nevelésében és semmivel sem helyettesíthető. Már a marxizmus-Ieninizmus klasszikusai nemcsak a társadalom, hanem az egyéniség fejlődése szempontjából is döntőnek találták a munka ne velő hatását. És ez a tétel úgy igaz, ahogy ők meghatároztak. mert az, hogy milyen tulajdonképpen az ember a valóságban, csak akkor tudhatjuk meg, ha konkrét feladatok elé állítjuk őt, ha érvényesülni hagyjuk és módot adunk neki, hogy a társadalom érdekeit szolgálhassa. De fontos megjegyezni, hogy akármennyire hangsúlyozzuk is a munka nevelő hatását, ez még nem Jelenti azt, hogy ez az egyetlenegy tényező az ember e- gyéniségének a fejlődésében. A szocialista társadalom nem engedheti meg magának, hogy szüntelenül csak az ember öntudatát, az egyén társadalomért való feláldozását hangsúlyozza. A mi társadalmunk beállítottságát hangsúlyozzák, de ugyanakkor nem önmagáért a társadalomért, hanem épp a szocialista emberért építi az új rendszert. Ennek az útnak a távlata szempontjából célszerű, ha az egyéniséget úgy irányítjuk, hogy abban egyensúlyban legyenek a társadalom érdekeltségének momentumai és az ember egyéni szükségleteinek a kielégítése is. És ezt nevezhetjük annak a lényeges pontnak, amelv meghatározza a társadalmunk sarkalatos igényeit. Vagyis a szocialista társadalom fejlődésének és igényeinek olyan szintre kell jutnia, hogy azok biztosítsák az egyéniség sokoldalú kibontakozásának a lehetőségét. Ehhez azonban az szükséges, hogy az egyén szükségletei ne legyenek ellentétben a társadalom szükségleteivel és ne gátolják egymást sem. Nos, ha a szociális társadalom első szükségletét teljesíti, ezt elsősorban a tudományos-műszaki forradalom, a társadalomnak a nép érdekeit szem előtt tartó; megfelelő szociális politika révén tudja, a másik részét pedig elsősorban azoknak kell megvalósítaniuk, akiknek gondjára van bízva a nevelő munka. -KNOj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja ft Kiadja a Smena kiadóvállalata • Szerkesztőség és adminisztráció: 89714 Bratislava, Pra£- ská 9. Telefon: 485 41-45. Postafiók 38 • Föszerkesz- t ő dr. STRASSER György. Nyomja: Západoslovenské tlafciarne 01 ft Előfizetési <Mj egész évre 52.— Kés lélévre 28,— Kés 0 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál ft Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza ft A lapot külföldre a PNS Ostredná expe dfcia tlaée Bratislava, Gottwaidovo nám. é. 48 útján lehet megrendelni. ívesen járok a mezőgazdasági fiatalok közé, és ha már közöttük vagyok, akkor mindig kérdezek. Nem azért, mert újságíró vagyok, nem azért, mert ez a hivatásom, hanem mert minden, ami a mező- gazdasággal kapcsolatos, érdekel. Ilyenkor azután nagyon érdekes, furcsa helyzetek adódnak. Olyannyira szépeik és bájosak, hogy olykor már csak a furcsaságukért is hajtom az ügyet. Egyszer például ezt kérdeztem: Te mit termelsz? És a válaszok? Semmit!... Semmit! ... I Semmit!... Máskor megint fordítottam a kérdésen, és azt tudakoltam, hogy ki milyen szakmát tanult és milyenben tevékenykedik. A válaszok megint érdekesek voltak: esztergályos, autószerelő, gépszerelő, géplakatos, szakács, villanyszerelő, kőműves, bognár, kartész, könyvelő, üzemtervező, üzemi elemző ... Hát ilyenkor aztán hirtelen megáll bennem a szó, s kérdőn meredek ismerőseimre. Szinte nem akarok hinni a fülemnek — sokszor még a szememnek sem —, de végül akár tetszik, akár nem mégis be kell látnom, hogy ezek a fiatalok mindezek ellenére Is mezőgazdaJŐ SZÓRAKOZÁST, HASZNOS TANÁCSKOZÁST! (A MEZŐGAZDASÁGI FIATALOK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA ELÉ) szók. Mezőgazdaságunk ugyanis gyökeresen megváltozott, s lassan már az emlékeinkben is megfakul a régi csizmás, ostoros, kocsi saroglyájában ücsörgő, pi- pázgató parasztember képe, és egyre több az olyan mezőgazdász, mint a fenti kérdésre válaszolók. Persze, nem csoda, hiszen ma a mezőgazdasági iskolák, különböző mezőgazdasági szaktan- intézetek sem csupán a föld művelését, a haszonállatok gondozását, a gyümölcsfák és szőlőtőkék gondozását oktatják, hanem mindent, amire a mező- gazdaságnak szüksége van, és a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás során bizony lassan már számítógépekre, üzemi programé torokra és más efféle „csoda bogarakra“ is szüksége lesz... De hát nem is ide akartam most éppen kilyukadni. Ugyanis éppúgy, mint a régi jó időkben, az új gyakorlat közepette is a mezőgazdaság megőrizte bizonyos idényjellegét, és ez lehetőséget nyújt arra, hogy ilyenkor télen megtárgyalják azt, amire nem jutott idő nyáron, bepótolják az elmulasztottakat, szórakozzanak, pihenjenek, és erőt gyűjtsenek az elkö vetkező időszakra. Nos, ebben a fiatalok soha nem maradtak le és természetesein az idén sem- akarnak lemaradni. Vagyis úgy, mint az előző években, az idén is megtartót ták a mezőgazdasági fiatalok járási, ke rületl találkozóját, és itt az idő, amikor a köztársaság minden területéről összegyűlnek Prágában, hogy hét napon át együtt legyenek, szórakozzanak, pihenjenek, tanuljanak és teendőiket átgondolva a feladataikat is számba vegyék. A találkozó — tehát a mezőgazdaságban dolgozó legkülönfélébb szakmák, a fűtött üvegcsarnokok, keltetőházaik, tojásgyárak, csiirkefarmok, automatizált Istállók és más efféle érdekes létesítmények — fiataljainak jó szórakozást és pihenést, hasznos tanácskozást kívánunk. A Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántal részlege több nint 600 dolgozójának nagy része fiatal. Az Ifjúsági szervezetnek azonban csak 20-25 aktív tagja van. Ennek oka abban rejlik hogy a fiatalok 90 százaléka bejáró. így szabad idejük egy részét közlekedési eszközökben töltik. — Márpedig rendszeres Jő munkát csak úgy lehet felmutatni, ha az Ifjúsági szervezetnek állandó, aktív, lelkes tagjai, munkatársat vannak. Ez persze elkötelezettséget, más, társadalmi szempontból jelentéktelenebb dolgokról való lemondást jelent. Ezzel kezdtük beszélgetésünket EliáS Tiborral, a gyár SZISZ-szervezetének vezetőségi tagjával. Pl- rlnyó kis helyiségbe lépünk, amelynek ajtaján büszkén hirdeti • Ellák Tibor, a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántal részlege SZISZ-szervezetének vezetőségi tagja. egy tábla: a SZISZ üzemi bizottságának klubhelyisége. Körülöttünk otthonos a rendetlenség — Itt akár az asztalra Is felülhetünk —, mégsem tudjuk megtalálni azt a hangnemet, azt a pontot, ahonnan kezdhetnénk a fiatalok elégedettsége, a gyár feladatai, a fiatalok segítőkészsége és szórakozási vágya között ellentmondások megtárgyalását. A kérdés elhangzott: Csak a bejárás az oka a tagok passzivitásának? x x — A gyár fiataljaira nálunk még senki sem panaszkodott. Sürgős munka esetén csak rájuk támaszkodtunk. Váratlan szombati vagy vasárnapi munka, vagonktra- kodás? Fiataljainkat hívtuk segítségül. Társadalmi munkával rendbe tették és feldíszítték a konyhát, az étkezdét. De legjobban az évvégi hajrákon éreztük, hogy a gyár valóban fiatal, tervünket teljesítettük, pedig ebben már csak a legnagyobb optimisták hittek. A gyár öreg, 1946-ban épült, jómagam tizennégy éve vagyok alkalmazottja. Vannak vadonatúj, korszerű gépeink — olasz szakemberek épp a napokban szerelik az új gépeket — de sok gépünk már húsz évet Is megélt. Gyakran kiesünk a termelésből, és hát így igaz: nehéz modern termékeket régi gépeken előállítani. Gyorsan és pontosan. Mindezt figyelembe kell venni, ha a gyár fiataljainak munkájáról akarunk beszélni. Még sosem zsörtölődtek a többletmunka miatt, készségesek, tanulékonyak, szorgalmasak. Érdeklődnek munkájuk tránt. Ezeket a szavakat Danác János, az üzem szakszervezeti bizottságának titkára mondotta. Kiindulópontként. x x Ml ezek után sem nyugodtunk tovább. Hol a hiba? A gyár elégedett a fiatalokkal, támogatja őket, eddig úgyszólván egyetlen kérésüket sem tagadta meg. Ml az hét, amt felrázhatná az Ifjúsági szervezet passzív tagjait, ml az, ami érdeklődést, tetszést keltene bennük és tevékenységre serkentené őket? — Talán az Ifjúsági szervezet vezetősége, — próbálgatom. — Nem állítom, hogy a volt vezetőség — mert pár nappal eze lőtt az évzáró taggyűlésen új vezetőséget választottunk — mindent megtett annak érdekében, hogy a fiatalok magukénak érezzék a szervezetet. Én Is tagja voltam, és tehetetlenségünkben már sokszor sírtunk. Hihetetlen, de így volt. Brigádot hirdettünk, s csak a vezetőség tagjai jöttek el. Az évzáró gyűlésen is csak a tagok negyed része volt jelen . . . — Mit jelent az „erzetka“? Ez a sző beszélgetésünk alatt már többször elhangzott. — Három ember: Elláé, Rybár- sky és Záhoran. Ha minden kötél szakad, ezekre számítani lehet. De akkor is, ha nem szakad. x x A szervezet 75 százaléka lány. Tavaly 1640 brlgádórát_ dolgoztak le a kongresszus tiszteletére. Idén, a februári győzelem 25. évfordulója tiszteletére 500 brigádóra ledolgozását vállalták. Az évzáró gyűlés minden tagja öt koronával járult a Szolidaritást Alaphoz. — Verekedni kell mindenért, magyarázkodni. Nem az Idősebbeknek, hanem a fiataloknak. A mieinknek, akik délutánonként rohannak a buszra, vagy könnyelműen legyintenek. Tény, hogy megfizetik a tagsági díjat, sző nélkül, de a többi nem érdekli őket. Kétségbeejtő. És Eltáá Tibort bántja ez a helyzet. . ftKsjtú'v. De-'hogyan néz' ki az a terv, amelynek ki kell zökkentenie végtelen nyugalmukból, kényelmességükből és könnyelműségükből a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántal részlegének fiataljait? — Legalább négy Ifjúsági kollektívát szeretnének alapítani, kárpitosokból, szerelőkből és a gépműhely munkásaiból. — Még aktívabban bekapcsolódnak az Ifjúsági Fényszóró mozgalomba. Vannak már némi tapasztalataink — Igaz, Inkább keserűk, mert a műhelyvezetők nem nézik jó szemmel a kotnyeleske- dő fiatalokat, és azt sem veszik jőnéven, ha rendetlenséget és az anyagfölösleget, az elfekvő készleteket, épp az ő műhelyükben fe dezlk fel — de ez kevés, többet és jobban kell nézni, „világíts ni“l — Szakmai kézügyességi kiállítást szeretnének rendezni a gyár fiataljainak munkáiból. — Sportpályát és gyermekjátszóteret szeretnének építeni a gyár előtt. — A szervezet két legaktívabb tagja egyhetes üdülést kap ajándékba az üzem vezetőségétől. Az utóbbi Időben jelentősen Javult az Ifjúsági szervezet együtt- műdödése a többi társadalmi szervezettel. De nemcsak ezt szeretnék felhozni a kezdeti sikerek zálogaként hanem. . . gyarapodott a SZISZ-tagok száma is. Méghozzá nem Is akárkivel, a huszonnyolc éves Marsovszky Igor mérnökkel, aki 1973. január elsejétől a gyár Igazgatója. x x Problémák, amelyeket az Idő és a közös, kitartó, szorgalmas munka megoldhat. Nem egy vagy két ember igyekezete, hanem a gyár minden fiataljának Igyekezete vezethet a jől végzett munkából és a megérdemelt szórakozásból ere dő felemelő érzéshez. És az nem Igaz, hogy a bútorgyár fiataljai ezt ne akarnák. * • Az évzáró taggyulésan: Záboran' |uraj. a SZISZ szak vezet el noke, Marsovszky Ignr mérnök, a gyár igazgatója és Nagy Mihály a CSSZBSZ titkára. A KONTAKTUS ROVATA KEDVES LÁNYOK ÉS FIÚK! Bár műsorainkat január derekától más hullámhosszon közvetítjük, a Kontaktus rovatát ebben az évben is megtaláljátok az „ÚJ Ifjúság“ hasábjain. Hosszabb „kiesés“ után ismét jelentkezünk, s ezúttal nem az elhangzott műsorok tartalmáról, levelezőink tudósításairól, hanem a műsorainkkal kapcsolatos újdonsá- kokról szeretnénk szólni. Bizonyára megragadta figyelmeteket a január 27-én közvetített műsorunk, melynek szövegét a komárnói fiatalok körében készítettük, s a zenei rész összeállításánál is elsősorban a,z ő kéréseinek tettünk eleget. Nos miért e formabontás? A rádió ifjúsági rovatának szerkesztői a februári győzelem közelgő 25-iik évfordulója alkalmából vetélkedőműsor-sorozatot indítottak, melynek első részét Komárnőban rendezték meg. A vetélkedőt a január 28-i „Fiatalok a mikrofon előtt“ című Ifjúsági műsorunkban közvetítettük. Három komárnói iskola, a mezőgazdasági műszaki középiskola, a gépészeti középfokú ipariskola, valamint a magyar tannyelvű gimnázium diákjainak vetélkedőjét ezúttal az „Iparisták“ nyerték meg kétpontos előnnyel a gimnázium növendékei előtt, akik a vetélkedőnkre készített tartalmas Irodalmi összeállításukkal így is kiérdemelték a legnagyobb elismerést. A vetélkedő után az ipari diákotthonának, klubjában beszélgettünk el a komárnói fiatalokkal (az említett három iskola diákjaival), ami azért vált érdekessé, sőt helyenként izgalmassá, mert nemcsak iskoláik SZISZ-életéről beszéltek — izgatottan és nem mindig árnyaltan fogalmazva — hanem elmondták észrevételeiket és javaslataikat műsorunkkal, a Kontaktussal kapcsolatban is. A jelenlévők soraiból szót kérő fiatalok hangsúlyozták, hogy: szerintük a műsorban elhangzó riportbeszélgetések, eszmei és politikai neveléssel foglalkozó jegyzetek, SZISZ- szervezetek tevékenységéről szőlő tudósítások számukra nem mellékes dolgok. Ezt Is szeretik hallgatni, mert ezek az eredmények az ő kezük munkája. Részünkre is érdekes és hasznos volt ez a találkozás, s a jövőben rendszeresíteni akarjuk. Akik a legutóbbi műsorainkat hallgatták, jészrevehet- ték, hogy új sorozatot indítunk „Ti kérdeztek, a Kontaktus vendége válaszol“ címen. Első vendégünk Dráfy Mátyás lesz, a komárnói Magyar Területi Színház művésze, aki címünkre beküldött kérdéseitekre válaszol majd egyik februári adásunkban. - j Befejezésül égy kéréssel fordulunk hozzátok. A zeneszámok kérésénél alkalmazzátok az új módszert, vagyis csak az illetékes együttes vagy énekes nevét tűntessétek fel, akitől szeretnétek a dalt hallani. Ezzel egyrészt jelentősen megkömnyítiteik munkánkat, másrészt így több kérésnek tehetünk eleget. Havasi Péter F e I r á z á s
