Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-03 / 1. szám

9 • »f» » • u| ifjúság 7 PALAGYI LAJOS: Mit csinál ön szabad idejében? 'Nyilván önök is megfigyel­ték már, hogy az utóbbi években milyen végtelenül dolgos, milyen szorgalmas nép vált belölünk. Na ne tessék megijedni, nem a munkahelyünkön. Ilyen cso­dák még nem történnek, ha­nem az élet más, naposabb oldalán, amit köznyelven úgy neveznek, hogy maszko­lás, fusizás. Mondom, jobb híján, mert az akadémia nyelvészei érdemben még nem foglalkoztak vele. Nevezzük azonban bár­hogy, minden okunk megvan rá, hogy a társadalomra néz­ve fölöttébb káros jelenség nek tekintsük. Most azt kérdezhetné va­laki, és bizonyára lesznek is, akik szememre vetik, hogy mi az, már azt a kis mellékest is trigyli a dolgo zótól? Vagy mit vét azzal valaki, ha jó szomszédjának, kebelbarátjának segít lel húzni a falakat, rendbehoz­za elromlott tévékészülékét vagy megbütyköli autóját. Meg aztán szabad idejében azt tesz az ember, amit akar, ott segít, ahol akar. ' Hát igen. Csakhogy az tiyeh segítség rendszerint nem jószomszédi vagy fele- baráti önzetlen szerétéiből fakad, hanem pénzsóvárság ból, nyereségvágyból, kap zsiságból, ami épp elég bajt és bonyodalmat okoz nekünk. Megfertőzi az emberek kö­zötti viszonyt, a társadalmat valósággal két táborra osz­tja. Azokra, akiknek mindig módjukban áll egy kis mel­lékesre szert tenni, és azok­ra akik pipogya élhetetlen fráterek. Ezt vágta a fejem­hez Zizi, és bizonyára nem 6 az egyetlen élettárs, vagy polgártárs aki ebből lelki vagy ha úgy tetszik, filozó­fiai problémát csinál. De ez még a kisebb rossz, mert egy feleség házsártós- kodik akkor is, ha semmi oka rá, miért ne legyen egy- gyel több. Nagyobb baj az, hogy rendszerint már alig várjuk a munkaidő végét, takarékoskodunk az erőnk­kel a másik müézakra, mert az jövedelmezőbb. Mi az hogy. Már a verebek is csiripe­lik, hogy egy jó kőműves egyetlen szombat és vasár­nap legombol 600 koronát, adómentesen. De ki beszél itt adóbevallásról? Törődjön vele az adóhivatal. Szóval az a bizonyos jó kőműves, ami azt illeti meg is dolgozik azért a 600 ko­ronáért. jóformán a lelkét is kiadja. Emberfeletti mun­kát végez, olyat, amilyet a munkahelyén, az állami szek­torban soha De hogy is vé­gezhet, ha hétfőn holtfárad- tan áll munkába. Még az öt­napos munkahét is kevés ar­ra, hogy kipihenje fáradal­mait. Vissza kéne tehát állítani a hatnapos munkahetet? De akkor mikor maszekolna az ember... Majd erről legközelebb. Ta­nulmányom befejező részét lapunk következő számában közlöm Addig is, hogy el ne felejtsem; Zizi kiválasz­tott magának egy cuki nerc­bundát. Szombat és vasárnap bármiylen munkát szívesen vállalnék. Ajánlatokat a szer­kesztőségbe ... Meghódították a felkelő nap országát KOVÁCS KATI KOVÁCS KATI: — Kitünően megrendezett esemény' vendé­ge voltam. Harminchat ország negyven énekese lépett fel Tokióban, a Budokanban, ebben a hatalmas stilizált pago­dában, ahol 15 ezer ember nézte végig a fesztivált. 0* lyan dalt adtam elő — angolul —, amelynek zenéjét fér­jem szerezte, s idehaza még nem hangzott el. A legújabb nagylemezemen! van, s a névnapomon árusították . először a boltokban. A szám címe:„Va.n jó minden rosszban“. E- gyébként én adtam egyedül beat-számot a mezőnyben. összesen négyezer dal közül választották ki á negyve­net, s ebből is csak hatot vettek lemezre a tokiói hang- lemezgyárban. S bár nem voltam az első három •között, annak örülök, hogy a mi dalunk egyike a hat dalnak. A fesztivál 'után két nappal énekeltem hanglemezre — japá­nul... Leírtam, s megtanultam. Úgy látszik, elég jól, mert a házigazdák meg voltak elégedve, nem kellett ismétel­nem.... A közönség...? A legnagyobb sikere két kis japán lány­kának volt, őket legalább 10 másodpercig tapsóiták... Ne­künk, a többieknek már csak 5-6 másodperces taps ju­tott... (p) Tokió messzebb van tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől. A jó hír azon­ban szárnyakon jár, és nem ismer akadályt. Jó híreket kaptunk a to­kiói dalfesztiválról Helena Vondrácková és Kovács Kati szerepléséről. A múlt év végén rendezett fesztiválon a két énekesnő meghódította a felkelő nap országának dalkedvelö közönségét. De hadd számoljanak be élményeikről ők maguk. HELENA VONDRÁCKOVÁ: — Sikeres moszkvai és habarovszki hangversenye­im után hajón Jokohamába utaztam. A hajón valahogy felfedezték kilétünkéit, és a kapitány meghívott hen­nánkét, köztük külképvisele- versenyre. így megfelelő fő­próba után kötöttünk ki ja­pán partjainál. Qgy kicsit féltünk ettől az úttól. Ezt az országot, a japánok men­talitását senki sem ismerte közülünk. Aggályaink Azonban mind­járt érkezésünkkor szerte­foszlottak. A parton hatal­mas tömeg fogadott ben­nünket, köztük küképvisele- tünk tagjai. Mindenki ha­talmas gombjelvényt viselt a kabátja hajtókáján „Helena welcome to Japan“ felirat­tal. Jobb fogadtatást nem is kívánhattunk volna. Nem sok időnk maradt azonban a gondolkodásra, mert e- löttünk volt 15 kemény hangverseny egész Japán­ban — Tokió, Sendai, Kyo­to, Fukuoka, Sapporó, Obi- hiro stb. — nyolc televízi­ós felvétel, amelyeknek a műsorát a komputerek má­sodpercekre előre kiszámí­tották. Itt egyébként a komputerek végeznek min­dent. Kiszámítják a mikro­fonok, a tévékameráik elhe­lyezését. Egy kicsit Ijesztő ez a gépi precizitás. Lega­lábbis a számunkra. A kö­zönség, bár egy kicsit ki­mért, tartózkodó, végtelenül jószándékú. HELENA VONDRACKOVA Ottlétem alatt a Nippon- Columbia hanglemezgyártó vállalat nagylemezt készí­tett velem. Ismert slágerei­met, többek között a „Kví- tek mandragory“ és a „Büb a dábel“ című dalokat éne­kelem angolul. A cég képvi­selői megnyugtattak, hogy lemezsiker lesz. A mikor 1958-ban napvilá­got látott, hogy a brüsz- szeli világkiállítás alkal­mából megrendezett fiim- versenyen melyik 12 fil­met találta több száz kö­zül a legjobbnak a 118 tagú zsü rl, senki sem csodálkozott azon, hogy az első helyet Eízenstein 1925-ben készült „Patyomkin pán­célosba szerezte meg 100 szava­zattal. De a 12 legjobb film kö­zött ott találjuk Pudovkin 1926- ban forgatott „Az anya“ és Dov- zsenko 1930-ban készült „Föld“ cí­mű filmjét is. Honnan Indult el a világhír fe­lé a szovjet filmgyártás? A húszas évek közepe táján — a némafilmkorszak utolsó éveiben — két nagy filmmel, két nagy rendezőegyéniség jelentkezett. Az egyik Szergej Mihajlovics Eizen- stein volt, aki megalkotta az e- gyetemes filmművészet számára, minden Idők legnagyobb filmjét, a „Patyomkin páncélos“-!. A másik rendező Vszevolod Pu­dovkin volt, aki Gorkij „Az anya“ című művét ültette át fűmre. Pu­dovkin; alkalmazta első ízben fil­mén Sztanylszlavszkij emberábrá­zoló módszereit. Nemsokkal „Az anya“ után megrendezte az 1917- es forradalomban játszódó „Szent­pétervár végnapjái“-t, majd a „Dzsingisz kán utódjá“-t. Ez volt az első nagy szovjet film hazáink­ban, melyet 1929. április 4-én mu­tálták be. A filmet egyébként a cenzúra csak megcsonkítva, ha­mis feliratokkal engedélyezte, en­A háborús történetek köpött is volt jó néhány nagy sikerű film­jük. Gondoljunk csak vissza a „Berlin eleste“ című kétrészes mo­numentális alkotásra, vagy a „Puskás emberbre. Ebben a fűm­ben alakította első ízben — de nem utoljára — Makszim Strauh Lenint. Készülték könnyebb műfa­jú alkotások Is. Ezek közül ki kell emelni Ivan Perjev „Szibériái rapszódiá“-ját, melynek dallamai sok éven keresztül „slágerek“ voltak hazánkban is. Az ötvenes évek közepén új rendezőtehetségek bukkantak fel. Ezek közül a legkiemelkedőbb: Grigorij Csuhraj, aki már első filmjével, „A negyvenegyedik “-kel beírta magát a fiilmtörténelembe. Következő filmje a „Ballada a ka­tonáról“ már világsikert aratott, akárcsak a „Tiszta égbolt.“ Szer­gej Bondarcsuk. színésznek, in­dult, később kedvet kapott 'a ren­dezéshez is.' Első és mindjárt ki­emelkedő alkotása a Solohov el­beszéléséből készült „Elmberi. sors“ volt, melynek főszerepét is ő alakította. Ugyancsak az ő ne­véhez fűződik a „Háború és béke“ nagy siekere is. Oldalakon keresztül sorolhat-, nánk még a filmcímeket, rende­zők és színészek neveit, akik ré­szesei voltak egy-egy film sike­rének. Évek során a • szovjet fil­mek a rangos fesztiválokon értek­ei nemzetközi sikert és érnek el ma is, mert igaz hús-vér embere­ket és igaz történeteket mutatnak be a nézőknek. így is hirdetve az emberi őszinteséget, a szocialista eszme igazát. Pánczél György. A FILMMŰVÉSZET íj FEIEZEIE nek ellenére hónapokon keresz­tül telt házak mellett vetítették. Hangosfűimgyártásuk első Igazi nagysikerű filmje 1933-ban ké­szült, a Csapájev volt. Oj nevek bukkantak fel Eisenstein és Pu dovkin mellett. Dovzsenko, Kozin cev, Trauberg és Room. Olyan filmalkotások, mint a Makszik- trllógla, a „Viharos alkonyat“, a „Cirkusz“, a „Rettegett Iván“, „Don Quijote“, a „Jégmezők lo­vagja“. Petrov vitte filmre az o- rosz történelem legérdekesebb o gyéniségének, Nagy Péter uralko­dónak, életét és korát. A hangosfilm korának egyik ‘egnagyobb alkotása Eízenstein történelmi filmje, a „Jégmezők lo­vagja“. A második világháború után, új fejezet nyílt a szovjet filmművé­szet életében. Igaz, hogy ebben az időszakban a filmek nagy része háborús tartalmú volt, de ez ért­hető, hiszen egyetlenegy nép sem szenvedett annyit, mint a szovjet. A világhírű Csapajev, címszerepben Babocskinnal

Next

/
Oldalképek
Tartalom