Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-30 / 44. szám
6 U| 9« III 9 LAWNAK MÁR CSAK ÉNEKELNIE KELL FUKARSÁGRÓL SZŐ SINCS A skótokat mindig fukarságuk miatt gúnyolták, s azt világszerte közmondásosnak tartották. A Glasgowban sorra került, s a skótok számára sikeresen végződött Csehszlovákia elleni VB selejtező-mérkőzések után azonban szó sem lehet skót fukarságról, szükkeblüségröl. A Skót labdarúgó Szövetség negyedmillió fontot adott a sikeres csapat vezetőinek és játékosainak. Hozzávetőleges becslés szerint Ormond, a főedző, valamint segédedzői Ronnie Mc Kenzie és Hugh Allan, meg a keret 22 játékosa fejenként 10 000 font prémiumot kap. Ez még nem minden. A nagy vállalatok is kötelességüknek tartják, hogy pénz- vagy természetbeni jutalomban részesítsék az együttest. Az egyik pépkncsigyár 25 leg modernebb kocsit ad az említettek rendelkezésére, így akarja megkönnyíteni a válogatott felkészülését az 1974-es VB-re. Sok ezer font gyűlt össze arra Is, hogy a VB tartama alatt a válogatott egészséges, kiadós, Igazi skót kosztat kaphasson, megkapja szokásos Halát és a játékosok külseje is reprezentatív lehessen. Az egyik utazási iroda minden játékos számára ingyenes szabadságot biztosít egy elsőrendű üdülőhelyen. Egy lemezgyártó üzem nem kis ellenszolgáltatásért azt kéri, hogy lemezeket készíthessen Büly Bremner, Dennis law és társai közreműködésével. l.aw, akt ez év júliusában Manchesterben az United együttesétől a City csapatához nyert átigazolást, a Hampden Parkban sorra került VB selejtezőn bebizonyította, hogy képességeiből mit sem vesztett. A skót labdarúgó-közvélemény'' örül annak. hogy már előre biztosítva van a két nagy skót-nyugatnémet erőpróba, amelyek közül az első november 14-én Glasgowban, a második pedig 1974 március 27-én Maj- na-Frankhr'ban kerül megrendezésre. Ez a két mé'kőz*s majd minden kétséget kizáróan rámutat az Ormond vezette skót e- gyütles képességeire. STASTNY is sokat pröbAlt Az osztrák labdarúgás a második világháborút követő időkben mindaddig nem tudott jelentősebb eredményeket felmutatni, míg élére nem került a csehszlovák szakember, Leopold Stastntj. Neki ts be kelleti azonban látnia, hogy az osztrák válogatott vajmi kevésre viheti, ha nem veszi igénybe a külföldön proftkként szereplő legjobb osztrák labdarúgókat. A Wembleyben bekövetkezel kudarcig Stastntj főedző, aki 1968 eleje Óta áll az osztrák válogatott élén, 36 alkalommal szerepeltette csapatát. A mérleg 50 százalékos. Tizenkét győzelem mellett ugyanany- ny> a döntetlenek és a vereségek száma. Az összesített gólarány 50:37. Az említett idő alatt Stastntj nyolc kapust, huszonkét védőt, tizenkét középpályást és huszonhárom csatárt próbált ki. tehát senkisem vetheti a szemére, hogy nem kísérletezett eleget. Stastntj egyébként az Indoklás mestere ts. Ezt jónéhányszor megfigyelhettük a kerékasztal beszélgetések során, amikor higgadt érvekkel lehütötte a szakemberek forró fejjel feltett kérdéseit. KOVÁCS ISTVÁN TEVÉKENYKEDIK Kovács István, az erdélyi származású nagyszerű labdarúgó szakember, akt sikeresen vezette az Ájax Amsterdam csapatát, s az Új idényben a francia válogatott szövetségi kapitánya, teljes mértékben magáévá tette a gall labdarúqás felvirágoztatásának az ügyéi. A legutóbb az' 'anácsolta, hogy NDK-beli edzőket hívjanak meg franclaorszáqi működésre javaslatát azzal indokolta, hogy az NDK klubcsapatai egyre sikeresebben szerepelnek a különböző nagy európai kupasorozatokban. és az NDK válogatottja a leo'obh úton halad, honit ott lehessen a jövöre sorra kcfflö vtl&Qhalnnk*áq tizenhatos mezőnyében. Kovács István nyilván arra gondol, hogy különösen az erőnlét létrehozása és a szívósság. meg az íramdiktálás elsajátítása terén jönne kapóra egy-egy Ilyen edző. (za) A szocialista társadalom mai fejlettségi foka megkívánja, hogy sokoldalúan képzett, fia- zlkailag fejlett emberek álljanak az ország- építő munka rendelkezésére. Ez a felismerés vezeti munkánkat a SZISZ-ben is: nemcsak a politikai, szervezési vagy országépítési nevelést tartjuk fontosnak. Célunk, hogy fiataljaink a sporttal, a turisztikával is megismerkedjenek és műveljék. Legutóbbi plenáris ülésünkön éppen a sport volt a főtéma. Tudjuk, hogy maga a sportolás is egyfajta nevelőmunka, hiszen ezrek és ezrek kerülnek így közelebb egymáshoz. Örömmel állapíthatom meg, hogy egyre tött fiatal barátkozik a sporttal, egyre több azoknak a száma, akik szabad idejüket a sportpályákon vagy a tornatermekben töltik. Tudjuk azonban azt is, hogy ebben a munkánkban szoros kapcsolatban kell lennünk a testnevelési szervekkel. Nélkülük nem tudnánk eredményesek lenni, és nem az a célunk, hogy külön dolgozzunk, hanem az, hogy egységet teremtsünk. Ez a magyarázata annak, hogy évek óta együttműködünk a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetséggel és a Szlovák Testnevelési Szervezettel. Örömmel állapítható meg, hogy együttműködésünk gyümölcsöző. Akár országos, akár kerületi, járási vagy helyi viszonylatban nézzük, szép sikerekkel dicsekedhetünk. Együttes erővel sok fiatalt nyertünk még a sportolás nemes ügyének, sikerült jobban megszerveznünk a sportéletet. Nem szeretnénk csupán szurkolók lenni! MICHAL ZOZUí’ÁK gondolataiból a Szlovák Testnevelési Szövetség második kongresszusán! összefogásunkból nem .egy esetben emlékezetes tettek születtek. Ügy véljük, a jövőben tovább kell ezt az együttműködést fokozni. A testnevelési szervezetektől elsősorban a szervezők nevelését és irányítását várjuk, hiszen fiataljaink nem rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint idősebb társaik. Legnagyobb közös problémánk a sportpá« lyák, tornatermek még jobb kihasználása. Vannak helyek, ahol szinte kihasználatlanul hevernek a korszerű sportlétesítmények, ment egyes személyek rugalmatlanok. Van eset art® is, hogy az Iskola igazgatója nem engedi esténként a tornaterembe a fiatalokat, pedig az nem az ő saját tulajdona, hiszen az állam építette fel és az állam fizeti fenntartását. A jövőben elsősorban ezen a káros szemléleten kell változtatnunk. Bratislavában a közelmúltban felmérést végeztek a sportpályák kihasználásáról. Kiderült, hogy pályáink, tornatermeink naponta a- jig 3—4 órát vannak üzemben. Ez a felmérés bebizonyította,, hogy elsősorban a szervezés terén kell nagyot javulnunk. Főleg délelőtt, de délután is üresek a pályák. A fiatalok aztán másüvé mennek, hiszen ha nem engedik őket sportolni, esetleg beülnek a presszóba vagy a sörözőbe. Sarkig kell tárnunk a fiatalok előtt a sportpályák kapuitl Nincsen élsport tömegesség nélkül. Csupán akkor lesznek élsportolóink, ha a tömegsportunk jó alapokon nyugszik. Ez viszont komoly és felellősségteljes feladat; teljesítését minden erőnkből támogatni fogjuk. , Ebben a munkában nem akarunk csupán szurkolók lenni, hanem aktiv és lelkes munkálkodók. A sportolás ügye mindannyiuk érdeke, tegyünk hát meg érte mindent! KIKAPHAT-e HLOHOVECEN A CSEHSZLOVÁK VÁLOGATOTT? A skótok nem fukarkodnak az- örömnyilvánítással. A mindent eldöntő glasgowi mérkőzés után Bremner kapitányt emelik a magasba. Természetesen kikaphat, hiszen már meg is történt a Skócia elleni, előkészítőn. Az eredmény nem hökkentett meg különösebben senkit, a nemzeti tizenegy nem is olyan régen az ifistáktól is vereséget szenvedett. Az edzők Ilyenkor azt nyilatkozzék, hogy a fiúk nem a- kartak kockáztatni, féltek az esetleges sérüléstől, stb. A furcsa csak az, hogy tízhúsz esztendővel ezelőtt is léteztek már edzömérkőzések, és ezekről — bár a fiúk valószínűleg féltek a sérüléstől és nem akartak kockáztatni — többnyire kétszámjegyű vereséggel távozott a sparring- partner. A képlet világos: a régiek sokkal jobban tudtak focizni. Igaz, közben meggyorsult a játék, keményebb lett, de ez semmit sem változtat a lényegen, Ma már egyáltalán nem látunk Irgamérkőzéseken felhőfejeseket (az utolsó csehszlovákiai mohikán Nagy Sándor volt), nincsenek kapáslövések, nincs ollózás. A váratlan megoldások talán még ritkábbak, mint az a bizonyos fe hér holló. A csehszlovák válogatott be csületesen ostromolja az ellenfél kapuját, úgy, mint hullámok a tengerparti sziklákat. Dehát aki látott már tengerpartot, az tud következtetni, hogy az első hullám után Jön a másik, és az a másik pontosan olyan, mint az első. Végre beszélni kezdünk arról is, hogy nincsenek labdarúgó-egyéniségeink. A „Stadion“ című prágai hetilap kél teljes oldalt szán a témának, jobb későn, mint soha jelszóval. „Azt hittük, minden játékos egyforma. Nem akartunk primadonnákat nevelni. Üldöztük E89MB9I a csillagokat. Ne feledjük a- zonban, hogy a csapat mitsem ér legalább, egy átlagon felüli focista nélkül. Keli valaki, akire a többiek felnéznek, aki magával ragadja társait, mert játéktudása és emberi értékei folytán tekintélynek örvend. Ne büntessünk meg valakit, mert eggyel többet próbál cselezni. Szükségünk van a nagy egyéniségekre, és ez elképzelhető úgy is, hogy nem nevelünk primadonnákat vagy sztárokat I“ Ezeket a bölcs mondatokat egy igazán nagy játékosegyéniség mondta, Josef Masopust, aki a listavezető Dukla edzője, és aki nyíltan bevallja, hogy Viktoron és esetleg Sameken kívün nincs „koponya“ csapatában! Igen, nincsenek játékosegyéniségeink. Nem is lehetnek, ha az edzők többsége — a válogatottban is — sablonokat húz azokra is, akikben van fantázia, van szikra, amely tüzet csiholhatna a pályán. Régi, talán már ismert eset a Szikoráé. Kálváriája Mackónál kezdődött, Svecnél tetöző- dött be. „Én sohasem leszek képes személyes őrizetbe venni valakit az ellenfél együtteséből és utána futkározní egészen a saját ötösünkig. Én alkotni akarok, mert alkotni tudok. Nem vagyok passzív típusú futballista, vannak elképzeléseim, talán ötleteim is, és e- zeket olykor végre tudom hajtani.“ Mi történik azzal a játékossal, aki nem hajlandó az edző által kikonstruált tilóba hajtani a fejét? Tartalék lesz, rányomják az elkényeztetett vagy lélektelen játékos bélyegét, és a végén tíz percre küldik a pályára, még akkor is, ha a csapat szánalmasan vergődik és a kulcsember a huszonhatéves Szikora lehetne! Vegyünk azonban egy még furcsább esetet, a Pollákét. É- lete legjobb formájában volt ősszel, életmódja kifogástalan évek óta, lelkes, szorgalmas, akar. Je2ek a hollandok ellen furcsa feladatot bízott rá: Cruiff őrzését. Képzeljük el, milyen kényszermunka ez egy olyan labdarúgó számára, mint amilyen Pollák, aki tele van ötletekkel, jól cselez és a klubjában remekül irányít!. És akkor azt csináltatják vele. am:t soha nem csinált — és valljuk be — nem is a kenyere! Azóta nincs esélye jelieknél, azóta alig tagja a keretnek! A tavalyi gólkirály, józsa a liga legeredményesebb játékosa az elmúlt két évfolyamban. Mégis akkor kezdett tetszeni Igazán, amikor váratlan, hajszálpontos átadásaival gólhelyzetbe hozta társait! A futball itt kezdődik. Ezért érthetetlen, miért kerül be a válogatottba például a középszerűség megtestesítője. Eudovlt Zlocha, aki bár küzd, robotol és hajt, de semmi váratlanra nem képes az átadások során. Szakmai -szempontból Is ér dekes lesz figyelni a hazai labdarúgás útját a következő é- vekben. Megtörtént a csoda: megbukott az a tétel, amely szerint csak a küzdeni tudással van hiba. A pályán küzdeni is tudni kell. Ez azonban még nem minden, ez csak e- gytk eleme a játéknak. Elsősorban játszani kell tudni. A míg ez nem lesz így, mindig akad egy Hlohovechez hasonló kis ellenfél, amely ellátja a címeres mezbe bújtatott gladiá torok baját! Balta György MILYEN IDÉNYT ZÁR A SZLOVÁK ATLÉTIKA? A csehszlovák atlétika kissé mérsékeltebb szintet ért el ebben az év ben. mint tavaly, amikor meglepően jól helytállt Münchenben Hogyan ér tékeli a szlovákiai atléták szereplését a szövetség elnöke. Peter Bér I etk? — Az eredmények alapján bizo- . nyos stabilizációról beszélhetünk, a- mi inkább a férfiakra vonatkozik, mert a női atlétáink egy helyben topognak. Plachy, Benőik, Moravec vagy Molnár a Szlovákia bajnoka cím után az országos elsőséget is elnyerték. Nagyon érezhető volt viszont §u- ranová és Glesknvá hiánya a nőknél. A szlovákiai atléták a hazai élmezőny mintegy egyötödét képezik, és ez kevés. A cseh országrészekben kedvezőbb a helyzet, a városok és íalvak jobban e) vannak látva létesítményekkel, magasabb fokon áll a szervező munka. Mindenekelőtt a szövetség munkájában kell némi változ- | tálasokat eszközölnünk. Szlovákiában . is biztosítanunk kel) járási szinten fc is —, hogy egyetlen felbukkanó tehetség se vesszen el. Szlovákiában t, három központja van az atlétikának: I Bratislava, Banská Bystrica és Koái- I ce. Sajnos csak a bratislavai Inter* I pálya rendelkezik tartannal, vagyis * ha a Banská Bystricai válogatottak fe jól fel akarnak készülni egy-egy nagyobb versenyre, Bratislavába kell u- tazniok. pedig a legtöbb válogatottunk a közép-szlovákoiai kerület székhelyén van... Mint ahogyan Peter Berőík mondáit taiból kiviláglik, van elég problémája a szlovákiai atlétikának. Reméljük, sikerül őket mielőbb sikeresen meg- nldani.