Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-23 / 43. szám
Október 3-án megkezdődtek az előadások, a szemináriumok a Kamensky Egyetem bölcsészkarán is. Ojra hangosak a bratislavai diákotthonok, s az egyetem épületében a nyárinál is forróbb a levegő. Valami furcsa izgalom árasztja el a hosszú folyosókat, a kívülállók számára észlelhetetlen remegések futnak végig az ódon falakon: visszajöttek újra a diákok, mint minden év őszén. Visszajöttek folytatni harcaikat, megvalósítani álmaikat. BÖLCSÉSZHALLGATÓK ■ ■ ■■ KOZOTT Milyenek a bratislavai bölcsészhallgatók? Alig-alig különböznek a többi mai fiataltól. Nem „stréberek“, mint sokan gondolják, még akkor sem, ha nem egy közülük várta is a nyári vaikáoió u- tán az új tanévnyitót. — Én nagyon örülök, hogy már megkezdődött. az iskola. Persze nem azért, mert „suliba“ kell járni, hanem azért, mert így van o- kom arra, hogy újra Bratislavá- ban legyek; ugyanis már megkezdődtek a zenei ünnepségek. Naponta legalább három koncertet hallgatok végig — mondja Gud- mon Edit, másodéves esztétikamagyar szakos hallgató, — Beszéljek a problémáimról? Hát milyen problémája lehet egy diáknak a vizsgákon, a „sulin“ és tanuláson kívül? Talán csak az, hogy nem használhatok ébresztő órát, így mindig veszélyben vágyóik; mert nem valami kellemes dolog, ha a diák elkésik az iskolából. Hogy mért nem használhatom az órát? Albérletben lakom, és a házinéni, aki a szomszéd szobában alszik, általában kilenckor szokott fölkelni,, Ha hétkor meghallaná a öra- osörgést, biztosan megijedne. Hát igen, kérem: ez a tapintat. Gudman Edit — Milyen terveid vannak? Mit szeretnél csinálni, ha elvégzed az egyetemet? — Egészen biztos, hogy tanítani fogok, de emellett szeretnék zenekritikákat is írni, mert zenére a- karom specializálni magam. Addig természetesen még sokat keli tanulnom: fölkészületlenül nem lehet csak úgy mindenbe belevágni. Edit két évig a természettudományi karon tanult: — Matematika szakos voltam, és tetszett is nekem ez a tantárgy. Sokan talán megkérdeznék, ml tetszett rajta. A válasz pofonegyszerű: a matematika 1- gazságait szeretem. Azt, hogy kétszer kettő az négy, s ezt nem változtatja meg soha senki. — Miért úntad meg mégis a „matekot"? — Nem úntam meg, de vannak dolgok, amelyekhez az ember jobban vonzódik Különben most már azt tartom, hogy túl száraz tudomány a matematika. Szerencsére még idejében rájöttem, hegy e- gész más beállítású vagyok. Ha jobban körülnézünk a magyar szakosok „háza táján“, észre kell vennünk, hogy kevesen vannak azok a diákok, akik már a középiskolában elhatározták, hogy ők magyar nyelvet és Irodalmat akarnak majd tanulni az egyetemen. Főző Éva a Roiíiiava! [Rozsnyói Egészségügyi Középiskolában érettségizett: — Hogyan lettél magyar szakos? — Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy én a pszichológia miatt jöttem ide; pszichológia ugyanis a másik szakom. Ezt a tantárgyat már a középiskolában szerettem. Nem hazudok viszont, ha azt mondom, hogy „menet közben“ a magyart a pszichológiánál is jobban megszerettem. Főző Éva Örülök, hogy így történt, pedig még igazi nyaram se volt, mert a szünidőben Is tanultam. Rengeteg pótolnivalóm volt, kötelező olvasmányok stb. Az új tanévnyitót már én is vártam. Hívott Bratislava, az egyetem, hiányoztak a kolléganőim, a kollégáim, és — bár ebben sokan kételkedni fognak, de igaz — a tanáraink is. Wiesner Marika se magyarra készült. Levicén [Léva] az óvónőképzőben érettségizett: — Én a véletlenek embere vagyok, kérem. Véletlenül kerültem ide, még csak álmomban sem gondoltam volna soha, hogy valamikor magyar szakos tanár leszek. Mindig olyan kombinációt kerestem, amelyben a képzőművészet és zene együtt van, s ez az esztétika. Szóval én esztétikát szerettem volna tanulni, s magyarral kombinálva éppen megfelelt. — Különben hogy érzed magad most, a tanév kezdetén? — Teli vagyok élménnyel — mert elmúlt a nyár — meg erővel, ambícióval, mindennel, amivel év elején a diákok dicsekedhetnek. Hogy S2eretem-e Bratislavát? Nagyon. Azért, mert mozgalmas itt az élet: járhatok kiállításokra, koncertekre, színházba stb. Szóval Itt minden van. Wiesner Marika — Mit szoktál még szabad i- dődben csinálni? — Olvasok és... mit tudom én Ilyen hirtelen? Mindhárman másodévesek, magyar szakosok. Már megtanulták, hogy semmit sem kapnak ingyen, hogy minden eredményért harcolniuk keil: — De nem is lenne érdekes az élet, ha minden simán menne. Miről mesélnénk akkor az unokáinknak? S a harc mindig szép, ha nemes célja van. Varga Erzsébet A gyár olyan, mint egy modem iparváros. Gépek alkotják, amelyek fölé az ember tetőt húzott — nem fordítva — és kémények, amelyek jellegzetes levegőről gondoskodnak. A gyárat mindenki csak papírgyárnak hívja, pedig olyan papír, amit mindennap használunk, a gyár termékei között nem szerepel. Itt huliadékpapírból kátrány- papír készül, vagy tízféle, és színes kartondobozok, amelyeket különféle áruk szállítására használnak. Többek között a hurbano- vói (Ögyalla) sörösüvegeket is ők öltöztetik, védik és árulják, hiszen a csomagolás fél üzletkötést jelent. — Modemnek tartja a gyárat?' — kérdem a SZISZ-szervezet al- elnökét, Simurka Róbertét. — Annak bizony. Bátran állíthatom, hogy a Stúrovói (párkányi) Cellulóz- és Papírgyár hazánk legmodernebb gyárai közé tartozik. — Ez miben rejlik? — Gépeiben és embereiben. Fiatalok, modernek, a szó legszorosabb értelmében. gyakrabban a fordulat-leolvasók romlanak. — Tudom, hogy kétfajta automatikus papírgyártó gépeik vannak: a csehszlovák Papcel- és a lengyel Fampa-gépek. Van-e köztük különbség a „teherbíró képességet“ illetőleg? — Nincs, minkettőhöz érteni kell. Főleg azoknak, akik dolgoznak rajtuk. — És értenek hozzájuk? — Igen. — Mégis, mivel van a legtöbb problémájuk? — Nem azzal, hogy a gép elromlik, hanem a pótalakatrészek- kel. Sokszor csak ezek hiánya papír A brigád egyetlen nótagja, Osus- tová Helena A z Ifjúsági szervezet a Nővé Zámky-i (érsekújvári} járás legtevékenyebbjei közé tartozik. A gyár dolgozóinak körülbelül 15—20 százaléka tagja a SZISZnek. — Ez sok vagy kevés? — Lehetnénk többen Is — mondja az egyik alapszervezet elnöke, László ]án. — Azt szeretjük a legjobban, ha a fiatalók önként jönnek hozzánk. Nem érdekünk olyan fiatalokat tömöríteni szervezetünkbe, akik csak akkor szeretnek SZISZ-tagok lenni, ha kirándulásról vagv jutalomutazásról van szó. Talán ezért ez a látszólagos alacsony létszám. László Ján az épülő Stúrovo II. épülő alapszervezetének elnöke. Elmondja, hogv ez lesz a gyár legmodernebb része és fluttingot, egy új kátránypapír féleséget fog gyártani. Már említettem, hogy a fiatalok szeretik a gyárat. Csak egy példa, amely minden helyett beszél: Tavaly az úgy volt, hogy a terv- teljesítéshez még kétmillió korona értékű munkát kellett elvégezni. Nagyon rövid idő alatt. A fiatalokat senki sem kérte, mégis ők voltak azok, akik nem hagyták cserben a gyárat. Elhatározták, hogy amennyire erejükből telik, csökkentik ezt a hiányt. Természetesen nem a teljes érték kiegyenlítésére gondoltak. Ekkor léptek közbe a többiek, akik nem hagyták, hogy csupán a fiataloké legyendicsőség. Persze, nem a dicsőségről volt szó. A fiatalok kezdeményezésére az egész gyár munkával válaszolt. Mondanom sem kell, hogy a hi-' ányt kiegyelítették, sőt tervüket kétmillió koronával túlteljesítették. Ahol csak megfordultam, azt tapasztaltam, hogy az emberek együtt élnek a gyárral, a munkájukkal, amíg ott vannak semmi sem fontosabb számukra. Ezt tapasztaltam; még a portásnál Is. ZÄCSEK ERZSÉBET Két ember híján itt az egész brigád: Misicák Imrich, Misicák Stefan, Hledík Rudolf, Seifert Béla, Toldy László. Fótyi Lajos, Balesz Mihály, Pásztor Ferenc. Osustová Helena, Ádám László, Konterman Imre Strofek Itsván, Matyko Gyula A kép jobb oldalán a Szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva vezetője, Toldy László. s imenka Robert vezeti a gyár egyik .ifjúsági brigádját, amely az idén májusban megkapta a „SZISZ. I. kongresszusának kollektívája“, címet. A brigádnak 13 tagja van, 12 férfi és egy nő. Karbantartók, az ő gondjaikra vannak bízva az automatikus műszerek. — Sok a munkájuk? — Ha azt mondom, igen, rossz véleménnyel lesz a gépeinkről, ha pedig azt mondom, nem, rólunk, karbantartókról fogja hinni, hogy lopjuk a napot. De már az elején Simurka Robert, az ifjúsági brigád vezetője elmondom, hogy nemcsak karbantartással és javítással foglalkozunk, hanem új gépek beállításával és különféle szerelési munkákkal Is. Ezenkívül — gondolkodunk is. Több újítási javaslat fűződik a brigád ragjainak nevéhez. A gyárnak van olyan gépe, a- melyhez még javító keze nem nyúlt. Működik, amióta a gyár elindult. De van olyan gép is, a- mely jellegzetes tulajdonsága a makacsság. Volt az már úgy, hogy öt nap is eltelt, míg megtalálták az elromlott gép hibáját. Legmtatt áll a gép. Kicsiség, pár koronás alkatrészek hiánya ezreket, mínusz ezreket jelenthet a gyárnak. A stúrovói hazánk legfiatalabb gyárai közé tartozik — mindössze tíz é- ves. Síkságon épült, ablakai az esztergomi bazilikára néznek. A gyár e- lőtti gépkocsi parkolóhelyén csak pár hely üres, aki nem autóval az kerékpáron jár be a gyárba. Nemcsak munkások, egyszerű melósok, de dél-szlovákiai szakemberek, vegyipar! és műszaki műveltségűek érvényesültek az új gyárban. Sokan dolgoznak itt a luéeneci (losonci) EIK és a komáiméi (komáromi) Gépipari Középiskola végzettjei közül. Megszerették a gyárat. Talán azért, mert itt olyan munka várt rájuk, amelyet kedvvel végeznek. Talán azért, mert a gyár olyan, mint amilyennek egy modern gyárnak lennie keli: gépesített, rugalmas munkameneté komplexum, ahol azért mégsem veszik el az ember. Igen, az ember. A gyár szociális létesítményeinek területe — e- bédlő, büfé, társadalmi helyiségek, ínternátus, lakások, stb. — körülbelül a gyár területének egynegyedét teszik ki. Azt hiszem, ez nem kis d«log. Ogy, ahogy növekszik a gyár, növekszik az is, ami biztosítja a zökkenőmentes termelését, az emberek nem pár hónapra jönnek dolgozni a papírgyárba. A gyár teszi Stúrovót és a város számol a papírgyár dolgozóival. Legutóbb felajánlották segítségüket egy gyógyfürdő felépítéséhez.
