Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-04 / 36. szám
2 áj ifjúság Irka -f irka KÉRDŐJELEK A közelmúltban paradicsomot és paprikát akartam vásárolni. Mit tesz olyankor az ember, ha vásárolni akar? Természetesen fogja magát, és elmegy a lakóhelyéhez legközelebb eső üzletbe. En is ezt tettem. Végigélveztem a kötelező sorban állást a kosárért, mert önkiszolgáló üzletről van szó, s közben a kirakat hirdetményeit tanulmányoztam. Így többek között megtudtam azt is, hogy a paradicsom kilója már csak négy korona, a paprikáé pedig hat. Örült a lelkem, különösen azért, mert az üzlet előtt ólálkodó kofák mindegyike a paradicsomot öt, a paprikát pedig tíz koronáért hirdette, s ráadásul a paprikájuk nem ts volt valami szép. Egy szó, mint száz, bementem az üzletbe, s mindjárt a zöldséges pulthoz nyargaltam, ám mekkora volt a meglepetésem — az egész pult „kongott" az ürességtől. Lógó orral ballagtam ki az üzletből, s közben arra gondoltam, mit ér a szép, kedves hirdetőtábla, ha a rajta feltüntetettekre bent az üzletben nincs fedezet. (Főszezon- bánt) Odamentem hát az egyik nénikéhez, és vettem egy kiló paradicsomot. Paprikája is volt, de nem valami szép. — Mondja, hogy kérhet tíz koronát az ilyen fony- nyadt paprika kilójáért? — kérdeztem tőle. — Más is annyiért adja — jött a felelet. — En se vagyok bolondabb másnál. — Nézze csak, az üzletben már hat koronáért hirdetik — erösködtem tovább. — Akkor vegyen az üzletben! — hangzott a gúnyos válasz. Hát igent Vegyek, ha nincs! Szóval paprika nélkül mentem haza. Annyit azonban láttam, hogy nagyon sokan vásároltak a tízkoronás paprikából. Es itt álljunk meg egy szóraI Bratislava PoSeií nevű negyedéről van szó, ahol többségében fiatal, gyermekes családok, hangsúlyozni szeretném, munkáscsaládok laknak. Az tehát, hogy ebben a negyedben (lassan tíz éve költöztünk bet) a mat napig sincs zöldségüzlet, elsősorban nekik jelent, a „kofák“ már említett árai mellett, nem kis érvágást. Persze, gondolom, a meglévő két élelmiszerüzlet vezetőjét valamiképpen kötelezni lehetne, hogy üzleteikben mindig legyen megfelelő mennyiségű paradicsom, paprika, zöldség stb. Vagy ha már nincs senki, aki ezt megtegye, akkor sürgősen építtetni kellene egy zöldségüzletet, hogy a fiatal dolgozókat, családokat egy kicsit legalább védjük a kosarazók kényétől-kedvé- töl. Nem, nem, tévedés ne essék, semmi kifogásom az ellen, hogy az asszonykák az üzletek előtt az úgynevezett „piacon“ árusítsák portékáikat. Kérem, van rá engedélyük, tessék! De azt hiszem, úgy lenne helyes, ha az emberek nem kény- szerűségből vásárolnának náluk (mivel az üzletben nincs, valahol csak venni kell), hanem önszántukból, esetleg azért, mert az szebb, frisebb. Persze, azt, hogy a paprika ára között négy korona eltérés legyen, még akkor sem tartanám helyesnekI Furcsa, évek óta ismétlődő gondok ezek. Ügy érezzük, ideje lenne már erre is orvoslást találat. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a belváros lakosai szebbnél szeb zöldségben, paprikában, paradicsomban válogathatnak.. —tó— L. _________________________ — A let nők elvtárs, milyen élményekkel tért haza a csehszlovák küldöttség szlovák csoportja a tizedik fesztiválról? — Sajnos, nem jöttünk egyszerre a küldöttségünkkel, de amint értesültem róla, fiataljaink optimista hangulatban tértek haza, magukkal hozva a fesztivál befejező manifesztációjénak a légkörét. Már az is magáért beszél, amilyen kedvvel küldötteink az autóbuszokba szálltak, előtte a megható búcsúzás Berlinnel, majd az NDK-csehszlovák határon az a viharos fogadtatás. Prága lakói is végtelen lelkesedéssel üdvözölték VIT-fietaljaiinkat, amerre csak haladtak a szlovák küldöttek, a főváros utcái megteltek lelkes emberekkel, és Prágából a hazafelé vezető út vonattal — ez mind rengeteg kellemes élmény volt számunkra, nem győzném őket felsorolni. Legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a Világifjúsági Találkozó eszméje eljutott minden SZISZ-alapszervezetbe, falcainkba és városainkba, minden fiatalhoz. — Az ifjúsági találkozó nálunk is óriási visszhangot keltett. Ml erről a véleménye, és hogyan szándékoznak tovább terjeszteni ennek a fesztiválnak az eszméjét? — A VIT tartama alat számtalan hír, újságcikk számolt be az eseményekről. Rögtön a találkozó után pedig kubai Ifjúsági baráti napokat tartottunk, fogadtuk a chilei, a kanadai és más országok fiataljait, akik a fesztiválról hazafelé jnenet néhány napra megálltak hazánkban. És nem kevés fiatal utazott át országunkon, körülbelül hétezren voltak. A VIT népszerűségét bizonyítják az ezekkel a fiatalokkal rendezett találkozók, közös akciók. A legnagyobb fesztivál utáni eseménynek tartjuk a rysyl nemzetközi ifjúsági találkozót, ahová igyekeztünk elvinni a VIT eszméjét, lenyűgöző légkörét. Arról, hogy ez a rendezvény szorosan a VIT-hez kapcsolódott, Varholík elvtárs, a SZISZ KB elnöke Is szólt; és leszögezhetem, minden tettünkkel a X. Világifjúsági Találkozó szellemében cselekedtünk. A külföldi küldöttek részvéte...ÍGY ÉLHET BENNÜNK TOVÁBB... BESZÉLGETÉS MILAN SCHM1DTEL, A SZISZ SZKB ALELNÖKÉVEL.j le a Rysy legyőzésében, színes műsoraik — mint amilyen volt például az FD] vagy az Egyiptomi Arab Köztársaság fiataljainak a fellépése — elhozták a Magas-Tátra ormai közé a fesztivált. A külföldi küldöttek találkoztak kerületeink, járásaink fiataljaival, hogy elmélyítsék a VIT eszméjét: az Imperialtstaellenes szolidaritás, a béke és barátság gondolatát. — A szlovák küldöttek bizonyára sok olyan élményt, tapasztalatot hoztak magukkal a X. Vi- lágifjüsági Találkozóról, amelyeket majd ifjúsági mozgalmunkban kamatoztathatnak. Milyen tettekkel akarják valóra váltani a fesztivál jelszavát? — Az ösztönzésből a találkozó alatt volt épp elég. Már annak lehetősége, hogy küldötteink különböző országok ifjúságával találkozhattak, megismerhették ezeknek a fiataloknak a gondjait, pótolhatatlan élmény. Vagy az a százkét találkozó, amelyen küldötteink más országok ifjúsági szervezeteinek képviselőivel cserélték ki nézeteiket, kiapadhatatlan forrás Idehaza a további szervezeti munkához. Megtudhattuk, mire törekszenek a fiatal dán kommunisták, miért harcol Kanada, a VDK vagy az afrikai országok Ifjúsága, és ezt nagyon fontosnak tartom, mert a fiataljainkban megerősítette azt a meggyőződést, hogy helyesen cselekszenek, hogy hazánkban i szocializmus építése az egyedüli helyes út, és az egész világnak ezen az úton kellene haladnia. Bizonyára erősen hatott a fiataljainkra az, amikor megtudták, hogy Dánia Ifjúsága olyan magától értetődő követelményekért harcol, mint a munkára, tanulásra való jog, vagy az embertelen magas lakbérek ellen. Úgy vélem, egy-egy Ilyen értesülés felbecsülhetetlen érték, és küldötteink hasznukat veszik Idehaza az ifjúsági mozgalomban végzett munkájuk során. Az csak természetes, hogy a mi harcunk, munkaformáink mások lesznek, mint amilyenekről a VIT-en hallottunk. Másabb körülmények között élünk, mint például a fejlődő vagy kapitalista országok fiataljai. Mi elsősorban segíteni akarunk ezeknek a fiataloknak, mégpedig azzal, hogy hozzájárulunk nemzetgazdaságunk ötéves tervének a teljesítéséhez. Csak így váltjuk tettekre a fesztivál eszméjét, és végeredményben minél erősebb lesz a szocialista tábor, annál kevésbé fenyegethet bennünket a háború veszélye. Ifjúsági szervezeteink a „Fesztivál virága“ és a „Fesztivál pajzsa“ mozgalmak keretében állandóan újabbnál újabb kötelezettségeket vállalnak, s önmagukat felülmúlva serénykednek. Ez különösképpen megmutatkozott az aratás alatt. Az eredmények pedig azt tanúsítják, hogy a X. V-í- lágifjúsági Találkozó eszméjében hatalmas ösztönzőerő rejlik. Mindkét említett mozgalom egész év végéig tart, és a Fesztiváli Alapba is tovább folyik a gyűjtés, hogy segíthessünk azokon a külföldi ifjúsági szervezeteken, amelyek legjobban rászorulnak az anyagi támogatásra. Azt a- karjuk, hogy minden VIT-küidött ellátogasson legalább tíz Ifjúsági vagy egyéb szervezetbe, és élményeiről, benyomásairól tájékoztassa az összejövetel fiatal vagy Idősebb résztvevőit. Mert csak így élhet bennünk tovább a X. Világifjúsági Találkozó eszméje, ha az ott szerzett tapasztalatok nem maradnak személyes élmények, hanem a küldöttek átadják mindenkinek. Köszönjük a beszélgetést. (Smenal ÉJSZAKAI BESZÉLGETÉS Berta Judit laboránsnő a Krá- Tovsktj Chlmec-i (Királyhelmec) kórházban. Huszonegy éves, vidám, szereti a tánczenét, a Bob herceget, a sportot. Neki ts vannak titkos álmai, szerelmet, csalódásai — olyan, mint a többi fiatal. Szerintem azonban egy kicsit mégis más, mint a többi. Legalábbis a többségtől különbözik. Nemcsak azért, mert mukájá- ban emberekkel foglalkozik, hiszen ugyanezt végzi még sok-sok pedagógus, orvos, ápoló. Inkább a- zért, mert ö nem kötelességként teljesíti feladatait, sőt beszélgetésünkkor az az érzésem támadt, hogy neki szórakozás, szinte élet- szükséglet vagy valamilyen lelki narkotikum a munka. Nem azt akarom mondani, hogy Berta Judit nem fáradt, nem letört egy- egy szolgálat után. De fáradtan, letörten ts lelkesedéssel tud beszélni a munkájáról. Késő este kerestem őt fel Krá- Tovskfj Chlmecen, a kórház laboratóriumában, ahol jelenleg dolgozik. Számomra ismeretlen műszerek között, egy mikroszkóp előtt ült: — Egy vérképet vizsgálok, vagyis a fehér és vörös vérsejteket számolóm — válaszolta kérdésemre, s valószínűleg észrevette, hogy ezzel a laikusnak igen keveset mond, mert közelebbi felvilágosítással is szolgált: — Ez igen fontos művelet az egyes betegségek „felfedezésénél“. Például az ún. „acetonos" gyerekek vérében a fehér vér sejtek száma magasabb. Jelenleg egy szülés után levő nő vérképét vizsgálom, s arra a kérdésre keresek választ, kell-e a páciensnek vért adnunk, vagy nem. — Mióta dolgozol itt? — Két éve végeztem Roliíaván (Rozsnyón) az egészségügyi középiskolában, és azóta itt dolgozom a kórházban: eredetileg a belgyógyászaton voltam, s ez év februárjától dolgozom a „lobiban“. A mostani tudásomat főleg Adler Magda néninek és Kis Marikának köszönhetem. Magda néni a laboratórium vezetője. Különben kilencen dolgozunk itt, jó kollektívánk van, nagyon szeretem a többieket, szívesen vagyok köztük. Engem főleg a vérrel való munka érdekel. Jutka tagja a kórházban működő SZISZ-szervezet vezetőségének is: — Ezt a feladatot szintén örömmel vállalom, hiszen főnökeink, dr. Gyimesi György és Adler Magda néni is támogatják szervezeti munkánkat. A betegség nyáron se megy szabadságra, éjszaka sem alszik. Beszélgetésünket gyakran zavarja meg a kórházi csengő hangja. De Jutka nem panaszkodik: mosolyogva kér elnézést, s szalad oda, a- hol szükség van rá. Közben Husz- ka Jenő operettjéből énekli a Bob herceg dalát. Huszonegy éves, vidám, szereti a tánczenét, a sportot. Még a labdarúgó mérkőzésekre is rendszeresen eljár. Nekt is vannak titkos álmai, szerelmei, csalódásai — olyan, mint a többi fiatal. VARGA ERZSÉBET FIGYELEM! VERSENY! FIGYELEM! VERSEI Mit tudsz a VIT-ről? Felhívjuk olvasóink ügyeimét, hogy a Mit tudsz a VIT-ről? című versenyünk végső sorsolását a napokban tartjuk meg. A nyertesek névsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. Versenyünk ötödik, egyben utolsó fordulójának kérdéseire 221 helyes válasz érkezett. A helyes válaszok: 1. Az FDJ-nek 1,8 millió tagja van. 2. Az NDK gyermekszervezetét Ernst Thalmannről nevezték el. 3. Az FDJ 1948. mácius 7-én alakult. Sorsolással könyvet nyertek: Vaja Klára, Veiké Kapuáany, ul. Veskov- ce ő. 16, okres Trebisov, Ifj. Góráz József, Rimavská Sobota, So- vietskej armády 2568, Horváth Rozália, Balon C. 150, okres Du- najská Streda. A KONTAKTUS ROVATA KEDVES FIATALOK! Az elmúlt héten — nagy örömünkre —' ismét sok szép képeslapot, beszámolót és kérést kapott műsorunk, a Kontaktus. A dalkérök óhaját — lehetőségeinkhez mérten — a .143. műsorunkban ts igyekeztünk teljesíteni. Persze tudjuk, hogy azok, akiknek a neve nem hangzott el, nem dicsőítenek bennünket... De hát a Kontaktus egy-egy műsora nem állhat csak nevekből és címekből. Ezzel kapcsolatban idézzünk talán Kohút Nóra re- cai (rétéi) hallgatónk leveléből: „Én már sokszor fordultam Önökhöz kéréssel. Az általam kért dalt majdnem mindig műsorra is tűzték, a nevem ennek ellenére még sohasem szerepelt a kérők névsorában. Annak nagyon örülök, hogy a szám elhangzott, de amikor csak két-három címet olvastak fel, nem tudom megérteni, miért nem került oda negyediknek az enyém is. A műsort különben nagyon jónak és ötletesnek találom. Idáig biza-. lommal voltam Iránta, de lassan kezdek közömbössé válni. A legutolsó adásban például szerepelt a „Késő már“, előtte pedig a „Lepihenni melletted“ című felvétel. Én mindkettőt kértem ... Megértem, ha egy- egy számot nagyon sokan kérnek, képtelenség lenne mindenki nevét felsorolni, de ha csak néhányan kérnek egy dalt, talán más okok gátolják, hogy mindegyik hallgató nevét feol- vassák?“ Az említett két dalt még mindig nagyon sokan kérik tőlünk. Amikor csak két- három nevet említünk, az nem azt jelenti, hogy negyediknek valakinek a nevét szándékosan kihagytuk. Nem! Műsorunkban sokféle igénynek, kérésnek akarunk eleget tenni, s így — főleg a gyakran kért számoknál — két-három címnél nem sorolunk fel többet. Érdekes kérdésre vár tőlünk választ Andrasko Vince lozornőí katona. Azt kérdezi, hogy mikor hangzott el a Kontaktus első műso ra. Mintegy két és fél évvel ezelőtt, 1971. január 9-én, szombaton délután kettőtől háromig közvetítettük az első műsorunkat, s azóta már 144-szer jelentkeztünk az éter hullámain. Bakos Lívia Dunájská Streda-i (dunaszerdahelyi) hallgatónk nagyon megkedvelte a Doktor Hook and Medicln Show-együttes előadásban a „Silvia édesanyja“ című dalt, a hanglemezt azonban hiába keresi az üzletekben. így tőlünk vár segítséget. Mint ahogy már többször közöltük, hanglemezek vásárlásával és továbbításával nem foglalko zunk. Kovács Kati buSlncei (bússal) hallgatónk figyelmét megragadta egy dal, amely fél három körül hangzott el a 142. műsorunkban. Kérdezi: mi a dal címe és ki az előadója. Béke, barátság, szolidaritás — ez a felvétel címe, előadója pedig a közkedvelt énekes, Dean Read. Németh Árpádnak üzenjük Özdra, hogy műsorainkban — ezt is többször hangsúlyoztuk mát — csak könnyűzenei felvételeket közvetítünk, így kívánságának nem tehetünk eleget, magyar nótákat nem küldünk A 15 éves Szalóki Zita (3770 Sajőszentpéter, Május 1, út 10. sz., Magyaország) hozzá hasonló korú lányokkal, fiúkkal szeretne levelezni magyar vágy orosz nyelven. írjatok hát Zitá nakl NAGY ÁRPÁD
