Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-04 / 36. szám
SZIA, SULI! \ No sírjatok. Iga*, a szünidőnek már vége, de az idén legalább két nappal hosszabb volt, mint tavaly. Már második napja iskolások vagytok, meglehet, vadonatúj padokban ültök, és a falak még meszet lélegeznek. De holnap már vége az ünnepélyes hangulatnak. Felveszitek iskolaköpenyeteket, egy nagyot sóhajtotok, jöjjön, aminek \ jönnie kell, és pár nap múlva már azt is elfelejtitek, ki volt az osztály első felelője, ki kapott először „sarlót“ az 1973/74-es tanévben. Riporterünk ellátogatott néhány iskolába, hogy tanúja !e- \ gfen B nagy szeptember elsejei készülődésnek. Mindenütt még csak a tanárok és az iskolaépületek készülődA LEGFIATALABB ISKOLA KÉTNAPOS Á Duttajská Streda-4 tnezögaz- \ dasági szakközépiskola tanulói \ vadonatúj épületet kapta?. Ottjár- tunikkor épp az átadásra készülődte?. Talán' egyetlen szó fejezi ?i a leghűbben azt, atnít láttunk: csodálatos. Itt majd magától megy a lecke a ’diákot? fejébe. Laboratóriumok', diákotthon, tornatetem, étterem, — mind Sj, és te- ; gyű? hozzá, megérdemelt ajándék. Négy évvel ezelőtt lapunk hasábjain Is foglalkoztunk az Iskola „belyproblémá tval“. Anna? Idején még az öreg épület folyosóján is laboratóriumot rendeztek be a tanárok. _ Hát üdvözöljü? mi is az új Iskolát, és reméljük, hogy a diák képzőművészek inkább a faliújságokon, mint az iskola falain és berendezésén érvényesítik majd tehetségűket. A FÉRFIAS TANTÁRGYHOZ A NŐK JOBBAN ÉRTENEK Sidó Zsuzsa fizikát fog tanítani a Dunajská Streda-i iparitanulóiskolában. Milyen érzés „férfias“ tantárgyat tanítani? — Férfias? Nem is tudtam. Szeretem a fizikát. — A tanulók is? — Meglepett már nemegyszer az érdeklődésük. Persze a fizika szeretete mindenkinél más. Van, akt bolondfa, van, akit csak anyagira érdekel, hogy az év végén meg ne bukjon. — Érdeklődött már diákfal további sorsa iránt, meg, hogy mennyit sikerült nekik átadnia az év folyamán, mennyit tudnak? — Természetesen. Van, amikor a visszhang magától jön, máskor meg kérdezősködni keli. Nitrán A komáromi kőművesinasok: Vasbetont készítünk... poszt gr aduálisan képiem magam tovább két tantárgyban, fizikában és kémiában, és ott találkoztam az egyik tanárral, akt tanítja iskolánk végzett diákjait. Amit hallottam tudásuk színvonaláról, az számomra nagyon hízelgő volt... — Több mint valószínű, osztályfőnök ts lesz. Bízik az erejében, hiszen még egészen fiatal, és diákjai között bizony nagyon sok a megtermett legény. — A termet és az erő még nem minden. Mindenképp szeretném, ha az osztályommal megértenénk egymást. Kész lesz ez szeptember elsejére? A Hadovcei /Gadóctf Mezőgazdasági Műszaki Középiskola körül, de benn is még akkora a rendetlenség, hogy félénken kérdem A Hadovcei (Latlnji) M íogozJc >ági Műszaki Középiskola két idős tanára és nevelője, akikről a diákok azt mondták, csak a hajuk fehér, lélekben, fellépésükben fiatalok új ifjúság 3 Dunajská Streda (Dunaszerdahely) büszkesége a Mezőgazdasági Műszaki Középiskola vadonatúj épi- lete. Felvételünkön az iskola bejárati része. az igazgatóhelyettestől, Eszenyl József mérnöktől, kész lesz ez szeptember elsejére. — De kész ámI — Ez a feltúrt folyosó ts? — Az Is, csak a fűtőtesteket cseréltük. Egy kicsit később, mint szerettük volna, de még idejében. Közben mellettünk egy tanár a jegyzetfüzetét keresi, majd az t- gazgatóhelyettes lát t. kereséshez, szórakoztató, de hát ismerjük a nagytakarítás idei felfordulást: semmi sincs a helyén. — Hány elsősük lesz az idén? — Sajnos, csak egy osztály. A- zért mondom, hogy sajnos, mert érdeklődés volt, akár két osztály ts kitelt volna belőlük, és bizony még a jó tanulók közül is sokan kiestek — helyszűke miatt. A Ko- márnói Járást Mezőgazdasági Társulás igényelt ugyan tőlünk tizenhat szőlészeti, tizenöt gyümölcstermesztési és huszonegy zöldség- termesztést szakembert — mindezt 1975-ig de az illetékesek, sajnos, nem engedélyezték további osztály megnyitását. — Milyen érzéssel várja szeptember elsejét? — Az idei már nem az első, úgyhogy csak egy egészen kicsi izgalom jelzi azt, hogy itt a tanév kezdete. Csak a diákjaink, az az egy osztály lesz új. A többi marad a régiben. De nincs miért haragudnunk a régire sem, mert a múlt év egyike volt iskolánk legeredményesebb, legsikeresebb éveinek. A diákotthonban hasonló a nyüzsgés, mint az iskolában. Nincsenek feltúrt folyosók, de ha körülnézek, látom, hogyha még tízzel többen lennénk, akkor is a- kadna munka mindnyájunknak. Megtudom, hogy a diákotthon nevelői közül csak egyetlen kezd szeptember elsején dolgozni. Hozzáteszem, hogy a többiek objektív okoból maradnak távol. Az iskola Az iskola azonban már régebben gondoskodott helyettesekről. Amikor meglátom őket, gyorsan kiszalad a számon az első kérdés: — Megértik egymást a fiatalok-{ kai? — Mi megértjük őket, és még nem vettük észre, hogy a fiatalok félremagyarázták volna azt, amit kívántunk tőlük, vagy amit útra- való gyanánt adtunk nekik. Kiss Ferenc és Ferenci Géza helyettesítik a diákotthon nevelőit. Amikor kérem, szóljanak valamit az otthon lakóiról, elnevetik magukat. — Csintalanok. — A lányok vagy a fiúk? — Biztosan meglepődik, de a lányok jobban. Lassan oda jutunk, hogy a fiúkra keli majd vigyáznunk, és nem a lányokra... A diákotthonban különben minden van, amire a diákoknak szükségük lehet. Vendégszoba, kommunista hagyományok szobája, tévé, rádió, konyha, étterem, modern berendezés, erkély es szobák és mindehhez: csodálatos környezet. — Hány lakúfa lesz az ifién a diákotthonnak?, — Száznyolcvan-kétszáz, pontosan még nem tudjuk. — Ennyi embert naponta még megszámlálni is sok, nemhogy ü- gyelni a napirend betartására, a tanulásra, nevelni őket. — Megbízunk bennük, és ezt tudják a gyerekek is. Szívesen vagyunk köztük tanítás után is a diákotthonban. KÉTSZÁZ ELSŐS IPARI TANULÓ A Dunajská Streda-i iparltanuló-U- kola osztályainak ajtói, ablakai már ragyognak. De itt van még a folyásé, a bejárat és a lépcső, ezt még ma meg kell tisztítani. Gondos kezek, az iskolaszolga és a takarítónők mossák, súrolják a piszkosat, javítják a rosszat, semmi sem körüli el figyelmüket. Az igazgaté elvtárs, Féthy Ferenc kiköti, hogy csak nagyon kevés ideje van. — Elhiszem, az előbb a tanári szobában voltam, láttam, mennyien várják. A tanáriban remek a hangulat, úgy tűnik, a tanárak örülnek az iskolaév kezdetének, örülnek egymásnak és... készülődnek a diákokra. — Iskolánknak az idén körülbelül hatszázötven diákja lesz. Hatvanhárom üzem inasait oktatjuk. Vannak varrónőink, borbélyaink és fodrászaink, autószerelőink — ezt a szakmát nyolc osztályban tanítjuk —, géplakatosaink, villanyszerelőink, festőink és mázoléink, valamint lak- kozöink. Az idén kétszáz elsősünk lesz. Még nem tudjak, milyenek, mennyire képesek, mert mi nem vagyunk jelen a felvételiknél. Tanulóinkkal az üzemek kötnek szerződést, és ezt csakis ők bonthatják fel. Így nem ritka, amikor egy érettségizett és egy hatodik vagy hetedik osztályból kikerült tanuló kerül egy osztályba. A gyöngébbekkel az év folyamán nagyon sokat foglalkozunk, sokkal többet, mint jó előmenetelő osztálytársainkkal. Igyekezünk „kihozni“ belőlük valamit, igyekezünk megtudni, mire képesek, de főleg azt vizsgálgatjak, hogy a választott szakma követelményei nem haladják-e meg erejüket. Megköszönöm az igazgató elvtárs rövid tájékoztatását, és elégedetten távozom. A hatszázötven dnnaszerda- helyi inasból talán néhány eljut BraSidó Zsuzsa: Szeretném, ha az osztályommal megértenénk egymást. rw iwrnuvw»» njBri Eszenyi József mérnök: Az idén, sajnos, csak egy első osztályunk lesz... tislavába is, mert itt bizony nagyra nagy szükség van rájnk. Lakatos, autószerelő, tévéjavttó, villanyszerelő ntán a szerencsétlen bratislaval néha térdig koptatja a lábét. Hát reméljük... KÉT HÓNAP HELYETT KÉT HÉT VAKÁCIÓ Jó érzés lehet elmenni egy ház előtt és tudni, hogy ott én is raktam a téglát téglára, cipeltem a habarcsot. Jó érzés, ha az épülettel nincs baj. Ha az ablak a helyén marad, és ki is nyithatom, ha a vakolat nem hull a kávéba, és ha a vízcsapból csak akkor folyik a víz, amikor akarom. Komáméban már épül a cipőgyár, a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár részlege. A Járási Építővállalat tizenöt kőmüvestna- sa egy év' múlva majd elmondhatja, hogy a ház, a cipőgyár irodaépületeinek egyike az ő kezük munkája nélkül nem Is létezne. Egész nyáron át itt dolgoztak, kivéve a két hét szabadságot. De mi az egy mai modern diáknak, amikor a haverok a többi iskolából két hónapig lóghatnak? Horváth Zoltán mestertől megtudom, hogy a fiúk a két hónap alatt fizetést kaptak és lényegesen többet tanultak, mint az iskolaév folyamán. Legalábbis gyakorlatból többet, mert hiszen az egyik dolgos nap követte a másikat. Felmegyünk az első emeletre — egy-két titokban szívott cigaretta gyorsan a sarokba repül, de úgy teszünk, mintha semmit se láttunk volna —, a fiúk viccelődnek, patt kirándulásukról beszélgetnek. — Vasbetont készítünk. — Nehéz? — Próbálja utánunk. Nem próbálom, mert buzdítás helyett nevetés tör kt. Az Iskolának nem örülnek, azt mondják, szívesebben dolgoznak, de mit tegyenek, oda is járni kell. — Buták nem maradhatunk! Zácsek Erzsébet )
