Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-03 / 1. szám
5 I A hazai sajtó híreinek kiegészítéseképpen, a baráti országok életének minél teljesebb megismerése végett sokan olvasnak hazánkban idegen nyelvű, külföldi sajtót is. A kölcsönös tájékozódás, a gyors információcsere — falvainkon ás városainkon egyaránt — ma már természetes igénye mindenkinek. Érdekes lesz hát röviden bepillantani a külföldi sajtó terjesztésének, olvasottságának tárgykörébe, szlovákiai sajátosságaiba. Kérdéseinkre Andrej Tordaji, a Posta és Hírlap- terjesztő Szolgálat sajtóbehozatali részlegének igazgatója válaszol. — Bevezetőben arra kérem: szóljon röviden a külföldi sajtó behozatalának több évtizedes múltjáról! — Az idegem nyölvü sajtó }- ránt Szlovákiában valóban már évtizedek óta nagy az érdeklődés. A felszabadulás előtt azonban csupán nagyobb kiadóvállalatok foglalkoztak ezzel a tevékenységgel, sajnos jobbára öncélúan, komolyabb áttekinthetőség és irányítás nélkül. 1945-től 1948-ig Szlovákiában a Journal rt. látta el ezt a feladatkört, majd a februári győzelem után a Pravda Kiadóvállalat. Ezekben az esztendőkben különösen a szocialista országok ital élénkültek meg sajtóbehozatali kapcsolataink. 1953-tól egy teljes évtizedig a prágai Orbís irányította a külföldi újságok és folyóiratok importját, majd 1963 ban megalakult a PHSZ sajtóbehozatali részlege. 1969 januárjától, a szövetségi államforma életbe lépése óta, a szlovákiai „fiókrészleg“ önálló vállalat lett. — Elárulhatna valamit ennek belső, szervezeti felépítéséről? — Mindennapi munkánkban a- rányosan oszlik meg a külföldi sajtó behozatala és a Szlovákiában megjelenő újságok s folyóiratok exportja. Ez utóbbi tevékenységet, természetesen, a külföldi megrendelők érdeklődése határozza meg. Az általunk behozott és forgalmazott sajtó előfizetés útján vagy a bratlslavai Lenlngrádi utcai reprezentáolős üzletünkben vásárolható meg. — Vidéki fióküzleteik, ezek szerint, nincsenek?... — Saját üzleteink valóban nincsenek, de a kerületi és járási székhelyeken, valamint nagyobb városokban s Idegenforgalmi központokban az újság-kioszkokban kapható külföldi sajtó. Vidéken elsősorban az előfizetők számának növelését szorgalmazzuk, önálló üzlethálózat elépítését a jövőben tervezzük ugyan, elképzelésünk megvalósítása azonban elsősorban a rendelkezésünkre álló deviza- keret jelentés bővülésének időpontjától függ. — Mit mondhatna el az önök révén megrendelhető, illetve megvásárolható külföldi lapok általános keresettségéről, olvasottságáról? — A világ minden tájáról kereken 11000 különböző sajtóterméket hazunk be, ebből 5800 titulust a szocialista országokból. Bratislava! reprezentációs üzletünkben — természetesem — ennek csuTÁJÉK®Z® DÁS • ■ M KÜLFÖLDI SAJTÓ SZLOVÁKIÁBAN pán szerény töredéke kapható, és a legkülönbözőbb szaklapok, szak- folyóiratok ezreit közvetlenül a megrendelők címére szállítjuk. E számokat tekintve az érdeklődés minden bizonnyal óriásinak tűnik, a valóság ellenben az, hogy például mezőgazdasági vagy közgazdasági szakirodalmat a mainál lényegesein nagyobb számban tudnánk behozni — ha ez iránt a kutatóintézetek, vállalatok, könyvtárak érdeklődnének... Az úgynevezett köznapi kereslet, természetesen, a szórakoztató jellegű képeslapok s családi folyóiratok, t- rodalmt újságok, sport-, divat- és gyermeklapok iránt a legnagyobb. Ezt mind bratlslavai üzletünk forgalma, mind pedig postai megrendelőink igényed bizonyítják. Az u- tóbbi két esztendőben örömmel tapasztalhattuk, hogy első- s másodfokú iskoláinkban jelentősen emelkedett a külföldi sajtó Iránti érdeklődés, míg a főiskoláikon csak ezekben a hónapokban kezdik pótolni ezt a mulasztást. — A szovjet sajté olvasottsága, gondolom, külön figyelmet érdemeli.« — A felnőtt olvasók és a diákság körében egyaránt emelkedik a Szovjetunióban megjelenő sajtótermékek kereslete. A gyerekeit elsősorban a Veszjoldje kartyínki és a Murzilka Iránt érdeklődnek; a tizen- s huszonéveseik pedig a Tyechnyika malagyozsit, a Junylj tyechnyiiket s a Szmenét olvassák. Népes olvasótábora van ellenben a Rabotnyicánaik, a Szovjetszklj ekráonaik vagy a Rovásonyilknek is, de egyre népszerűbb a Szput- nvlk c. magazin is. Itt kell megjegyeznem, hogy az NOSZF 55. • a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére meghirdetett előfizetőd versenyünk — a felhívás eddigi visszhangja alapján — nagyon eredménveenek ígérkezik. — Röviden »Hálhatnánk néhány szét a magyarországi lépők népszerűségéről is? — Déli szomszédainktól kereken 80 000 példányban 479 különböző sajtóterméket hozunk be, mélyek iránt természetesen Dól-Szlovákíá- ban mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. A Lúdas Matyi, a Népsport, az RTV-újság, az Ország- Világ, az filet és Tudomány, a Nők Lapja, a Füles a legedvasot- tabhak, ezekből számonként 5— 20 000 példányt hozunk be. — Megfigyelték-e már: kik látogatják üzletüket, milyen a megrendelők szociális-foglalkozási rétegeződ ése? — Bratlslavai üzletünkben szinte mindenki megfordul; akadémikus, tudományos kutató, író, műépítész s munkás egyaránt. Ez is az ott vásárolható külföldi lapok bő választékát bizonyítja. Ugyanez jellemzi megrendelőink rétege- ződését is. Külön örülünk annak, hogy a fiatalok közül is egyre többen olvasnak idegen nyelvű újságokat. — Mindennapi munkájuk csupán kereskedelmi tevékenységre korlátozódik vagy propaganda s népművelési célokat is követnek? — Természetes kötelességünknek tartjuk a külföldi, elsősorban a baráti szocialista országok sajtójának minél szélesebb körű népszerűsítését. Ennek kapcsán ankétek, előadások, beszélgetések vagy versenyek formájában magyarázzuk a sajtó, az újságolvasás s az állandó informáltság szerepét. — Terveik? — A mainál többet találkozni vásárlóinkkal, megrendelőkkel, az olvasókkal, hogy észrevételeik és javaslataik alapján tökéletesítsük a nekik nyújtott szolgálatainkat, Egyéb jellegű terveink közül a pillanatnyilag rendelkezésünkre álié de viza,keret bővítését említeném, hogy megkezdhessük saját üzlethálózatunk kiépítését. — És végül: miben határozná meg szerepüket • mai, korszerű emberek egyre növekvő informó- cióigénvének kielégítésében? — Szerepünk ebben aligha vitás, és úgy gondolom, mindenki előtt világos... Sőt, a lakosság Információigényéinek gyors növekedése arra kötelez bennünket, hogy tovább gazdagítva kínálatunkat hatékonyan segítsük a sajtóked- velók szakmát tájékozottságát és szórakozását! B. m. r. magad néped dicsőségére A „Sora nyiss nelc8m tért* című versével tehát elrugaszkodik a lelki mélyből, s magasan ível fel, tettvággyal hajtva, harcolni akarással az emberiség boldogulásáért. Mintegy az új korszak nyitó akkordja ez a költemény, költőlleg és politikailag gazdag Időszaké. Mindez az 1846-os esztendőhöz fűződik, amely Petőfi életében jelentős állomás. Ekkor érik meg végleg a költő, és válik a plebejus költőből öntudatos politikus. Költeményei már nemcsak formájukban, nyelvezetűkben, témájukban forradalmiak, a nép életét ábrázolök, hanem másabb, mélyebb értelemben Is: a költő rálép a forradalom, a radikalizmus útjéra. Ezt a lépést sok egyéb körülmény sürgeti; az eredménytelen országgyűlések, olvasmányai (Béranger, Saint- Just), a galíciai parasztfelkelés... Mindez rádöbbenti öt, hogy nem elegendő a reform, radikális beavatkozást Igényel a nemzet, a nép, és csak a forradalom hozza meg a nép 6ha(tott szabadságát. Mint költő, hozzálát a radikális Irodalom megszervezéséhez. Maga köré csoportosítja a demokratikus szellemű kortárs I- rókat, jökal Mórt, Obemylk Károlyt, Llsznyal Kálmánt, Kerényl Frigyest, Tompa Mihályt... így alakul meg a Tizek Társasága Irodalmi csoportosulás, amely a lapkiadók kizsákmányolása, önkényeskedése ellen tiltakozik leginkább, de politikai mozgalom ts egyben. Innen kerülnek kt később e márciusi Ifjak. Ebben az Időszakban számos verse és prózai Írása hirdeti Petőfi forradalmi hitvallását. Elítéli azokat a költőket, akik a múltért epedeenek. Ne a múltat hívjuk vissza, hanem új dalt daloljunk, amelyhez: „Nem csalogányok. Hanem pacsirták kellenek.“ — mert a csalogány az alkony madara, a pacsirta a hajnal, a jövő dalnoka. 13. KÉRDÉS: Melyik Petőfi versből Idéztünk? És dalol a pacsirta. Tisztén csengő dalai a néphez szólnak, azt hirdetik, hogy egyedüli kiút a forradalom, a nép felszabadítása, az iga lerázása. Költői világa gazdagságából villant fel egy résnyit a „Dalaim“ című költemény. A haza, a nép 1- rántl szeretet, a szerelem nem szelíd, csendes érzések, hanem ha a rabságra, elnyomásra gondol a költő, dalt szülnek, melyek .....villámlást haragos...“ lelkének. Hazafias politikai költeményeit ebből az Időszakból négy tárgykörbe csoportosíthatjuk: költői küldetésének megfogalmazása, az elmaradott feudális Magyarország kíméletlen bírálata, politikai állásfoglalás, harc a népért — egyben megjelöli a maga szerepét Is ebben a harcban — és a vllágforradalom meglátása. A költészet, és egyben cajdt f*t*- datalt „A XIX. század költői* című versében fogalmazza meg: Ha nem tudsz mást, mind cldetolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S ezért a szent fát félretedd. Előre hát mind, aki költ«, A néppel tűzön-vízen átl Nemcsak a forradalmi Ura alkotja ennek az Időszakának költői termését, hanem az elmaradt feudális Magyarországot Is kitünően megrajzolt alakokkal, zsánerképekkel ábrázolja, s mindegyik Ilyen költeménye éles ostorcsapás az akkori társadalmi rendre. Gondoljunk csak a Patő Pál úrral A versszakok első fele mesterien készített állapotrajz, az utolsó két sorral pedig a vers hőséhez jutunk. Csak ez utolsó versszakban válik általánossá a kép; a halogatás, a közönyösség nem csupán a hői jellemzője, mert: ö magyarnak születők, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra mégl" A feudális elmaradottság ktpellen- gérezését más verseiben Is megtaláljuk: „Oh e nemzet büszke nemzet, Éppen erre tart sokat S ebben talán fölül Is műi Minden más országokat". 14. KÉRDÉS: MI az idézett veresek a elme? A költő azonban nemcsak a téb- labírákről, a nemesekről szól megvetően, hanem gyűlölettel fordul a haza többi ellenségeivel szembe, az arisztokráciával, a reakciós papsággal. Felismeri, hogy az elnyomottakat nem elegendő csak az Irodalomban képviselni, a politikában Is ezt kell. így jut el a költő az ösztönös néplességből a nép tudatos képviseléséig. Verseiben a nép társadalmi- politikai szerepet kap. Kegyetlenül vágja a kiváltságosok arcába, hogy azoknak, akik a haza Igazi fenntartói, nincs joguk; másik költeményében pedig szembeállítja a két társadalmi rend világát, de megjősolja az egyiknek: .....úgysem ragyogsz már soká Meg vannak számlálva napjaid* Petőfi forradalmi költészetének i- gylk csúcspontja az a költemény, a- melyben türelmetlenül követelőzve követeli a nép jogait, s Dózsa emlékét Idézi, mert ha nem szabadul föl a jobbágyság, megismétlődik Dózsa parasztfelkelése. Ez a széles sodrású, drámai erejű költemény a forradalmat Idézi. 15. KÉRDÉS: Nevezzétek meg ez említett verseket! A kérdésekre a helyes választ 1973. január 10-ig küldjétek szerkesztőségünkbe! GENTB ANDRÁS: XIII. A tüzérek csak a parancsra várnak. Elindulnak a kiszemelt emberek a hldórök megsemmlsl téaére. Ha zajtalannl sikerül az akciójuk, átveszik a Gyenyikin- őrök szerepét, és kora hajnalban átvágtatbatnnk az Bssze- esakott hídon. Feszülten hallgatják a falura nehezedő csendet, a túloldalról éthallatsző harmoal- kaszőt, a dalolásban versengő részeg ellenforradalmárok kur- nyikálását. És ekkor, mint a gránát, úgy csap közé a öld környékén felharsanó orosz kiáltás: — Állj! Ki vagy? Ezzel nem számoltunk, és azzal sem, hogy lövés dörren. És újabb durranások szaggatják meg az éjszaka csöndjét. A híd acéllemezein nagyokat koppannak a futó emberek csizmái. Ojabb lövések. A mieink vehették célba a me nakBlö cáriakat, mert valaki elvágudik a bidon. Mások még futnak, de hiába már, mart a másik oldalon működésbe hős- ták a hidnyitő szerkezetet. Or dftanak is a hídon rekedt őrük: Várjatokl Mire várjanak? Hogy az összecsakott hídon átfusson az ellenség?! Az egyik őr a vfzbe ngrik, a többieket lekaszabolják a túloldalt ropogni kezdő géppuskák. Már az egész túlsú partról tüzet okádnak a fegyverek, de nincs kit eltalálulok, mert nem támad rájuk senki sem. Figyelmeztetésül. hogy készenlétben állunk, megszólaltatjuk a határban felállított ütegeinket. A tűzszünetben halljuk, hogy a részegek továbbra is vidá man kornyikálnak. A bitangok! Biztonságban érezhetik maga kát: a hidszárnyak meredeken ágaskodnak, nem mehetünk át! Nem Is pazaroljuk a lövedéket. A túloldal, Is elesendese dlk. A knrnyikálók is elhall gatnak vagy elhallgattatják őket. Ez már az ő dolguk A sötétben nem létünk át, nem láthatnak a házak mögé, csak sejthetjük, hogy mire készülnek. És ml törhetjük a fejünket, hogyan jussunk át a má sík oldalra. A legközelebbi híd ts )6 messze van. A tábornok úr ayngodten aludhat Oszter- ben, ha az ágyúsző hallatára nem tette át a székhelyét valamelyik közeli faluba. Tanakodunk: a hídszerkezetet Ismerő emberekre lenne szükségünk. Hátha akad valaki a falusiak közül! Felzavarjnk ókat? Nem várhatunk! Úgysem alusz nak még a vad lövöldözés után. Néháuyan elindulnak, hogy sorra járják a házakat, amikor egy huszár kíséretében négy hajómunkás toppan be a törzskar helyiségébe. A tóvárit kontangylrral akarnak beszélni! A legjobbkor jötteki A kornyilovkai parton veszteglő hajón dolgoznak. Látják, mi a helyzet. A hidat valahogy működésbe hozzák, csak mondjak meg nekik, mikor akarnak támadni! — Addig üsd a vasat, mig forró! — mondja örömében Horváth, és megadja az időpontot: — Virradat előtt! —OA ha|nallia»adás fényjátéka • lőtt gránátvetölnk megkezdik a kora! városébresztőt. A Gyesznfit keresztezik a lttve dékek. becsapódnak, robbannak, és mi pedig már vágta tónk Is a hídon át éles pata- dobaj kíséretében, mert a patkók nagy zajt csapnak az a céllemezeken. Ügy hat. mintha fémdobot vernének. Még a fülünkben zsong a kornyilovkai parton csoportosuló, s hldcsn kő hajómunkások bátorító her- rákiáltása amikor a hidat ma gnnk mögött hagyva éber szemmel, karabéllyal, karddal a kezünkben, és ugrásra kész lóval begaloppoznnk • jártai székhelyre. Gyenyikln katonáinak védekezésre sem jnt Idejük, hanyatt-homlok menekülőnk ■ városkából. Azt hiszem, nem is annyira a gránátzápor, mint inkább a váratlanul ösz- szecsuködó hid, a biztonságérzet hirtelen elvesztése okulta a pánikot. Arról viszont nem tudtunk, hogy a zöldek bandáját verő veres huszárok híre eljntott Gysnyiktn táborába is. Még ha akartunk Is volna, nem töprenghettünk ínegfntamodásnk okán, mert a házakból kitódulnak az emberek. Mosolyogva kiáltoznak, hálálkodnak és virágot nyomnak a kezünkbe, A kertjeikben szedhették, mert üdék, harmatosak. Nagy örömünkben csodálkozunk Is: Ki hitte volna, hogy veszteség nél kü! tégla Ijnk el Osztyer városát? — Így a jé — mondja az ezredparancsnokunk, Horváth Pista. — A célt el kell ár nünk, a vörös csapátoknak ki országból, de minél kevesebb veszteségei. Mert mindenki ha za akar menni, nemcsak ml hanem az orosz, az ukrán fiúk Is, meg a kínaiak is... Eszünkbe sem jutott, bogy virággal a kezünkben állha tnnk ml még bajtársaink sírta felett Is... —O— Ahol a törzskar, ott a feleségem Is. Féltem Zlnét, de érről az érzésemről nem leszek vallomást. Amikor vele vagyok, Igyekszem elkerülni ennek gondolatát Is. Mert tiszteletben tartom azt a mondást: Ne fesd az ördögöt a falral Osztyerben mosolygós képpel állítok be a „lakásnnkba“: — Jó nekünk. Zlnócska. Világot látunk! Az egyik városból a másikba költözködünk. Sosem Ismernénk meg ezt az nkrán vidéket!... — De az ember sosem tudja... — aggályoskodik a fiatal aaazonyom. — Amíg látják egymást, nincs mitől félnünk! — Nem ts 6tőlük félek én, hanem a haláltól. — Ne gondolj rál Ml a halállal nem kezdünk ki, nyugton hagyjuk fit... De nem hagynsk nyugton bennünket az ellenforradalmárok. Gyenyiklnék csaknem minden este, az éj leple alatt támadnak. Úgy látszik, nem szívesen rostokolnak a falusi házakban. Gyorsan megszokjak, hogy nappal alszunk, és esta a városlka határában, az ntak mentén verjük vissza • támadókat. Egy lovascsapat kihúz a sodromból. Ellszkolnak a golyózápor elöl, de csakhamar újra halljuk a patadobogást. A mező télül közelednek. Ha kidobjuk őket az ajtón, megpróbálkoznak az ablakon7l... Még nem ment el á kedvük? Lóra, emberek! A sötétben már vágtatunk Is lelőjük. Lövünk rájuk. Megfordulnak, ts nzsgyl neki a széles határnakl Ml meg utánnk! A hajszában nem Is gondolok Sándor móll- korl óljára, amikor kivágtál- tak Beszedka tálából. Nyugodt voltam, csak a fél egységemet viszem magammal, a másik falét a földsáncok mögött hagytam. Csak a társaimon könnvl- tünk, ha elintézzük ezt a bandát, jobbra, majd balra kanyarodnak, és Ismét jobbra. F.gy erdőcske mellett robognak el. Még Itt sem veszik fel a harcot. Az előnyüket még mindig tartják. Sándorék, az éjben visszatérő hnszfircsapat csak most jnt az eszembe. Az erdő láttán. Ml sem hagyhatják, hogy a „fészket fenébe“ csaljanak bennünket. Nem tudtam megérteni, bogy miért nem fordulnak ellenünk, amikor nam vagyunk emberfölényben. Számolgattam a sötétben száguldó foltokat. Többen voltak, mint ml. De ekkor még nem tudtam, hogy a közelharcban rettegnek a veres sapkás huszároktól. Ha tadom, nem la veszem üldözésbe őket, mert a végkimerültségig vágtathattunk volna utánuk. Sándorra gondolva megállítom az embereimet. Nincs értelme a lóversenynek. mondom. Menjünk vissza Osztyerbe. De merre van a járási székhely? Falun keresztül nem haladtunk át, és sebesvágtában nem figyeltük meg, hogy hol kanyarodtunk lobbra, hol balra. Szidom la magam a váratlan kiruccanásért. Nem tehetek mist, amikor sem térkép, sem Iránytű nincs az embernél, csak az orrunk után mehetünk, Szagoljak a lólzcadságszagot, (áradtak vagyunk, s a csendes éjszakában elbóbiskolunk lovaink meleg hátán... És reggel én dicsekszem Zlnának az fi szavajárása szerint. — Képzeld all — mondom. — Az éjszaka eltévedtünk. KI tnd|a, hogy hol jártunk. Talán az Öperenclás-tengeren Is túl. Lóháton aludtunk, és tndod, hogy mire ébredtünk tel? — Amikor az anyaföldön találtad magad... — Amikor kinyílt a szemünk, látjuk, hogy Osztyerben vagyunk) A ló visszahozott bennünket! Zlna csak mosolyog, mintha nem hlnne szavamnak. — Nam hiszed el? — Ö, te betyár! — mondja. — Eddig sejtelmem sem volt róla, milyen lehetett Héry Já- nos. De most már tadom! (Folytatják) ■> >
