Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-23 / 4. szám
KÄZIM ASZ-SZAMÄVI: KEDVESEM SZEMEI Szemed a messzeség sötét ködébert s az éjszakák komor csendjében is meg vallat engem: „Merre tart a lépted? Hol jársz vajon? Az utad merre visz? Hol állapodsz meg, te örök zarándok? Hol a forrás, mely szomjad enyhíti? Hová igyekszel megpihenni végre? — Hozzám! Hozzám!“... a hangod zendíti, s karod átível a nehéz homályon, hozzám, hozzám. Kinyújtom a kezem, de csak a szellőt markolom, s az éjben azt szórom szerte vággyal, hevesen. Szemed az éjben is engem kutat, s mindig felőlem kérdi az utat. Molnár Imre fordítása AMIRŐL BESZÉLNI KELL Ha végiglapozzátok ezt a számot vagy esetleg a régebbiket, több olyan riport, cikk, tudósítás, levél hívja lel magára a figyelmet, amely a munkáról szól. Nem véletlen ez, A munka — és ez nem frázis — a haladás forrása, amely nélkül nem válthatjuk valóra egyéni és társadalmi terveinket. Ötödik ötéves tervünk első két évének tapasztalatai azt mutatták, hogy a magunk által megszabott feladatoknak eleget tettünk, hiszen a tények sokasága bizo nyitotta, hogy a népgazdaság előrehaladása dinamikus és ennek gyümölcseit az egész társadalom élvezi. Az 6j év kezdetén azzal a tudattal indultunk munkába, hogy ez az esztendő kulcsjelentőségű jövőtik szempontjából. 1973-nak fontos szerepe lesz az arányos és kiegyensúlyozott és változatlanul dinamikus gazdasági fejlődés biztosításában. Lehet, hogy akad olyan olvasó is, aki majd azt mondja, ezek a vezetés, a kormányzat problémái. Miért beszélünk róluk a legszélesebb nyilvánosság előtt? Először is azért, mert minden egyes dolgozó saját munkájával a gazdaság nagy egészének egyik kis fogaskerekét hajtja, ezernyi szállal kapcsolódik az országos folyamatokhoz. Ahhoz tehát, hogy tágabb értelemben is világosan lássa munkája célját és azt, miként illeszkedik az 6 fogaskereke a többihez, ismernie kell a társadalmi célkitűzéseket, az országos feladatokat is. Másodszor pedig azért érdemelnek ezek a kérdések nagy nyilvánosságot, mert egyáltalában nemcsak központi feladatokat tartalmaznak. Nyilvánvalóan megtalálhatók bennük azok a tennivalók, amelyekért a köz ponti intézmények felelnek, de ugyanolyan súllyal esnek latba azok a feladatok itt Is, amelyeket a vállalatoknál, az üzemekben, minden egyes munkahelyen el kell és el lehet végezni. A tervszerűség, a hatékonyság, a munkahelyeken dől el. Minden dolgozó fegyelmezett, ütemes munkája kell ahhoz, hogy a gazdaság egészségesen fejlődjék. Ezért kap különleges jelentőséget a vállalati és üzemi munkaszervezés, amelynek segítségével takarékosabban lehet bánni a munkaerővel, az anyagiakkal, növelni lehet a termelékenységet, és mindezek együttes hatására javítani a dolgozók munka- és kereseti feltételeit. Kis megjegyzésnek szántuk ezt a néhány gondolatot, csak azért, mert mindennapi munkánkról ma és a jövőben is beszélni kell. M. 73 4 A SZOCIALISTA IFJOSAGJ SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973 Január 23. Ara 1.— Kis Mindíg\ ayWMem a giccset, és most mé'g'is r«m tört. GyűlöUem^ s iOhol csatit tudtam, trtoUkum, és mégis... Az egész úgy történt, hogy megérkeztek Magyarországról a rokonaink és nekünk is hoztak ajándékot. Természetesen se nem egy szép könyvet, se nem valami népművészeti — eredeti népművészeti tárgyat, hanem az eszelős pénzcsináló maszekok kezeinek a teremtményét.- egy „szép“, sőt „csodálatos“ asztali lámpát, amely egész családfájával együtt arról híres, hogy az egyszerű és elég kezdetlegesen elkészített — jobban mondva összetákolt asztali lámpa fölött műanyag edényben víz van és a vízben pedig egy vagy több műrózsa. Ilyet kaptunk mi isi Az egyedüli különbség, hogy a mi lámpánkban nem egy szál, magányos rózsácskh úszkált, hanem egy e- qész csokréta. Hát igén. mindenkinek a maga ’•anyja szerint! De hát ilyen az ember sorsa! Amikor a barátom anélkül, hogy kértem volna rá, avasson be a műrózsás csodalámpa működésének a titkaiba, magyarázni kezdte az ugyancsak ajándékba kapott és a lakás bútorai között nagy becsben tartott világosságárasztó titkait, még figyelmeztettem magamat, vigyázz, ez giccs, ne dőlj jándékot megillető helyre állítottam a „nevezetes“ tárgyat. Igaz, egy kis megszorítással. Megtartottuk a műrózsás lámpát. Persze, furcsa folyamatok játszódtak le ilyenkor bennünk, és azonnal tanácskozásba kezdtünk, megtárgyaltuk a lámpa sorsát. NÉMETH ISTVÁN: Rám tört a giccs be neki; most pedig, amikor mi kaptunk ilyen „csodát", bizony már majdnem elhagyott a józan eszem. Ez megint a következőképpen történt. Annyit azért mindjárt észrevettem, hogy a giccs a mi hajlékunkba is beköltözött, de nem vettem, sajnos, azonnal fel vele a harcol, nem dobtam ki. Sőt, ugyanúg’;. mint a barátom, én is a rokoni c■ Az egyik elképzelésünk volt, hogy csak félretesszük, tűntetjük a szem elől, mert ugye bár, ha már valamit ajándékba kapott az ember, azt azért ne dobja el, még ha nem is tetszik neki. Egy másik javaslói szerint, hagytuk volna, hogy vonuljon be a gyerekek játék-arzenáljába, de aztán erről is lemondtunk, merj mégiscsak ott maradt volna a la kásunkban. Végül — úgy látszott az el— már egészen jó ötletre bukkantunk. Tudtam, hogy giccset kaptam, iszonyodtam tőle, borzongtam, ha belegondoltam, hogy reggel ismét ott páváskodik a könyvtáram polcán, de arra már nem volt erőm, hoy megfogjam és kihajítsam. Es ez így merd. Sőt, a gyerekeim, az uMlsó időben már nem is tartottak igényt a segítségemre, és maguk dugdosták a konnektorba a zsinór végét. Ez a momentum volt a mi megmentőnk és m&gbünte- tőnk is. A gyerekeinknek addig- addig tetszett a lámpa, amíg egy szép napon ki nem csúszott a kezükből és... volt rózsás lámpa, nincs rózsás lámpa, a víz pedig szétszaladt a szőnyegen. Méghozzá milyen víz! Büdös, rothadt, mint valamikor a háborús korban a hidakon levő fahordókban. Hát így! Odalett a lámpa, megmenekültem tőle, de meg is bűnhődtem, mert olykor, ha hirtelen lehajolok egy könyvért a könyvtár alsó polcára, a szőnyegből Ismerősként üdvözöl a hordószalg. MOZGALMI ÉLET GITÁRRA ÉS VILLANY- ORGONÁRA Akik az utóbbi időben részt vettek a Szocialista Ifjúsági Szövetség valamelyik nagyobb országos rendezvényén, bizonyára ismerik a SZÍSZ KB Piameny együttesét. A SZISZ nagyobb akciói már jóformán el sem múlhatnak az együttes nélkül. A pop-zene kedvelői lemez- és rádiófelvételekről is ismerik őket: Jana Matyso- vát, Helena Vrtichovát és Jiff Stédront. Népszerűségük vitathatatlan, a slágerlistákon már régóta előkelő helyen jegyzik okét. Ok azok, akikre különösen odafigyelnek a fiatalok, akik akarva-akaratlan befolyásolják az ifjú nemzedéket. Eggyel több ok arra, hogy helyeseljük a SZISZ KB döntését, amely létrehozta' az e- gyüttest. Ez még 1971. szeptemberében történt, akkor még sokan meghökkentek, mert először fordult elő, hogy az ifjúsági szervezet ilyen kézzelfoghatóan és egyértelműen felkarolta az utóbbi évek oly izgalmas és sokat vitatott zenei irányzatát, a pop-zenét. (Folytatás a 7. oldalon) Jiff Stődroft
