Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-16 / 3. szám

+m m

anti Bizottságának októberi - ideológiai kérdésekkel foglal endre került a filmművészei akorolt hatása is. A Barrandov évente öt alkotócsoport mö film kerül ki. A filmdrámáiról Ludvik Tomant. a ilmstúdió központi dramaturg- atársát. dr. Milos Bro2t szólal

Dr. MiloS Broz Ludvik Toman

/gondolatok

PALÁGYI LAJOS:

FINOM LELKEK

Tudom, hogy a vietnami háború nem tartozik az élet derűsebb oldalára, nem is nagyon veié e hasábra. Viszont akik tehetnek a XX. század második felének legnagyobb szégyenéről, az agresszorok, megérdemlik, hogy egy kicsit megfésiilgessük őket. Pont ide valók, sőt máshová is ... Nem vagyok szadista, nem mondom ki hová, nyilván kitalálják.

[ean-Christophe Oeberg,

Svédország hanoi nagykövete még a gátak bombázása idején mondta volt: „Nürnbergijén halálra ítéltek egy nácit, csupán azért, mert a második világháborúban megnyitotta a hollandiai gátakat."

Ebből ml következik? Tessék továbbfüzni a gondolatot.

Nem tudom, mit szúlt Jean- -Christophe Oeberg a jenkik karácsonyi vérengzéséhez, kétségtelen. hogy ez nem hasonlítható össze semmivel. A gátak bombázása ehhez képest ártatlan vásári tűzijáték volt, a nácik kegyetlenkedése, háborúsdi óvodászinten.

A vietnami fejlemények sűrűn foglalkoztatnak. Az Egyezőit Államok barbarizmusa kínoz, gyötör, felháborít. Elhatároztam, hogy az amerikaiak vietnami gaztetteinek leleplé- zésére alakítok egy nemzetközi vizsgáló bizottságot, amely belőlem áll. később én Is csatlakozom hozzá. Vizsgálódásom első eredményeit lm közreadom.

Először is az UNESCO 1972. évi évkönyvét lapoztam fel. Megtudtam például, hogy közoktatásra és tudományos kutatásra legtöbbet a Szovjetunió költ. Tudományos kutatásra például a nemzeti jövedelem 4.2 százalékát, az E- gyesiilt Államok — e statisztikában a második — csupán a 2,8 százalékát. Viszont — és ez az érdekes — az évkönyv szerint az amerikaiak a legis- kolázottabbak. Egy 25 éves vagy ennél idősebb amerikai átlag 10,5 évig járt iskolába.

Ahogy elnézem a vietnami helyzetjelentéseket, amondó vagyok, hogy nem nagyon látszik meg rajtuk. Igaz. hogy az Öldöklést könyv nélkül tudják, de erkölcstanból szekundát érdemeinek.

Persze könnyű nekem hecce- lódni, mert nem ismerem az amerikai átlagoolgár lelkének apró rezdüléseit. Ami az alábbiakból Is világos.

Egy amerikai tévéállomás forgatókönyvet rendelt arról, hogyan ismerkedik meg egy fiatalember a félelemmel. Az egyik nagy reményű szövegkönyvíró vietnami miliőibe é- pítette sztoriját.

A producer jónak is találta a könyvet, csupán az volt a kérése, hogy az esemény színhelyét helyezzék át Vietnamból a második világháborúba (a hasonlat nem rosszl. esetleg Köreába. Még jobb volna azonban — tanácsolta a szerzőnek —, ha a fiatalember nem a háborúban, hanem mint bikaviador az arénában ismerkedik meg a félelemmel, mert az e- redeti változat —, hogy úgymond — túlságosan kegyetlen, visszataszító megoldásokra é- piil, sértené a jobb erkölcsöket.

Micsoda finom lelkek! Hogy oda ne rohanjak!

Persze, világszerte akadnak ebmerek, akik az egészért Ri chard Nixont, az Államok majdnem új elnökét teszik felelőssé. És tiltakoznak, szidják, rágalmazzák, pedig nem Is tudják, milyen jótét, érzékeny lelket kárhoztatnak. Hogy honnan tudom?

Hát ki a nyavalyatörés ismeri jobban az Egyesült Államok elnökét, mint Edward Nixon, mivelhogy a bátyja. És ö mondta róla: ..Richard végtelenül humánus és érzékeny ember. Csak az a baj, hogy most nincs ideje rá, hogy humánus legyen."

fgy már más. Majd, ha ráér, szóljon...

A filmművészet erejével

Ludvik Toman, a Barrandov Filmstúdió központi dramaturgja:

Különböző fontos dokumentumok nyilvánosságra hozatala óta a filmművészet az érdeklődés középpontjába került. Különösen figyelemre méltó az SZKP Központi Bizottságának határozata a szovjet filmművészet fejlesztéséről. Ezt a határozatot a Cseh Drámai Művészek Szövetsége alakuló kongresszusának előkészítő biÍ

zottsága is magáévá tette. A szövetség Jelentése igen aprólékosan fejtegeti, miért távolo- ! dott el az elmúlt esztendőkben a cseh fimművészet és a televíziós drámai alkotások a szocialista művészet és alkotás irányelveitől. Az SZKP Központi Bizottságának határozata viszont a film és televízió távlatairól beszél. Számunkra Igen fontos mindkét dokumentum. Hogy előbbre Juthassunk, bírá- lóan kell arra néznünk ami volt, és ennek megfelelően kell céljainkat is kitűznünk.

A barrandovi dramaturgia és vele együtt egész filmművészetünk az elmúlt években alapos változáson ment át. A megelőző fejlődést olyan filmek forgatása követte, melyek kétségbe vonták szocialista társadalmunk alapelveit, szükséges volt tehát az Irányvonalat gyökeresen megváltoztatni. Ettőí a pillanattól kezdve tudatosítottuk, hogy filmjeink társadalmunk fejlődését hivatottak szolgálni;

s meg kell erősfteníök nézőinkben azt a hitet, hogy mostani utunk a helyes.

Programunk megvalósításához elsősorban szerzőkre és különösen rendezőkre volt szükségünk. Azzal Is számolnunk kellett, hogy munkánkat hosszú évekre előre tervezzük. Hiszen a tervezéstől a megvalósításig — tehát addig, amíg a film a néző elé kerül — rendszerint eltelik egy-két év. Ezért az 1970-72-es éveket átmeneti időszaknak tekintettük.

Elejétől kezdve hangsúlyoztuk, hogy a film tulajdonképpen tömegekhez szőlő művészet, amelynek csaK úgy van értelme, ha művészi színvonalon készült és minél több nézőt vonz. Ezek az elvek a legtöbb munkatársunknál megértésre találtak. Hiszen sokan közülük már korábban is érezték, hogy azok a nézetek, amelyek hatására csak kiválasztottakhoz szóló filmek születnek, tévesek, és a cseh filmművészetet súlyos válságba sodorták.

Fő elveink beváltak a gyakorlatban. Igazolja ezt többek között az a valóság Is, hogy a cseh film ismét visszanyerte a közönség bizalmát, s termékeink nagyobb része — jobbára az 1970-es esztendő második felének művei — más szocialista országok nézőinek milliói előtt Is sikert aratott. Ebből az átmeneti időszakból némely filmünk nemzetközi elismerésben Is részesült, megcáfolva a bur- zsoá újságíróknak azt az állítását, hogy a cseh film holtpontra, sőt talán telejsen csődbe jutott.

Céljaink nagyon közel állnak azokhoz a határozatokhoz a- melyeket az SZKP Központi Bizottságnak a szovjet fílmművé-. szét fejlesztéséről szőlő határozata is kimond. Tudatában vagyunk, hogy a művészetben is — a nemzi sajátosságokon túl — a szocialista internacionalizmus elveinek kell érvényesülniük. Ezért már ma, de különösen a jövőben számolunk a szocialista országok szorosabb együttműködésével. Jelenleg a szovjet és az NDK-belí filmalkotókkal vannak már közös terveink.

Dr. Milos Broz, a dramaturgiai csoport vezetője:

Különösen a dramaturgia tükrözi törekvésünket minden új film, minden új mű érdekében. De éz nemcsak egv-két dramaturgon múlik, hanem az alkotók népes tábora — írők, forgatókönyvírók, rendezők és még sokan mások, akikkel a filmgyártásnak számolnia kell — munkájának eredménye.

Munkánkban arra törekszün < hogy a mű összhangban legyen a film saocialista küldetésével. Emellett természetesen nem feledkezünk meg arról sem, hogy a néző dönti el, cseh vagy külföldi filmet tekintsen meg, vagy pedig szabad idejét más szórakozással töltse.

Dramaturgjaink tavaly jő néhány filmet készítettek elő és forgattak is. Bízunk benne, hogy felkeltik a nézők érdeklődését. Ilyen például „Az ellopott csata", amelyet a DEFA rendezője, Ervin Stanka forgatott, továbbá Alekszander

Grlnn szovjet író novellája nyomán juraj Here rendezésében készült „Morgiana". Mindkét filmet vetítik mozijaink, a közönség hát eldöntheti, hogy törekvéseinket mennyire sikerült valóra váltanunk. Csoportunk most fejezi be egy bűnügyi történet forgatását, Václav Vofíknak, „A halál válogat" című filmjét. Befejezés előtt áll „A daloló film" Is. Kulcsfilmnek tekintjük az idén készülő „Egy forró nyár krónikájáét, valamint „Ai csata“ című filmet, amelynek forgatókönyvét Václav ftezáö regénye nyomán Jiff Sequens frta. A „Bororo akció" tudománvos-farrtasztikus történet, bűnügyi bonyodalmakkal keverve. Ezen a filmen Ota- kar Fuka dolgozik. A gyilkos

sági kísérlet lélektani képet nyújt az emberek közötti bizalomról — ezt a filmet szintén lifí Sequens forgatja. Oldfich Lípsk? rendező új komédián dolgozik, meséje Csehország nyugati részében játszódik le. Zdenék Podskalskf musicalt forgat: „Karlátejni éjszaka“ a címe, Rychman rendező a stra- konlcei dudás témájára készít zenés parafrázist. A jövőben készül el a MOSZFILM és a DEFA koprodukciójában két filmünk. Az egyik az „Éljen a cirkusz"; Milos Mascurek forgatókönyve nyomán Oldfich Lipsky rendezi; a másik — „Hogyan kel a szamarat etetni“ című film, melynek a forgatókönyvét Óta Zelenka és Ján Moravec írják. Könnyű zenés vígjáték lesz. Tárgya az egyszerű hétköznapi emberek egymáshoz közeledése, akiknek egy része Berlinben, másik része Szófiában él. Ezt a filmet egy NDK-beli rendező forgatja majd.

Ford. — si —

jelenet a készülő Bororo akció című filmből. A főszerepekben Bozidara Turzonovová és Antonfn Brtoun

PESTI BESZÉLGETÉS LOLLORRIGIDÁVAL

VILÁGSZÉP VILÁGSZTÁR

GINA ÚJ SZEREPE

Zsúfolásig megtelt Róma egyik nemzetközileg ismert, főleg külföldi könyveket árusító könyvesboltja, a Cavour. Gina Lollobri- gidára várt a tömeg, abból az alkalomból, hogy a sztár új szerepben mutatkozott be: a Salani kiadónál megjelent „Az én Itá- Iiám“ című kötetét mutatta be-a Közönségnek.

Alberto Moravia előszava vezeti be Gina — a kritikusok szerint valóban meglepő tehetségre valló — 191 fényképfelvételét. A Cavour könyvesboltban Lollobrigida a többi között a következőket mondta:

— Gyengéd szeretettel néztem Olaszországot, mindenekelőtt a megörökített személyek és tárgyak lelkiségére ügyelve. Kezdetben régi hobbymnak hódoltam, később azonban lépésről lépésre szenvedélyemmé vált a fotózás, mint egyik legjobb módszer önnönmagam kifejezésére. Végül is körülbelül kétezer fotó jött össze, s ebből kellett kiválogatni a legkifejezőbbeket, a legjobbakat. Vannak köztük ismert személyiségek portréi, csodálatos tájakat megörökítő felvételek, ellesett pillanatok hétköznapjainkból, vagyis igyekeztem a sokarcú Itáliát híven bemutatni.

Gina már korábban Is gyakran hallatott magáról, mint szenvedélyes fotós. Néhány felvétele megjelent már olasz és külföldi lapokban. Igazi, mondhatnánk „profi“ fotóssá azonban csak a most kiadott és bizonyára nagy sikert arató „Az én Máidéin“ révén vált. Arra a kérdésre, hogy mi okozta munkájában a legnagyobb nehézséget, Gina fgy felelt:

— Mindenekelőtt az a körülmény, hogy inkognitóban sehol sem sikerült lencsevégre kapnon valakit vagy valamit. Amilyen jóleső érzés ez a színésznőnek, annyira zavarta munkájában a fotóst. S az embereket még a legügyesebb jtaróka sem tévesztette meg...

(így. d,]

Ülünk szemtől szemben Gina Lollobrígi- dával. Csaknem mindent tudunk róla, mégis vibráló izgalom fog el. Üj pesti közhely, hogy még mindig szép. Azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek nincs koruk. Legvonzóbb a tekintete.

— Boldog?

— Igen. Azt hiszem, mindig boldognak érzem magamat. Ez az alaptermészetem. Gyermekkoromban is kiegyensúlyozott kislány voltam, a legcsekélyebb dolgoknak is szívből tudtam örülni.

— Azóta világsztár lett, sokak szerint a földkerekség legszebb asszonya. Nem zavarja a népszerűség?

— De. Mégpedig nagyon. Népszerűnek lenni jó érzés. De amennyire legyezgeti hiúságomat, annyira kellemetlen Is. Kétségtelen, hogy jó érzés tudni: a világ bármely pontján őszinte barátok várnak, viszont zavar a riporterek hada, a fényképezőgépek fenyegető villanása. Az a tudat, hogy a felismerés veszélye nélkül egy lépést sem tehetek. Ami pedig a szépséget illeti, tiltakozom: bizonyára nagyon sok szép, nálam szebb nő él a Földön. A szépség relatív fogalom.

— Mégis, mi a véleménye, ml konzerválja leginkább a női szépséget, mitől csillog állandóan egy nő?

Habozás nélkül válaszol, érezhetően foglalkoztatja ez a kérdés, szüntelenül kész a feleletre:

— Szeretet és szerelem. Szerintem ezek nélkül nem lehet teljes egy nő élete. Ha bármelyik hiányzik, kiegyensúlyozatlanná válik, elveszti biztonságát, fényei megkopnak. Szeretetre és a szerelemre születtünk.

— Mi az a három dolog az életben, amit gyűlöl?

Rövid gondolkodás után lassan, megfontoltan ejti a szavakat:

— La malfede, la guerra a la cattiverla. A bizalmatlanság, a háború és a gonoszság.

— Térjünk vissza a népszerűségre. Gina Lollobrigida szerint tulajdonképpen mi a népszerűség?

— Nehéz erre röviden válaszolni. Azt hiszem, a sok jó barát, igen, ez a népszerűség. Tudni, érezni azt, hogy sok önzetlen ember veszi körül az embert, férfiak és nők

akik semmit nem várnak tőle, de mindenre képesek lennének érte. Akik szeretik. Akik megértik.

Filmekre, egy nagy Ívű pálya fontos állomásaira terelődik a sző. Valaki a televízióban nemrég felújított Királylány a feleségem című filmről kérdezi. Hirtelen vált az arckifejezése: lágyulnak a fegyelmezett -szép vonások, s mintha a szokottnál Is fényesebben ragyogna a két barna szem:

— Istenem, milyen rég volt, amikor ezt forgattuk! Kezdő voltam, s Gerard Philipe- pel állhattam a kamerák elé. Nagyon szerettem ezt a filmet, amelyet 55 filmfőszereppel a hátam mögött is a legkedvesebb emlékeim között őrzök. Hozzájárul ehhez egy nagyszerű jó barát feledhetetlen emléke. Gerard Philipe-től nemcsak szakmai fogásokat tanultam, franciául Is ő tanított. Kitűnő művész, igazi jó barát volt.

Bársonyos, lágy hangja alig észrevehetően megremeg. Hálás a hirtelen támadt csendet épp időben megtörő kérdésért:

— Mivel tölti idejét Gina Lollobrigida, ha éppen nem filmezik? Azt tudjuk, hogy hobbyja a fényképézés. De azonkívül?

— Utazom, együtt vagyok barátaimmal, gyakran sétálok. Nagyon szeretem római otthonomat. Ott legalább távol tarthatom magamtól a tolakodókat, a kerítés mögött biztonságban érzem magamat.

— J6 háziasszony is?

Nagyon őszintén csóválja a fejét:

— Nem, erre már nem jut időm, nem is értek hozzá. Egyszer valamelyik amerikai lap riportere — nyilvánvalóan olvasókörének ízléséhez igazodva — azt írta rólam, hogy kitűnően főzök és szívesen időzöm a konyhában. Nos, ki kell ábrándítanom mindenkit az effajta illúziókból: nem tudok főzni.

— Milyennek találta a magyar konyhát?

— Remeknek, gazdagnak és változatosnak. Mint minden olyan népét, amelynek dús a fantáziája, szárnyal a képzelőereje.

— Mit visz magával Budapestről? ■

— Egy népi hímzésű mellénykét, hozzá

való szoknyát, néhány magyaros emléktárgyat, a Gellérthegyről készített — s re- mélhetőn sikerült — felvételeket, valamint néhány új jó barát és egy nagyon szép város emlékét. Gyapay Dént9