Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-16 / 3. szám
8 új ifjúság — ifivel® Gondolkodásra, tettre serkentenek Havasi Péter rádlőmfisorat- r6I beszélni kell. Mind a Fáklya című kulturális híradó, mind az Irodalmi klubok — irodalmi élet megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt szőljunk róluk. Jók ezek a műsorok. Jók, mert nemcsak szemléletükben, tartalmukban, hanem szerkezetükben is korszerűek. lók, mert nemcsak intellektuális izgalmat és örömet szereznek, hanem olyan élményeket is nyújtanak, amilyenekre más műsorok vagy műfajok nem vagy csaik kevésbé képesek; emellett az érzelmi szférákat is érintik. Jók, mert sajátos arcélük van, nem zsugorodnak sablonba, megunt formákba. Jók, mert szerkesztőjük nem előregyártott elemekkel dolgozik: kutatott és felvetett problémái vannak, mikrofon-anyaga közvetlen, nyers valóság, nem pedig a szerkesztőségi asztalnál kiagyalt szülemények. Serkentenek, gondolkodásra és tettre késztetnek ezek a műsorok tematikájukkal és kifejezési eszközeikkel egyaránt“ természetes, Őszinte hangjukkal éppúgy, mint jó ritmusú, lüktető, megformált rendezettségükkel. A Fáklya és az Irodalmi klubok — irodalmi élet ősz óta elhangzott adásainak gazdag tartalmából szeretnénk egynéhányat kiemelni. Kétszer is hallottunk nyilatkozatot Kulcsár Tibortól. Egyszer mint az Ifjú Szivek igazgatójától, másszor mint a Forrás Irodalmi Színpad vezetőjétől. A Forrás most tízéves. Eddigi sikerei bizonyára ösztönzőleg hatnak működő vagy Induló irodalmi színpadjaink tevékenységére. Hasznos lenne, ha a Januári jubileumi műsorukból is adna ízelítőt a rádió. A decemberi adásban — igen helyesen — szóhoz Jutott több irodalmi színpadvezető: Fülekről Gyulai Éva, Párkányból Csilling Erzsébet, Komáromból Kiss Mihály, Losoncról Varga Ervin, Ipolyságról Vass Ötté, Nyitráról Tőzsér Árpád, Mács Anna, Lovas Zsuzsa és Bodnár Gyula. Csak ö- rülni lehet ennek a körképnek, amelyet Havasi Péter a műkedvelő színjátszásról és az irodalmi színpad-mozgalomról nyújtott. A szerkesztő szakember tudása, hozzáértése, kulturális életünkben való Jártassága révén megismerkedhettünk e mozgalom pillanatnyi színvonalával, útkeresésével, az irodalmi színpadok dramaturgiájának, rendezői felfogásának éppen folyamatban levő módosulásával stb. Különösképpen megnyugtató volt hallani a Nyitrai Pedagógia} Főiskola Üj Fórum néven felújított irodalmi színpadának elképzeléseit, terveit. „Nemcsak irodalmi színpad, hanem szellemi förum is akarunk lenni“ — mondják a vezetői. „Műhely akarunk lenni“ — mondja Tőzsér Árpád, az Üj Fórum szellemi irányítója. „Ügy legyen!“ — mondjuk rá mi, akik régen várjuk a nyit- raiaktól az ilyen példamutatást. Közben megkönnyebbülten sóhajtunk fel: „Végre!“ Szabatosan megfogalmazott, u- gyanakkor hangulatos volt a nagy- magyari műkedvelő színjátszás ötven esztendejére való visszatekintés. És örökérvényű a belőle levont következtetés: „Csupán emlékekből nem lehet haladó hagyományokat ápolni!“ Üdvös, hogy Havasi Péter napirenden tartja a Magyar Területi Színház, illetve a Thália eseményeit. Kendőzetlen véleményt hallottunk a Záróra bemutatójáról. Októberben egy teljes műsoridőt szentelt a MATESZ huszadik évfordulójának. Megható volt Fellegi István visszaemlékezése a kezdetekre. A stúdióba meghívott drámaírók szókimondó véleménye is helyénvaló mind az iskolák és a színház gyenge kapcsolatáról, mind pedig arról, hogy „a Hét mostohán kezeli a, színházat.“ filet vol ebben az adásban. A Thő- lia kassai megnyitóját viszont igen könnyen elintézte a szerkesztő. Többet érdemelt volna ez a nem mindennapi esemény! Havasi Péter műsorai ezenkívül hírt adtak a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyről, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának kőrútjairól, a dunaszerdahelyi színjátszó csoport budapesti vendégszerepléséről, a gömörhorkai művelődési ház tevékenységéről, sőt novemberben ezúttal a Látóhatárban — közel hozott egy hét éve Bagdadban elő magyar írónőt, Ágnes Al-Kurayshit is, aki ritkán hallott érdekességeket mondott el az arab világ költészetéről. Tolvaj Bertalan — Be kell vallanom, hogy imádom a titokzatos tiirtáneteket — mosolyodott el Beckerná asszony. A Midland Bank előtti parkban üldögélt. Mellette a pádon jókora táska kuksolt, tele színes gombolyagokkal, egy jékora szendviccsel és a táskarádióval. — Mindig csodálattal tölt el a nyomozók leleményessége — folytatta barátnőiéhez, Dreyernéhez intézett előadását. Dreyerné mélyen megbánta már, hogy könnyelmű pillanatában az asszony mel lé telepedett. Inkább maradt volna otthon, legalább nyugodtan végigolvasta volna az űjságot. Pedig érdekes cikkek vannak benne. Az egyik oldalon öles betűkkel hirdeti: VAKMERŐ BANKRABLÁS! A BETÖRÖK FÉNYES NAPPAL ELVITTEK 30 000 FONT STERLINGET. A pad legszélén ülő mogorva féri! szintén űjságot tartott a kezében, és idegesen fészkelődön. — Itt van ez a bankrablás például, a tökéletes bűntény iskolapéldája. Ha belegondolok, úgyszólván szemtanúja voltam — mondta tovább könyörtelenül Beckerná. Az utolsó mondat azonban felkeltette beszélgető társa figyelmét. A férfi is felkapta a fejét. Dreyernének azonban fogalma sem volt a bűnügyi dolgokról, és így nem szolgálhatott tanáccsal. Egyébként Is, az utca végén felbukkant az autóbusz, és ezért sietve elbúcsúzott barátnőjétől, nehogy elmenjen az orra előtt. Az autóbusz ablakából még visszaintett. — Legalábbis így van a bűnügyi novellákban — mondta tovább a magáét Beckerné, mintha beszélgető társa el sem ment volna. Aztán az újságot olvasó férfihoz fordnlt: — Valójában azonban a rendőri nyomozók egyszerű halandók, akik jól-rosszul elvégzik dolgukat. Nincsenek csodák. A bűaözők meg egytől egyig korlátolt, buta embeA férfi arca a felindultságtól lilára változott. — Azt hittem, hogy az az öreg boszorkány soha sem megy el — mormogta. — Vigyázzon, hogy beszél rólunk, idősebbekről? — förmedt rá Beckerné. — Van valami körülményem a számára, idős hölgyem — mondta a férfi, és egy jókora borítékot húzott elő a belső zsebéből. — Mike mondta, hogy adjam át ezt valamilyen kötésért, amelyet magánál rendelt. «P* DUMONT — Jobban mondva szemtanú lehettem volna — változtatott valamit az asszony a megdöbbentő mondaton, miközben a kötőtűk villogtak a kezében. A kötés egyre növekedett. — Tudod jól, hogy szívesen üldögélek a parkokban, ha szép, verőfényes az idő. Üldögélek a pádon, és kötök. Lehet, hogy sokan felesleges időveszteségnek tartják a kézlmunkázásd, de tévednek. Ha nem kötnék ilyen ügyesen, Oscar nyugdíjából ugyan nyugodtan é- hen halhatnánk. — Arről kezdtél beszélni... — Szóval a kirabolt bank előtt is van egy park, egész délután odasüt a napocska. A rablás előtt egy hétig odajártam kötőgetni. Ez persze neked nem mond semmit, mert nem olvasol bünBeckerné kinyitotta a borítékot, átszámolta a vaskos bankóköteget, aztán elrejtette a színes gombolyagok alatt. — Éppen kész vagyok vele... Áthurkolta az utolsó szemet, és elharapta a gyapjút. Aztán szétterítette a kötést a térdén. — Mike tudja a rejtjelet — mondta. — Ugyanaz, mint a múltkor. A barna vonal a bank földszintjét, és a pénztárakat jelzi. A sárga négyszögek a tévékamerák, a piros az őrök helyét mutatja. A nyilak a rendőrjáratok érkezését jelzik... És közben Beckerné asszony mélyet sóhajtott. Az ő korában az ember már legszívesebben a kandalló mellett üldögél, a tévét nézi, kávézgat. Ha legalább Oscarnak növelnék a nyugdíját! ügyi regényeket, de én tudom, hogy a bankrablást gondos tervezés előzi meg a banda mindig megfigyelőket küld e- lőbb a színhelyre. Dreyerné lélegzet visszafojtva hallgatta a kriminalisztikai előadást, a férfit azonban szemmel láthatólag zavarta az állandó beszéd. — Érted, hogy mit akarok mondani? — nézett fel egy percre Beckerné a kötéséből. — Mindez a szemem előtt játszódott le, miközben n parkban kötö- gettem. Észrevettem két-három gyanús gépkocsit a közelben körözni, és meg mernék rá esküdni, hogy gyanús fickók ültek benne. Tényleg, ha a rendőrök megidéznének tanúnak, bizonvára fel Is ismerném valamelyiket közülük. A férfi leengedte az újságot, a hóna alá vágta, és elrohant a közeli telefonfülkébe. Valamit magyarázott, hevesen gesztikulálva. Aztán visszatért, és elbújt újságja mögött. / — Nem tudom... talán el kellene mennem a rendőrségre. Ott megvan az Ismert bűnözők fénykéné. Nincs kizárva, hogy valvamelviket felismerném közülük. Nagv segítségükre lennék a nyomozásban, és talán még jutalmat Is kapnék. ÓZ It Mi Holeéko Viktor rajza • V. N. M. Bratislava: írásain érződik a tehetség. A legerősebbnek a Miért címűt érezzük. A többi elnagyoltnak tűnik. Témája sem a legszerencsésebb, örülnénk, ha személyesen látogatna be szerkesztőségünkbe és magával hozná újabb írásait is. Ami a rajzokat illeti, jók, kifejezőik. Alkalom- adtán közöljük is őket. (A mikronovellához még any- nyit — több gondolatiságra van szükség.) • „Körhinta“: Verseit olvasva az az érzésünk támadt, hogy ön eddig nagyon kevés verset olvashatott. Nyers, zavaros sorok a költészet minden híjával. Idézzük talán néhány sorát: / Véletlen, hogy született, / s most itt van. / Őseit a föld adta, / erre büszke talán. / stb. Ahhoz, hogy valaki megszülessen, úgy gondoljuk, más is kell, nemcsak föld. Lebeszéljük. Inkább olvassa, semhogy írja a verseket. • „X-21“: Verseiben szép sorokat találtunk, de a versek egészével, felépítésükkel, logikai, gondolati töltetükkel még ba] van. Aki verset ír, annak a világot újra kell teremtenie. Ne feledje el azt se, hogy a vers képes beszéd. Tanuljon, művelje magát, s idővel jelentkezzék újra. • P. J. Komárno (Komárom): íráskészsége határozottan érezhető. A témájával azonban baj van. Szokványos téma, sokszor, nagyon sokszor megírt. Az indítása jó, de a vége túl súlytalan, elnagyolt, elsietett, és egy kicsit naiv is. Párbeszédei sem a legjellemzőbbek, s így az olvasóban mindenképpen hiányérzet marad. Mélyebbre kell ásnia alakjai világába, hogy az olyaséval láttatni tudia az eseményeket. Biztatjuk. Jelentkezzék újra. • „Sárgaság“: / Ut az óra a toronyban, / de én nem le hetek boldog / mert nem vagy már az ágyamban / stb. kezdi egyik versét. Meg- valljuk őszintén, meghök kentünk, aztán meg sajnálni kezdtük, amiért más szórakozás híján versírásra kényszerült ... Lebeszéljük! SZERETTEM, DE NEM KÁPRÁZTATOTT EL A SZERELEM Az Üj Ifjúság szilveszteri számában Írd meg te is a véleményedet címmel új rovatot indítottunk, amelyben sorra vesszük az életbe induló fiatalok, a házasság előtt álló ifjú párok legizgalmasabb és. leggyakoribb problémáit. Az új rovat tulajdonképpen vitafórum, amelyben az egyes kérdésekkel kapcsolatban nem csupán a szerkesztőség álláspontját fejtjük ki, hanem helyt adunk az olvasóink leveleinek és véleményének is. Az első cikkünkben arról szóltunk, hogy egyes lányok nem tartják végzetesnek, ha az udvarlójuk iszik. Ügy gondolják, hogy mindenki megissza a magáért, és ezért elnézőek. Pedig ha az alkoholizmus valóban apró emberi hiba lenne, akkor nem okozna annyi boldogtalanságot... Végül megkérdeztük: Bízhatunk- e abban, hogy az Iszákos udvarié a házasság során megjavul? Cikkünkre már eddig is több levél érkezett. Olvasóink megírták a kérdéssel kapcsolatos véleményüket, tapasztalataikat. Mai számunkban három levelet Ismertetünk. AZ ISZÁKOS NEM VÁLTOZIK MEG Ne haragudjanak, hogy lapjuk számára én is megírom a véleményemet — olvassuk egy Idősebb asszony levelében. — Állandóan a cikkükben felvetett kérdések járnak az eszemben. Valamikor én is azt hittem, hogy a férjemet el tudom téríteni az italozástól és a kocsmában ücsörgő szesztestvéreitől. Minden igyekezetem, amely arra Irányult, hogy Jó útra térítsem, hiábavalónak bizonyult. Próbáltam a lelkére hatni szép szóval, próbáltam megjavítani veszekedéssel, semmi sem használt. Életünk egyre inkább pokollá változott, napirenden voltok nálunk a veszekedések. Legjobban a két gyermekem szenvedett. Helyzetünket az ts súlyosbította, hogy a férjem szüleinél laktunk, s ők a fiukat pártolták. Szerencsére mindez már mögöttünk van. Egy éve elvál: tani, és mondhatom, hogy helyesen cselekedtem. Azöta nyugodt az életünk. Személyes tapasztalataim alapján art tanácsolom, hogy minden lány jól gondolja meg, férjhez menjen-é olyan legényhez, aki szereti az Italt' és aki képtelen elszakadni a szesztestvéreltől. Ha ezt megfogadják, kevesebb lesz a boldogtalan ember és gyermek, mert elsősorban a gyermekek azok, akik a részeges apa mellett a legtöbbet szenvednek. N. A. Üalovo (Nagy megy er) IDŐBEN DÖNTÖTTEM Huszonkét éves lány vagyok, négyévi ismeretség után, fél éve szakítottam az udvarlómmal. Szakításunk oka nemcsak az ital, hanem az ebből eredő figyelmetlenség is. Sohasem láttam részegen, de a napi tíz sörét mindig megitta. A pálinkát és a bort sem vetette meg. Városon élt és dolgozott, amikor hazajött, ide is, oda is meghívták televíziót, rádiót javítani. Egyik helyen borral, a másikon pálinkával kínálták, s ő azt tartotta, hogy amit megeszik és megiszik, az az övé. Nagyon ritkán jártunk együtt szórakozni, de ilyenkor mindig túl sokat ivott. Nem volt részeg, mert bírta az italt, de azért meglátszott rajta, ha sokat ivott. Próbáltam neki megmagyarázni a szeszes ital káros hatását. Egyszer, a lövőnkről beszéltünk, s ő azt ígérte, pofon ver, ha szóvá teszem, hogy mámorosain jön haza. Az elmúlt négy év alatt csak nagyon ritkán kaptam tőle ajándékot. Folyton arról beszélt, hogy nincs pénze, pedig csakis drága, külföldi cigarettákat szívott. Mindig nagyon csinos volt, szebbnél szebb öltönyökben, pulóverokban jött hozzám, ö volt az én szépségideálom. Szerettem, de a nagy szerelem nem kápráztatott el. Szakítottunk, és azt hiszem, hogy így van jól. Szerintem egyre kevesebb a? ilyen, iszákos fiatal. Mindén az egyénen, az illető elhatározásán múlik. Ha erős az akarata, ha sokat olvas, tanul és művelődik, akkor az iszákos ember Is megváltozhat. Én magam is csak az é- rettségi után kezdtem reálisabban látni az egész életet, a szerelmet és a házasságot is. Ezért változott meg az ud- varlómról is a véleményem. NATASA NEM APRÖ EMBERI HIBA, HANEM BETEGSÉG Gondolkoztam, írjak-e a cikkükre. Időközben azonban o- lyasmt történt, hogy mégis írok. Meghalt a nővérem, akinek a férje idült alkoholista. Szegény asszony annyira a szívére vette férje iszákosságát, hegy komolyan megbetegedett. Ruháit mosott a patakban, szívrohamot kapott, beleesett a vízbe és megfulladt. Szerintem az iszákos ember házasság utám csak Igen ritkán javul meg. Ha a házasság előtt képtelen az ígéretét betartani, utána már nem reménykedhetünk, hogy a szavát betartja. Az iszákosság komoly betegség, gyógyítani kelll Sajnos, igen gyakran gyógyíthatatlan betegség. Az alkoholista idővel teljesen eldurvul, üti, veri a feleségét, üldözi a gyerekeit. Belőlük kerülnek ki a bűnözök. Fel kell az itatok árát emelni, az iszákos embereket pedig nyilvántartásba kéne venni és sehol se szabadna őket alkohollal kiszolgálni. T. P. KaSine (Kassa) Lapunk következő számában folytatjuk a levelek közlését. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket minél előbb tegyék postára, mert csak így kerülhetnek lapunkba. A beérkezett levelek közlése után szerkesztőségi vitazárő cikkben fejtjük ki álláspontunkat. Reméljük, hogy az első vitatémánkkal kapcsolatban még sok értékes levelet, véleményt kapunk. Egyben felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy az előző számunkban közöltük rovatunk következő vitatémájáról szélé cikkünkét. A téma: Mikor házasodjunk? Ezt a vitaindító írsáunkat azért közöltük jóval előbb, hogy az Olvasóinknak elegendő Idejük legyen a válaszra. Reméljük, hogy ezzel az Izgalmas témával kapcsolatban is sok érdekes véleményt, tapasztalatot tartalmazó levelet kapunk. J