Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-16 / 3. szám
6 új ifjúság Ozv. Balczó Andrásáé, az olimpiai bajnok édesanyja azzal büszkélkedik, hogy a fia sikereinek csúcsán Is megmaradt kedves, ragasz kodé gyermekének. Vitrinjét mutatja a szülőt házban, Nyíregyházán: Bandi minden érme Idevándorol. Egy héttel az olimpiai győzelem után már az aranyérem is megérkezett. Fotoríporterek megörökf tették a pillanatot, amikor a repülőgépből kiszállva elsőnek az édesanyját öleli át. S a célba érés pillanatát a budapesti világbajnokság döntő másodpercében: még a kimerültségtől fuldokolva suttogja: „Anyuka tudja már? Keressétek meg, Itt kell lennie valahol a tömegben Anya és fia boldog találkozásával fejeződik be a film. S Itt kezdődik az interjú özvegy Balczó Andrásáéval. Az újságírő e- gyetlen kérdést tesz fel a mamának: — Hogyan? Nem az izmokon múlik — Bandiról egészen pici korából az az emlékem maradt meg legélénkebben, hogy ez a gyerek folytonosan elesik meg leesik valahonnan, de soha meg se mukkan. Később se járt úgy mint más kisgyerek, hanem örökösen felfelé ment, fel kapaszkodott a leglehetetle nebb helyekre, hol a ma gasra vetett ágy, hol a varrógép, hol a szekrény tetejéről kell őt leszedni. Ha ki rándultunk, minduntalan eltűnt. S mindig valamilyen magaslaton vagy egy fa tetején fedeztük fel. Hatéves lehetett, amikor május elsején azzal szórakoztatta a felvonulásra várakozókat, hogy a háztetőn lovagolt és szalonnázott... — Feltűnt már akkor rendkívül! testi ügyessége, de őszintén szólva, nem tulajdonítottunk ennek jelentőséget. És ma sem tulajdonítok. Meggyőződésem, hogy a sportsiker nem a test) ügyességen, az izmokon múlik... Az Ilyesmi valahol bent kezdődik, abban a láthatatlan műhelyben, amelyet talán léleknek nevezhetünk. Szigor és nevelés — Bandi különben szelíd, mosolygós, jó gyerek volt. Ilyen volt valameny- nyi gyermekem. Ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy én soha nem neveltem őket úgy, ahogyan a nevelést általában értei mezni szokták: parancsok kai és tiltásokkal, fenyítéssel vagy akár dorgálással. A tekintélynek a mi házunkban alig volt szerepe. Az édesapjuk ugyan szigorú ember volt, és szerette volna őket mindig, mindenben elsőknek látni, de a követelményei mélyén féltő, ag gódó, sőt aggályos szeretet remegett. Én még a vidámságot képviseltem a gyermekeim körében, sosem fél tettem a tekintélyemet egy jé nevetéstől. Amikor Ban di egy-egy versenye után hazajön, és úgy meséli el élményeit, hogy valamennyi en gurulunk a nevetéstől, szívesen gondolok arra, hogy vidámságát, humor! zéló hajlamát talán neikem köszönheti. Mellesleg túl sok okunk nem volt a vidámságra — Bandi gyermekkorában — a legszüksé gesebbeken kívül semmit sem tudtunk nyújtani a négy gyereknek. Az öröm forrása bennem az volt, hogy minden gyerekemben valósággal újraéltem saját gyerekkoromat; s azt, hogy a szülő a gyermekekben megsokszorozódik, én is fgy értem. Pillanatok, melyeket nem felejtek el — Bandi úgy kezdett el úszni, hogy mi nem Is tudtunk róla. Volt a városunknak egy szép, tiszta vizű tavacskája, egy vasárnap délután ott csónakáztunk. Bandi talán hatéves lehetett akkor. A csónak szélén ülve megkérdezte tőlünk, hisszük-e, hogy ő már tud úszni. Azzal bevetette magát a vízbe. Azt hiszem, minden ember életében vannak pillanatok, amikor azt érzi: „Erre én halálomig emlékezni fogok“. Ilyen volt ez a vasárnap délutáni perc is amikor Bandi először mutatta be nekünk ú- szótudományát. A győzelmeire kevésbé emlékszem, mint erre, még azt is meg tudnám mondani, milyen szögben sütött a nap és milyen irányból, amikor megláttam a kisfiam karcsú testét e kristálytiszta vízben, s amikor nevető arca újból kibukkan! a csónak mellett. — Arról se tudtunk, hogy Bandi benevezett a Bujtoson (így hívták a tavacskát) egy ifjúsági versenyre. Csak letette elénk az érmet. Ez volt az első győzelme. Akkor is azt éreztem,. amit a zon a vasárnapon: megkez dődött valami, és én erre a pillanatra mindig emlé kezní fogok.-f- Később történt, a nevezetes angol-magyar mérkőzés napján. Mindannyian a rádiót hallgattuk, átvettük Szepesi izgalmát. Csupán Bandi vonult ki, szinte tüntetőén, hóna alatt a tankönyveivel. Később elment edzésre. Nem volt akkor az országban sem öreg, sem fiatal, a'kdt ne kapott volna el a sportőrület. Bandit ne érdekelte volna? Egy kamaszt, aki akkor már maga is rendszeresen sportolt? Azt gondolom, az akaratát akarta próbára tenni. Kitol, mit örökölhetett? Ügy érzem, semmit vagy csak nagyon keveset tudok mondani arról, hogyan neveltem a fiamból olimpiai bajnokot. Szégyenkezve vallom be, hogy nekem ebben nincs érdemem. Világra hozni négy gyermeket — ez nem érdem. Mit adtam, mit adhattam neki én az otthon melegén, biztonságán és vidámságán kívül? Néha irigylem Székely Évát, ő ta nítőmestere lehetett lányának. — Bandiban néha felfe dezni vélem az édesapám makacs, következetesen cél rátörő akaratát. Falusi tani tó volt, felnőttként lett archeológus ... Volt benne valami szenvedélyesség, valami megszállottság, nemes passziói voltak. — Apai ágról is volt mit örökölnie. A dédszülei még uradalmi cselédek voltak, a nagyapja már napszámos. Az édesapja tízgyermekes napszámos legkisebb gyermeke, az egyetlen, akit szülei már taníttatni tudtak.... — De hát tőlem ugyan mit is örökölhetett? Az orgonaművész Itt megszakad a beszélgetés. özvegy Balczó Andrásné sajnálkozva tárja szét a karját. Szomorúnak látom, amiéri egyetlen tulajdonságot sem tud mon danl, amelyet Bandi tőle ö Tökölhetett volna. Edit, Belező András nővére gyengéden megfogja az édesanayja karját: — Meséljen csak, anyuka, az orgonájáról... Balczéné mélyen elpirul. Szokatlan történet következik: egy asszony, aki a feleség és anya szerepét ötvenéves koráig kizárólagos élethivatásának érezte, egy- szere csak beleszeret Bach orgonamuzsikájába, és a fejébe veszi, hogy megtanul orgonálni, sőt mi több, művész lesz. Időt és fáradsá got nem sajnálva gyakorol, s egy debreceni zenetanár tél érákat vesz. Felnőtt gyermekei hűvösen szemlé lik anyjukat, s nem is titkolják, mi a véleményük: kissé mulatságos (bár megbocsátható) hóbortnak tart ják korosodó anyjuk hobby ját. S ez a hóbort néhány évi kemény tanulás és gya koriás után művészetté é- xHU_.Jii.K- ím Balczónét sokfelé hívják az országban muzsikálni. S akik így ismerik meg, művészként, azoknak eszébe se jut, hogy ez az a Balczóné, akinek a fia ... S arra se gondol senki, micsoda akarat kellett ahhoz, hogy e- zek a sok mosástól, takarítástól merev ujjak olyan könnyed eleganciával fut- kározzanak a klaviatúrán. Gondolom, Balczó Andrásnak mégiscsak volt mit ö- rökölnie az édesanyjától is. Van még feladatom — Mi lehet még a teendőm Bandi érdekében? Sokáig azt gondoltam, nincs már semmi feladatom. Csupán annyi: örülni a sikereinek, vitrinbe rakosgatni az érmeit. — München óta eltelt néhány hónap, s én ráébredtem, van még dolgom. Bandi az olimpiai aranyéremmel valószínűleg befejezte versenyzői pályafutását. Egy nehéz útszakasz végére ért. S egy, talán még nehezebb életszakasz előtt áll. Ez lesz a hatodik tusa: beilleszkedni a hétköznapi emberek sorába. Nélkülözni a napról napra megújuló sikereket. Az emberek gyorsan felejtenek. Sértődöttség és nosztalgia nélkül elviselni az emberi feledékenységet, úgy érzem, ebben a tusában kell még erősen a fiam mellett állnom. Ezt Is meg kell nyernie. Az én anyai szívemnek ez legalább olyan fontos, mint a legszebb győzelmi serleg, mint akár az olimpiai aranyérem. ZSIGMONDI MARIA „DIENT MEGETETI A LOVAKAT.. (EVA ROMANOVÄ BEFEJEZTE A KORCSOLYÁZÁST) Régebben sokszor találkoztunk vele a jégpályán. Most a chuchlei lóversenypályán akadtunk össze. A túlzsúfolt parkolóhely szélén állt az autója, melyen a rendszámon kívül még egy tábla ékeskedett. A táblán lófej és három betű — E, J, G — E mint Eva, j mint Jackie, G mint Graham. Eva és bátyja, Pavel négy aranyérem megszerzése után abbahagyták a versenyzést, és különböző revükben léptek fel. Néha-néha hallottunk róluk az újságból. Az utolsó hír óta elha gyott minket nemcsak Pavel, hanem az is, aki őket a korcso lyázásban segítette — az édesapjuk. Üdvözöllek itthon, és kérlek, meséljl Korcsolyázol-e még? Korcsolyázásunkat Pavellel befejeztük, a Holiday on Ice re- vüben 1971 májusában léptünk fel utoljára. Pavel ezután elutazott az Egyesült Államokba és Camelot-baú (Tennessee) egy sport- és üdülőtelepnek volt a vezetője. Emellett mint edző is dolgozott. Egészen addig, míg el nem indult azzal az autóval... Pavel Jialála után a felesége Amerikában maradt, úgy tudom, most edző Atlantában. Én a férjemmel visszatértem Angliába. A londoni Wembley Pool revuvel hat hónapra Afrikába utaznunk, majd visszatérésünkkor egy hónapig a bristoli színház kabarémüsurában szerepeltünk. 1972 májusában léptünk fel u- toljára. Milyen volt az utolsó műsorotok Pavellel? — Mindketten fekete frakkban, cilinderrel és sétapálcával ,,Én és az árnyékom“ címen ötletes improvizációt mutattunk be. olyat, amilyet még Amerika nem látott, ezért is arattunk olyan sikert. “ Nehéz volt ennyi év után elbúcsúzni a korcsolyától? Jó volt, hogy mi ketten fackie-vel nem egyszerre, hanem , fokozatosan fejeztük be a korcsolyázást. A hirtelen átmenet á legnehezebb. Most nagyon jól érezzük magunkat A korcsolyázás szórakoztatott, sokat utaztunk, de nagyon vágyódtunk otthonunk után; ahol már vártak a lovaink. Hogyan osztod be most a munkádat ohhon? Reggelenként megetetjük a lovakat, kitisztítjuk az istállókat, majd munkálkodom a kertben, varrogatok, főzök, majd ismét etetés és tisztítás... Délutánonként lovagolunk, este tévézünk és élvezzük a csendet. a nyugalmat. Vasárnaponként mezőgazdasági kiállításokra megyünk. Tehát a munkánk és a szórakozásunk is összefügg az állatokkal. Tehát most már csak az állattenyésztéssel foglalkozol? Nyáron a lovak kint tartózkodnak a legelőkön, ekkor kevesebb a munkánk, télen pedig, amikor az istállóban vannak, a- kad munka bőven. Tizennyolc lovunk van, azonkívül negyven tyúkról, négy macskáról és négy kutyáról kell gondoskodnom. Milyen fajta lovaitok vannak? Gt telivér, a többi palaminu — ezek aranyszórű fehér sörényű lovak, vadászatokon veszik a legnagyobb hasznukat. Milyen érzésekkel tekintesz vissza a jégen töltött évekre? A visszatekintés kellemes, de örülök, hogy ezek az évek már elmúltak. A versenyek, fellépések gyönyörűek voltak, de V‘l dog vagyok, hogy olyan hobbyt találtam, amely sokkal joa^an tetszik a revünél. A versenyzés sok munkával jár: reggel négytől vagy éjfél előtt edzés. De mindenki előtt ott a nagy kérdés: Mi legyen tovább? Csakhogy amíg mások erről tizenöt é- ves korukban döntenek, addig egy versenyzőnek ezt harminc körül kell fontolóra vennie. Ezért nehezebb ez. A fontos azonban. hogy az ember időben hagyja el a revüt, és kezdjen valami újat. A közönség tapsát kellemes hallgatni, de örülök, hogy máshogy is hasznos lehetek. Van időm most olyan dolgukkal is foglalkozni, amire azelőtt nem futotta, például varr ni, kertészkedni. Mit tudsz már magadnak megvarrni? Az édesanyám kitünően varr, de nekem csak most jutott időm megtanulni. Megvarrok magamnak például nadrágkosztümöt, és tulajdonképpen mindent. Azt, amit más lány akkor tanult meg, míg én a jégpályán voltam, azt nekem most kell pótolnom. Nálam fordítva van minden. Üj otthonodban vannak-e tárgyak, amelyek hazádra emlékeztetnek? Természetesen — rengeteg könyv, festett kancsó és tányér. A hallban tartom az összes érmet, serleget. Csak most látom, mennyi sok van belőlük. Otthon be voltak csomagolva egy nagy ládába. Most viszem Prágából magammal azokat a lemezeket és magnószalagokat, amelyekre versenyeinken táncoltunk. Hallasz-e még a mi műkorcsolyázóinkról? Természetesen, Nepeláról már sokat hallottam. Ha a televízió versenyt közvetít, mindig örülök neki. De már más az érdeklődési köröm. Eljössz-e a bratislavaí VB-re? Nem tudom még, el jutok-e, de a televízióban mindeneseire megnézem. Hajdan kijelentetted, hogy a férjed csak cseh fiú lehet, mégis angolhoz mentél férjhez... Ha nem Jackie hez megyek, akkor biztos cseh fiút választok. Nekem már eszembe sem jut, hogy ő angol és én cseh. Egyformán otthon érezzük magunkat — én Angliában, ó pedig Csehszlovákiában. Sokszor volt már nálunk, és én úgy érzem, hogy ő nem is igazi angol — a reggelit kivéve Az esküvőnk után igyekeztem a reggelit a legjobb tudásom szerint összeállítani: kakaóból dzsemből, kifliből. Mikor elfogyasztottuk, Jackie megkérdezte, hogy hol van a reggeli, amelyet tojás és szalonna nélkül elképzelni sem tud. Azt már megszoktam, hogy egész nap teát iszunk. Egy dologban az angol étrend kitűnő — nem kell félni a fölösleges kilóktól. Végezetül* sok sikert, örömet a munkában és a, családi élet ben. Remélem, adódik még alkalom, hogy egy kicsit elbeszél gessünk .. De miről? Most. amikor már nem korcsolyázom, nem mond hatok semmi különöset... S — Duruttya Miriam
