Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
MEGSZEREZTED MÁR A FESZTIVÁL JELVÉNYT? Szép kivitelű, ízléses jelvény a „leik- I tiváli“. Mi is közöltük az esztendő ele- I jén megszerzésének a feltételeit. Blzo- I nyára valamennyi SZISZ-tag tud már ró- I la, sőt, egészen bizonyos, hogy olvasó- 1 tok között is jócskán akadnak már, akik 1 kitűzték a fesztiváljelvényt. Most, hogy itt a tavasz, beköszöntött | a május, még nagyobb lehetőség nyílik R a sportolásra és ezzel együtt a jelvény I megszerzésére is. A fesztiváljelvény megszerzése tulaj- I donképpen több célt is szolgál, egyrészt I üdvözlet a berlini Világifjúsági Találko- i zó résztvevőinek, másrészt saját ma- I gunknak is bizonyíték: Íme, erre Is ké- g pesek vagyunk. Nem becsülhetjük le ennek a mozga- I lomnak a csehszlovák testneveléssel ősz- I szeíüggő kapcsolatát. A szervezők és | rendezők triumvirátusában a SZISZ-en és a Hadsereggel Együttműködők Szövetsé- | gén kívül ott van a Csehszlovák Testne- i velési és Sportszövetség Is. Az akció § tulajdonképpen a tömegsportot Is szol- I gálja. Az sincs kizárva, hogy éppen ezen | a rendezvényen bukkan fel egy-egy te- I hetség. Milyen a jelvényszerző mozgalom je- I lenleg Szlovákiában? Van-e érdeklődés I a fesztiváljelvény lránt? Ezekre a kér- I désekre válaszol Vincent Duben, a SZISZ | Szlovákiai 'Központi Bizottsága sport- I osztályának a vezetője: — Az első tavaszi napok után magunk I is meg vagyunk lepődve. Szlovákla-szer- I te hatalmas az érdeklődés a jelvényszerző mozgalom lránt. Főleg a preäovi, po- prádi, nitrai és trenőíni járásokkal vagyunk nagyon elégedettek. A jelvények tehát jó kezekbe 'kerül - nek... — A nagy lelkesedés azonban kisebb I gondokat is szült. Maguk a jelvénygyár- I tók lepődtek meg a legjobban, mert a I gyártott 400 000 darabot már rég kiosz- I tották az egyes járásokban. Most utólag I újabb 150 ezret rendeltünk. Ogy gondolom, hogy Szlovákiában 200 ezer fiatal szerzi meg a szép jelvényt. Itt jegyezném meg, hogy a helyi szervezetek először járási szerveikhez forduljanak jelvényekért, és csak utána a prágai or- I szágos központhoz. Jó hírek érkeznek PreSovról. — A járási SZISZ illetékes osztályán I egy rátermett fiatal férfi dolgozik, Vis- I lick? Tibor. A fesztiváljelvényt egyszer- I re hatszázan szerezték meg a lipovcei | sportközpontban! De megszerezték a I Tátrán PreSov labdarúgói is! Preäovon I különösen jó az együttműködés a test- I nevelési szervezetek és a Hadsereggel I Együttműködők Szövetsége között. A fia- I talok kedden és szerdán megkapják a I két szerv sportpályáit. Vannak-e még lehetőségek, melyeket I esetleg nem használnak ki a fiatalok? — A legnagyobb lehetőség a három I rendező szerv közötti együttműködés I megszilárdításában rejlik. Sok helyen I eléggé konzervatívak a testnevelési szer- I vezetek. A fiataloknak itt kellene foko- I zottabb szervezőmunkát végezniük. A jelvény megszerzésének lehetőségét I nem szünteti meg a VIT időpontja? — Nemi A rendezvény az esztendő végéig tart, addig azok is teljesíthetik S a feltételeket, akik addig esetleg kima- I radtak volna. Az augusztusi Rysy-akción ’■ is megteremtjük a fesztiváljelvény megitt, de mindhiába, A ehiH lei világbajnokságra mindössze két kapus u- tazhatott. ö volt a harmadik. Az elutazás előtt Vytlaöil beszélgetett vele és azt mondta: — Vedd úgy, mintha velünk lennél. Bármelyik pillanatban szükségünk lehet rád, é9 akkor utánunk repülsz. Így hát várakozott, de csak kötelességből, nem hitt a csodákban. Aztán egy szép napon, amikor edzeni ment, ott várta az irodában a távirat: „Azonnal csomagolj, és gyere utánunk!“ Ez az időpont a csoportok két selejtező- mérkőzése után volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a csehszlovák csapat bejutott a legjobb nyolc közé. Vytlaöil erősítésért ü- zent haza. Schmucker le sem vetkezett az öltözőben, hanem hazarohant legénylakására csomagolni. Még annyi ideje maradt, hogy értesítse a nagy eseményről menyasz- szonyát, és Bombával meg Kosszal repülőre ült. A harmadik selejtező mérkőzésre odaértek. A csehszlovák csapat Mexikóval játszott, de ennek a találkozónak már nem volt tétje. Vytlaöil azért hívta Chilébe a három tartalékot, hogy biztonság- érzetét növelje, minden eshetőséggel számoljon. Schmucker játékára nem került sor. „Mi is tudtuk, hogy nem fogunk játszani, így legalább buzdítottuk a fiúkat. A chilei atmoszféra igazán kiváló volt, a hazatérés pedig felejthetetlen.“ BRNÖBÖL OSTRAVÁRA Frantiäek Schmucker 1940 januárjában, a Bratislava környéki Ja- rovcén született. Ott kezdett focizni, s mert rövidesen kitűnt nem mindennapi tehetsége, a Slovan Bratislava Ificsapatához igazolták. Itt figyeltek fel rá a szakvezetők, és amikor 1959-ben berukkolt, a Rudá hvézda Brno együttesének a keretébe osztották. Az RH-ból aztán ZJS lett, de Schmucker éppen olyan megbízhatóan védett itt is, SCHMUCKER, BANÍK OSTRAVA (Ha nem rúgunk öngólt a magyarok ellen Tokióban) mint a katonacsapatban. Hét é- vet töltött Brnóban. Megnősült, itt született a kislánya is, de ő 1966- ban másúvá szerződött. „Brnóban akkor nem volt éppen rózsás a helyzet. Nem éreztem nagy jövőt, és amikor ajánlatot kaptam a szomszédos Ostravá ról, átköltöztünk“. Ostraván azóta is jől érzi ma gát. Itt született második gyermekük, egy fiúcska, és a védés is jól megy. EGY OLIMPIAI EZÜST TOKIŰBÚL A chilei világbajnokság igazi nagy élmény volt, Schmucker a- zonban a tokiói olimpiáról beszél a legnagyobb hévvel. Az ok érthető és egyszerű: itt nem volt már a tartalékok padján, hanem védett. Egy mérkőzés kivételével — ekkor Svajlen helyettesítette — ő állt a csehszlovák csapat ka- pujázan. HHKfl Schmucker Az olimpiai selejtező mérkőzések során a csehszlovák válogatott csapat a franciákkal és az angolokkal került egy csoportba. Végül is elegendő volt a franciákon aratott kettős győzelem, mert az angolok visszaléptek. Vytlaöil nagyon jó csapatot kovácsolt össze, megszerezte az e züstérmet, és ha nincs az az öngól a döntőben... „Egyenrangú ellenfelei voltunk a magyaroknak. De hát egyszer csak jött egy esemény, egy perce a mérkőzésnek, és mindennek vége szakadt. Egy beadás szállt a kapunk felé, Vojta szögletre a- karta rúgni, de a labda olyan szerencsétlenül esett a „spiccére“, hogy egy hatalmas „vinkli“ lett belőle az én hálómban. Ez a gól letörte az egész csapatot, kikaptunk. Legnehezebb ellenfelünk az NDK együttese volt, velük az elődöntőben találkoztunk. l:0-ás győwm zelmünk nagyon nagy harc árán született meg.“ TANULJUNK AZ ANGOLOKTÓL! A magas, jó felépítésű kapus a* lakja arról tanúskodik, hogy termete sok nehéz helyzetben kisegíti. A kapu elé ívelt labdák hárításának nagymestere ő. Előnye még, hogy jól tájékozódik a tizenhatoson belül is, mindig tudja, mikor kell kifutni. A liga fejeiéiről nincs a legjobb véleménye: „Ha a nyugati országok csatáraival hasonlítom őket össze, lemaradnak. A fejjátékban jócskán tanulhatnak az angoloktól. Ott mindent a tizenhatosra játszanak be oldalról, ellenük mindig megizzadtam. Nálunk az edzők szinte meg sem kísérlik az edzéseiken a fejjáték tökéletesítését. Talán itt van a hiba.“ És általában a csatárok? „Nincsenek olyan kiváló egyéniségeink, mint az elmúlt esztendőkben, bár az edzések korszerűbbek lettek. Ki a hibás? Talán a- zok, akik a játékosok nevelésével törődnek. Nem törekednek arra, hogy egyéniségeket neveljenek a fiatalokból.“ Az ostravai kapu őre egyelőre nem gondol a búcsúzásra. Addig akar játszani, amíg jól megy a védés. Tizenhárom éve véd a ligában, és ki tudja, meddig marad még. Foglalkozása? Időmérő a Hlubín-bányában. Terve, hogy egyszer kölyköket edz majd. Május kilencedikén ős tizenhatodikén nagy erőpróba vár Schmuckerre. A Csehszlovák Kupa döntőjében a VSS Kosice csapatával csap össze a Bánik Ostrava. A tét nem mindennapi. Nem kell külön hangsúlyozni, milyen rangos versenyben szerepelhet majd a kupagyőztes. A csapatok kapuit a liga két legidősebb, de még mindig talán legjobb kapusa őrzi majd, a harminchat felé közeledő Svajlen és a harminchárom éves Schmucker. Egészen biztos, hogy az eredmény végső alakulásába beleszól majd az\ Ő teljesítményük isi V életlen volt? Vagy szerencse? Nehéz eldönteni. 1966-ban történt. A londoni metróban egy állomással úticélom előtt szálltam ki, hogy elsétáljak arrafelé, ahol az előző világbajnokság alatt laktam. Az állomás, ahol leszálltam, Highbury volt! Az Arsenal „ágyúinak“ otthona. A londoni nyári este kellemesen meleg volt. Utam a Finsbury parkon át az Alexander National- szálló mellett vezetett. A szállón — még a szürkületben is jól láttam — brazil zászló lengedezett. Az előző napon szenvedett az 1958-as és 1962-es világbajnok a magyaroktól újabb, 1:3-as vereséget. Ez volt az utolsó szeg a koporsóba. A kétszeres világbajnok kissé korán kényszerült poggyászát csomagolni. Még az elődöntőbe sem jutott be. Ez volt az utolsó estéjük a Temze-parti metropolisban. A szálló halijában egy kicsi, nagyon kővér embert pillantottam meg; Vicente Feolát. Az edzőt, aki 1958- ban a világbajnoki trónra ültette csapatát. Az edzőt, aki a 4-2-4 rendszer szülőatyja. Az edzőt, aki felfedezte Pelét és 17 éves korában megadta neki a lehetőséget, hogy Svédországban magára ölt- hesse a válogatott mezt. Az edzőt, aki a brazil csapatot a chilei világbajnokságra készítette fel. Azután súlyosan megbetegedett, helyére Aymoré Moreiro került, és az arany Niké másodszor is Rio de Janeiróba vándorolt. Londonban Feola „meghalt“, mert Brazília kiesett a döntőből, és ez egyben az ő végét Is jelentette. — Mikor repülnek haza? — A csapat holnap Indul. — És ön? — Nem tudom. Nem mondhatom meg. Ne haragudjon! Lehet, hogy holnapután, de lehet, hogy csak egy hét múlva. Most nem mehetek haza. Talán majd egy hőnap múlva. Talán. — És hova repül? — Ezt sem mondom meg. Csak annyit:, haza csak titokban mehetek. Valóban csak egy hónap múlva tért haza. A brazil szurkolók dühe nem sok jót ígért. De szerencsére hamar el is párolgott. Vicente Feola az. állandóan verítékező, 110 kg-ot nyomó kolosz- szus a legnevesebb dél-amerikai sä5# ir -ísi# , VINCENTE FEOLA mim. EGYETLEN KÍVÁNSÁGA * ed2ők egyike. Az edzői mesterséget 1935-ben kezdte. Brazíliában, Argentínában, Peruban és Chilében működött, majd 20 éves gyakorlat után a válogatott edzőjeként tevékenykedett; s 11 esztendő múltán ismét búcsút vett. A sok brazil edzők között, a- zon kevesek közé tartozik, akiknek szívügye a játéktaktika. Talán éppen ezért állította fel elsőként azt a bizonyos rendszert, a 4-2-4 rendszert, amelyet azután Kolsk? a Strahovon, és Sebes Budapesten szintén magáévá tett. Sőt mi több, 1958-ban már Svédországban ő adta az impulzust egy további, a 4-3-3 rendszer kialakításához, hisz utasítására a mérkőzésen Zagalo — a későbbiekben a harmadszor VB-győztes brazil válogatott edzője — a balszárnyról állandóan a középre húzódott. Ülünk a szálloda halijában, és beszélgetünk. Partnerem a technikás labdarúgás hive. — Egyetlen kívánságom lenne: hogy egyszerre két világbajnokságot játsszanak! Egyet a kemény játékosok, és egyet a technikás csapatok. Az utóbbiak közé sorolom a brazilokon kívül a portugálokat, a magyarokat és a csehszlovákokat. Nagyra értékeljük az önök labdarúgását. Nagyon látványos, szép játékot nyújtanak, lekötik a nézőket. Beszélgetésünk közben a Sao Paoló-i 63 esztendős edző nem győzi törölni homlokáról a verejtéket. Minden taktika alapfeltétele a labdatartás, no meg hogy a játékot úgy irányítsák, ahogyan a csapatnak a legmegfelelőbb. Ezért a legfontosabb a labda. Ezért harcolunk minden küzdelem elején a pozícióért, meg azért is, hogy a technika vagy a testre játszás, a cselezés vagy a hosszú leadások érvényesülhessenek. Még a mexikói VB előtt gyakran hallottuk a „perszpektivikus“ csapat“ kifejezést. A brazil edző Londonban már más véleményen volt. — Éppen a válogatottban nélkülözhetetlenek az „öreg“ játékosok. Az „öregen“ persze a tapasztaltakat értem. Ma már Mexikó feledtette Londont. Feola újból Sao Paolóban él. Az edző, akit csak „kövcsinek“ becéznek, mindenütt, ahol megjelenik, a figyelem középpontjába kerül. Mindenki már csak a sikereit emlegeti. A Dél Keresztje alatt, Cruzeiro do Sulban hamar felejtenek. Mindenki emlékszik még a müncheni olimpia sűly- lököversenyére, amelyben a lengyel Komár egy centiméterrel túldobta amerikai ellenfelét, és aranyat szerzett. Az olimpiai bajnok Montreálban is indulni szeretne. MONTREALIG KITARTOK!
