Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
„A harcnak holnap vége lesz“ című szlovák film volt Elő Romanőík színészi bemutatkozása. Az akkor mindössze harmincéves színész a főhőst, fakab munkást vitte vászonra. Bátorság, nyugodt természet, elszántság, céltudatosság jellemezte Jakabját. Eredeti, mesterkéletlen játékával felhívta magára a szakmabeliek figyelmét. A mozilátogatók rövidesen találkozhattak vele a „Töretlen fölben Pavel HuSőavaként, majd Jurek szerepében a „Szülőföld“ című filmben, s ezt követték a többi filmek. Az első bemutatkozástól két évtized telt el, ezt az idői a művész eredményes, gazdag munkával töltötte ki. Elő Romanőík a világot jelentő deszkákra véletlenül került, 1945-öt írtak akkor. A műkedvelő színjátszók martint fesztiválján fedezték őt fel. Hazatérve a Szlovák Nemzeti Felkelés háremből, Podturtía község hnb- elnöke lett. A fiatal elnök felelősségteljes társadalmi tiszte mellett a Múzsával Is elkacérkodott. Történt egyszer, hogy a szomszéd falu műkedvelő színjátszó csoportjában megbetegedett a főszereplő — JánoSík. így került hát sor a beugrásra, és a martini seregszemlén dőlt el további életútja: a martini Szlovák Kamaraszínház szerződtette. 1956-ig volt tagja ennek a színháznak. Igen termékeny, művészi eredményekben gazdag évei teltek itt el Elő Romanőíknak. A színház felismerte tehetségét, veleszületett adottságait. Mindehhez párosult a művész szívóssága, életkedve, munkalendülete. Férfias megjelenése, határozott, nyugodt arckifejezése, hangié, eleve a drámai hős szerepeire „ítélte". A „11. Fülőp“-ben Carlost, az „Ármány és szerelem“-ben Ferdinán- dot alakította, volt Othello és fán Hús is, és ismét játszotta JánoSíkct. Még inkább reá szabott szerep volt a nép fiának a megtestesítése, mert ilyenkor a saját énjéből többet kölcsönözhetett a hősnek, jobban érvényesíthette élettapasztalatait. Sokoldalú művészetéből nemcsak a színház aknázott rengeteget, hanem leginkább a film, de szerepeit a rádióban és a televízióban is. Bio Romanőik 1956 óta a Szlovák Nemzeti Színház tagja, foggal sorolhatjuk öt a színészek ama híres középgenerációjába. Bár tehetségét sajnos nemigen gyümölcsöztetheti a színházban. Annál több bizonyítási lehetőséget kap a televíziótól. A jól megformált tv-szerepek egész sorával férkőzött a művé szét szerető közönség millióinak a szívébe. Es a cseh filmművészet is érdeklődik Elő Romanőik sajátos, kifejező művészete iránt, legalább részint kárpótolva a- nyaszínhdzának a mulasztását, hogy parlagon engedi heverni egy ember tehetségét. Visszatekintve művészi pályafutására, nem nehéz megtalálni él&ire keltett alakjainak közös vonásait. Céltudatosság, állhatatosság az igazságért vívott harcban, meg nem alku- vás, elkötelezettség az emberségességért — ezek a tulajdonságok jellemzik hőseit és magát a színészt ts. Ezért szereli a közönség a Romanőík hősöket.-cs- a Edita Pjeha: „A SANZONNAK MONDANIVALÓJA VAN...“ Negyvenhárom ország közönsége tapsolt már eddig a Szovjetunió érdemes művésznőjének, ás a Druzsba-együttes énekesnőjének, Edita Djehának. Sikeresen szerepelt több nemzetközi fesztiválon, többek között a bolgár Arany Orfeusz, a román Arany Szarvas és a cannes-i Middem fesztiválokon. Különös, de a beat, a rock korában is hódít lágy lírai sanzonjaival. S ami még különösebb, főleg a fiatalok körében, akik köztudott beat-imádők. — Ön akkoriban lett a szovjet sanzonok tol- mácsolőjaként híres, amikor a legtöbben éppen elfordultak a sanzonok világától és a beat iránt kezdtek érdeklődni. Mivel magyarázza ezt? Edita Pjeha: A sanzon erejével. Az 50-es években, az ügynevezett rock-korszak be- köszöntekor, amikor magam is tizenéves voltam, kortársaim többségével és az idősebbek egy részével együtt ügy gondoltuk, hogy most csak a rock-korszak van és minden másnak vége. Ezt látszott megerősíteni a rock diadalmas és gyors előretörése, majd utódja, illetve követője, a beat-korszak felvirágzása. De a látszat még nem tény. Hajdanán a diadalmasan előretörő film nem ölte meg, csak befolyásolta a színházat. A sok évtizeddel fyésőbb beköszöntő televíziós korszak nem ölte meg, csak erősen befolyásolta a filmművészetet. Sem a rock, sem a beat, sem a holnap bármilyen könnyűzenei divatja nem ölte és nem tudja megölni a sanzon, a song, a dal műfaját — csak befolyásolhatja. A sanzon konkrét mondanivalóval fordul az emberekhez, ezért mindig szükség van rá. Épp ezért nem tudom, hogy vajon valóban olyan sokan elfordultak-e a sanzon világától — annak idején. Egyetlen zenei műfaj sem igényli a kizárólagosságot. Szimfonikus zene-rajongó létünkre hallgattunk operettet, és rock- vagy beat-rajongőként hallgathatunk sanzont. Mindenesetre, amikor első nyugateurópai fellépésemre került sor, egy • beattel szimpatizáló közönség előtt kellett szerepelnem. Azt hiszem, tetszettek dalaim: kilencszer tapsoltak vissza a színpadra. Másnap reggel több kritikát olvashattam az esti műsorról, és az egyikben ez állt: „Az est dob- hártyasza.ggatő beatviharában mindenkit felüdített természetességével a szovjet Edita Pjeha sanzonjának frissessége.“ A mondatot hajdanán hiúságból tanultam meg. De most a kérdés válaszaként idézem.... — Mi köze- volt hiúságához a szóban forgó idézetnek? Edita Pjeha: Minden sanzonest az előadó szellemi vizsgája. Mivel a sanzon csak akkor hat, ha minél több ember számára fontos a mondanivalója, a műsor összeállítása, az elhangzó művek összeválogatása, és egymáshoz kapcsolása alapvető kérdés. Az esetleges siker azután az elképzelés helyességét, a mondanivaló általános érvényét bizonyítja. Hajdanán az első nyugat-európai kritikák azért legyezték hiúságomat, mert érezhettem, hogy a számomra teljesen idegen nyugati világban is elfogadják elképzeléseimet. Ekkor éreztem először. hogy mindenkihez tudok szólni. Mámorí- tó érzés volt. — Meg tudná-e fogalmazni szavakban mindazt, amit sanzonprogramjaival mondani szeretne? Edita Pjeha: Bizonyosan meg. Mivel azonban a szavak jobban elközhelyesedtek, megkoptak, mint a dalok, félek, sokan banalitásokat hallanának ki a részletes fejtegetésből. Ezért csak alapelveimről beszélnék. Először is: mélységesen hiszek az emberi érzelmek végtelen erejében. Másodszor: vallom, hogy mint művésznek, korunk minden aktuális politikai, emberi problémájához, gondjához, bajához és öröméhez hozzá kell szólnom. Harmadszor: vallom, hogy ezt művészien, zeneileg vonzóan kell tennem. Talán ez túl elméletileg hangzó megfogalmazás, de egész pályámnak ez az alapja. Minden egyéb ebből következik. — Kik segítenek valóra váltani elképzeléseit? Edita Pjeha: Katowicéban születtem, lengyel földön nőttem fel, ösztöndíjasként kerültem a Szovjetunióba, s Lenlngrádban mentem férjhez, egy zeneakademista kollégámhoz. Vele együtt alapítottam meg a „.Druzsba“ együttest, mellyel munkám azóta is összeforrott. Az évek során valóságos szellemi kör létesült a „Druzsba“ együttes mellett, melynek tagj'ai a komponisták közül Felcman, Flarkov- szkij, Frenkel és mások. A költők közül pedig Uszpenszkij, Palej, Rozsgyesztvenszkij és még sokan. Az ő munkásságuk a sikereim és a Druzsba együttessel közös sikereink alapja. (f) isa mov nevelte, aki annak idején Natalija szüleit is' tanította. — Ez a véletlennek nagyszerű játéka volt. Az érzékeny művész és a kiváló pelagógus felismerte művészi alkatom sajátosságait, és meg sem kísé.- relte, hogy ugyanolyan mércével mérjen, mint szüléimét. Inkább jó barát, semmint a sző szoros értelmében vett tanító volt, elsősorban segített és tanácsokat osztott. A munkám értékelésére azonban még nem mernék vállalkozni. Korai lenne, hiszen még alig van valami mögöttem. A vizsgaelőadáson kívül hét-nyolc filmben játszottam, többnyire jelentéktelen szerepeket, csak a két utóbbi film, a Te és én, és főleg a Solaris tette lehetővé, hogy képességeimet bizonyítsam. A Solaris, Andrej Tarkovszki; alkotása a tavalyi cannes-i fesztiválon a zsűri külön nagydíját kapta. A francia lapok elragadtatással írtak a fiatal színésznő, Natalij Bondarcsuknak, a film tulajdonképpen egyetlen női szereplőjének az alakításáról. Hogyan jutott e szerephez, amely egyszeriben a magasba emelte? Andrej Tarkovszkij egy iskolai előadáson látott. Próbafelvételekre hívott, de túl fiatalnak tartott, és csak -egyévi várakozás és újabb próbafelvételek után döntött úgy, hogy rám bízza a szerepet. A film Stanislav Lem lengyel író tudományos-fantasztikus film. Inkább mélyen humanista alkotás. Arról szól, hogy a szerelem a reménytelen helyzetben is megmentheti az embert, hogy nem élhetünk egymás nélkül. A Solaris egyszeriben ismertté tette Natalija Bondarcsuk nevét. A huszonkét éves színésznőt azóta valósággal elhalmozzák ajánlatokkal. De ő egyelőre vár és válogat. Igyekszik kiválasztani a neki legjobban megfelelő szerepet. — Legszívesebben Dosztojevszkij női hőseit játszanám el. Erről álmodom tizenhárom éves korom óta. {oá] N atalija Bondarcsuk esetében nyugodtan elmondhatjuk, hogy az alma nem esett mész- sze a fájától. A világhírű szovjet színésznek s rendezőnek, Szergej Bondarcsuknak, és az gyancsak neves színésznőnek, Inna Makarovának leánya híres szülei nyomdokaiban halad. Pedig rermekkorában váltig fogadkozott, hogy sémii áron sem lesz színésznő. Egyszer, tizenhárom vés korában azonban véletlenül bejutott Szergej iraszimov műtermébe, ahol a filmművészeti fő- ikolások éppen a Hamletet próbálták, és ez a itogatás döntő változást hozott az életébe. — Ettől az időtől kezdve éreztem, hogy sorsom gybeforrt a filmvászonnal. ALMA A FÁJÁTÓL Akinek a szülei ■ világhírű színészek, nyilván könnyű a dolga. — Aki így vélekedik, nagyon téved — tiltakozik. — Elvégre azt akarom, hogy a nézők és a rendezők, ne úgy' nézzenek rám, mint egy híres rendező és egy híres színész gyermekére, hanem mint Natalija Bondarcsukra, aki képes valamire. Semmivel sem volt könnyebb dolgom, mint társaimnak a moszkvai filmművészeti főiskolán. Senki sem vette figyelembe a próbákon és előadásokon, hogy szüleim híres színészek, de ez csak javamra szolgált. Persze sokat köszönhetek a szüleimnek. 5ok jő tanáccsal láttak el. Édesanyám úgy kezel, mint szakmabelit, és ennek örülök. A színész életében fontos szerepet játszik őfőméltő- sága, a véletlen, mondogatta édesanyám. A színész művészetének lényege abban rejlik, hogy e véletlent mindig felkészülten várja. Ha nincs is történetesen a színpadon vagy a felvevőgép előtt, akkor sem élhet légüres térben. Ellenkezőleg, szüntelenül minden idegszálával figyelnie kell a bennünket körülvevő valóságot. A filmművészeti főiskolán Natalija Szergej Ge- raszimov osztályában nevelkedett. Az a Geraszl* űj ifjúság 7 PALAGYI LAJOS: Miso Kovács, az ismert jugoszláv énekes önálló hangversenyein egy-egy dal elé- neklése után viccekkel szórakoztatta a közönséget. Íme az egyik legfrissebb vicce: — Nyaralási főidényben az egyik adriai-tengerparti városka őslakosa arra lesz figyelmes, hogy valaki fül- doklik a vízben. FOl-fölbuk- kan, és kétségbeesetten kiabál: — Német helyett inkább úszni tanultál volna — formed rá —, akkor most nem kellene kiabálnod. 000 Jack Palance, az amerikai vadnyugati és gengszterfilmek legcsúnyább hőse felcsapott énekesnek. Első nagylemeze napok alatt elkelt, s az amerikai színész ] mindjárt meghívást kapott, hogy lépjen fel a San Re- mő-i fesztiválon. — Ez persze nem azt jelenti, hogy jól énekelek — védekezett szerényen az ö- rök negatív hős —, csupán j azt, hogy ma már mindent el lehet adni. Végeredményben a pattogatott kukorlcá- ; nak is van keletje. ooo Lola Novakovícs jugoszláv énekesnő egy este fellépett egy. adriai szállodában. 0- lyan halkan dúdolt azonban, hogy a mikrofon sem segített, a hallgatóságból senki sem hallott egy kukkot.sem. — Ez az elvem magyarázta az énekesnő. — Akii hallja, hallja, aki nem hallja, vegye meg a lemezemet. ooo Gábor Zsuzsa a botrányairól hires hollywoodi színésznő valami jelentéktelen dologért nagyon megharagudott titkárára és elbocsátotta. Megparancsolta neki, hogy két napon belül hagyja el a házát. Elhatározásához a következő magyarázatot fűzte: — Minek idegeskedjem én egy ügyetlen fráter miatt, amikor a világon hatmillió férfi szerelmes belém! ooo Egy barátja panaszkodott I Nino Manfredinek, a nálunk is jól ismert olasz filmszínésznek a nagy drágaságra, amellyel szabadsága idején találkozott. Különösen a szállodákat drágál- lotta. — Londonban fizetnem kellett még egy. pohár közönséges ivóvízért is — mondta. — ö, ez semmi — válaszolta a színész. — Egy A- zúr-partl szállodában tengerre néző szobát foglaltam le, s amikor megérkeztem, az igazgató így szólt: „A szoba ablaka a tengerre néz, uram. Csak ide be kell dobnia egy érmét, a függöny felemelkedik, s az ablakon kiláthat teljes négy percigi“
