Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-08 / 19. szám
című íráshoz A végzős osztályok osztályfőnökei nagyon lelkiismeretes munkát végeznek, és igyekeznek a tanulókat az érdeklődési körüknek megfelelő iskolába tanácsolni. A legjobb tanulók, akik majd főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat, inkább a gimnáziumot választják. A legjobb matematikusok pedig elsősorban olyan szakiskolába jelentkeznek, amely leginkább érdekli őket, pl. építészeti, gépipari, elektrotechnikai, vegyészeti vagy kereskedelmi iskolába mennek. Azok a tanulók, akik gyengébbek matematikából, de kedvelik a nyelveket, a társadalomtudományokat, a biológiát, szintén szeretnének továbbtanulni. A gimnáziumot, az egészségügyi iskolát választják. Ha jól átgondoljuk, rájövünk arra, hogy az e- gészségügyi iskolákban nem is kellene matematikából felvételeztetni. Egy gyenge matematikusból, aki az egészségügyi pályát nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekintené, becsületes, jó ápoló lehetne. Némely iskolánknak bizonyos hagyományai vannak, megfelelő színvonalat értek el (pl. a kassai gépipari, a losonci építészeti középiskola), így a legjobb tanulók inkább ide jelentkeznek. A Dunaszerdahelyi Egészségügyi Iskoláról ugyanez még nem mondható el, ezért az iskola igazgatójának és a tanári karnak azon kell fáradoznia, hogy megfelelő színvonalat érjenek el. Akkor majd több kitűnő tanuló keresi fel ezt az iskolát is. Igaz, ahol dolgoznak, ott hibát is vétenek, hisz a számokban kifejezett eredmények ezt bizonyítják. Ezt tudomásul vesszük, és a jövőben még többet teszünk azért, hogy tanulóink a nehezebb feladatokat is meg tudják oldani. Ami az iskola előtt felsorakozott autókat és a „trabantot“ illeti, szerintem ennek semmi köze nincs a tanuláshoz. Miért esünk végletekbe?! Ma már az autó nem divatcikk, az emberek becsületes, fáradságos munkával keresiic meg az árát. Es mivel közlekedési eszköznek használják, azért állt az iskola épülete előtt a sok autó, azért nem érkeztek a diákok gyalogosan, batyuval a hátukon. Szinte hihetetlennek tartom, hogy agyonkozmetikázott, lakkozott körmü lányok is megjelentek a felvételi vizsgán. Melyik iskolában, hol engedik meg ezt a diákoknak?) A kommunista erkölcsre való nevelés az osztályfőnökök egyik legfőbb feladata. Iskolánk tanulóit ebben a szellemben oktatjuk, neveljük, ezért diák nálunk diák és nem festett hajó, arannyal felcicomázott piperkőc. Önnek, aki több évig volt pedagógus kilencéves iskolában, tudnia kellene, hogy némely dologban „túllőtt a célon“. Szerintem tanulóifjúságunk nagy része becsületesen tanul, bekapcsolódik a pionírszervezet munkájába és nagyon lelkiismeretesen készül az „Életre“. Antal Katalin, Dun. Streda A MÉRNÖK M i még csak indulunk a munkába, de ő már tudja, hogy hova oszt be, hányunkat küld ide vagy oda, kinek mi lesz a feladata. A- kár ott van mellettünk, a- kár nincs, akkor is úgy dolgozunk, mintha ott lenne. Általában mindennap kinéz az ember után. Dolgozhat a határ legtávolabbi részén, akkor is kijön, megnézi, hogy rendesen végzl-e a rábízott munkát. És nemcsak úgy, mondjuk a tábla széléről, hanem bent, a legköze- pén, vagy a föld másik szélén. Van neki egy kis Trabantja. Kihajt rajta a határba. Egyszer csak látja az ember, hogy valaki feléje tart a szántáson. A mérnöki Néha reggel, máskor meg ebéd előtt, vagv épp tíz húsz perccel a munkaidő letelte előtt jön ki. Igaz, nem azért, hogy szekáljon, vagy hogy valamin rajtakapjon, nála az öt perc Is számít. Mindenkiről tudja, hogy hol van, ml a feladata — meséli egyik barátom, Tóth Ferenc traktoros, aki Július Aujesky mérnök beosztottjaként dolgozik a Bratislava- Podunajské Blskupice-i (po- zsonypüspökl) szövetkezetben. De nem ő az egyetlen, a- kl így vélekedik a mérnökről. Csak azt mondják, a mérnök, és mindenki tudja, hogv róla van szó Munkabírása, munkavállalása, odaadása — a mezőgazdasági munka szeretető — már szinte legendává nő a szövetkezet tagjai között. Szabó Károly, a javítóműhely vezetője így folytatja az e- lőbbi gondolatot: — A munkájának él. Van három lánya, felesége, városon lakik, s mégis reggel hattól este hatig dolgozik. Nyáron, dologidőben még többet. Reggel öttől este nyolcig is húzza, ha szükség van rá. Mondom, városi ember, és mégis szereti a földet. Amikor a többiek leteszik a szerszámot, leállítják a gépet és hazamennek, ő beül az irodába és mindenkinek kiszámítja, hogy milyen teljesítményt nyújtott, mennyit keresett. Hogy a dicséret Jogos, magam Is tapasztalom. A telepen rend van. A gépek szépen sorbaállítva várják mindig a tulajdonosukat. Mintha csak valami katönai alakulatnál lennénk, három- négy traktor, autó Is várakozik a kocsimosó előtt, mert addig senki sem száll ki a gépéből, amíg az aznapi sarat, port le nem takarította a járművéről. Hétfőn reggel pedig addig senki sem hajt ki a kapun, amíg a gépesítő nem ellenőrzi a gépet, és alá nem írja, hogy rendben van. Ki-ki snjál gépe körül szorguskodik, s amikor elkészül kihajt vele a kapuhoz. 'vrmmmm július Aujesky mérnök az egyik fiatal traktorosával, Pacedlik Péterrel. Érdekes is ezt megfigyelni) A mérnök — Július Aujesky itt áll a kapu közelében, és nézi, figyeli a telepet. Mindent lát, ellenőriz. Aki elkészül az olajozással, befuttatással, odaáll a kapu elé. Egy kicsit még szöszmöíöl a gép körül, aztán néhány mondatos párbeszéd a mérnökkel, utasítás, és mindenki tudja, hogy mit is várnak tőle aznap. Olyan ez, mintha egy különös színjáték kellős közepébe csöppentem volna bele. Első pillanatban nem is értem, hogy miért nem sietnek jobban. Azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen! Ű is tudja, meg a többiek Is, hogy a gép pontos és rendszeres karbantartást igényel, ezt pedig meg Is adják neki. A hét első napjának az első óráját nem sietik el, hanem a gépnek szentelik. Az az Igazság, hogy ezt nem Is szabad elsietni. Régen volt az, amikor egy fogat kiesése nem számított. Ma, ha egy-két gép kiesik, jő pár hektár föld szántása vagy vetése marad el. Több mint ezernyolcszáz hektár szántóföldet kell megművelniük, géppel! Ebben az évben kétszázegy hektár kukoricát vetnek, s erre ösz- szesen húsz-valahányan vannak. No, de elkalandoztunk s- redeti célunktól, pedig mi „csak“ rőla akartunk írni... Németh István Farkas István, a brigád vezetője elpocsékoljanak,, elég egy mllltmé- ternyl tévedés. Nincsenek {jelszavaik, de tetteik vannak, összedugják a fejüket, megbeszélik a tennivalókat, s bár tisztelik a gép, 8 komputer képességeit, mégis megpróbálnak túltennl rajta, így aztán tavaly százezer korona értékű anyagot takarítottak meg. Nem kis eredmény, hogy a nyersanyag kilencvenöt százalékát tudják felhasználni hiszen n téglalap alakú nyersanyag lemezekből a legkülönbözőbb mértan! alakzatokat kell kiszabniuk, s az ötszázalékos hulladék jóval normán aluli mennyiség. Az anyag könnyen elmozdulhat a gép alatt. A vágás minősége nemcsak a géptől, hanem a kezelőtől is függ. E hibalehetőségeket ésszerűsítéssel, újításokkal küszöbölik ki. A brigádvezető, Farkas István a gyár legrégibb újítói közé tartozik. Tavaly is ő volt a legjobb újító. A megtisztelő címet egy százezer koronánál nagyobb értékű újítással nyerte el; újításainak összértéke 1958 óta meghaladta már a kétmillió koronát. Példát mutat, a brigád tagjai pedig követik. Munkájuk nem a legkönnyebb. A szakmunkáslevél és sokéves lakatosi gyakorlat nem elegendő, mindent tudniuk kell, amit a gépóriás megkövetel. És ők megtanulták. Munkahelyük nem éppen veszélytelen, de két jelentéktelenebb balesetnél több még nem fordult elő a brigádban. Ami jellemző rájuk: Jókedvvel, lelkesedéssel, szakértelemmel dolgoznak; ott érvényesítik képességeiket, ahol arra szükség van, ahol az elegendő. Természetesen közösen. Elég egyetlen brigádtaggal beszélni, nyilvánvalóvá válik legjellemzőbb tulajdonságuk, a közösséghez valő ragaszkodás. és mindaz, amit ez jelent. Egy gyárörlás egyik csarnokában, egy nagy gép mellett töltik el a nyolc őrét. Termelnek. Lelkiismeretesen, tudással, áldozatkészséggel,^ o- lyan brlgédszellemben, amely bárkinek példa lehet. A közösségi szellem nemcsak a nyolcórás munkaidő »tett uralkodik köztük. Szándékban, gondolkodásban és életformában egyaránt összetartoznak, egységesek. Szocialista munkabrigád. Tulajdonságaik egyszerűek. Tudják, miért dolgoznak, tudják, miért kell jobban és jobban dolgozni, tudják, miért szeretik munkájukat, tudják, mit jelent szocialista módon élni, dolgozni, tudják, mit jelent, milyen értéket képvisel a közösség egy brigádon, egy gyáron, egy társadalmon belül. -lifeA brigád átlagéletkora nem haladja meg a harminc évet A 2700 tonnás tengeri-folyami vontatóhajé — indulásra készen a gyér kikötőjében- új ifjúság 3 AZ ÚJ NEMZEDÉKET NEVELJÜK RÉSZLET GUSTAV HUSÄK- NAK A CSKP PRAHA IX KERÜLETI KONFERENCIÁN MEGTARTOTT BESZÁMOLÓ- JABÚL A Szovjetunió Kommunista Pártjának 70 éves, Csehszlovákia Kommunista Pártjának immár 52 éves tapasztalatai, a burzsoáziával, a kapitalizmussal vívott kemény osztályharcokban szerzett tapasztalatok, a nemzeti felszabadító küzdelemben és a szocializmus építésében szerzett tapasztalatok ó- riisi tökét képeznek, amelyhez nem csupán a hagyományok iránti tiszteletből kell szüntelenül visszatérni, hanem azért is, hogy az SZKP, a CSKP és más testvérpártok tapasztalatai, továbbá történelmi szempontok alapján okosan tudjak irányítani a munkásosztály és a dolgozó nép forradalmi tevékenységét, hogy alkotó módon éljünk a mar- xizmus-leninizmus általános érvényességű elveivel. Nagy igényeket támasztunk a párttagsággal és a párttal mint egy egésszel szemben, mert felelősek vagyunk az egész szocialista társadalom fejlődéséért. És ezt a felelősséget senki sem veheti le vénáinkról. Az e- gyén megkönnyíti a dolgát, ám a párt egy egészként ezt nem teheti, ha elveihez, forradalmi hagyományaihoz és forradalmi küldetéséhez hű akar maradni. A forradalmi jelleget néha. főleg a fiatalok részéről leegyszerűsítve értelmezik. A fiatalok gyakran hangoztatják; ti forradalmi harcot vívtatok a kapitalistákkal, a fasizmussal, olyan i- dőszakban éltetek, amikor hőstetteket, forradalmi tetteket vihettetek végbe, tőlünk azonban csak munkát követeltek. Ma azonban minden forradalmi, ami elősegíti a szocialista társadalom progresszív fejlődését. Forradalmi minden becsületes munka, amely segíti a szocialista társadalom fejlődését, a termelésben végzett munka, a szocialista ember nevelésénél végzett munka, az in- ternacionális kapcsolataink megszilárdítása stb. érdekében végzett mnnka éppen olyan forradalmi munka, mint amilyen volt a burzsoáziával vívott küzdelem, mint amilyen volt a nemzeti felszabadító harc. Az ifjúság a múltat néha romantikusan szemléli, ám ma a szocialista társadalom fejlődéséért vivott nagy küzdelmekben ennek is megvan a jelentősége, ha reális, tárgyilagos bázisra é- pült. Szocialista társadalmunk forradalmi fejlődése nem ért véget 1948 februárjával. A forradalmlság a kommunista párt állandó tulajdonsága a szocializmus megszilárdításánál és fejlődésénél. Sok szó esett az ifjúságról. Amit eddig elértünk, nagy munkába került. Három évvel ezelőtt egyesek ilyen módon ‘vélekedtek: Ezt az ifjúságot még tíz év alatt sem tudják összehozni. És ma, a Szocialista Ifjúsági Szövetség majdnem egymilliós szervezet. Körülbelül egymillió a pionírok száma. Ezek a szervezetek egyre növekednek. Ennek a pozitív növekedésnek ne csupán szurkoljunk, hanem gyakorlatilag is segítsünk. Hiszen az új nemzedéket neveljük, amely majd továbbviszi a forradalom, a szocializmus zászlaját, és felelős lesz társadalmunk további fejlődéséért.
