Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-01 / 18. szám
új ifjúság 9 * *-K * * * * * * * * * * * * * * * * * * f (no * * * * * * * * * * * *-K * * * £ * * * * „ZENG A VILÄG: EZ MÁJUS ELSEJE“ STEFAN 2ARY: Májusi vers Mißt az üde tpv^szi rét virágait kristály pohárban, s mint. földek gazdag termését, ,ú] kenyerét sugárzó nyárban, mint arcot, amely derűs, nyájas, szivárványt, ha az ég sötét, épp úgy köszöntjük most május elsejét. Mint pacsirta, mely trillázva szeli a tiszta levegőt, mint pattogva égő máglya, zúgó szél, dúdoló szellők, csörgő patak, mely sose tárad, mint lány, ki párjának dalt küld, úgy szárnyal, zúg, zeng és árad énekünk. Mint hegykoszorú a földet, egymást úgy öleljük át. Erősek vagyunk, mint tölgyek. Gyökerünk hozzád köt, hazánk. Hevítenek közös eszmék és mind egyet akarunk. Tavaszunk szép és szebb lesz még a nyarunk. Fordította: Fiigedi Elek JOHANNES R. BECHER: ÉBREDÉS MÁJUS ELSEJÉN Mily könnyen lengtem át e napba énl Sugárzó ének lengett,'gyűlt körém — Almomban lágyan messzi dallam zengett, S fölébredtem,, hogy zengve együttíengjek. Zászlók suhogtak át az ablakon, S az ajtók nyílni vágytak szabadon, Minthogyha sok barátra vártak volna. Ott lenn az úton mentek ők dalolva. A vén asztal a fény felé vonult, A falra sugárkévék dísze hullt, S a szürke tárgyakon boldog derengés, — 0, együttzengés, zengő együttlengés! Zeng a világ: ez május elseje. Egy áradat megy, s mintha menete Athömpülyögne végtelen időkön, Hogy egy napon hatalmasan kitörjön. JÓZSEF ATTILA: W l Talpunk VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ: MÁJUS 1 Mi! Emberiség! Közösség! Tömegek! Tespedtünk eleget. ✓ Május, gyújtsd sereged! Utcára ki! Indulj — hahó! Talpunk tapossa a jeget! Csurranjun a hé! Május 1. Minden lépés-dobaj. ha kongó kő növeszti, minden rádió t bárha Párizsból tiszteleg, minden dal-sor, minden vers-láb — kürtölje a nemzetek közti szolidaritás marsát. Május 1. , Az utolsó pénzeszsák. az utolsó uraság nevét a földről nem töröltük még le. Nem tettük még a múzeumba az utolsó trónt. A fekete, a fehér, a sárga front ellen egységbe — Vörös Front! Május 1. A föld harmadán már megtört a jég. Szórjuk ki minden terhét a télnél;. Erősítsétek a világforradalom őrhelyét — a sarlós-kalapácsos szövetséget. Rajta! Eredj! Ma van Május 1. Szint-fényt a földre a mi zászlónk hoz: zárt sorral sorakozz, tárt szívvel szívesed) a munkásokhoz és parasztokhoz. Május 1. Mi! Emberiség! Közösség! Tömegek! Tespedtünk eleget. Május, gyújtsd sereged! Utcára ki! Indulj — hahó! tapossa Csurranjon a hó! Május 1: a jeget) Május A rengő lomb virágban ég, és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetéi betöltse, tramlanak a bogarak, friss jelszavak röpülnek. S az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, a szabadság sétára megy. Hős népe ágat lenget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet! JARMILA URBÄNKOVA: Má jus elseje Napok legragyogóbbja, első májusi reggel, betölti az utcákat felzengő karénekkel, , virágok, májusfácskák lengnek a fejek felett, falvakból így viszik ki a romlást, halált, telet, a gomblyukaidban szegfű piroslik, milliónyi, mint az ököl képesek fenyegetni s vádolni, a földgolyót betöltik hömpölygő menetek — a holtak sírból kelve ma velük menetelnek — munkába mennek így — csomagban eledellel — talán szuronyok ellen, de vissza egy se retten, ma nem munkába mennek, ünnepelnek mindnyájan, ma léptűktől visszhangzik a föld minden égtája, olyan hely létezhet-e, ahol ma nem hangzik fel egyetlen hatalmas NEM, s egy erőteljes IGENt Fügedi Elek fordítása | ' O&yf' I ELISZAVETTA BAGRJANA: MÁJUS ELSEJE Üj tavasz, újra május elsejei Fényben ragyognak a rétek, a kertek. Szépül a föld: lett hozzá ereje — A békés évek nem hiába teltekl Mint tavasszal a megáradt folyó, ha színig tölti medrét: zúgva húz át falun s városon ma a daloló nép, teletöltve a teret, az utcát. Ö, Szófia, szülöttem-városom, ki földíszítve most tisztán ragyogva mésztől s orgonafürttől szagosán, fehér homlokkal vársz ünnepnapodra, át- s átöleli szemem alakod: hogy szépülsz! — ámulva tekingetek habként emelik szívem a zajok: minthogyha ő jönne: a végtelenség! Oj századoknak zengőn megeredt neszei hívnak: én is ott örüljek, hol tiszta, büszke hangok csengenek, s fiatal léptek ezrei dübögnek. szét ft ft ft ft ft ft ft ft ft ft •&★★******* ************ * * * * * * * * * & * * * * * * * * * * * * * * * * * * & * * * * * * * * * *-k * * * £
