Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-05-01 / 18. szám
10 új ifjúság N ew Vork a világvárosok világvárosa, Harlem pedig egyik legrégibb negyede. Annak idején a hollandok alapították, és volt időszak, amikor az egész város szeme fénye, New York kulturális központja volt. De ez már a múlté. A mai Harlem nyomorta- nya-rezerváciő. A színesbő- rüek és bevándoroltak men- helye, a négerek, portorikői- ak, „Chicanos“-ok (így hívják itt a mexikóiakat) és a legszegényebb fehér lakosság negyede. Meg a bűnözésé. S bármennyire Is szeretném az olvasónak valamiféle plasztikus hasonlattal pontosabban jellemezni, képtelen vagyok rá. Harlem a világon semmihez sem hasonlítható. Harlem az Harlem. A nyomor elképzelhetetlen. Aki nem látja saját szemével, talán el sem hiszi. S kéz a kézben jár vele a bűnözés. Ez a válaszuk a gőgös amerikai társadalom számkivetettjeinek, akiknek nincs mit veszíteniök. Bár valamelyest próbáltam beleélni magam a szerencsétlenek helyzetébe, nem egészen értettem, miért lopnak, rabolnak, ölnek ezek az em berek, főleg a fiatalok. — Néz2e, az úgy van — magyarázta az egyik idősebb harlemi polgár —, hogy ezek a fiatalok nemigen kóstolhatták meg a munka ízét, nem tudják mit jelent az, biztos megélhetést nyújtó alkalmazásban lenni. Egyszerűen nincs számukra munka, a társadalomnak a jelek szerint nincs szüksége rájuk. A kutya sem törődik velük. Pedig valamiből élniük kell. Enni. Érti uram, enni. Ezek után ne csodálkozzon, hogy nem mindig tiszteséges úton szerzett élelemmel töltik meg a gyomrukat. Ne csodálkozzon, hogy évente négy-ötezer embert dugnak innen börtönbe kábítószer-kereskedés miatt. Ezek azok, akiket elkapnak. De lényegesen több azoknak a száma, akiknek valami közük van a kábítószerekhez. A kábítószer itt a mindennapi élvezeti cikkek közé tartozik, vagy mit tudom én minek nevezzem. Nem, uram, itt nem vagányságből követik el a bűncselekményeket, hanem puszta létfenntartási ösztönből. —0— Három vállalkozó szellemű férfi a 125. utcában kis vendéglőt nyitott. Egy fél évig valóságos háborút folytattak három, fiatalokból álló utcai galerivel. Éjjel is a vendéglőben háltak, de még így sem tudták megakadályozni, hbgy a bandák tagjai időnként tönkre ne tegyék a berendezést. Napirenden voltak a verékedé- sek, lövöldözések, a fiúk nem riadtak vissza a tett- legességtől sem, hogy a vendégeket távoltartsák. Hiába hívták a tulajdonosok segítségül egykori társaikat — azelőtt ugyanis rendőrök voltak —, a rendőri fenyegetés sem segített. —0A szállodai személyzet a legőszintébb segíteniakarás- sal kezdett lebeszélni szándékomról, amikor meghallották, hová készülök, ráadásul este, és autó nélkül A taxisofőr is, akit a szálló da előtt leintettem, öngy^l kossági kísérletnek minősí tette kérésem, és hallani nue-re a 144. és 155. utca között. Búcsúzáskor a taxisofőr még gúnyosan megjegyezte, ha élve visszatérek innen, hajlandó visszaadni a dollár borravalót. A bejárat fölött öles feliratok hirdetik: Marxist Book Shop (marxista könyvkereskedés) és Harlem Institute for Marxist Studies (a marxista tudomány harlemi tanannak örül, hogy elsősorban a fiatalok látogatják az intézetet. Tulajdonképpen 6- maga sem nagyon üt el tőlük. Mindössze 26 esztendős, dús fekete hajú és szakállú férfi, kopott, elnyúlt szvet- terben, amilyet leggyakrabban az egyetemisták viselnek. A szemüveg alól intelligens tekintetű férfi figyeli az embereket. HARLEM - PÉNTEK ESTE EXKLUZÍV RIPORT AZ EGYESÜLT ÄLLAMOKBÖL AZ ÜJ IFJÚSÁG SZÁMÁRA ÍRTA DUSÁN KERNY Ez is Amerika avagy: a felhőkarcolók árnyékában... A tulajdonosok jobbnak látták békés úton megegyezni a „dühös fiatalokkal“. Néhányukért kezességet vállaltak a rendőrségen és a bíróságokon, elintézték, hogy sportklubot nyissanak a számukra, vagy hogy ai.rendőr- -ségi -tornatermeket látogathassák, másokat alkalmaztak, és egyszeriben megszűnt az ellenségeskedés. Ez az eset tökéletesen példázza a harlemi helyzetet. Nem akarnak ezek a szerencsétlen emberek semmi mást, csak munkát, biztos megélhetést. Ahogy az öreg harlemi polgár mondta, megtömni valamivel a gyomrukat. Na és egy kis szórakozást, sportot meg miegymást, mint az Államok többi polgára. Csakhogy ezt' egyelőre hiába óhajtják. És nekem ebbe a félelmetes negyedbe volt meghívásom péntek estére, az- egyik marxista tanintézet összejövetelére. sem akart arról, hogy Harlembe vigyen. Csak egy dollár borravalóval sikerült jobb belátására bírnom. Pedig a vezetőfülkét tökéletes golyóálló üveg védte, és még az utastértől is apró golyóálló acélháló választotta el. Egész úton rémtörténetekkel traktált, amelyek Harlemben szinte pillanatonként lejátszódnak. Megnyugtattam, ha feltartóztatnának, odaadom nekik minden pénzem (mindössze néhány dollár volt nálam, mert jó előre figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államokban ne járjak pénzzel), csak engedjenek utamra. — Jaj, uram — jajveszé- kelt a taxisafőr — ezek még sem várják, mit válaszol az ember, máris villan a kés és habozás nélkül felhasítják az arcát, elmetszik a torkát. Szerencsére további rémmeséket már nem kellett hallgatnom, mert megérkeztünk a nyolcadik Aveintézete). Ez az Intézet egy azok közül, amelyek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy felszámolják a harlemi nyomort, megváltoztatják Harlem siralmas életét. A kommunista párt igyekszik ráébreszteni a lakosságot nyomora okára és kiutat mutani a jelenlegi helyzetből. Az intézet olcsó, egy szemeszterért mindösz- sze 10 dollárt kell fizetni. Az érdeklődés meglepően nagy. Több száz harlemi polgár jelentkezett, hogy elsajátítsa Marx és Lenin tanításának alapjait, megismerkedjen a tudományos kommunizmussal. A harlemiak becsülik az intézetet, mert olyan emberek vezetik, mint ők, és az ő problémáikkal foglalkoznak, jósé Stevens, az intézet vezetője portorikói. A zsongó előcsarnokban boldogan közli velem, hogy különösen Panamában született és évekkel ezelőtt még szegény cipőtisztító volt. Később átköltöztek az Egyesült Államokba és szülei mérhetetlen áldozatok árán taníttatták. A könyvek keltették fel az érdeklődését a politika iránt és lassan eljutott a kommunista párt, a marxizmus eszméihez, mert mint mondja, a kommunista párt igyekszik leginkább feltárni a társadalmi bajok gyökereit és orvosolni azokat. Lassan kezdődik a vitaest, amelyre szabad a belépés. Az alkalmi hallgatók másfél dollárt fizetnek. A bejáratnál tetőtől talpig megmotoznak, és tüzetesen kifaggatnak, ki vagyok. A terem homlokfalát öt különböző színű ököl díszíti, jelkép, mint az öt olimpiai karika, felette jelszó: Power throught Knoledge — Tudással az erőért. Először bizonyos Solomon nevű férfi beszélt a négerek összefogásának jelentőségéről, a pánafrikanizmus- ról, annak a szükségességéről, hogy a négerek kapitalista vállalkozásokba kezdjenek. Ha vagyon és tőke lesz a kezükben, akkor a hatalom megszerzése is köny- nyebb lesz. Nalvsággal vádolta a kommunistákat, a- miért elvetik a tőkehalmozást, a kapitalista vállalkozást. Utána Cherlene Mitchell asszony, az USA Kommunista Pártjának képviselője, az Angela Davis védelmére a- lakult bizottság elnöke emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy helytelen lenne elválasztani egymástól a szegény néger lakosság és az ugyancsak nincstelen fehérbőrű munkások problémáit. A Nixon kormány, a- mely ellen Solomon is ágál — együttműködik több afrikai és ázsiai reakciós kormánnyal, hogy még jobban elnyomhassa a feltörő felszabadítás! mozgalmakat és még jobban kizsákmányolja őket. Nem számít, hogy a bőrük sárga vagy fekete. Mert a kizsákmányolás nem faji — hanem osztály jellegű. Éppen ezért a szegényeknek, nincsteleneknek, proletároknak, fajt hovatartozásra való tekintet nélkül, össze kell fogniuk a közös ellenség, a kizsákmányolók ellen. ■— Ezt nevezzük mi szocialista forradalomnak, és nem a vagyonszerzést és tőkehalmozást — fejezte be beszédét a hallgatóság nagy tetszésnyilvánítása közepette Cherlene Mitchell. Megfigyeltem, hogy a zsúfolásig megtelt terem, Mitchell asszony előadása alatt, több ízben is egyetértésének adott kifejezést, míg Solomon előadása alatt többször is nemtetszését nyilvánította. Amikor például az előadó afrikai útjáról beszélt, az egyik hallgató közbektáltott, hogy miért ment oda, azért, hogy az afrikai vállalkozókkal, tóke- halmazókkal találkozzon? Ogy látszik, ezek az emberek megértik a társadalmi egyenlőtlenségek igazi okát. Ebben nagy szerepe van természetesen az intézetnek is. Azt is tudnák, hogy kéne változtatni a helyzeten, hogy Harlemen ne legyen örökké a mocsok, a nyomor, a bűn bélyege. Csakhogy ehhez egy egész rendszert kéne megváltoztatni. És erre egyelőre még nem érett meg az idő. De ki tudja... N a és, hogy el ne felejtsem. A szállodai személyzet legnagyobb Ä- mulatára épségben tértem vissza Harlemből. ELŐ SZÍVEK TÁROLÁSA Szívbankok Bratislavában, egyelőre csak kutyaszívekkel A szervátültetések mai korában az orvostudomány egyik legnagyobb problémája, hogyan tárolja az átültetésre kerülő szerveket, például a szívet addig, amíg a műtétre sor kerülhet. E probléma megoldásával foglalkoznak a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Sebészeti Intézetének a biokémikusai is Bratislavában. A kísérleteket L9fi7-ben kezdték meg, azóta miniegy 100 kutyaszívet sikerült konzerválniuk. A szívek tartósítására kétféle módszert alkalmaznak. Az egyik módszer: a kioperált szívet megfelelő tápanyagokkal dúsított konzerváló oldattal töltik meg és egy 4 C° hőmérsékletű hiperbarikus kamrában 7 atmoszféra nyomás alatt he lyezik el. E módszerrel huszonnégy óráig sikerült a szívet tartósítaniuk, és a beültetés után egy másik kutya mellkasában normálisan működött. A hiperbarikus kamrát Balazoviő mérnök, a Hegesztőipari Kutatóintézet munkatársa tervezte. A kísérlet további munkatársai: Fedelesová és Ziegelhoffer mérnökök. A másik módszerrel normálisan működő szívet tartósítanak. A szívet a tüdővel együtt kioperálják. A két szerv, megfelelő környezetben, mintegy 30 C° hőmérsékletnél normálisan működik tovább. A maximális tartósítási idő 8—12 éra. A kísérletekkel Karol $i$ka akadémikus, dr. Horecky, valamint Fedelesová és Ziegelhoffer mérnökök foglalkoznak. (pl) A NYUGATNÉMET BOSCH cég különleges kis elektromotorokat gyárt, amelyek különösen alkalmasak kisebb vízi jármüvek meghajtására. A motorokat 12 voltos áramtelepek hajtják. Előnyük, hogy zajtalanul közlekednek és nem szeny- nyezik a levegőt. (P) JAPÁN FELHŐKARCOLÓ A valóság rég eloszlatta azt a tévhitet, hogy Japánban csak alacsony, könnyű házakat építenek. A gyakori földrengések miatt régebben valóban az alacsony épületeket tartották a legmegfelelőbbeknek, nemrégiben azonban egy 170 m magas szállodát adtak át rendeltetésének. A 47 szintes Kein Plaza-szálló az első japán fel hókarcoló. 1057 szobájában 2000 vendégnek nyújthat ké nyelmes szállást. Az építését 1968-ban kezdték meg. —Cs — A DOHÁNYZÓK GYÖNGE AKARATCAK Több neves orvosszakrrtö véleménye szerint a megrögzött dohányosok, amikor a eigarettáról való leszokásról van szó, meglehefösen gyönge akaraterőről tesznek tanúbizonyságot. Ezt a tényt a Tokióból érkező legújabb hírügynökségi jelentés is alátámasztja. A janán orvosok kimutatásai szerint azok a dohányosok, akik egészségi okokra hivatkozva megígérték. hogy leszoknak a cigarettáról — két bét múlva elfelejtik ígéretüket.
