Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-24 / 17. szám
MŰVÉSZET ÉS SZOCIALIZMUS új ifjúság 5 LEGENDA ÉS VALÓSÁG (Beszélgetés Szabó Gyula festőművész özvegyével Sz. Haltenberger Kingával) Szabó Gyula festőművész egyike volt azoknak a csehszlovákiai magyar művészeknek, akiket legendák sokasága kísért végig az életén. Szinte mindnyájan jártunk nála, beszélgettünk vele, hallgattuk magyarázatait, a világgal perlekedő gondolatait; gyönyörködtünk gazdag, filozofikus alkotásaiban, s bár teljesen kitárulkozott, mégsem tudtuk megfejteni a legendákat, s gazdag kiapadhatatlan művészetének a titkait sem egészen. Sőt, ilyen legenda lett végül élete utolsó időszaka, s a halála is, hiszen a tudatunkban ügy élt, mint jé egészségnek örvendő, élete alkonyán is állandóan sportoló, nagy önakarattal rendelkező művész. Egyedül ami ennek ellentmondani látszott, illetve jelzett valamit, az az 1971-ben megrendezett budapesti életmű-kiállításának záró művei, a huszonegy lapból álló alányomásos fametszetsorozata, a Csontfigurák cimű csodálatos alkotása, valamint a Torzó az űrben, a Körhinta és más művei, amelyekben a tudatunkban élő életerős, egészséges művész mintha már a halálra készült volna. Vajon mi volt az igazság? Aki válaszolhat erre a kérdésre, az Szabó Gyula özvegye, Kinga asszony, hiszen ő az egyedüli, aki élete utolsó időszakában vele lehetett, aki ismerhette és tudhatta titkait. A prágai vár lovardájában kötetlen beszélgetés folyik az alkotók és azok között, akikhez műveik szólnak. A háttérben történelmi eseményt ábrázoló fénykép: munkások tömege ama sorsdöntő februári napokban. Felszegett fejjel állnak, arcuk nyugodtságot áraszt, és szemük már a szebb, szabadabb jövő felé tekint. t — A munkás nem valami szociális objektum, hanem az új élet megteremtője — szögezi le Vllém Závada, azokra a történelmi napokra emlékezve, amelyeket a fénykép Is megörökít. És nemcsak a jelenlevő író, Ivan Skála és Miroslav Fáber érdemes művész nevében szól, hanem napjaink művészeinek nézetét tolmácsolja. — A szocialista művészetért vívott harcot most élem át harmadszor — folytatja Vllém Závada. — Próbálgatom meghatározni a szocialista művészetért vívott harc jellemző vonásait. Az első világháború u- tánl helyzet szükségessé tette a harcot az ember szociális felszabadítáSzázhúsz évvel ezelőtt a Groot Zun- dert-1 kálvinista lelkipásztornak fia született, s az anyakönyvbe szép, árnyalt betűkkel írták be az új ember nevét: Vincent van Gogh. A tiszta és józan Hollandiában szüle tett, ahol az értelem olyan hűvös volt, mint az éghajlat. Hiányzott a fa, tehát leástak a föld mélyébe és felhozták a kőszenet; kiszárították a tavakat és a vizek helyét termővé tették; gátat vetettek a tengernek, szolgálatra kénysze- rltették a rónákon száguldó szelet, hogy hajtsa a vitorlásokat és a malmok szárnyalt. Már az 1568. évi polgári forradalom ban kivívták önállóságukat, és az elsők között utasították el a katolikus egyház dogmáját, a sacriflclum intellectust, az önálló gondolkodás feláldozását. Vincent van Gogh három nagybátyja műkereskedő volt, tehát eleve adva volt élete kerete, a pálya, amelyen megszerezhette volna a polgári Jólét és tekintély attribútumait, a saját házat viaszos vászonnal takart parkettel, az ablakokon hármas függönnyel, pincéjében a holland kereskedők könyvtárával: sokezer üveg osztályozott borral. 0 azonban a kereskedést lopásnak minősítette, a vevőket szinte kidobta, más pályát kellett választania. Elvégezte a teológiát. Az egyházi hatóságok a borl- nage-1 szénbányavldékre küldték prédikátornak. A ,.mindenben rendhagyó“ van Gogh leszállt a tárnába híveivel, éjjelnappal ápolta a betegeket, szétosztotta mindenét a nyomorgók között, és mert ennyire gyakorolta a legendabell krisztus állítólagos törvényeit, egyháza hatalmasai megfosztották parókiájától. Ettől kezdve csak a művészetnek élt. Festett: lázas sietséggel, gyötrődő bizonytalansággal, mintha egész életében érezte volna, hogy agyának zsilipéi nem tudnak ellenállni az őrület borzalmas erejű, mindent elsöprő áradatának. Párizsban került közel az Impresszionistákhoz, s 1888-ban — barátai blztasáért, a második világháború utáni helyzet pedig e harc folytatását követelte. Mi Is az elkötelezettség? Erre a kérdésre Ivan Skála, a Ceskosloven- sky spisovatef könyvkiadó igazgatója válaszol: „Az elkötelezettség szónak nincs körülhatárolt jelentése, e- mellett fennáll a veszély, hogy varázsigévé válhat. Az elkötelezett művészet ugyanis a szocializmus eszméinek a hirdetője. Az elkötelezettség nem külső jegy, amelyet utólag rányomhatunk a művészetre, az an- gazsáltság a belsőnkből fakad, belső parancsra válunk valamely eszme elkötelezettjeivé.“ A kötetlen beszélgetés tovább folyik. Az elhangzottakat nehéz papírra vetni, épp a kötetlenség teszi nehézzé. Amikor távozunk, egy mondatot ismételgetünk magunkban: az elkötelezettség nem külső megnyilvánulás, ez az érzés az emberekben valahol a tudat mélyén kezdődik. fására — Arles-ba költözött, hogy megalapítsa „Dél stúdióját“. Meghívta barátját, Gauguint, akivel aztán összeveszett és a lelki felindulásból eredő roham görcsében levágta saját fülét. 189tl. Július 27-én — mint az auvers-1 szanatórium ápolja — magára lőtt és két nap múlva meghalt. KI volt Vincent van Gogh? A posztlmpresszlonlzmus egyik legnagyobb alkotója, az expressztontzmus őse. Hangsúlyozom: csak az őse, csak any- nylban, hogy felfedezte a színek expresszivitását, a lelket kifejező tárgyi eszközöket, csak annyiban, hogy az impresszionizmussal szemben, művészete mély emberi tartalommal telített. Van Gogh — akárcsak Cézanne és Gauguin — túlhaladt az Impresszionizmuson, szakított az önmagáért való természetábrázolással, nem csupán optikai képzeteket akart érzékeltetni, hanem szellemi tartalmak tudatos megjelenítésére törekedett. Mert korában „a dolgok látható megjelenése mögött már ott settenkedik torzképük, a dolgok élettelen- sége mögött valami rejtelmes, kísérteties élet...“( Cézanne: Son art — son ouvre). Betegsége miatt állandó félelem gyötörte, de a világ kavargó színpompája, a vonagló ágak, a robbanó naplementék nem hagyták pihenni. Azon a tragikus napon Is festett. A szántóföldek erős színei olvadtan csordultak, zöld-arany tényekben pihent Provence, de már rázuhant a tájra és a szellemre a mlsztrál, meggörnyedtek a ciprusok, minden elsötétedett, a színek elborultak, a kettéhasadt agy már mindenről lemondott, s az auvers-1 mezőn a kéz felemelte a fegyvert... Születésének százhuszadik évfordulóján gondolatban napraforgóval borítom távoli síremlékét. Napraforgó volt a kedvenc virága. Péterfl Gyula — Már tizenkilenc éves korától kísérte a halál gondolata. Többször a valóságban Is mellé szegődött, de nem a halálvárás, a kiegyezés volt emberi alapállására a jellemző. Azt tartotta, ha az emberek tudatosítanák, hogy egyszer mindenkinek meg kell halnia, akkor nem acsarkodnának egymásra annyit. A Csontfigurák is egyszerű játékból születtek, s hogy végül mégis a halál víziójába torkolltak, az nem pusztán az Idős ember tudatos előkészületeiből eredt, hanem éppen, ama filozofikus gondolatokból. Valahogy szerette volna felmutatni az embereknek a halál jelenlétét, szerette volna óvni őket a rossztól, inteni őket a jóra, ezért foglalkozott vele mindig olyan behatóan, annyira elmélyültem — Hogy ő mennyit tudott mindarról, ami benne és körülötte történt, egyelőre pontosan nem tudom, de úgy tűnik, hogy sejtette az igazságot. írásos feljegyzései között találtam egy olyat, amely semmi kétséget nem hagy afelől, hogy tisztában volt saját helyzetével. Beszélgetéseink során többszőr említette, hogy élete alkonyán összes képét, írását elégeti, hiszen a világnak, az embereknek, úgy sincs szüksége az ő képeire, gon dolataira. Hogy erre a tragikus gesztusra mégsem került sor, elsősorban annak tudható be, hogy a halál gyorsabb volt, mint ahogy azt el tudta képzelni. Az történt ugyanis, hogy az orvosok először az Idősebb korban gyakran fellépő leukémiára gyanakodtak. Amikor viszont kiderült, hogy nem leukémiáról, hanem agydaganatról van szó, már nagyon kevés Ideje maradt. • Nem legenda, hanem valóság volt Szabó Gyula óriási alkotó kedve. Vajon hogyan látta mindezt az élettárs és mit árulhat el az emberről, az alkotó, az állandóan lobogó művészről? — Voltak időszakai, hónapjai, amikor ontotta a képeket. Aztán jöttek olyan napok, amikor például három hónapig egyetlen képet sem festett. Ilyenkor írt. Tanulmányokat, verseket, lejegyezte gondolatait, naplófélét vezetett. Ha festés közben kiegyensúlyozott, derűs és elégedett volt, akkor a másik, az írásos időszakában nyugtalannak és elégedetlennek tűnt. Olvasott, jegyzetelt és készült a festésre. Amikor aztán elérkezett ez az idő, szinte türelmetlenné vált. Rohant, szaladt föl a lépcsőn, hogy máris kezébe vehesse az ecsetet vagy a vésőt, hogy dolgozhasson. Olyannyira türelmetlen volt, hogy néha még a vásznat sem feszítette ki. Munka közben persze én sem lehettem mellette. Viszont, ha befejezte a kép vagy a képek fesSzabó Gyula feleségével, Sz. Hal- tenberger Kingával az 1971-es budapesti Nemzeti Galériában megrendezett kiállításán tését, akkor máris hozta, bená- mázta, lerakta a lépcső elé és egymás mellé telepedve sokáig néztük, vizsgálgattuk. Szerette a finom, míves munkát és ezt meg tudta becsülni mások alkotásaiban is. A kétes emberi magatartást elítélte, megvetette, de a művészet előtt mindig meghajtotta a fejét. • Akik valaha is láttuk képeit, beszéltünk vele, jártunk a lakásán, sejtettük, sőt tudtuk, hogy a páratlan művész eredményei egy nagyszerű és kiváló ember gondolatait, emberségét, és magatartását tükrözik. Vajon mi az, ami végső soron munkája nyomán az utókorra maradt és milyen lesz Utóéletük, mi lesz a sorsuk? — Szabó Gyula müveiből már az élete során számtalan alkotás a képtárak, különböző kerületi, nemzeti és állami galériák tulajdonába került. így megtalálhatók alkotásai nemcsak a szlovák, a cseh és a magyar galériákban, hanem a bécsi, leningrádi, stockholmi, berlini, müncheni, hamburgi képtárakban és múzeumokban is. Sőt, néhány alkotása Kuba nemzeti múzeumába került. Hajlok arra, hogy azt mondjam, megszállottja volt a munkájának. Amit eddig elvégeztem, illetve végzek, az a képek leltározása. Ezenkívül kiemeltem az írásos feljegyzései közül a verseit, amelyek > aránylag egységesen maradtak fenn, s egy kisebb válogatást épp a napokban küldtem el a Madách Könyv- és Lapkiadó címére, hogy ezt a Szabó Gyulát is megismertessük a nagyközönséggel. Tekintve, hogy Szabó Gyula élete legnagyobb részét szülővárosában élte le, úgy gondolom, hogy életműve ápolásában is ennek a városnak kell élen járnia. Ezért a szakemberek segítségével kiválasztottam a képei közül mintegy százhúszat, s ha a város létrehoz egy képtárat, akkor ezeket a városnak ajándékozöm, de tulajdonképpen már oda is ajándékoztam. A képtár létrehozásának érdekében már a legfelsőbb illetékes intézményekkel is tárgyaltam, s minden remény megvan rá, hogy amint az erre a célra kiszemelt épület felszabadul, semmi sem áll többé a gondolat megvalósításának útjában. A többi kép és írásos hagyaték természetesen egyelőre a lakáson marad. Föltételezem azonban, hogy számtalan alkotása, bár a legtöbbjük nagyon is a szívemhez nőtt, később a képtárak és galériák tulajdonába kerül, hiszen csak úgy tudjuk és fogjuk méltóképpen megbecsülni Szabó Gyula művészetét, gondolatait, ha azok közkinccsé válnak. Németh István A magyar epika két legnagyubbja, Jókai és Móricz Zsigmond az Iskolásak Könyvtára legújabb köteteinek Íróiként jelentkezik. JÓKAI: Es mégis mozog a föld című regényét aligha kell bematatnt. Mindenki tudja, hegy e múlt század elejének magyarországi reformmozgalmairól és reform-nemzedékéről szél, s azt is tudjuk, hogy a különben Is legendás népszerüségű szerzőnek ez az egyik legnépszerűbb alkotása. Kevesen tudják ezt MÓRICZ ZSIGMOND: Rokonok című regényéről. Tény és való: a Sárarany, a Légy jő mindhalálig. az Úri muri, a Buldog ember és a Rózsa Sándor regények alkotója némiképp elhomályosította a „másik“ Móriczot, többek között épp a „Rokonok“ frőját. A jelenlegi olcső tömegkiadás remélhetőleg korrigálja ezt a félreértést, s a kritikai realizmus talán legjobb magyar regénye végre méltó helyre kerül irodalomtörténetünk ranglétráján is. Boletlaw Prns, a nagy lengyel regényíró Jelentős életművét Jóformán egyáltalán nem Ismerte a magyar olvasóközönség, s két nagy regénye csak az atébbi években, évtizedekben jutott el a magyar könyvesboltokba. így világsikerű nagy történelmi regénye, A (áráé Is. amelynek pedig olyan átütő sikere van, hogy immár a hetedik magyar kiadásét tarthatják kezünkben. A Havas Jözsef-forditotta regénynek színhelye az ékori Egyiptom. A haladé szellemű ifjú fáraó harcol itt a papok nralma, a konzervatív és korrupt állami gépezet ellen. A regény korabeli sikerét elősegítette az akkori irodalmi közvélemény, amely a mű alakjait és problémáit Miklós cár Idejével azonosította. Ma mér tudjuk, hogy Pros nem knlcsregényt, hanem a XIX. század legnagyobb lengyel regényét Irta meg. A Prus-kortárs GÁRDONYI GÉZA: Ida regénye című müvét árnyékba borította méslk énje, az „Egri csillagok“, az „Isten rabjai“, a „Láthatatlan ember“ Írójának sikere. Az „Ida regénye“ a szerző életművének záróköve. 1920—21-ben jelent meg folytatásokban, könyv alakban 1924-ben, az Író halála után. A történethez az alapötletet egy apróhirdetés adta, ebből bontotta ki a szerző életművének egyik legszebb, méltatlanul feledésbe merült regényét. Gárdonyi neve óhatatlanul az ifjúsági Irodalmat juttatja eszünkbe. A magyar Ifjúsági irodalom egyik alapműve FEKETE ISTVÁN: Bogáncs című regénye ts a napokban került a könyvesboltokba. A hatodik kiadásban megjelenő regény bőse Bogáncs, a filmről Is Ismert kalandos életű juhászkutya. Az ő izgalmas történetét követhetik végig Fekete István hűséges olvasói. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar utirajzlrőja Molnár Gábor. Most megjelent Makk és Jaguár cimű regénye váratlan ajándékkal lepi meg olvasóit: messzi tájak egzotikus élményei helyett most önéletrajzát nyújtja át. S van-e kalandosabb, fordulatokban gazdagabb történet, mint amit az élet ír? Az utóbbi években tűnt (el és azonnal a népszerűségi lista élére került a fiatal lékai Anna. Kisregényei, drámái, elbeszélései ntán ezúttal vaskos regényét, a N a p o k-at nyújtja át olvasóinak. Koránk egyik Jellegzetes figurájának életútját rajzolja meg az izgalmasan érdekes regény, s közben színes, mozgalmas társadalmi és történelmi táblát test a harmincas évektől napjainkig terjedő négy évtizedről. Végül két fontos politikai könyv a Kossuth Könyvkiadó és a Madách közös gondozásában. Az egyik Mar x-E n g e 1 a: A proletár nemzetköziségről a tudományos kommunizmus két megalapítójának legfontosabb, e tárgyban közzétett Írásait tartalmazza. A másik A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján (1959—1970) című gyűjtemény, mely a Szovjetunió megalakulásának ötvenedik évfordulójára jelent meg. V x A SZÍNEK SZERELMESE V. van Gogh: Gabonaföld ciprussal 1889.
