Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-24 / 17. szám

6 új ifjúság CSAK VESZTENI TUDNAK (VÄCLAV JEZEK, A LEGSZOMORÜBB SZÖ­VETSÉGI KAPITÁNY?) Arcát szinte mindenki is­meri már az országban. Václav Jezek szövetségi ka pitány, a Sparta, majd az ADO den Haag sikeres ed­zője. élete egyik legnehe­zebb feladata előtt áll. Be kell juttatnia a csehszlovák futballistákat a világbajno­ki döntő mezőnyébe. Sokan sajnálják is az ősz férfiút, mert — véleményük sze­rint — soha nem futkosott még a csehországi és szlo­vákiai pályákon ennyi kö­zepes tehetségű labdarúgó, mint éppen manapság. A merész, de mégiscsak reá­lisnak tűnő felfedezést ja- roslav Vejvoda. a Dukla ed­zője tettel fezek fiai mind ez ideig szinte csak veszteni tanul­tak meg. Akár itthon, akár idegenben mérkőztek, két- vállra fektette őket az el­lenfél, és ha ez így megy tovább, a szövetségi kapi­tány arcáról végképp leher­vad a mosoly. Egyébként rendkívül érdekes, amit fe­zek elkezdett: megpróbálja a Hollandiában sikert ara tott, legkorszerűbbnek vélt játékniodort és játék $ blool a hazai, csehszlovák viszo­nyokra alkalmazni. Nagy kérdés persze, hogy jó-e ez az elképzelés, nem kellene- e mégis a másik utat járni, azaz a legegységesebb és legjobb klubcsapatra ala­pozni a válogatottat? A töprengésre most már szinte semmi idő sem ma­radt. Közeleg május máso- dika, és ez a nap azt jelen­ti, hogy Csehszlovákia vá­logatott együttese rajtol a világbajnoki selejtezőkben Nincs az országban ember, aki meg tudná nftmdani.-el- jut-e a csapat az NSZK-ba, vagy sem. A borúlátók van­nak többségben. Nem tudni, mit hoz a jö­vő, de annyi bizonyos, hogy már nagyon régen volt i- lyen nehéz, zilált helyzet ben a csehszlovák foci. Vagy tálán már túljutottunk a mélyponton és megkezdő­dött a felemelkedés? Ezt még nem tudjuk, s talán nem tudja maga je­lek sem. A választ majd az egyes mérkőzések adják. zt már rég megszok­A tuk, hogy a világ sportjának nagy ese­ményei előtt egyre- másra Jelennek meg a beharangozó írá­sok a lapokban, az újság­írók megkísérlik felvázolni a várható eredményeket, la­tolgatják az esélyeket. Mire a világbajnokságok befejeződnek, általában nem is emlékszünk már rá, ki mit várt, ki mit tippelt. Sokkal izgalmasabbak vi­szont maguknak a fősze­replőnek a nyilatkozatai. Igaz, többnyire nem ön­szántukból tippelnek, s ha felkérik is őket rá, nem szívesen tesznek eleget a kérésnek, de kijelentéseik­re okvetlen oda kell figyel­nünk, hiszen mégiscsak ők a vérbeli szakemberek, a- kik sokszor a kulisszatitko­kat is ismerik. A közelmúltban ért véget a Jégkorong és asztalite­nisz világbajnokság. Az e- redményekkel Valamennyi­en tisztában vagyunk. Tud­juk, hogy akadt meglepetés bőven Moszkvában és Sza­rajevóban is. Pörgessük hát vissza az idő kerékét, és nézzük meg, mit várt a két világbajnokságtól Kostka és Pitner, Svenson és Bengts- son, Kiampár és Jőnyer? A SVÉD EDZÍÍ : — Mindössze fél eszten­deje vagyok szövetségi ka­pitány, s az újságírók sze­rint csapatóm eddigi legna­gyobb sikere Göteborgban következett be, amikor is legyőztük a világbajnok csehszlovák válogatotatt. A győzelemnek természetesen én is nagyon örültem, de nem ezt tartom eddigi leg­lényegesebb lépésemnek. Engem az elégít ki elsősor­ban, hogy sikerült áttér­nünk az új, 2-1-2 játékrend­szerre. Igazi javulást akkor várhatunk csak, ha átszer­vezik a svéd bajnokságot, ha legjobb együtteseink tcírnaszerűen mérkőznek egymással a bajnoki címért. Be kellene vezetnünk továb­bá a félprofesszionalizmust, mert a jégkorong hovato­vább több edzésórát kíván, és a játékosoknak több időt kellene szentelniük a pihe­nésre és családjukra. A moszkvai világbajnokság nagy megterhelés lesz, ezért valamennyi játékosomat gyakran cserélem majd az egyes mérkőzéseken. Elő­ször készültünk közös >-* romhetes edzőtáborban és én ettől sokat r.etnélek. Ügy érzem, nem utazunk rémé nyék nélkül a szovjet tóvá rosba. A csehszlovák csa­pat nem lesz írigylésremél- tó helyzetben, hiszen ő az újdonsült világbajnok, a szovjetek viszont Idegenben eredményesebbek, mint sa­ját közönségük előtt. Én a- zonban reális ember va­gyok: megvédjük a Prágá­ban kiharcolt harmadik he­lyünket KOSIRA és PITNER: Gyakran kapunk Ilyen le­velet: „Az egész ország szur­kol jégkorongozóinak. Ma­guk, mint edzők teljes mér* tékben felelősek a csapat­ért. Elhiszem, hogy ez nem mindig könnyű. De kérdem önöket: mi változott az u-' többi húsz esztendőben? Semmi, ' illetve rengeteg. Még lassabban és még pri­mitívebben játszunk mint azelőtt! Maguk azt állítják, hogy Bengtssun, aki nem tudta megvédeni aranyát. aáéSBSi KLAMPÁK: Ez a világbanokság a kí­naiaké lesz, de a svédek, a jugoszlávok és talán mi ts beleszólunk. A ping-pong egyre gyorsabbá válik, egy­re több erőt igényel, vagyis egyre többet edzünk. Ne­künk Is a gyorsaságunkat kell még fokozni. A US BRONZ ES A NAOV EZÜST: A jégkorongozók harma­dikok lettek és ezt a prá­gai aranyhoz viszonyítva általában visszaesésnek mi­nősítik, de talán nem is a helyezés, hanem maga a Játék okozott Igazi csaló­dást. A svédek edzője örült — a remélt bronz helyett a még fényesebb ezüst lett csapatáé. Szarajevóban szinte az kö­vetkezett be, amit Kiampár és jónyer várt. Csehszlová­kia számára Allca Grófová jelentette a legkellemesebb meglepetést, vele nem szá­molt senki és csaknem vi­lágbajnok lettl „Fél évet ki kellett hagy­nom a térdem miatt. Me- niszkuszgyanús a térdem, nem tudtam igazán edzeni, és amikor Kisházit sorsol­ták ellenfelemül, tudtam, hogy mindennek vége. Ezt a magyar játékost négy esz­tendeje nem tudom megver­ni, miért sikerülne éppen itt? Aztán, amikor a máso­dik játszmát elvesztettem, még sírva is fakadtam. Eb­ben az Ideges elkeseredett, zsörtölődő hangulatban áll­tam aztán újra asztalhoz, és — győztem. Ettől kezdve már ment minden, mint a karikacsapás. A döntőig meg sem álltam. Ilyen felszaba­dultan soha nem játszottam még. A döntő előtti éjsza­kát végigtöprengtem, ho­gyan is Tehetne megragadni a nagy lehetőséget? Igye­keztem, de nem ment. így is elégedett vagyok, erre ál­momban sem gondoltam!“ Lám, két világbajnokság van mögöttünk megint, vá­ratlan, furcsa eredmények­kel. Legyen csak így min­dig, minden világbajnoksá­gon. Legyen csak ilyen iz­galmas és feszült minden nagy és kis verseny! Nem tudok reális erővi­szony-felmérést végezni Sza­rajevó előtt, mert nem is­merem a kínaiak erejét. Bo­nyolult egyéniségek ők, hol egészen lezserek, hol poko­lian koncentráltak, de lebe­csülni sohasem szabad őket. A japánokról sokat tudok, ők kiválóak. Európa viszont még erősebb lesz, mint Na- gojában volt. A világbajno­ki cím megszerzésére lega­lább húsz játékosnak van egyenlő esélye. Az európai játékosok már elsajátították a topspln-stílust, gyorsab­1H37, Moszkva. Az akkori világbajnokságul nyitott jég pályán játszották, azért van a játékosok fején sapka, Történelmi felvételi Alica Grófová, a szarajevói asztalitenisz világbajnokság ezüstérmese. csapatunk technikás. De mit értenek önök technika a- latt? Emlékeznek még Sap- porőra? A finneknek lehe­tünk hálásak, hogy nem let­tünk negyedikek! Remélem, elismerik, hogy csapatunk az önök „bábáskodása“ miatt játssza ezt a primitív hokit! Rosszul és lassan korcsolyázunk, rossz a bot- technikánk, játékosaink görcsösek, nem tudnak fel­szabadulni ...“ íme, Ilyen levelet is kap­tunk Moszkva előtt. Ki tud­ja, ml lesz Moszkva után? Tudjuk, hogy nem sétafiká- lás vár ránk a Luzsnyiki- ben. A bajnoki dímet nehéz megvédeni, rnT pedig az oroszlán barlangjábas uta­zunk. Vigasztal viszont az a körülmény, hogy a szov­jeteknek otthon mindenkep­pen győzniük kell, mert ezt várja tőlük a közvélemény, s a nagy akarásban esetleg görcsössé válhat a játékuk. Nekünk Is van egy-két meg­lepetés a tarsolyunkban, de erről most nem beszélhe­tünk ... bak, dinamikusabbak lettek. Én megnyertem az utóbbi időben szinte mindegyik versenyemet. Ettől egy kis önbizalmam lett; többet bí­rok és keményebbeket ü- tök. Véleményem szerint Eu­rópa kivágja a rezet, sok­kal jobban, mint Nagojában, bár ml ott angyalian éréz- tük magunkat, hiszen világ- bajnokságot nyertünk. A mi versenyszámunkban Johan- son és Bengtsson lesz ve­szélyes, meg a Jugoszlávok. Az utóbbi időben egyre na-, gyobb a küszködés a ping­pongban Is, rengeteget szen­vedünk az edzéseken. MÉGISCSAK LÉTREJÖN AZ EURÓPAI LABDARÚGÓ-LIGA? „A NEMZETI BAJNOKSÁGOK MÄR NEM VONZ­ZÁK AZ EMBEREKET. A BARÁTSÁGOS NEM­ZETKÖZI TALÁLKOZÓK SEM ELÉG ATTRAK­TÍVAK. A FOCIT CSAK EGY TÖKÉLETESEN MEGSZERVEZETT NEMZETKÖZI BAJNOKI VER­I SENY MENTHETI MEG!“ Hugo Meissl, 1972 Az osztrák futbbal akkori legjobb szakértője, Í Hugo Meissl már 1927-ben kimondta a jövőbe mutató utat. fviégis, sok-sok esztendőnek kellett eltelnie — közben egy borzalmas világháborúval —,'amíg az európai labdarúgás korifeusai újra I gondolkozni kezdtek ötletén. Előzőleg azonban el kellett hangoznia három nagyon érdekes és súlyos nyilatkozatnak. Wilhelm Neudecker, a Bayern München elnöke: A Bundesliga rövidesen koldusbotra jut. A klu­bok adóssága huszonkét millió márkára nőtt. Az egyes bajnoki fordulókat átlagosan nyolcvanezer­rel kevesebben nézik ebben az évben, mint ta­valy. Jaap van Praag, az Ajax Amszterdam elnöke: Csapatom nagyszerű, de nagyon ritkán tudok szá­mára jó ellenfelet találni, és ez a drága, sok pénzbe kerülő együttes nem tudja mindig azt nyújtani, ami benne van. Szuparbajnokságra len­ne szükségünk, mielőbbi Helanio Herrera; A kishitűségnek és a nacio­nalizmusnak okvetlen a háttérbe kell szorulnia ahhoz, hogy a futball nagysága kidomborodhas­son. Az európai futballnak gyógyinjekclóra van szüksége. Európai ligát kell játszanunk, akármi­be kerül is ez a verseny! HOL ÁLLUNK MOSTANÁBAN? Ott, hogy ismét tárgyalni kezdtek az ötletről az Illetékesek. Eleinte mindenki — kivéve a mammutklubokat — ellenezte a javaslatot, hi­szen ez valóban csak a legnagyobbakat szolgál­ná, a kisebb egyesületek tönkremennének, nem kétséges. Most azonban változott a helyzet, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre érdektelenbbé váló, és némely helyen már szinte közönség nél­kül lebonyolódól hazai bajnoki mérkőzések ve­szélyt jelentenek az egész foci számára. Amikor a Bayern és az Ajax csapatait összehozta a sors az idei BEK során, a két klubelnök, a csapatok mecénásai több órás tárgyalást folytattak erről a témáról, és az eredmény nem Is olyan rossz, hogy na lehetne a közeljövőben kivitelezni. Wilhelm Neudecker és jaap van Praag kisütöt­te, hogy a leghasználhatóbb megoldás a kompro­misszumos lehat, vagyis: egyelőre ne jöjjön létre m önálló európai labdarúgó bajnokság, de re­formálják meg a BEK-et. A gyakorlatban mindez azt jelentené, hogy az egyes országok bajnokai a megszokott és elfogadott szisztéma szerint mér­kőznének továbbra is egymással egészen addig, amíg ki nem alakulna a legjobb nyolc együttes mezőnye. Ez a nyolc csapat viszont most már megmér­kőzne egymással úgy, mintha külön kis bajnok­ságban szerepelnének együtt, méghozzá mindenki mindenkivel, kétfordulós alapon. Aki a legtöbb pontot gyűjti, az a BEK győztese, vagyis az a legjobb európai klubcsapat. A mérkőzéseket szer­dán játszanék, a hazai bajnokikat a hét végén. Az utazás nem probléma — állítja a két pénz­ember —, mert repülővel ma már nincsenek tá­volságok, és Münchenből Hamburgba éppen anv- nyi ideig tart az út, mint mondjuk Münchenből Milánóba. A javaslat megszületett, a lapok sűrűn foglal­koznak vele. Mikor valósul meg? Erre az Idő ad­ja meg a választ, az az Idő, amely könyörtelen, és amelyről mostanában azt jegyezzük fel, hogy nem kedvez a hazai bajnokságoknak, fogynak a szurkolók a lelátókról, egyre fogynak, szinte min­denütt, és éppen ezért tenni kell ellene vala­mit! (Az oldalt Irta és összeállította: BATTA GYÖRGYJ EGY „KIS** BRONZ MOSZKVÁBÓL, EGY „NAGY“ EZÜST SZARAJEVÓBÓL (TUDNAK-E JÓSOLNI A SPORTEMBEREK?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom