Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-17 / 16. szám

Jegyzetek egy vetélkedőről Petőfi, Madách, Csokonai emlékét idézzük ebben az esz­tendőben, ünnepi esteken is­mertetjük életüket és életmű­vüket, méltatjuk jelentőségü­ket. Elismerést érdemel a CSE- MADOK Központi Bizottságának a kezdeményezése, amely elin­dította — és immár kjbonta- koztatta — a három nagy alko­tó évfordulójához kötődő ve­télkedőt. Mire ezek a sorok megjelennek, már lezajlanak a Járási döntők, de most — az első forduló után is — érde­mes felmérni az eddigi ered­ményeket. Bodnár Bélával, a CSEMADOK KB népművelési ősz tályának vezetőjével beszélget­tem a vetélkedő első forduló­járól, az eddig látható pozití­vumokról és negatívumokról. — Először talán nézzük a statisztikát! A galantai (gálán tál) járásban 75 versenyző vett részt az első fordulóban, közü­lük 24 Jutott a döntőbe. A le- vicei (lévai) járásban 81 ver­senyző közül 30 jutott tovább, a koáicei járásban 54 verseny zőből 18, Koáice városban 18, a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járásban 22, a rozüavai (rozs- nyói) 24, a trebiäovi (tőkete­rebesi) járásban pedig 12 ver­senyző indul a döntőben. De ezek csak számok. Vannak azonban valóban lelkesítő pél­dák, hadd emeljem ki közülük a lévai járást, ahol olyan nagy az érdeklődés, amilyent remél­ni sem mertünk. Nyárasdon az első fordulóban a CSEMADOK, a SZISZ és az SZNSZ csoport­jai versenyeztek. De kik voltak ezek a versenyzők? Nem diá­kok, hanem felnőttek, akik min­den gondolkodás nélkül vállal­ták azt a kockázatott is, hogy a falu nyilvánossága előtt „le­maradnak“. A CSEMADOK ré­széről például az iskola igaz­gatója, a népművelési otthon igazgatója és a könyvtár veze­tője harcolt a továbbjutásért. Kellemes meglepetés volt szá­munkra a Veik? Krtlä-l (nagy­kürtös!) általános Iskola tanu­lóinak alapos felkészültsége, sokrétű anyagísmerete. De hangsúlyozni szeretném, hogy mi elsősorban a felnőttek rész vételét óhajtottuk. Ezért kissé különös, hogy a nagy magyar tannyelvű gimnáziumok — pél­dául a Samorínl (somorjal), a hurbanovói (ógyallal), a ko- márnóí (komáromi) — egyál­talában nem kapcsolódtak be a versenybe. Fájó negatívum a bratislavai értelmiség közöm­bössége városi és járási méret­ben. Pedig itt Bratislavában él a magyar nemzetiségű értelmi­ségi dolgozók jelentős része! A nyugat-szlovákiai kerületben a Kerületi Pedagógiai Intézet­tel közösen rendeztük az elő­döntőket, s ha mindenki olyan odaadóan támogatta volna ezt a vetélkedőt, mint Va 1 k ó Jó- zsetné, az intézet dolgozója, akkor sokkal jobb eredménye­ket érhettünk volna el. — ír — Ismétlem: Petőfi, Madách, Csokonai emlékét idézzük eb­ben az esztendőbenl De Brati­slavában például csak jól-rosz- szul fogalmazott ünnepi beszé­dekre futja erőnkből és lelke­sedésünkből, a többlettől visz- szariadunk, riaszt saját tunya­ságunk, közömbösségünk. Nem akarunk, nem merünk „leégni” a nyilvánosság előtt, hiszen a mindentudó álarcát öltöttük magunkra. Persze ha félmezte­len nyugati hastáncosnők lép­nének fel valahol, akkor szí­vesen fizetnénk fekete árat is a jegyekért, mert az ilyen „eseményen“ ott kell lenni, az a (kispolgári) bontonhoz tar­tozik. A közelmúltban egy városi konferencián hallgattam a bratislavai József Attila Ifjúsá­gi Klub képviselőjének a felszó­lalását. Felszólalásának hang­súlyozott mottója az volt, hogy az „ifjúság ma többet akarl“ Nem mondta meg, hogy mit. Azt viszont tudom, hogy ebben a klubban „kötéllel kellett fog­ni“ kilenc olyan fiatalt, aki részt vesz a vetélkedőn! Ma még nem tudni, hogy mi­lyen eredményekkel fejeződik be ez a valóban nemes és hasz­nos versengés, de már ma kö­szöntjük mindazokat, akik bár­milyen formában részt vettek a vetélkedőn, vagy hozzájárul­tak sikeréhezi . P. GY. A JELENÉS „Es liallám az ő szárnyaik zágását.” Ezékiél, I., 24. Az angyalok sötétek. Nem látod-e kezükben a kardot? Amint megvillan a fényben, akkor repülik át a napot és fekete fénykiireit S a nap kinyílik előttük. Mert ők karddal a kezükbe’ repülnek S elfödvén szegény szemüket: — szent, szent, szent, — kiáltják odafenn a sugaraknak. S a sugarak megtorpannak előttük, igen. S mint a kiskutyák, úgy hunyászkodnak meg előttük a Nap meg a Hold S mint a pulykák, kurrogva reppennek fel előttük a csillagok is S menten szét is pattantja őket a rettenetes alázat. S ők mégis mily komorak? No de mert csontokon átal volt repülésük A csontok mezején. S e csontok is oly komorak voltak, Elárasztotta őket a víz, megette a tűz, hogy csupa fehérség sandított fel a mezőkön, Mondom, a csontok mezején. S mégis, még ott is visszhangzott a kiáltás, — Mert: — szent, szent, szent, — feleiének nékik a csontok is a mezőkről, igen. Pedig eláztatta őket a víz, megette a tűz S holott porhanyó házukban is a gyerekeik emléke tnrog még.., Oh hát ilyen nagy az Eszme, mondd Vlagyimir Iljics, ilyen? Hogy életen, halálon, hogy csnntokon megyen átal s marad meg a csontok velejében, ami nincs már? Mondd, ki tanítja meg a lényeket a hűségre, hogy, ha szomorún is, komoran is és végleg elkeseredve De még a veleje se felejti, hogy, bár rettenetes is, de szent a neve, mert háromszor szent az Cr? Oh felelj hát, aki vajszívű voltál s mégis rettenetes, mert tudtad mi az Eszme. Hogy az Eszme kegyetlen, hogy az Eszme a jóság. de mert jót akar, azért annyira kegyetlen, Mert, ami eredendő- a rosszal kell megküzdenie, minden kor mélyén a sötéttel, ahogy foltjait legyőzi a nap Büntettél, aki jó voltál,- mint á hegység oly nagy volt benned a jószándék S mint a felhő, amely megűli hegyét, a borúlat is oly nagy volt homlokodon. Oh Vlagyimir Iliics, vajon lehet-e segíteni az emberi lényen? Hiába idézlek, — Tavasszal még mélyebb a borúlat s az éjszaka mélyebb £s nincs felelet e világ völgyeiben. S hiába ülök itt s várok már oly régen jelentést, itt semmise mozdul Csak a képed bólogat olykor s szomorú szemed int Es gigászi munkád. Füst Milán versével Lenin születésének 103. évfnrdu- lójára emlékezünk. Megjelent a Magyar-Szlovák és Szlovák-Magyar szótár HASZNOS SEGÍTŐTÁRS Régóta várt és hiányolt könyvújdonság került a könyvesboltokba a napok­ban: a bratislavai Szlovák Pedagógiai Kiadó gondozá­sában megjelent Chrenka Edit és Tankó László: Ma­gyar-szlovák és Szlovák­magyar szótára. A majdnem ezeroldalas ízléses vászon- kötésű fordítószótár már a legkorszerűbb lexikográfiai elvek alapján készült. A szótár az alapszókin­csen kívül feltűnteti a tár­sadalomtudományi, termé­szettudományi és művészeti ágazatok szakkifejezéseit, valamint a két nyelvben sok esetben azonos vagy kevésbé eltérő idegen sza­vakat. További erénye, hogy mindkét részben a szó után található a legszükségesebb nyelvtani ragozás rövidítése is. Napjainkban, amikor a két szocialista ország kap­csolatai az élet minden te­rületén sokoldalúan fejlőd­nek, az új szótárt haszon­nal forgathatják a nyelvész- kedök és a legszélesebb tö­megek is. Picasso: Női fej. 1909. Vasárnap este volt. Jegyzeteltem, olvasgattam, amikor feleségem belépett hozzám és két szóval törte darabokra a tavaszi este csendjét: meghalt Picasso! Vártam, hogy megzendül az ég, megremeg a föld, mert eltávozott ai, aki e század gyermekeit nemcsak nézni tanította, hanem — látni! Az idén októberben ünnepeltük volna kilencvenkettedlk születésnapját, idéztük volna életútját, keresgéltünk volna reprodukciógyűjteményünkben, hogy műveit látva még tisz­tábban érezzük: e századot az utókor majd joggal nevezi Picasso századának. Idéztük volna élete egy-egy földrajzilag meghatározha­tó állomását: Malagát, ahol született, La Corunát, ahol gyermekéveit töltötte, a barcelonai Els Quattre Gats kávé­házat, ahol a modernekkel vitázva készült a korszakvál­tás harcaira. Picassoról már nagyon régen megállapították, hogy „ké­peit úgy hozza létre, mintha újonnan akarná felfedezni a festés művészetét“. Eklekticizmusa szándékosan rom­bolja le a személyiség egységét, utánzásával tiltakozik az ere­detiség kultusza ellen, nála a valóság deformálása, az új formák szüntelen keresése elsősorban azt a híres elméle­tét akarja bizonyítani, hogy a természet és a művészet két teljesen különböző dolog. Ismét látjuk az életmű első szakaszát, amikor még érez­ni az impresszionizmus visszahúzó erejét, de már prosti­tuáltak és harlequinek fenyegették a polgári értékrend ragyogó, sima felszínét. Csak 1904-ben — amikor végleg letelepedett Párizsban — kezdődött a lágyulás, csökkent a feszültség és a hűvös-józan messzi kék helyenként ró­zsaszínnel villant. Idézhetjük negroid és klasszikus korszakát, hivatkoz­hatunk olyan — a képzőművészetben valóban „nyitást“ jelentő alkotására, mint az Avignoni kisasszonyok vagy a Guernica emberféltő, figyelmeztető látomását De bár­melyik művét idézzük magunk elé, mindegyik egy harcos művész humanista elkötelezettségét bizonyítja. Kevés lágy pillanata volt. tudata villogva őrködött, mint a hüvelyéből kivont éles és hideg penge. Picasso az ezermester, szem­fényvesztő és parodísta szerepét játszotta, hogy szembe­szálljon a romantikusokkal és „belső hangjukkal“, „így, és nem másképp" jelszavukkal, önbecsülésükkel és öniste- nítésükkel. De ezzel nem is elsősorban a romantika, ha- netd a reneszánsz jelentőségét tagadta, amely a maga zse­nifogalmával, mű- és stílusegység-eszméjével bizonyos mértékben a romantikát előlegezi. Picasso teljes szakítást jelent az individualizmussal és a szubjektivizmussal, annak a művészetnek a tökéletes tagadását jelenti, amely a személyiség félreismerhetetlen kifejezése. Apollinaire, az egyik ..költő-barát“, a kubizmusról írt első tanulmányában megállapította: „Egy Picasso úgy ta­nulmányoz egy tárgyat, mint ahogy egy orvos boncol egy hullát...“ A képet, amelyet feltár, a legbelső ösztön teremtette, de ugyanakkor a kortárs-emberiség kollektív élménye is, hi­szen belső énje elválaszthatatlan századunk katasztrófái­tól és reményeitől, ö maga egyetlen izzó energiaközpont és minden egyes sugara stílusának más megnyilvánulását hordozza, de a belőle kiáradó ezer sugár alig különböz­tethető meg egymástól. Lángoló forrásuk közelségében egymásba olvadnak, és csupán központjuktól távoli, meg­foghatóbb helyzetükben különhöztethetóek meg egyenként. Ezért mindennemű időrendi osztályozás is csődöt mond, mert egyetlen korszaka sem zárt, egy stílusra korlátozott. De Picasso művészete — mint minden művészet — vi­lágnézeti hitvallás is és a mi századunk gyermekeinek sokszor kellett választ adni a történeleem kíméletlen kér­désére: mit választasz, az építést vagy a pusztítást? A tiszta, ragyogó fényt vagy a mindent pernyévé égető lán­got? Picasso minden válasza bizonyítja, hogy társadal­milag tudatos művész volt és mindenkor betartotta saját törvényét: „A festészetnek nem az a rendeltetése, hogy a lakást díszítse. A háború eszköze támadásra, védelemre szolgál az ellenséggel szemben.“ Amikor ezeket a sorokat írom, már koporsóba zárták Pablo Picasso földi maradványait. A pokoljáró, aki ottho­nos volt a kort és emberét űző démonok között, az em­beri út végére ért. De életműve örök, mert az igazságot hirdeti. PETERFI GYULA A FALUSI NÉPMŰVELÉS GONDJAUFELADATAI Pártunk XIV. kongresszu­sának egyik fontos határo­zata volt a népművelési munka színvonalának az emelése, ezen belül pedig a népművelési intézményeink­ben folyó politikai nevelés, valamint az iskolán kívüli nevelő munka megszilárdí­tása. Ennek érdekében több fontos intézkedés is szüle­tett. Az egyik ilyen intézke­dés — amely sokat segíthet, főleg a falusi népművelésen — a nagyobb falusi kultúr- házak professzionalizálása. Természetes, hogy nem kö­vetelhettünk igényes mun­kát attól a dolgozótól, aki csekély díjazásért, csak sza bad idejében foglalkozott a falu kultúrális ügyeivel; ez a módszer csak formálisan oldotta meg a falu kultu­rális problémáit. Legtöbb faluban abban merült ki a dolgozó tevékenysége, bogy negyedévenként kitöltötte a járási nemzeti bizotlság sta­tisztikai kérdőívét és elfo­gadta valamilyen kultűrcso- port ajánlatát, esetleg segí­tett megszervezni valami­lyen előadást, néha részt vett a járási népművelési otthon által rendezett tan­folyamon, ha ezt munkaadó­ja engedélyezte. Ezektől az emberektől nem is követel­hettünk sokkal többet, hi­szen sem végzettségük, sem lehetőségük nem volt több­re. Ha nagyobb falvaikon a kultúrházakban fizetett nép­művelési dolgozókat alkal­maznának, sokat lendíthet­ne ez az utóbi időben elég­gé elhanyagolt falusi nép­művelésen ... Hogy miért maradt befejezetlen ez a mondat? Mert mint a leg­több intézkedésnek, az em­lítettnek is van egy bukta tója: ha egy kicsit mélyére nézünk a dolognak, köny- nyen rájöhetünk, mi. A ha tározat megszületett, s né­hány járásban már meg *is valósították, de kik kerül­tek ezeknek a kultúrházak­nak az élére? Rendszerint nyugdíjas tanítók vállalnak falun ilyen munkát, vagy gimnáziumból kikerült fia­talok, akik sok esetben csak átmenetinek tartják ezt a munkahelyet. Magától érte­tődő, hogy azok a járási népművelési otthonok vagy más népművelési intézmé­nyek, ahol hiányoznak a szakemberek, a mai köve­telmények mellett nem ér hetnek el számottevő ered­ményt. Napjainkban a fej­lett országok népművelésé­ben alapvető tudomány a pszichológia és a felnőtt­pedagógia, valamint a tö­megigényt felmérő adat­gyűjtés. Ezek nélkül ma már lehetetlen elképzelni a szocialista népművelést. A- zok az idők, amikor néhány petróleumlámpás műkedvelő színjátszó előadás is szép népművelési eredmény volt, elmúltak. Sajnos, a népmű­velésben dolgozó szakembe­rek, ha ugyan azoknak ne­vezhetjük őket, sok helyen erről elfeledkeztek. Fel kell nőni a televízióhoz és a töb­bi technikai csodához! Hogy ezt elérjük, minden lehető séget megadnak a kerületi és országos népművelési in­tézmények, csak azt keve­sen használják ki. Szemlél­tető példa rá, hogy a kerü­leti népművelési központ 1971-ben felépítményi fo­kon hároméves iskolát indí­tott a népművelési dolgo­zók részére; harmincnégyen kezdték el, és az első évet csak tizenegyen fejezték be. 1972-ben újra meghirdették a felvételi vizsgákat, de csak kilencen jelentek meg. Az iskola vezetősége meg sem kísérelte elindítani ezt az osztályt. Ez a példa azt mutatja, hogy a kerületünk­ben dolgozó népművelők nagy része elégedett az é- rettségi adta képzettségével és eszében sincs gyarapíta­ni tudását, vagy pedig nem is szándékozik megmaradni ebben a szakmában. Hogy melyik az igaz, az egyre megy, a tény azonban, hogy sok nehézséggel kell még megküzdenünk a jövőben, ha a szakemberképzésre nem találunk rövidesen megoldást.BABUSEK Károly REKVIEM IPICASSfifRT 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom