Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-17 / 16. szám
„PELÉ egész biztosan játszik majd a világbajnokságon“ mondja az FC Santos európai sajtófőnöke Pelé egy esztendeje hivatalosan is elbúcsúzott a brazil válogatotté), de egyre gyakrabban halljuk mostanában, hogy a „fekete gyöngyszem“ pályára lép a jövő évi labdarúgó-világbajnokságon. — Azok közé tartozom, akik ezt hangoztatják, sőt terjesztik. Tudom, hogy fájdalmas volt Petének a búcsú. Tudom azt Is, hogy maga a köztársasági elnök próbálta rávenni a csatárt, utazzék a brazilokkal az NSZK-ba. És mit szől mindehhez Pelé? — Elismeri, hogy a kemény, atlétikus futballt játszó európaiakkal szemben nagyon nehéz lesz a világbajnok dolga. Annál nehezebb, minél több teher nehezedik majd a játék szervezését előkészítő Gerson vállára. Pelé még búcsúzásakor kijelentette, hogy tette elsősorban taktikai húzás. El akarta egy kicsit csendesíteni a személye körüli reklám és propaganda zaját. A Santosszal új szerződést kötött. Nagyszerű formában játszik ma Is, és egész bizonyos, hogy erőssége lenne a válogatottnak. — Mi a véleménye erről Za- gallo edzőnek? — Az ő véleménye teljesen egyértelmű. Minden edző azt szeretné, hogy csapata sikerét érien el. Petével legalább ötven százalékkal nőne a brazil válogatott csapat „hatásfoka“. Mindegyikünk emlékszik még a kanárísárgák eléggé gyászos Mini-cup-belí szereplésére. Petével egész biztosan sokkal jobban ment volna a játék. Za- gallo már akkor is kijelentette, hogy Petét bármikor szívesen tátja a csapatban, a meze Ott vár rá a fogason. Az a mez persze nem a régi, mert, azt búcsúzáskor Pelé egy tehetséges ifjú labarúgő- nak ajándékozta. — Igen, ez is része volt a búcsúnak. Pelé egyébként most Is azt nyilatkozza, hogy többet nem szerepe! a brazil színekben Ezt a kijelentését a világ- bajnokság előtt még gyakran olvassák majd a lapokbanl De higgyék el, 1974-ben mégis ott lesz a csodacsatár a világbajnokságon és segít csapatának. Harmincegy esztendős. Korántsem vészes kor, sőt! Egy év múlva jussanak eszükbe mostani szavaim. — A döntő sző Gerson csapatkapitányt illeti. Ö sem mai gyerek már, s ráadásul Pelé régi jő barátja. Nem kétséges, hogyha erre szükség lesz — meggyőzi majd játékostársait a tépés helyességéről. Ismétlem- Pelé óriási többlet' lesz a világbajnok számára. A BIZTOS KEZŰ KOSÁRDOBÓ: KONVIÍKA MÉRNÖK görög bajnokcsapat a máA sodik félidő nyolcadik percében is tartotta 10 pontos előnyét a hazai Zbrojovka Brno csapatával szemben. A bajnokok Európa Kupájáért folyt a mérkőzés. A tét pedig: bejutni a torna negyeddöntőjébe. Az otthoniakat nemigen nyugtatta meg a mérkőzés állása, annál is inkább, hogy Pireusban a Zbrojovka győzött hét ponttal, és hazai környezetben még nagyobb előnyt akart szerezni. Ezekben a pillanatokban a csapat már elvesztette önbizalmát; idegesség és kapkodás jellemezte a játékot. Csak két játékos őrizte meg hidegvérét: a fiatal Beránek és a veterán Konviöka mérnök. A már közei 35 éves csapatkapitány a mérkőzés második félidejében rájött a kosárra dobás fortélyára. A játéknak ebben a részében minden kosárra dobott labdája telitalálat volt. Gyűltek a pontok, amíg csak a mérkőzés véget nem ért, A hazai csapat 2 pontos előnnyel jutott tovább. Egy szurkoló a mérkőzés után így sóhajtott fel: „Még jő, hogy van egy olyan játéko sunk, mint ez a Konviöka ...“ A Zbrojovka mérkőzései után nemegyszer szakadt fel ilyen sóhaj a szurkolókból. Nem is ok nélkül. Elég, ha visszapillantunk az utolsó egynéhány mérkőzés eredményére! A legtöbb pontot szerző játékosok élén találjuk Konviöka nevét. Hogy konkrétabbak legyünk: a prágai Sparta el len 40, a prágai Tátrán együttese ellen 16 pontot szerzett. Milánóban a Mobilquattrum ellen 30 ponttal gyarapította csapata pontszámát. „Nem gondoltam, hogy az idén ennyit játszom majd. Inkább azt reméltem, hogy néhány mérkőzésen kisegítek a csapatban, beugrók valaki helyett néhány percre. De a helyzet másképpen alakult; Srámek megsé ríilt, amellett néhány fiatal játéko sunk sem volt megfelelő formában, így Miázek edző kényszerből mind gyakrabban küld pályára.“ A Lesné nevű új negyed egyik to ronyházának nyolcadik emeletén, Konviöka mérnök lakásán beszélgettünk. A sokszoros csehszlovák válogatott élményekben gazdag sportpályafutását elevenítette fel. Trebíöben született. Ebből a városkából egyébként kitűnő jégkorongo- zók kerültek ki, mint például Bou- zek, Osmera, Vidlák . . Konviöka nem követte példájukat. A helybeli ifi kosárlabdacsapat tagjaként 1956- ban országos bajnokságot nyert. Egy évvel később már a Zbrojovka Brno mezében tündöklőit; a mai napig is itt játszik. Csak : egyszer (1969-től 1971-ig) hiányzóit a brnói csapatból. Abban az időben 1 Belgiumban szere pelt a Standard Lutych csapatában Hozzásegítette „csapatéi“ a belga liga megnyeréséhez. Belgiumban ját szotta első válogatott mérkőzését is, és azóta (a nápolyi EB-ígl 215-ször • öltötte magára a válogatottak oroszlánnal ékesített mezét. Tagja volt annak a csapatnak, amely 1960-ban a római olimpiai Játékokon az ötödik lett. Az isztambuli EB-ről 1959-ben és Helsinkiből 1907-ben ezüstéremmel tért haza. A nápolyi EB emlékét pedig bronzérem őrzi. A Zbrojovka Brno és a csehszlovák kosárlabdasport legkiemelkedőbb sikere az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződik, ahol 1969-ben rendezett interkontinentális serlegért folytatott tornán a brnőiak a második helyen végeztek. Ebben a sikerben oroszlánrésze volt Konviökának is. Konviöka mérnök még egy kiemelkedő eredménnyel dicsekedhet: 1965től 1969-ig egymás után négyszer lett a legjobb csehszlovák kosárlabdázó cím viselője. A 192 cm magas játékos legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a tökéletes kosárra dobás. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy helyből jobb kézzel dob, futás közben pedig ballal „Ennek a játékosnak a kezét talán számológép irányítja“ — jegyezte meg az egyik ligacsapatunk edzője. Az igazat megvallva, van is valami kijze a modern kornak ehhez a technikai találmányhoz. Tanulmányai befejezése óta, 1964-től a Zbrojovka Brno tervezőosztályán programozóként dolgozik a Minszk 22 típusú számológépen. — Köztem és a számológép között az a különbség, hogy az sohasem téved — mondja nevetve Konviöka mérnök, mikor megemlítettük az edzői nyilatkozatot pontos dobőkezé- ről. — Elég, ha a mérkőzés elején 3—4-szer nem találok a kosárba, és máris oda a sikeres kosárra dobás biztonsága. Na de azért néha kijön a tépés, és csak úgy sorjáznak a találatok.* Kedvelt dobóhelyéről, a játékcsarnok sarkáról a következőket mondta: — Ebben a nézők és riporterek is tévednek. Nincs semmilyen „saját, kedvelt“ parkettrészem. Minden csapat egy bizonyos meghatározott taktikával játszik ellenfeleivel szemben. Ebben a taktikai harcban minden játékosnak megvan a maga szerepe. Én mindig a jobb szárnyon játszom, éppen azért a leggyakrabban erről az oldalról dobok kosárra is. Minek köszönheti sikereit: tehet* ségének vagy szorgalmának? — A sikeres kosárra dobást be )#i hét gyakorolni. Ehhez nincs is szűk* ség nagy edzésadagokra. A játékos* nak meg kell tanulnia a mozzanatok összehangolását, ahogy az a szakkönyvekben le van írva. Természetesen ezekre a dobásszabályokra játék közben senki sem gondol és a gyakorlat kisebb nagyobb mértékben eltér tőlük. A jó, sikeres kosárra dobás mindenekelőtt a fizikai erőnléttől függ. A kéznek csak másodrangú szerepe van. MI haszna annak, ha a játékos minimális megterhelés mellett 90 százalékos eredményre képes, mérkőzés alatt meg 2—3 gyors lefutás után annyira elfárad, hogy már nem képes a támadást sikerrel befejezni. Ezért edzéseimen a legnagyobb gondot az általános állóképesség fejlesztésére fordítom. A kosárra dobásra tehát semmivel sem fordítok több időt, mint a csapat többi tagjai. Ivan Mráz tanár, a Zbrojovka edzője így méltatta Konviöka mérnök emberi és sportolói tulajdonságait: „Ahhoz, amire ez a játékos ma képes, nagy szorgalommal és odaadással jutott. Csapatának és a válogatottnak mindig tudása maximumát nyújtotta. Magánéletében és a sportpályán szerény és komoly egyéniség. Sohasem szállott a dicsőség a fejébe. Mondhatóm, mintaképül állíthatnánk a mai kosarazó fiatalok elé, nemcsak mint játékost, hanem mint embert is.“ Ha netalán olvasóink betévednének a brnói Zbrojovka tornatermébe, amikor az elsőligás csapat éppen edz, könnyen felismerik Konviöka mérnököt; ő az a játékos, akinek a meze a legvizesebb az izzadságtól. Győződjenek meg róla! DURUTTYA MIRIAM Valamennyien nagyon jől emlékszünk még a müncheni olimpiának arra a pillanatára, amikor a finn Lasse Viren elesett a tízezer méteres futás döntőjében. „Igen, összeütköztem Gammoudival, és azt hittem, mindennek vége. Két év kemény munkája vész ezekben a pillanatokban kárba! — gondoltam, de felpattantam, utolértem a többieket, megpihentem a mezőny végén ... a többit pedig már tudják" — nyilatkozta Viren a döntő után. Nurmi utódától rendkívüli teljesítményt láttunk: nem csak megnyerte a versenyt, világrekordul is futott! Egy finn fényképész lencsevégre kapta az érdekes jelenetet. Felvétele tavaly az év fotója lett Finnországban! Elek Sehwartz, A VILÁGJÁRÓ (TEMESVÁRON SZÜLETETT, FRANCIA ÁLLAMPOLGÁR, HÉT NYELVEN BESZÉL) Elek Sehwartz a valakiről el lehet mondani, hogy világjáró, az Elek Sehwartz, a világhírű futballedző. Mint játékos, Strassburgban, Cannes ban, Párizsban játszott, mint edző, az AS Monaco, Le Havre, FC Lyon, RW Essen (színeiben szerepelt Rahn, aki a svájci világbajnokság döntőjében a győztes gólt lőtte Grostcs hálójába), Benflca, Eintracht Frankfurt, Crossing Brüsszel (Itt futballozott két évig Masopust), FC Porto háza táján tevékenykedett. Hét éven át volt a holland válogatott szövetségi kapitánya. 1971-ben a Sparta Rotterdam csapatát, majd egy évvel később a München 1860 együttesét vezette. Elek Sehwartz Temesváron született, állampolgársága francia. Most az NSZK-ban él. Hét nyelvet beszél és olyan, mint egy élő tűzhányó, legnagyobb fegyvere a pszichológia. Masopust mindig szívesen emlékszik rá vissza. Értett a játékosok nyelvén és utálta a robotot, a sablont. Elek Sehwartz gyakran mondogatja: — Uraim, önöket azért fizetik, hogy megőrizzék formájukat. A felkészítésért viszont én felelekl XXX Elveti a gépies megoldásokat, akár edzésen, akár mérkőzésen. Amikor például a hátsó alakzatok szinte mértani pontossággal adogatnak, ingerültté válik. Tudja, hogy minden játékos más; más képesség szunnyad mindegyikben. Még az edzéseken sem kényszerítette játékosaira az uniformist. Van, akinek kevesebbet, van, akinek többéit kellett edzenie. Sohasem tartott hosszú tréningeket, viszont az intenzitásra senki sem panaszkodhatott. Talán ő tartja a világ legkeményebb bemelegítését. Húsz-huszonöt perc alatt alaposan megizzadnak a játékosok. Hatvan múlt, de még mindig nagyon derűs. — Az ember negyvenéves korában kezdi Ismerni és élni az életet, úgyhogy én még csak húsz vagyok — mondogatja. Pályafutását kapusként kezdte. Később szélső lett belőle, aztán összekötő, végül hátvéd. — Ott aztán meg is maradtam, mert negyven évvel ezelőtt az volt a csapat legkényelmesebb posztja Fél életét Temesvártól távol töltötte. A felesége francia nemzetiségű, honvágyat csak akkor érez ez a nagyszerű edző, ha Amerikában vagy más kontinensen jár, és hiányzik a jő öreg Euró pa. Most, amikor akaratlanul is összegezi az életét, túl a hatvanon, ő is felteszi a kérdést: „Helyesen tettem-e, amikor ezt a pályát választottam?“ A válasza egyértelmű: „Jól választottam.“ Miközben a mai hatvanasok parkokban pihen- getnek, szívarozgatnak és merengenek, ő edz, úgy, mintha csak harminc lenne, és a szabadrúgásai ma is veszélyesek. Imádja a túlcukrozott, tejszínhabos feketekávét, kávéházakban szívesen beszélget arról, ami távol áll a futballtól. — Mindig idegenkedtem azoktól, akik csak a futballhoz éltettek, mert mint grafikus büszke voltam mesterségemre. Ha megérzem a festék szagát, kitágulnak az orrcimpáiui, min! a vén versenylónak, amelyik visszatér régi versenyei színhelyére. Toulouse ban elvégezlem a művészeti középiskolát, kiállításaim is voltak, még a kritika is megdicsért, de én jól tudtam, hogy nem Rubens és nem Rembrandt szunnyad bennem. Én tulajdonképpen nem Is egy-egy festőt szeretek, az Iskolákat kedvelem. A francia impresszionistákat, akik fényt hoztak a vásznakra! Hadilábon álltam a latinnal, ezért lettem futballista. De a jó festők előtt le a kalappal. Mindig egy fiúgyermekre vágytam, egy balbáf- védre. Lányom született. Ma már felnőtt ember, szép és ügyes, és én éppolyan boldog vagyok, mintha balhátvéd lenne. És annak is örülök, hogy nem lettem festő. Vajon megértik-e, mire céloztam?
