Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-17 / 16. szám
4 if ifjúság mnasmigai mmmammmmmmm incsenek pantos adsN taink, de több jel arra mutat, hogy az olvasóink között nagyon sok az érettségizett vagy érettségire készülő fiatal. (Sőt, úgy hírlik, nemsokára minden olvasónk érett lesz!) Ezért elhatároztuk, hogy az előttünk álló félévben megpróbálunk végigkisérni egy-két osztályt, és beszámolunk mindarról, amit ezek a „keresztre feszítendő“ fiatalok átélnek, vagy átélni kényszerülnek. Ogy gondoljuk, hogy fantasztikus, és már előre is zsongunk az izgalomtól. Ha a nagy zsongásban neta- lántán valamit kifelejtenénk, vagy esetleg a ti osztályotokban egészen másképp zajlaná- nak a dolgok, akkor ragadjátok meg harci eszközötök és Írjátok meg olvasóinknak a tényállást. Aki esetleg túl van már rajta, az néhány jó tanáccsal láthatja el az utánpótlást. JELSZÓ: aki megírja a legjobb beszámolót, az minden képpen megkapja az érettségi vizsgáról szóló okmányt, (é szerény szerzői jogdíj csak rá adás.) ■— ★ — Ismertető jelek: Dunajská Streda (Dunaszerdahely), gimnázium. IV. A osztály. Névsor: Csűri, Csusza, Möke, Muci, Pici, Poszi — Szőrös Töpörtyű nem jár az osztályba. Na jó, vegyetek elő papírt! Politikai felelős: Rózsa Imre (fiú — végre)). (További szereplők): Földes Gyula, történelem szakos. — ★ — ANYAKÖNYVI BEJEGYZÉS: Sí*; * t .$7. h / jjte;i< HÉT GONOSZ ÉS A TÖBBIEK IMÁSODIK NEKIFUTÁS) Ismertetöjelek ismertetőjele: Harminc lány és egy (!) fiú. Az osztály főnöke: (A gonoszak véleménye szerint a tanári kar legszigorúbb tagja) Vörös Veronika. Az önkqrmányzat, vagyis az osztály különfogata: Elnök: Lelkes Margit (lány). Alelnök: Kovács Margit (szintén lány). Pénztárosok: Bodó Gabriella és Csóka Hona |az első ugyan csak lány — az utóbbi annak ellenére, hogy a csóka a madarak fajába tartozik, úgyszintén lány). Kultúrfelelős: Hndossy Viola (olyan, mint egy virágszál, és mégis lány). Tanulmányi felelős: Fikész Éva (ez a feladat egy egész lányt kíván). Sportfelelős: Mizera Erzsébet (úgy látszik, ő is a lányok fajába tartozik). VALLOMÁS A SZALAGAVATÓRÓL Tél volt, januárt mutatott a naptár, amikor az első nekifutást megírtuk. Akkor azt ígértük, hogy Vallomás a szalagavatóról címmel közöljük majd a folytatást, mert Imre megfogadta, hogy minden lányt megtáncoltat. Csakhogy kár volt Imrének is meg nekünk is ilyen köny- nyelműen fogadkozni, hiszen tudhattuk volna, hogy az ördögnek ígérjük lelkünket (eny- nyi lány között). Imrét meg közben ágynak döntötte a náthaláz, s így nemcsak a tánc, hanem majdnem még a vallomás is elmaradt. — Annyira lázas voltam, hogy még látni is alig láttam. Előtte is, utána is az ágyat boldogítottam, de hogy ne mondják, hát elmentem. (Ha férfi vagy, légy férfi!) Egyetlenegy lánnyal táncoltam csupán, aztán hazamentem. Ogy vezettek. Valóban nagyon beteg voltam... A lányok tovább szórakoztak. (Mindig mondtam, hogy a nők nagyon hálátlanok!) Igaz, nem mind', mert voltak olyanok iá, akik szőmorkodtak. Az egyik azért, mert nem engedték haza a párját (hát a férfiak sem különbek?), a másik meg azért, mert az a bizonyos úgy megmakacsolta magát, hogy még kötélen sem húzhatta volna oda. Azóta sok víz leszaladt a Dunán, s már el is feledték a szalagavatót. Sőt, úgy hírlik, olykor még azt sem tudatosítják, hogy küszöbön az érettségiAmit még nem mondtam el, s okvetlen szólnom kell róla: Imre az osztály magányos virágszála azóta már sok mindenen túl van, s mire e sorok Ki az a tizenegy ember? napvilágot látnak, talán már a felvételi vizsga is mögötte lesz. Régi elhatározását váltotta valóra, amikor újságírói szakra jelentkezett. De mint mondtam, valami hírlik, nem sietek hát az osztályba. — ★ — „REÄKCIÖSOK“ fintermezzák intermezzója) — No, reakciósok, most már örülhettek, hogy ti megmenthettétek az irhátokat. Most már dicsekedhettek; elmondhatjátok, hogy megúsztatok! Ugye, megegyeztünk, hogy mindenki elmegy, és ti mégsem mentetek el? Mi beültünk a buszba, ti meg nyugodtan felkocogtatok. De hát nekünk is úgy kell, hiszen tudhattuk volna, hogy ti mindig túlzásba viszitek az összetartást — dühöng a IV. A osztály, amikor belépek a tanterembe. Még jó sokáig nem értem, mi történt. — Ogy volt, hogy dolgozatot írtunk. Azt az egyhónapos dolgozatot kellett volna most elkezdeni és mi leléptünk. Azt tudtuk, hogy nem marad el az óra, egyébként az osztályfőnöknő mondta volna; de megpróbáltuk, hátha sikerül. Nem sikerült! Szóval nem, és most mi is kapunk egy olyan papírt, mint a IV. B osztály. Most aztán kérhetek a fatertól autogramot. Lesz . majd. áriázást Tanárnő, kérem... Olyan lesz a ház, mint egy aréna. És persze ... Még mielőtt megtudnám, mi is történt, már itt is a folytatás. Vörös Veronika, az osztály főnöke rövid osztályfőnöki órát tart a nagyszünetben. — Ki az a tizenegy ember, aki tegnap nem jelent meg a könyvelésen? ... No, ti is csak álljatok fel szépen, hiszen csak az utolsó tfz percre mentetek be az órára! Fikész, Rózsa, Reidelmayer, Benes ... mondjátok meg, miért nem mentetek Halász tanárnő órájára? — Tanárnő, kérem, azt mondták, hogy... — Én úgy gondoltam, hogy már a múlt órán is ... — Na jó, vegyetek elő papírt, tollat és írjátok fel a következő szöveget: „Aláírásommal Igazolom, tudomásul vettem (Majd fogtok ti érettségi előtt víkendeznif), hogy leányom (Rózsa a „leányom“ helyett „fiam“-at írj!) 1973. április 4-én két órát igazolatlanul hiányzott. (Az a tíz pere nem ment senkit!) Az iskola szabályzatának további megsértése szigorú következményekkel jár.“ — Mind a két szülő írja alá? — Természetesen! És ez nem tréfa. Ne higgyétek, hogy ti nem tartoztok felelősséggel!... Rózsa Imre pedig mind a ti- znnfisv ember nevében bocsáHarmadik (szabályos) intermezzú: mit tud a temperamentumról? Fekete Zsuzsanna, natot kér Halász tanár elvtárs- nötől... És még valami: jegyezzétek meg, hogy amíg én nem mondom, hogy valamilyen óra elmarad, addig mindenki köteles megjelenni. Tehát ezt is tudja a IV. A! Érettségi előtt... Ez a köszönet, hogy a tanárnő igyekszik segíteni nekik, át akarja venni az anyagot, ők meg ellőgnak ... Ezzel befejeztük, mehettek a folyosóra ... mondja és kimegy az osztályból. Én viszont, mintha itt sem lennék, csendben meghúzódom az utolsó sorban, mert tudom, hogy mindezt az osztály még megvitatja. Nem tévedtem. — Hát most ti is megkaptátok a magatokét. De úgy kell, miért nem mondtátok mindjárt, hogy ti felmentek. Akkor mi sem mentünk volna el — szórják egymás fejére. No, jól, van, gondoltam, és odaültem az egyik hangadóhoz, Pucihoz, hogy most már komolyabbra fordítsam a szöt. — Persze hogy hibásak vagyunk. Tudtuk, hogy lesz óra, mi találtuk ki, hogy elmarad, de azt gondoltuk, hátha sikerül. És nem sikerült! Az a legrosszabb, hogy akkor mindenki benne volt. Egyikünknek sem jutott az eszébe, hogy azt mondja, én nem megyek. Ha legalább egy ember feláll, és azt mondja, hogy ne szökjünk el... HARMADIK (szabályos intermezzó) — Ki hiányzik? ... Jó, látom már megbeszélték, amit akartak. Lássuk, hogy tudnak-e majd olyan folyékonyan beszélni itt a tábla előtt is... Aki kijön felelni, az hozza magával a jegykönyvét (az ellenőrző •— a szerző megjegyzése) és a füzetét is... Fekete Zsuzsanna ... Mit tud a temperamentumról? — A temperamentum ... foglalkoztak vele már az ókorban is ... Szókratész ... Az újkorban Pavlov ,.. Vérmérsékleti típusok... — Közsönöm. Látom, tanult és az ismételt anyagot is’‘tudta. Egyes... — Fikész Éva ... Mondja el, mi tud a képességről és a tehetségről! — A képesség... — Köszönöm ... Egyes. — Hodossy Viola... Kovács Erzsébet... Egyes ... Egyes... — Ki akar még felelni? Senki! Rendben van, akkor folytatjuk. A jellenmll és jellemvonásról fogunk ma beszélni. Az ember jelleme és jellemvonása. .. Hogyan is vagyunk ezzel? NÉMETH ISTVÁN agyon aktuálisnak tartom, hogy a N jelenségről beszélni akar a lap, de még aktuálisabbnak, egyenesen pedagógusi kötelességnek találom, hogy a középiskolások tanárai is elmondják róla véleményüket. Nem véletlenül ez a véleményem. Nem vagyok pedagógus, de voltam diák, és egy nagyon sajnálatos eset kapcsán szeretnék a kérdéshez hozzászólni. Igen, voltam diák, de az érettségiig nem jutottam el abban az iskolában, mégpedig egy tanár dlszentessége miatt, pontosabban azért, mert udvaroltam egy osztálytársamnak. Szerettük egymást, tanítás után rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk, sétáltunk a parkban, s mit tagadjam, csóko- lóztunk is. Mindez hat esztendővel ezelőtt történt, de gondolom, semmit sem változtat a véleményemen. Bizony, akadnak olyan tanárok, akik nagyon ridegen viszonyulnak a diákszerelmekhez. Áz történt ugyanis, hogy Sva valakitől teherbe esett, s amikor az anyja kérdőre vonta, engem jelölt meg a gyermek apjának. Ugye abortuszbizottság elé került, engem is beidéztek. de nem mentem el. Az abortuszon átesett. Ma én úgy látom, hogy a lány ijedtében a kisebb rosszat választotta, azt mondta, én vagyok a tettes. Bízott benne, hogy barátként majd megegyezik velem, rászed a hazugságra, hogy olyat állítsak, ami meg sem történt. Később nyilván elszállt a bátorsága, többé a szemembe se nézett. Szemlesütve állította, hogy igenis, csak én lehetek a tettes. Mi mást tehettem, dühömben, ott a tanárok előtt pofon ütöttem a lányt. Természetesen tizenhét éves fejjel már én ts tudtam, hogy a gyereket nem a gólya hozza, s tudtam azt is, hogy Hozzászólások az íj Ifjúság 15. számában megjelent Napirenden a diákszerelmek című íráshoz nem lehetek a meg nem született gyermek apja, hiszen soha sem került sor köztünk olyan kapcsolatra, ami a történteket fel- tételheziette volna. Sajnos, nem tudtam bebizonyítani az igazságot, és sajnos, a lány hazugul azt állította, hogy én vagyok a gyerek apja. Ez természetesen lefegyver- zett, idegrohamot kaptam, de nem mentett meg attól, hogy kizárjanak az iskolából, mert hát az igazsághoz tartozik az is, hogy odamondogattam vádló tanáraimnak is. A lányt is kizárták, s én a végén már nem is kapaszkodtam, mert nem akartam olyan iskolába^ járni, ahol nem akadt egy tanár, aki őszintén, négy szem közt, bizalmasan kérdezett volna meg, és próbált volna a már elfogadott vád esetleges fordítottjáról meggyőződni. De engem tanári bizottság hallgatóit ki, és megtörtént, ami megtörtént. Azt is el kell mondanom, hogy egy buszsofőrre gyanakodtam, egy nős emberre, kinek Évával kapcsolata lehetett. Későbbi nyomozásom erre enged következtetni. Ma már azt mondom, hogy szerencsére csak egy elszalasztott tanévvel lettem szegényebb. Később egy másik iskolában leérettségiztem és most harmadéves főiskolás vagyok. Ma már persze látom, jobb, hogy így történt, jobb, mert valóban szerettem azt a lányt, sa ha a dolgok nem így dla- kulnak, biztosan feleségül is vettem^ volna. Nem akarom azt állítani, hogy szomorú történetem jellemző. Csak egy példát, a saját példámat vetettem fel, hiszen az élet természeténél fogva egyebek közt tévedésekből is áll, s ezeket a tévedéseket is emberek követik el. De kérdezem, ha hihető a szavam, akkor ki a felelős elvesztett tanévemért? Egy főiskolás Olvastam az újságban a diákszerelemről szóló cikket, és én is el szeretném mondani a véleményemet, mert nem értek egyet azzal, hogy ~ilyen fajtalanságot támogassanak. Becsületesen dolgozó munkásasszony vagyok, becsületesen neveljük mind a négy gyerekünket. A lányunk gimnáziumba jár. Van a felsőbb osztályban egy gyerek, akibe szerelmes. Mi ezt megtudtuk, hiszen a faluban többen is járnak a gimnáziumba, volt, aki elárulta nekünk, hogy miért jár haza a lányunk a későbbi vonattal. Sülve-főve együtt van azzal a gyerekkel, s mi aggódva nézzük, nem tudunk semmit tenni, mert a lányunk szemtelen. Apja már megverte, de azon a verés sem segített, azt mondta, elmegy a háztól, és a felesége lesz annak a gyereknek. Mindkettő taknyós még ahhoz, hogy a szerelemre gondoljanak. Az uram harminckét éves volt, amikor megkérte a kezemet, de engemet bizony azelőtt még se csókolt. Becsületesen dolgozunk, igyekszünk minél több pénzt keresni, hogy gyerekeinknek legyen a tanulásra és olyan öltözködésre, amilyenre a többieknek is telik. Nem akarjuk, hogy a gyerekeink olyun rosszul éljenek, mint mi éltünk. Azt szeretnénk, ha gyermekorvos lenne a lányból, mert van egy rokonunk, aki gyermekorvos, és mi is látjuk, a búcsúkor, amikor nálunk járt, nagyon meghozta a lány kedvét. De hát hogyan tanulhat, ha már ilyen fiatalon a szerelmen töri a fejét? Nem vagyunk fiatal emberek, s minket a dolog nagyon megviselt. Kérjük, adjanak tanácsot, mert a gyerekünkön mi - csak segíteni szeretnénk. Ismerjük mi jól a fiatalokat, tudjuk, hogy egyre kevesebben ismerik a szülői tiszteletet, a határokat, de tudjuk azt is, mihez vezet az ilyesmi. A levelet igazában azért írom, mert voltaim a lányunk tanáránál és elpanaszoltam neki a fájdalmamat, de ez a tanár meg akart győzni, hogy nincs abban semmi veszélyes, semmi rossz, ha a gyerekek együtt járnak. Hát hogy lehet jó tanár az ilyen tanár? En az ilyen emberről nem tudok jót gondolni. Kérem a tisztelt újságot, hogy menjenek el abba az iskolába, és próbáljanak valamit segíteni, hiszen ez így nem maradhat. Az egész dolgot tudják a faluban is, beszélnek róla, és mi nagyon szégyelljük magunkat, hiszen nem olyan gyereket alkarunk nevelni, amilyennek most a lányom indul. Kerüljön bármennyi pénzbe, kérem, segítsenek, mert nem tudom, mi lesz velünk. K. JÖZSEFNÉ ■CB m
