Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-27 / 13. szám

8 új ifjúság

VI.

— Nem álmos?

— Nem — feleltem, bár úgy éreztem, hogy a következő pillanatban mély álomba zuhanok. S akkor hirtelen elmúlt az álmosság. A frekvencia bizonyára túllépte az első fokot. Friss és vidám voltam, mint egy kellemes szundítás . után. Most pedig el kell aludnom, gondoltam, és szemem lecsukva horkolni kezdtem. Hallottam az orvos szavait:

— Furcsa. A tizes ciklustól alszik el, nem a nyolc és felestől. Jegyezze föl, Pfaff — mondta az öregnek.

— Rauch, most mit érez?

Nem válaszoltam, és elernyesztett izmokkal, térdemet a fülke falának támasztva, továbbra is húztam a lóbőrt.

—, Folytassuk — szólt.az or- vos. — Pfaff, kérem, növelje a frekvenciát.

Azonnyomban „fölébredtem“. Az új frekvencia érzelmek és hangulatváltozások széles skáláját idézte bennem elő. Szomorú voltam, maid vidám, boldognak, majd kimondhatatlanul szerencsétlennek éreztem magam.

— Itt az idő, hogy felordítsak — határoztam el hirtelen.

A generátor zúgásának erősödésére teljes erőmből felordítottam. s az orvos azonnal rendelkezett:

— Csökkentse a feszültséget! Az első eset, hoev ilyen lehetetlen alakkal találkoztam, tria: fáidalom a másoduercen- kénti hetvenötns cikluson, mié normális esetekben a 130-ason. Folytassuk.

Az a frekvencia tehát még hátra van "ondnltam rémülten.' — Képes leszek-e leküzdeni?

— Pfaff, kapcsolton a 93-ra.

A frekvencia állandósulásával valami egészen váratlan dolog történt velem. Hirtelen visszaemlékeztem a Krafstud- tékhoz hozott egyenleteimre, s teliesen világosan láttam magam előtt a megoldást és a végeredményt. Fz hát .a matematikai gondolkodás ingere, villant agvamba.

— Rauch, nevezze meg a második sorozat Bessel-funk- cióíának első öt tagját — parancsolta az orvos.

Elhariartarn a feleletet. Az a- vvam kristálvtiszta volt. s e- vész tknvpmet pltöitötte a min- dent indá«; r<jnrlálatá<?

—- Sorolja fel az első tíz helyét.

Felsoroltam.

— Old'on meg eev háromls- meretlenfi köbegyenletet.

102910241

S lediktált egy terjedelmes törtegyütthatós egyenletet.

Két-három másodperc alatt elkészültem a megoldással, megnevezve mindhárom gyököt.

. — Folytassuk. Ebben a szakaszban egészen normális.

A frekvencia lassan erősödött, s rajtam érzékenység lett úrrá. Torkom összeszorult, szemembe könnyek szöktek. De nevettem. Szinte eszelősen röhögtem, úgy, mintha állandóan csiklandoznának. Nevettem, de arcomon közben könnyek csorogtak végig.

— Megint valami ostoba idioszinkrázía. Jellemző. Tudtam, hogy az ilyen erős típus neurózisgyanús. Kíváncsi fagyok, mikor roppan össze.

— Akkor „roppantam össze“, mikor erre a legkevesebb o- kom volt, akkor, mikor a váratlan boldogságtól csordultig telt a szívem, mint a lakodalmi pohár a bortól. Ugrándozni, nevetni és táncolni akartam az örömtől. Ogy éreztem, hogy Krafstudt, Boltz, Deinis és az orvos a legjobb barátom, s hogy ilyen jópofa fickókkal még sosem találkoztam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy ebben az állapotban nyöszörögni kezdjek és hangosan szipogjak. Zokogásom — bár egyáltalán nem illett a helyzethez — hamarosan kiváltotta az orvos kommentárját:

— A, micsoda típus. Mindent a feje tetejére állít. Még csak távolról sem hasonlít a normális lelkületű emberekhez. Ez a fickó még sok bajt okoz nekünk.

Milyen messzi lehet még a 130-as ciklus? — nyilallt be lém a félelem, amikor a boldogság és gondtalanság bc- lvéf az aggódás, a fő'e'gm és a közelgő végzet balsepoimo foglalta el. Egy dalocskát dú- dolgattam. Szinte gémesen és nagy erőfeszítések közepette, mert a szívem a közelgő szörnyűség és az elkerülhetetlen véezet elvérzetében dobogott.

Azonnal megéreztem, ho^v a frekvencia mikor érte el a fájdalmat kiváltó ingererősséget. Először jobb kezem hüvelyk- utjának perecében éreztem szúrást, majd egy régi, még a háborúban szerzett sebbe nyilait bele a fájdalom. Majd szörnyű fogfáiás következett, amely kiteriedt az összes fogaimra. S ráadáskéop még egy hasogató fejfájás Is.

Fülemben fájdalmasan lükte tett a vér. Lesz erőm kiállni? Lesz-e elég akaraterőm, hogy lebírjam és eltitkoljam ezt a lidércnyomásos kínt? Hiszen

ismerünk halálra kínzott embereket, akik egyetlen jajszó nélkül múltak ki a kínzőkam- rákban. A történelem olyanokról is tud, akik a máglyahalált is némán viselték el.

A fájdalom fokozódott. Végül elérte legmagasabb fokát, s e- gész testem egyetlen égő, csí-. pő, kínzó, reszkető, meggyötört húscsomóvá vált. Kis híján elvesztettem az eszméletemet, vörös karikák táncoltak a szemem előtt, de néma maradtam.

— Mit érez, Rauch? — hallottam az orvos hangját.

— Gyilkos gyűlöletet — sziszegtem összeszorított fogakkal. — Kerülne csak egyszer a kezembe...

Amikor már csaknem átléptem az önuralom határán, és már-már felslkoltottam vagy felordítottam volna, hirtelen megszűnt a fájdalom. Testem csupa izzadtság, nyirok és hideglelés volt. Minden porcikám remegett.

A következő frekvencia hatására előbb egy pislákoló lángot láttam, amely még akkor sem tűnt el, ha becsuktam a szemem,- majd kínzó éhséget éreztem, fülsiketítő zajokat hallottam, és reszkettem, mint ha anyaszült meztelen állnak a

nem érdekelt a főnök, sem a társai, nem izgatott a sorsom sem. Agyam teljesen kiürült. Izmaim összeestek. Minden érzékem megszűnt. A legteljesebb testi-lelki gerinctelenség állapotába kerültem. Nem tudtam erőt venni magamon, hogy gondolkozzam vagy akár csak egy mozdulatot is tegyek. Nem volt saját akaratom.

És mégis, tudatom távoli zugában valami ezt hajtogatta: „Muszáj... muszáj... muszáj...“

Mit muszáj? És miért? Mi célból? „Muszáj... muszáj... muszáj...“ ismételte a hang, talán az egyetlen, amelyet valami csoda folytán még a teljes i- degzetemet uraló, hóhéraim kívánságait teljesítő hatalmas e- lektromágneses impulzusok sem tudtak megközelíteni.

Később, amikor megismerkedtem az agytevékenységet szabályozó központi rendszer működésének elméletével, a- mely kimondja, hogy az agykéregben levő összes tdegsei- tet egyetlen magasabb rendű idegsejtcsoport irányítja, megtudtam azt Is, hogy ezt a felsőbb központot még a legerősebb kívülről jövő fizikai vagy vegyi hatás sem befolyásolhatja. Bizonyára ez mentett meg engem Is.

fagyban. De továbbra is kitartottam, s az. orvos végül Is dühbe gurult a félrevezető válaszoktól. Tudtam, hogy az e- gyik iegszörnyübb próba, az a- karaterő elvesztése, melyet a bennlakók is emlegettek két nappal ezelőtt, még hátra van. Eddig éppen az akarat mentett meg. Ez volt az a belső erő, amellyel leküzdöttem a kínzóim által mesterségesen kiváltott érzeteket. S ezt is elveszik tőlem ezzel a pokoli Impulzusgenerátorral. Vajon rájönnek-e, hogy elvesztettem az akaratomat? Rémülten vártam azt a frekvenciát. És megjött.

Hirtelen közönyt éreztem. Nem számított, hogy a Kraf- studt-banda karmaiban vagyok,

Az orvos hirtelen rám parancsolt: i

— Együtt kell működnöd Krafstudttal.

— Nem — válaszoltam.

— Megteszel mindent, amit elrendelünk.

— Nem.

— Rohanj fejjel a falnak.

— Nem.

— Folytassuk. Abnormális e- set, Pfaff, de figyelje meg, egyszer betörjük őt.

Akaratgyöngeséget színleltem, éppen akkor, mikor a legszilárdabb akaraterő töltötte el egész lényemet, és úgy éreztem, hogy egymagám Is képes lennék bármilyen emberfölöttinek tűnő ügy elvégzésére ij.

Hogy ellenőrizze az „abnormális tüneteket“, az orvos még néhány kérdést tett föl.

— Ha tőled függne az emberiség boldogsága, feláldoznád az életedet?

— Miért áldoznám? — kérdeztem ostobán.

— Képes lennél az öngyil-' kosságra?

— Igen.

■ — Meg akarod gyilkolni Krafstudtot, a háborús bűnösnek nyilvánított Obersturmführer?

— Mi célból?

— Együttműködsz velünk?

— Igen.

— Átkozott legyek, ha valamit is ki tudok szedni belőle! Remélem, ez az első és utolsó eset, hogy Ilyen típussal kell foglalkoznom. Akaraterővesztés: 175-ös ciklus. Jegyezze föl. Folytassuk.

A folytatás még félórát tartott. Végül teljes képet kaptak idegrendszerem frekvenciatáblázatáról. Az orvos már Ismerte az összes frekvenciát, a- mellyel bármilyen érzéket vagy lelkiállapotot rám kényf.zey?t- hetett... Legalábbis azt hitte, hogy ismeri. Valójában az e- gyetlen zseniális frekvencia az volt, amely a számolási képességet fokozza. S éppen erre volt a legnagyobb szükségem. Az volt a célom, hogy egy — már előbB' kidolgozott

— terv alapján levegőbe röpítem ezt a bűnfészket. S a di- namitom éppen a matematika volt.

8

Megalapozott nézet, hogy a hipnózis és szuggesztiő a gyönge akaratú egyénekre hat a leginkább. Krafstudték is így tartották hatalmukban a matematikusokat, akiknek akaratát a generátor formálta, s ők vakon és tisztelettudóan engedelmeskedtek „tanítójuknak“.

Természetesen nekem Is át kellett esnem egy Ilyen engedelmességre nevelő tanfolyamon, ezt azonban — abnormális lelki tulajdonságaim miatt

— egy időre elhalasztották. Számomra egy rendkívüli módszert kellett kidolgozniuk.

Amíg a kimondottan csak számomra tervezett munkahely elkészült, viszonylagos mozgásszabadsággal rendelkeztem. Engedélyezték, hogy a lakószobából kimeniek a folyosóra, benézhettem a tantermekbe Is, ahol a kollégáim tanultak vagy dolgoztak.

Azt azonban megtiltották, hoev részt vegyek a reggeli félórás áitatosságon. amikor a hatalmas alumínium kondenzátor falai között Krafstudték áldozata! tisztelettel adóztak a vállalat feiének. Az akaratuktól és gondolataiktól megfosztott szerencsétlenek vakon Ismételték a hangosanbeszélő szavalt.

— Az önismeret öröm és boldogság — harsogta a közvetítő hangla.

— Az önismeret öröm és boldogság — Ismételte kórusban a tizenkét térdeplő, akiknek akaratereiét szétoszlatta a ..falak közötti“ váltóáram hatása.

— Ha megértlük az idegrendszerbeli imtralzusclrkuládő titkát, öröm és boldogság tölt el bennünket.

ÍFolvíatjukl

Zalabai Zsigmnnd

/

• „Monasz“: Verseiben, sajnos, minden van, csak éppen költészet nincs. Rossz Ady-utánzatok, a vershez a- zonban semmi közük. Nézzük talán a Nagyanyám címűt: / Döbbennek a döbbe- netek éles-haragon, / leletlennek fellelése lázad ke- mény-döfőn harapás-marva. / Vagy nézzünk egy másikat: / Tompa-mereven rikoltva- lobhanatlan szemedben a tűz hamuja, / itt vagy mélybe zuhantan-zúzva gyötrel- mes-gyanakvén. / stb. Talán inkább olvassa a verset, mert ez az út sehová se vezet!

• G. J. Rimaszombat: Az,

hogy a versekben örömét leli, hogy magánya nehéz óráit a költészettel nemesíti, nagy erkölcsi erőre vall. Közölni azonban, sajnos, nem közölhetöek. Kevés az eredeti élményanyaga, a- mely a verset egyedivé e- rnelné. Olvasson, művelje magát, talán a napok köny- nyebben múlnak majd.

• „Fekete“: Előző írásaira már nem emlékszünk, így csak a mostaniakból indulunk ki. íráskészsége van, Témáit azonban rosszul választja meg, ráadásul elsje- ti, elnagyolja őket. Hány é- ves vajon az a tizenéves lány — tizenegy?, vagy tizenkilenc? Leír, de nem láttat, s ez nagy-nagy hiba. Monológjai nem jellemzik alakjait, nem mélyítik bűznünk a róluk kialakult képet. Ezekre a hibákra vi- gyázzonl Az írás logikai I- veiését tartsa mindig szem előtti

• „Kovács“: Versel egyelőre se költői, se gondolati erővel nem bírnak. Szabó Lőrinc szerint: „Mindnyájan költők vagyunk, csak éppen ritkán és tökéletlenül. Hogy ritkán, annak többnyire a túlságos anyagi elfoglaltság az oka, s hogy tökéletlenül, annak az érzelmi műveltség hiánya, illetve felszínessége és hazugsága. Az igazi költő az érző ember, aki ki tudja fejezni magát.“ Az a véleményünk, hogy inkább olvassa, semnrnt Tria a verseket.

MUSZÁJ volt nyélbe ütni

Másodikos gimnazista vagyok. Az €j Ifjúság minden számát megveszem és elolvasom. Amikor felfedeztem benne az írd meg te is a véleményed! című rovatot, elhatároztam, hugy én is hnzzászélok az egyes témákhoz. Szerencsére az alkoholizmusról nem tudtam véleményt mondani, mert a szüleim egyszerű emberek, de sem édesanyámnak, sem nekünk gyerekeknek nem kell attól félnünk, hogy édesapánk részegen |Bn haza és elzavarja otthonról a családot.

Ehhez a második témához ismerek egy tanulságos történetet. Elsős gimnazista voltam, karácsony felé közeledtünk, ami kor az osztályban az a hir ütötte meg a fülem, hogy az egyik osztálytársnőm gyereket vár. Előbb nem hittem a fülemnek, de aztán a szememnek hinnem kellett.

Amikor a téli szünidő után iskolába mentünk az osztályunk létszáma eggyel csökkent. A lány már nem jött iskolába. Abból a faluitól, ahol lakik, még két lény jár velünk egy osztályba. Ok mindennap beszámoltak nekünk a volt osztálytárs- nőnk körüli eseményekről. Egy nap azt a hírt hozták, hogy az apa egy tizenkilenc éves fiú. nem akarja elvenni a lányt. A terhes lányon viszont már nem lehetett segíteni. A fiú azt mondta, hogy hajtandó bármennyit fizetni, de a lányt nem veszi feleségül. Végül mégis fejet hajtott, és megtartották az esküvőt. Pár hónap múlva megszületett a kicsi: kislány lett.

A fiatal apa a gyereket nagyon szereti, de a feleségét va sárnapnnként még a faluba se engedi szívesen, mert féltékeny. A feleség viszont — hiába esszuny és anya — mindössze tizeabét éves, szereti a szépet, szeretne szépen öltözködni, sza retoe egy kis időt a tükör előtt is tölteni, de a férj mindig közbelép. Ez a helyzet közöttük, de reméljük, hogy házasságuk mégsem lesz rövid életűEzt a házasságot muszáj volt nyélbe ütni, pedig az illetők nagyon fiatalok. A lány akkor mindössze tizenhat éves volt, és helytelen, hogy a fiúval ilyen szoros kapcsolatot teremtett. A lánynak a szerelmi kapcsolatok során több eszének kell lennie, mint a fiúnak. Igazi házasság csak akkor lehetséges, ha mér mindkét fél megismerte egymás szokásait, htb&It, és

ha már mindketten túl vannak a húsz éven. A szülök beleegyezése ts mindkét részről — nagyon fontos, a támogatásuk

pedig nélkülözhetetlen.

Ami a katonai szolgálat előtti házasságot Illeti; akkor még mindketten tizenévesek, és nem tudnak felnőttekhez méltóan gondolkodni. A fiúnak semmi esetre se szabad ilyen korban azt a kockázatot magára vállalni, hogy megnősül, mert hol a biztositék arra, hogy felesége a két év alatt hű marad hozzá, s nem szeret-e belé más férfiba.

Ennyi az én véleményem a vitatémáról. Remélem, a történet elég tanulságos.

Egy tizenhét éves lány

MIKOR HÁZASODJUNK?

Ha megengedik, én is hozzászólok a kérdéshez.

Ötvenöt' éves vagyok, huszonöt éve élek házasságban Van egy huszonnégy éves fiam és egy tizenhét éves lányom. A feleségemmel 1941 ben Ismerkedtem meg, de csak a katonai szolgálat és a fogság után gondolhattunk házasságra. Öt évig leveleztünk. Amikor 1946-han fogságból hazajöttem, azonnal nem gondolhattam családalapításra, mert jövőnket nem éreztem biztosítottnak. Két évig kőmüvesszakmát tanultam, és csupán 1948 májusában keltünk egybe. Ezt azért Írom, mert némely fiatal fél két évre eltávozni a kedvesétől.

Véleményem szerint alaptalan, sőt sértő az Ilyen bizalmatlanság azzal szemben, akit szeretünk. A fiatalok dicséretére Írom, hogy a legtöbbje derekasan tanul, dolgozik, fis ez így

van rendjén. A világ is halad, s aki nem tart vele i lemarad. Szomorú, hogy egyesek úgy cserélgetik az élettársukat, mint a fehérneműjüket vagy a parókájukat. Ügy gondolom, hogy ebbe ti, fiatalok hozhattok változást. Üjat, szebb életet kell kezdenetek! Olykor, abban, amit magatok körül, vagy rossz házasságban a szüléitektől láttok, sok a kivetnivaló, de ti akker is matassatok a gyengébbeknek jő példátl

Hogy mikor házasodjatok? A párválasztás nem könnyű feladat. Bölcs előrelátást és hosszabb ismeretséget igényel, mint amennyi időt ti erre áldoztak. Sokszor a szülök tanácsét sem fogadjátok meg. Ezzel természetesen jéindulatú tanácsra gondolok, s nem arra, amikor származási, vallási vagy nemzetiségi előítéletből fakad ez a tanács. Ilyet öntudatos szülők nem is tesznek. Semmiképp se kössetek addig házasságot, a- inig az életcélotokat el nem éritek, amfg a szükséges szellemi, szakmai képzettséget nem szereztétek meg, amíg az anyagi függetlenség alapjait saját magatok nem biztosítottátok. Katonai szolgálat előtt semmi esetre se házasodjatok, mert a férfi ott érik fegyelmezett emberré. Ha egész életre köttök szövetséget, nagyon fontos, hogy az érdeklődési körötök egyforma legyen, egyformán viszonyuljatok a munkához é<t a társadalomhoz. Ne elégedjetek meg azzal, amit az iskolában tanultatok. A házasélet során is műveljétek magatokat, segítsétek egymást, járjatok együtt színházba, moziba és szórakozni, beszéljétek meg a látottakat és legyetek egymáshoz mindig tapintatosak!

Egyszer majd rájöttök, hogy az ilyen aprónak tűnő dolgok szülik azt a nagy szövetséget, amelynek a neve: halhatatlan szerelem Nincs az a Lucifer, akt az ilyen szövetséget megbánhatná, megzavarhatná.

Ezzel szemben az elhamarkodott, sokszor kényszerből kötött házasságoknak nincs semmiféle alapja. Az ilyen házasság csak igen ritkán tartós. Ami a korhatárt Illeti, az a katonai szolgálat idejétől fs függ. Véleményem szerint a lány tizenkilenc, a fiú huszonhárom éves kora után kössön házasságot.

jelige: Halhatatlan szerelem.

. ni--