Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-27 / 13. szám

8 új ifjúság VI. — Nem álmos? — Nem — feleltem, bár úgy éreztem, hogy a következő pillanatban mély álomba zuha­nok. S akkor hirtelen elmúlt az álmosság. A frekvencia bi­zonyára túllépte az első fokot. Friss és vidám voltam, mint egy kellemes szundítás . után. Most pedig el kell aludnom, gondoltam, és szemem lecsuk­va horkolni kezdtem. Hallot­tam az orvos szavait: — Furcsa. A tizes ciklustól alszik el, nem a nyolc és fe­lestől. Jegyezze föl, Pfaff — mondta az öregnek. — Rauch, most mit érez? Nem válaszoltam, és eler­nyesztett izmokkal, térdemet a fülke falának támasztva, to­vábbra is húztam a lóbőrt. —, Folytassuk — szólt.az or- vos. — Pfaff, kérem, növelje a frekvenciát. Azonnyomban „fölébredtem“. Az új frekvencia érzelmek és hangulatváltozások széles ská­láját idézte bennem elő. Szo­morú voltam, maid vidám, bol­dognak, majd kimondhatatla­nul szerencsétlennek éreztem magam. — Itt az idő, hogy felor­dítsak — határoztam el hirte­len. A generátor zúgásának erő­södésére teljes erőmből felor­dítottam. s az orvos azonnal rendelkezett: — Csökkentse a feszültsé­get! Az első eset, hoev ilyen lehetetlen alakkal találkoztam, tria: fáidalom a másoduercen- kénti hetvenötns cikluson, mié normális esetekben a 130-ason. Folytassuk. Az a frekvencia tehát még hátra van "ondnltam rémül­ten.' — Képes leszek-e leküz­deni? — Pfaff, kapcsolton a 93-ra. A frekvencia állandósulásá­val valami egészen váratlan dolog történt velem. Hirtelen visszaemlékeztem a Krafstud- tékhoz hozott egyenleteimre, s teliesen világosan láttam ma­gam előtt a megoldást és a végeredményt. Fz hát .a mate­matikai gondolkodás ingere, villant agvamba. — Rauch, nevezze meg a második sorozat Bessel-funk- cióíának első öt tagját — pa­rancsolta az orvos. Elhariartarn a feleletet. Az a- vvam kristálvtiszta volt. s e- vész tknvpmet pltöitötte a min- dent indá«; r<jnrlálatá<? —- Sorolja fel az első tíz he­lyét. Felsoroltam. — Old'on meg eev háromls- meretlenfi köbegyenletet. 102910241 S lediktált egy terjedelmes törtegyütthatós egyenletet. Két-három másodperc alatt elkészültem a megoldással, megnevezve mindhárom gyö­köt. . — Folytassuk. Ebben a sza­kaszban egészen normális. A frekvencia lassan erősö­dött, s rajtam érzékenység lett úrrá. Torkom összeszorult, szemembe könnyek szöktek. De nevettem. Szinte eszelősen rö­högtem, úgy, mintha állandóan csiklandoznának. Nevettem, de arcomon közben könnyek cso­rogtak végig. — Megint valami ostoba idioszinkrázía. Jellemző. Tud­tam, hogy az ilyen erős típus neurózisgyanús. Kíváncsi fa­gyok, mikor roppan össze. — Akkor „roppantam össze“, mikor erre a legkevesebb o- kom volt, akkor, mikor a vá­ratlan boldogságtól csordultig telt a szívem, mint a lakodal­mi pohár a bortól. Ugrándoz­ni, nevetni és táncolni akar­tam az örömtől. Ogy éreztem, hogy Krafstudt, Boltz, Deinis és az orvos a legjobb barátom, s hogy ilyen jópofa fickókkal még sosem találkoztam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy ebben az állapotban nyöszörög­ni kezdjek és hangosan szi­pogjak. Zokogásom — bár egy­általán nem illett a helyzet­hez — hamarosan kiváltotta az orvos kommentárját: — A, micsoda típus. Mindent a feje tetejére állít. Még csak távolról sem hasonlít a normá­lis lelkületű emberekhez. Ez a fickó még sok bajt okoz ne­künk. Milyen messzi lehet még a 130-as ciklus? — nyilallt be lém a félelem, amikor a bol­dogság és gondtalanság bc- lvéf az aggódás, a fő'e'gm és a közelgő végzet balsepoimo foglalta el. Egy dalocskát dú- dolgattam. Szinte gémesen és nagy erőfeszítések közepette, mert a szívem a közelgő ször­nyűség és az elkerülhetetlen véezet elvérzetében dobogott. Azonnal megéreztem, ho^v a frekvencia mikor érte el a fáj­dalmat kiváltó ingererősséget. Először jobb kezem hüvelyk- utjának perecében éreztem szú­rást, majd egy régi, még a háborúban szerzett sebbe nyi­lait bele a fájdalom. Majd szörnyű fogfáiás következett, amely kiteriedt az összes fo­gaimra. S ráadáskéop még egy hasogató fejfájás Is. Fülemben fájdalmasan lükte tett a vér. Lesz erőm kiállni? Lesz-e elég akaraterőm, hogy lebírjam és eltitkoljam ezt a lidércnyomásos kínt? Hiszen ismerünk halálra kínzott em­bereket, akik egyetlen jajszó nélkül múltak ki a kínzőkam- rákban. A történelem olyanok­ról is tud, akik a máglyaha­lált is némán viselték el. A fájdalom fokozódott. Végül elérte legmagasabb fokát, s e- gész testem egyetlen égő, csí-. pő, kínzó, reszkető, meggyötört húscsomóvá vált. Kis híján el­vesztettem az eszméletemet, vö­rös karikák táncoltak a sze­mem előtt, de néma marad­tam. — Mit érez, Rauch? — hal­lottam az orvos hangját. — Gyilkos gyűlöletet — szi­szegtem összeszorított fogak­kal. — Kerülne csak egyszer a kezembe... Amikor már csaknem átlép­tem az önuralom határán, és már-már felslkoltottam vagy felordítottam volna, hirtelen megszűnt a fájdalom. Testem csupa izzadtság, nyirok és hi­deglelés volt. Minden porcikám remegett. A következő frekvencia ha­tására előbb egy pislákoló lán­got láttam, amely még akkor sem tűnt el, ha becsuktam a szemem,- majd kínzó éhséget éreztem, fülsiketítő zajokat hallottam, és reszkettem, mint ha anyaszült meztelen állnak a nem érdekelt a főnök, sem a társai, nem izgatott a sorsom sem. Agyam teljesen kiürült. Izmaim összeestek. Minden ér­zékem megszűnt. A legtelje­sebb testi-lelki gerinctelenség állapotába kerültem. Nem tud­tam erőt venni magamon, hogy gondolkozzam vagy akár csak egy mozdulatot is tegyek. Nem volt saját akaratom. És mégis, tudatom távoli zu­gában valami ezt hajtogatta: „Muszáj... muszáj... muszáj...“ Mit muszáj? És miért? Mi célból? „Muszáj... muszáj... mu­száj...“ ismételte a hang, talán az egyetlen, amelyet valami csoda folytán még a teljes i- degzetemet uraló, hóhéraim kí­vánságait teljesítő hatalmas e- lektromágneses impulzusok sem tudtak megközelíteni. Később, amikor megismer­kedtem az agytevékenységet szabályozó központi rendszer működésének elméletével, a- mely kimondja, hogy az agy­kéregben levő összes tdegsei- tet egyetlen magasabb rendű idegsejtcsoport irányítja, meg­tudtam azt Is, hogy ezt a fel­sőbb központot még a legerő­sebb kívülről jövő fizikai vagy vegyi hatás sem befolyásolhat­ja. Bizonyára ez mentett meg engem Is. fagyban. De továbbra is kitar­tottam, s az. orvos végül Is dühbe gurult a félrevezető vá­laszoktól. Tudtam, hogy az e- gyik iegszörnyübb próba, az a- karaterő elvesztése, melyet a bennlakók is emlegettek két nappal ezelőtt, még hátra van. Eddig éppen az akarat men­tett meg. Ez volt az a belső erő, amellyel leküzdöttem a kínzóim által mesterségesen kiváltott érzeteket. S ezt is el­veszik tőlem ezzel a pokoli Impulzusgenerátorral. Vajon rájönnek-e, hogy elvesztettem az akaratomat? Rémülten vár­tam azt a frekvenciát. És meg­jött. Hirtelen közönyt éreztem. Nem számított, hogy a Kraf- studt-banda karmaiban vagyok, Az orvos hirtelen rám paran­csolt: i — Együtt kell működnöd Krafstudttal. — Nem — válaszoltam. — Megteszel mindent, amit elrendelünk. — Nem. — Rohanj fejjel a falnak. — Nem. — Folytassuk. Abnormális e- set, Pfaff, de figyelje meg, egy­szer betörjük őt. Akaratgyöngeséget színlel­tem, éppen akkor, mikor a leg­szilárdabb akaraterő töltötte el egész lényemet, és úgy érez­tem, hogy egymagám Is képes lennék bármilyen emberfölötti­nek tűnő ügy elvégzésére ij. Hogy ellenőrizze az „abnor­mális tüneteket“, az orvos még néhány kérdést tett föl. — Ha tőled függne az em­beriség boldogsága, feláldoz­nád az életedet? — Miért áldoznám? — kér­deztem ostobán. — Képes lennél az öngyil-' kosságra? — Igen. ■ — Meg akarod gyilkolni Krafstudtot, a háborús bűnös­nek nyilvánított Obersturmfü­hrer? — Mi célból? — Együttműködsz velünk? — Igen. — Átkozott legyek, ha vala­mit is ki tudok szedni belőle! Remélem, ez az első és utol­só eset, hogy Ilyen típussal kell foglalkoznom. Akaraterő­vesztés: 175-ös ciklus. Jegyez­ze föl. Folytassuk. A folytatás még félórát tar­tott. Végül teljes képet kap­tak idegrendszerem frekvencia­táblázatáról. Az orvos már Is­merte az összes frekvenciát, a- mellyel bármilyen érzéket vagy lelkiállapotot rám kényf.zey?t- hetett... Legalábbis azt hitte, hogy ismeri. Valójában az e- gyetlen zseniális frekvencia az volt, amely a számolási ké­pességet fokozza. S éppen er­re volt a legnagyobb szüksé­gem. Az volt a célom, hogy egy — már előbB' kidolgozott — terv alapján levegőbe röpí­tem ezt a bűnfészket. S a di- namitom éppen a matematika volt. 8 Megalapozott nézet, hogy a hipnózis és szuggesztiő a gyön­ge akaratú egyénekre hat a leginkább. Krafstudték is így tartották hatalmukban a mate­matikusokat, akiknek akaratát a generátor formálta, s ők va­kon és tisztelettudóan engedel­meskedtek „tanítójuknak“. Természetesen nekem Is át kellett esnem egy Ilyen enge­delmességre nevelő tanfolya­mon, ezt azonban — abnormá­lis lelki tulajdonságaim miatt — egy időre elhalasztották. Számomra egy rendkívüli mód­szert kellett kidolgozniuk. Amíg a kimondottan csak számomra tervezett munkahely elkészült, viszonylagos moz­gásszabadsággal rendelkeztem. Engedélyezték, hogy a lakó­szobából kimeniek a folyosóra, benézhettem a tantermekbe Is, ahol a kollégáim tanultak vagy dolgoztak. Azt azonban megtiltották, hoev részt vegyek a reggeli félórás áitatosságon. amikor a hatalmas alumínium konden­zátor falai között Krafstudték áldozata! tisztelettel adóztak a vállalat feiének. Az akaratuk­tól és gondolataiktól megfosz­tott szerencsétlenek vakon Is­mételték a hangosanbeszélő szavalt. — Az önismeret öröm és bol­dogság — harsogta a közvetítő hangla. — Az önismeret öröm és boldogság — Ismételte kórus­ban a tizenkét térdeplő, akik­nek akaratereiét szétoszlatta a ..falak közötti“ váltóáram hatása. — Ha megértlük az ideg­rendszerbeli imtralzusclrkuládő titkát, öröm és boldogság tölt el bennünket. ÍFolvíatjukl Zalabai Zsigmnnd / • „Monasz“: Verseiben, sajnos, minden van, csak éppen költészet nincs. Rossz Ady-utánzatok, a vershez a- zonban semmi közük. Néz­zük talán a Nagyanyám cí­műt: / Döbbennek a döbbe- netek éles-haragon, / lelet­lennek fellelése lázad ke- mény-döfőn harapás-marva. / Vagy nézzünk egy másikat: / Tompa-mereven rikoltva- lobhanatlan szemedben a tűz hamuja, / itt vagy mély­be zuhantan-zúzva gyötrel- mes-gyanakvén. / stb. Talán inkább olvassa a verset, mert ez az út sehová se ve­zet! • G. J. Rimaszombat: Az, hogy a versekben örömét leli, hogy magánya nehéz óráit a költészettel nemesí­ti, nagy erkölcsi erőre vall. Közölni azonban, sajnos, nem közölhetöek. Kevés az eredeti élményanyaga, a- mely a verset egyedivé e- rnelné. Olvasson, művelje magát, talán a napok köny- nyebben múlnak majd. • „Fekete“: Előző írásai­ra már nem emlékszünk, így csak a mostaniakból in­dulunk ki. íráskészsége van, Témáit azonban rosszul vá­lasztja meg, ráadásul elsje- ti, elnagyolja őket. Hány é- ves vajon az a tizenéves lány — tizenegy?, vagy ti­zenkilenc? Leír, de nem lát­tat, s ez nagy-nagy hiba. Monológjai nem jellemzik alakjait, nem mélyítik bűz­nünk a róluk kialakult ké­pet. Ezekre a hibákra vi- gyázzonl Az írás logikai I- veiését tartsa mindig szem előtti • „Kovács“: Versel egye­lőre se költői, se gondolati erővel nem bírnak. Szabó Lőrinc szerint: „Mindnyá­jan költők vagyunk, csak éppen ritkán és tökéletle­nül. Hogy ritkán, annak többnyire a túlságos anyagi elfoglaltság az oka, s hogy tökéletlenül, annak az ér­zelmi műveltség hiánya, il­letve felszínessége és ha­zugsága. Az igazi költő az érző ember, aki ki tudja fejezni magát.“ Az a véle­ményünk, hogy inkább ol­vassa, semnrnt Tria a verse­ket. MUSZÁJ volt nyélbe ütni Másodikos gimnazista vagyok. Az €j Ifjúság minden számát megveszem és elolvasom. Amikor felfedeztem benne az írd meg te is a véleményed! című rovatot, elhatároztam, hugy én is hnzzászélok az egyes témákhoz. Szerencsére az alkoholiz­musról nem tudtam véleményt mondani, mert a szüleim egy­szerű emberek, de sem édesanyámnak, sem nekünk gyerekek­nek nem kell attól félnünk, hogy édesapánk részegen |Bn ha­za és elzavarja otthonról a családot. Ehhez a második témához ismerek egy tanulságos történe­tet. Elsős gimnazista voltam, karácsony felé közeledtünk, ami kor az osztályban az a hir ütötte meg a fülem, hogy az egyik osztálytársnőm gyereket vár. Előbb nem hittem a fülemnek, de aztán a szememnek hinnem kellett. Amikor a téli szünidő után iskolába mentünk az osztályunk létszáma eggyel csökkent. A lány már nem jött iskolába. Ab­ból a faluitól, ahol lakik, még két lény jár velünk egy osz­tályba. Ok mindennap beszámoltak nekünk a volt osztálytárs- nőnk körüli eseményekről. Egy nap azt a hírt hozták, hogy az apa egy tizenkilenc éves fiú. nem akarja elvenni a lányt. A terhes lányon viszont már nem lehetett segíteni. A fiú azt mondta, hogy hajtandó bármennyit fizetni, de a lányt nem veszi feleségül. Végül mégis fejet hajtott, és megtartották az esküvőt. Pár hónap múlva megszületett a kicsi: kislány lett. A fiatal apa a gyereket nagyon szereti, de a feleségét va sárnapnnként még a faluba se engedi szívesen, mert félté­keny. A feleség viszont — hiába esszuny és anya — mindössze tizeabét éves, szereti a szépet, szeretne szépen öltözködni, sza retoe egy kis időt a tükör előtt is tölteni, de a férj mindig közbelép. Ez a helyzet közöttük, de reméljük, hogy házassá­guk mégsem lesz rövid életű­Ezt a házasságot muszáj volt nyélbe ütni, pedig az illetők nagyon fiatalok. A lány akkor mindössze tizenhat éves volt, és helytelen, hogy a fiúval ilyen szoros kapcsolatot teremtett. A lánynak a szerelmi kapcsolatok során több eszének kell lennie, mint a fiúnak. Igazi házasság csak akkor lehetséges, ha mér mindkét fél megismerte egymás szokásait, htb&It, és ha már mindketten túl vannak a húsz éven. A szülök bele­egyezése ts mindkét részről — nagyon fontos, a támogatásuk pedig nélkülözhetetlen. Ami a katonai szolgálat előtti házasságot Illeti; akkor még mindketten tizenévesek, és nem tudnak felnőttekhez méltóan gondolkodni. A fiúnak semmi esetre se szabad ilyen korban azt a kockázatot magára vállalni, hogy megnősül, mert hol a biztositék arra, hogy felesége a két év alatt hű marad hozzá, s nem szeret-e belé más férfiba. Ennyi az én véleményem a vitatémáról. Remélem, a történet elég tanulságos. Egy tizenhét éves lány MIKOR HÁZASODJUNK? Ha megengedik, én is hozzászólok a kérdéshez. Ötvenöt' éves vagyok, huszonöt éve élek házasságban Van egy huszonnégy éves fiam és egy tizenhét éves lányom. A fe­leségemmel 1941 ben Ismerkedtem meg, de csak a katonai szol­gálat és a fogság után gondolhattunk házasságra. Öt évig le­veleztünk. Amikor 1946-han fogságból hazajöttem, azonnal nem gondolhattam családalapításra, mert jövőnket nem éreztem biz­tosítottnak. Két évig kőmüvesszakmát tanultam, és csupán 1948 májusában keltünk egybe. Ezt azért Írom, mert némely fiatal fél két évre eltávozni a kedvesétől. Véleményem szerint alaptalan, sőt sértő az Ilyen bizalmat­lanság azzal szemben, akit szeretünk. A fiatalok dicséretére Írom, hogy a legtöbbje derekasan tanul, dolgozik, fis ez így van rendjén. A világ is halad, s aki nem tart vele i lemarad. Szomorú, hogy egyesek úgy cserélgetik az élettársu­kat, mint a fehérneműjüket vagy a parókájukat. Ügy gondo­lom, hogy ebbe ti, fiatalok hozhattok változást. Üjat, szebb életet kell kezdenetek! Olykor, abban, amit magatok körül, vagy rossz házasságban a szüléitektől láttok, sok a kivetnivaló, de ti akker is matassatok a gyengébbeknek jő példátl Hogy mikor házasodjatok? A párválasztás nem könnyű fel­adat. Bölcs előrelátást és hosszabb ismeretséget igényel, mint amennyi időt ti erre áldoztak. Sokszor a szülök tanácsét sem fogadjátok meg. Ezzel természetesen jéindulatú tanácsra gon­dolok, s nem arra, amikor származási, vallási vagy nemzeti­ségi előítéletből fakad ez a tanács. Ilyet öntudatos szülők nem is tesznek. Semmiképp se kössetek addig házasságot, a- inig az életcélotokat el nem éritek, amfg a szükséges szellemi, szakmai képzettséget nem szereztétek meg, amíg az anyagi függetlenség alapjait saját magatok nem biztosítottátok. Ka­tonai szolgálat előtt semmi esetre se házasodjatok, mert a férfi ott érik fegyelmezett emberré. Ha egész életre köttök szövetséget, nagyon fontos, hogy az érdeklődési körötök egy­forma legyen, egyformán viszonyuljatok a munkához é<t a tár­sadalomhoz. Ne elégedjetek meg azzal, amit az iskolában ta­nultatok. A házasélet során is műveljétek magatokat, segít­sétek egymást, járjatok együtt színházba, moziba és szórakozni, beszéljétek meg a látottakat és legyetek egymáshoz mindig ta­pintatosak! Egyszer majd rájöttök, hogy az ilyen aprónak tűnő dolgok szülik azt a nagy szövetséget, amelynek a neve: halhatatlan szerelem Nincs az a Lucifer, akt az ilyen szövetséget megbán­hatná, megzavarhatná. Ezzel szemben az elhamarkodott, sokszor kényszerből kö­tött házasságoknak nincs semmiféle alapja. Az ilyen házasság csak igen ritkán tartós. Ami a korhatárt Illeti, az a katonai szolgálat idejétől fs függ. Véleményem szerint a lány tizenki­lenc, a fiú huszonhárom éves kora után kössön házasságot. jelige: Halhatatlan szerelem. . ni--

Next

/
Oldalképek
Tartalom