Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-13 / 11. szám

RÁJÖTTEM

EGY IGAZSÁGRA

Mindig mondtam, csak szégyent ne hozzon a fejünkre, egyetlen gyerekünk, menjen minden szépen a rendjén. Faluhelyen azonnal észreveszik, ha a menyasszonyi ruha nem simul rendesen.

Szégyent nem is hozottá fejemre. Férjhez ment, a- nélkül, hogy nemi kapcsolata lett volna a férjével. Karácsony előtt volt az esküvő, nagy és költséges, de hát nem sajnáltuk a pénzt. Es a vőmék sem, ez látszott.

Az esküvő másnapját már az új házban töltötték. Emlékszem, az urammal csak összebújtunk, mint két öreg, és csendben sírdogáltunk. A boldogságtól ts meg azért is, hogy egyedül maradtunk. Szokatlan volt, de az öregek sorsa. Mi sem vártunk mást. Elégedettek voltunk, mert mindent megtettünk lányunk boldogságáért, ez fáradságunkkal is mérhető volt. Az unokákról beszélgettünk, akik majd karácsonyonként betöltik a lakást, és megeszik az u- tolsó falat kalácsot is.

Február közepén aztán hatalmas csomagot hozott a postás. Kíváncsian nyitottuk fel. Benne a lányom ruhái. Nem, nem szennyes. Tiszta, szépen vasalt ruhák.

Az öregemmel összenevettünk:

— Na, itt az első veszekedés, hurcolkodás...

Különösképp azonban nem nyugtalankodtunk. Ismertük mindkettőjüket, tudtuk, hogy békülékeny a természetük.

Három nap múlva aztán megjött a lányom is. Ügy húztunk ki belőle minden szót. Ingerült volt, ideges és durva.

— Ne faggassatok. Többé látni sem akarom.

Már öregek vagyunk, de rászántuk magunkat az utazásra, este elhatároztuk, hogy másnap meglátogatjuk vejünket.

Nem utaztunk.

— Anya, ne menjetek sehová, elmondom, mi történt.

Szégyellte magát, de elmondott mindent. Apánk az első mondatok után fogta a kabátját és csak nagyon későn jött haza.

— Az első közös estéink mondhatók még a legszebbeknek. Próbálkoztunk és elnézök voltunk egymással szemben. Eltartott, míg rájöttem , férjem tehetetlenségére. Ültem az ágyón és

néztem kínlódását. Anya, ha a férjemmel fogok élni, sohasem lesz unokád...

Mintha leforráztak volna.

Aztán jöttek a hírek mindenfelől, hogy a lányom lehetetlen asszony, nincs rendben, meg hogy nem „jó". Azért kellett eljönnie a férjétől. Megpróbáltam elhinni.

— Mi lenne, ha elmennél orvoshoz? — mondtam neki.

Elment, s az orvos mindent rendben talált.

A lányom még aznap beadta a „válópert". Szégyen, a falu azóta nem vett le a szájáról. Nem tudtam hová rejtőzni az emberek tekintete elől.

A vejünk azóta már járt nálunk, kért, bocsássunk meg neki, és azt is mondta, hogy biztosan kigyógyul. Csak hallgattuk, még hellyel sem kínáltuk. Bambán néztünk a semmibe, és vártuk, ki szólal meg másodiknak.

Azóta sokat gondolkozom: vajon hol vétettem, mert nem kétséges, hogy én is hibáztam. A mai fiatalokat már nem a ml időnk erkölcsi normáival kell nevelni. De én jót akartam. Vagy olyan nagy hiba, ha az a- nya ragaszkodik ahhoz, hogy leánya a házasságig megőrizze a szüzességét? Féltem a kis szégyentől és most itt állok, fő'vádlott a leányom boldogtalanságában. A szomszédunknak négy leánya volt, mind a négy szépen férjhez ment, és micsoda unokáik vannak. Nem tudom, hogyan csinálták. Azt sem tudom, milyen mértékben érez felelősséget a vejem házasságuk kudarcáért. Neki tudnia kellett betegségéről, mégis ugyanolyan természetességgel vágott a házaséletnek. mint a többi e- gészséges férfi.

Itt ülök a levélpapír fölött és érzem, hogy köny- nyítéttem telkemen. Tanácsot nem várok, megbékéltem a válás gondolatával, pedig régebben ezt a szót csak egészen csendben és szégyenkezve mertem kiejteni. Rájöttem egy igazságra, amelynek értéke számomra mindennél nagyobb. Sajnos, már ötvennyolc é- ves vagyok.

Zácsek Erzsébet

A CSALÁD ÍRDEKÉBEN: KÉT MILIÁRD KORONA

Nem tudok elképzelni' ennyi pénzt egy csomóban. Százasok egymáson és a koronások kilométeres sora. Játék, valótlan és komolytalan, mondhatná valaki. Meglehet. Az azonban már egészen biztos, hogy több mint két hónappal ezelőtt elvettünk ennyi pénzt a közös kasszából, és használjuk.

Elvettük és használjuk.

Többes számban beszélek, méghozzá nem is „egyszerűben“, mert itt a többes szám legalább négytagú családokat jelent. Hazánkban összesen egymillió 300 ezer ilyen család él, és ők azok, akiknek pénztárcájából az új szociális intézkedések alapján 100, 200, 300 koronával több jut a gyerekeikre. Gyerekeink többsége azelőtt is jól öltözött, jól nevelt volt, s az asztalról sem hiányzott a hús, a narancs, az édesség. De a gyerekek és az idős nyugdíjasok helyzetének javítása már régóta hazánk szociális politikájának súlypontja. Két évvel ezelőtt emelték a legalacsonyabb nyugdíjjáradékokat, több lett a gyermek születésekor nyújtott pénzbeli segítség, és megoldották az anyának a második gyermek megszületésé után jelentkező gyermeknevelési gondját. Ezt eddig 172 ezer asszony használta ki.

1973. január elsejétől a háromgyerekes családok családi pótléka 200 koronával emelkedett. Kiszámíthatjuk: egy ilyen család évente 10 560 koronát kap az államtól azzal a kikötéssel,x hogy a szülők valóban a gyerekek javára {ordítsák ezt az összeget. Nyomós kikötés ez, nem engedi, hogy a törvényt olyan egyének Is élvezzék, akik a családi pótlékot kereseti forrásnak tekintik. Aranybányának, amelynek „termelése“ a gyerekek számától függ. Már nem elég, ha a családfenntartó minden műszakot be csületesen ledolgozik, vagy bizonyos napokon bejön a munkahelyére, és az ideje többi részét a kocsmában tölti. A törvény feltételt szab: a gyerekeket nevelni kell, gondoskodni testi és lelki tejlődésükről, ruházkodásukról, eiede lükről, taníttatásukról stb. Az első ki mutatások szerint azok a családok van nak többségben, ahol ez természetes.

Olvasóink zöme még .fiatal. Házas ságkötés előtt állnak vagy újdonsült há zások. Lakás és bútor nélkül, folytonos rettegésben élve, mi lesz, ha jön a gyerek? Április elsejétől a fiatal házaspárok is nagy segítséget kapnak. Sajnos, nem lakást — a legsürgősebbet —, hanem pénzt, amelyből esetleg lakást is

vásárolhatnak, vagy házépítésre, lakberendezésre, háztartási cikkekre költhetik. Egészen biztosra vehető, hogy a takarékpénztárak megtelnek várakozó fiatalokkal.

Jóleső érzés, hogy a fiatal házaspárok és a család életszínvonala, valamint a Jövő nemzedék gondjai társadalmunk figyelmének középpontjában állnak. A- nyáink még bizonyára emlékeznek s- zokra a karácsonyokra, amikor ablakok alatt, templomok előtt árva és szegény gyerekeknek gyűjtöttek. Adott, ki mit tudott. Sok jómódú gyerek még kedvenc játékát Is odaadta.

Én már ilyesminek szerencsére nem voltam szemtanúja. Szocialista társadalmunkban az adni és kapni egy körben mozog. Közös munkánk gyümölcséből veszünk, egy „tálból“, amelyet azonban előbb meg kell tölteni. Ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk holnap. Nap nap után meggyőződhetünk e szavak igazságáról, mert társadalmunk nemcsak a munka, hanem a javak elosztásánál is számol minden dolgos kézzel és okos fejjel.

—*—

LEVÉL

A SZISZ-ALAPSZERVEZETEK VEZETŐSÉGEIHEZ

Folytatás az 1. oldalról)

Ebben e levélben nem akarjuk megismételni célkitűzésein két. Inkább arról szeretnénk szólni, milyen hiányosságokat kell kiküszöbölni munkánkban. Sikeres volt az a kezdeményezés, amelyet a februári győzelem 25. évfordulójára és a X. Világifjúsági Találkozó előkészítésére indítottunk. Számos felajánlás bizonyítja, hogy a dolgok realista megközelítése nem a legkönnyebb megoldás. A realizmus megköveteli az Igényes és nehéz feladatok megoldását. A nehézségek leküzdését mindannyian értékelni tudjuk.

Dicséretet érdemelnek mindazok, akik céljainknak a SZISZ- en kívül álló fiatalokat Is megnyerték. Szövetségünknek csaknem egymillió, a pionírokkal együtt kétmillió tagja van. Országunkban azonban körülbelül háromszor ennyi fiatal él. Mi lyen hatalmas erő ez! Ezeket a fiatalokat megnyerni az ország felvirágoztatására, ez a mi feladatunk. Ez vonatkozik nemcsak a munkára, hanem mindenre, ami a fiatalok sokrétű, gazdag életével összefügg. Ügy gondoljuk, hogy a SZISZ tagjainak és szervezeten kívül álló fiataloknak is kedvező feltételek állnak a rendelkezésükre, csak ki kell őket használniuk.

Ügy tűnik, hogy egyes szervezetek tevékenysége eléggé egyoldalú. ezzel nehezítik azt az elképzelésünket, hogy a SZISZ az ifjú nemzedék igazi képviselője legyen. Megfeledkeznek a- zokről a célokról, amelyeket az I. kongresszusunkon fogadtunk el, ez pedig a sokoldalúság, leleményesség stb. Vannak olyan szervezetek, amelyek évi tervükben a véletlenekre, a kampányokra számítanak, tömören kifejezve leegyszerűsítve szemlélik az életet. Ezért javasoljuk, vizsgáljátok felni évi terveteket, értékeljétek annak teljesítését, tanulmányozzátok át, nincs-e a tervben olyan formális, igénytelen dolog, amelyről fentebb már szó esett. Meg kell értenetek, hogy ba valóban ha-rciasan akarunk felsorakozni a kongresszusunkon kitűzött feladatok teljesítésére. akkor bizonyítanunk kell, hogy szervezetünk meg felel elképzeléseinknek, és szavaink nincsenek ellentétben tel leinkkel. Feltehető a kérdés, milyen módon érhetjük e) céljainkat? Ügy gondoljak, hogy követendő példa az a mozgalom, amely ebben az időszakban az ostraval bányák ifjúsági kollefc tíváiban született. A mozgalom neve „Tégy túl önmagadon, és tarts ki“. Ez a jelszó találóan fejezi ki ifjúságunk törekvéseit, céljait az üzemekben, a falvakban, a hadseregben, az iskolákban vagy a pionírok vezetésében.

Huszonnyolc ifjúsági csoport kezdeményezésére e SZISZ Központi Bizottsága versenyt hirdet: „A FESZTIVÁL VIRÁGÁÉRT". A verseny célja, hogy segítse a fiatalokat ötéves tervünk harmadik éve feladatainak teljesítésében, valamint a SZISZ és Pionírszervezete sokoldalú tevékenységében. Tanulmányozzátok át alaposan a verseny feltételeit, amelyek igényesek, de annál jobb érzés tölti majd el azokat, akik a feltételeket teljesitik. Meggyőződésünk, hogy sokan lesznek azok, akik a fesztivál virágát elnyerik. Igyekezni fogunk jói dolgozni, nem a külső ségek kedvéért, hanem azért, hogy valóban hasznosak legyünk társadalmunknak. Célszerűnek tartjuk az ifjúsági kollektívák találkozóit és tapasztalatcseréjét ts.

Elvtársak, Elvtarsnnk, Fiúk és Lányok.

Világosan látjátok, mennyi tartalékunk van még. A legfőbb tartalékunk abban rejlik, hogy mind ez ideig nem voltunk mindnyájan egyaránt aktívak és önfeláldozók. Ebbe nem szabad beletörődnünk. Szervezetetek tagjainak eredményes tévé kenységéért ti is elismerést kaptok, passzivitásukért nagy mértékben ti Is felelősek vagytok. Rendkívül sok függ tőletek. Mert a szervezet olyan, amilyenek az alapszervezetet.

Ma és naponta, a mindennapi életben nagy harc folyik cél jaink. a szocializmus céljainak beteljesüléséért. És mégis találtok olyan fiúkat és leányokat, akik nyugodtan ülnek babér iáikon, könnyelműek, megteszik a magukét — mint ahogy mondják —, s ez minden. Csak ők a hibásak? Vagy csak nem tudunk veliik beszélni, nem tudjuk nekik megmagyarázni a ma társadalmi harcának értelmét? Hiszen nekünk is van miért szorgoskodnunk, harcolnunk, még akkor is, ha már a szocialista társadalomban élünk.

Alapszervezeteinknek és pionircsapatainknak sok jő és példás kollektívája van. Legutóbb, a februári győzelem évfordulója kapcsán ezt be is bizunyftották. Őszintén köszönjük nekik vállalt kötelezettségeik teljesítését és túlteljesítését és mindazt, amit a jubileum méltó megünnepléséért tettek. De vannak átlagos vagy kimondottan gyönge szervezeteink is. E mellett egyik a másiktól csak egy ugrásnyira van. Vagy talán valami rossz van abban, ha a szomszédba megyünk jó tanácsért, tapasztalatcserére? Sajnos, ilyen hozzáállásról eddig ke veset hallottunk. De higgyétek el, nem szégyen a jobb szervezethez menni tanácsért, hiszen ez is az elvtársi kapcsolatuk fejlesztéséhez tartozik. Szervezetünkben a középszerűség nem kaphat helyet. Az alapszervezetek vezetőségeiben következetesen foglalkoznunk kell azzal, kinek milyen része van munkánkban. Nyíltan és konkrétan. Ne tétovázzunk, amikor a legjobbakat kell megjutalmazni, de a hanyagokkal való leszámolástól se tarlúzkodjunk. Aki a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagja, példaképül járjon a többi fiatal előtt. Ez az elv sohasem veszíti érvényét. Teliét ne feledkezzünk meg arról, hogy szervezetünk csak akkor lesz olyan, amilyennek akarjuk, ha szavaink a legkevésbé sem térnek el lelteinktől.

Tudjuk jól hogy az alapszervezetek tevékenységére nincs mindenhol egyforma lehetőség, ezért nem is létezhet általánus sablon a munkájukra vonatkozóan. Csak egyetlen lehetőség kínálkozik: újítóvá lenni, önállóan dolgozni, nem várni a körlevelekre és arra, hogy valaki kézen fogva vezessen bennünket, liánéin hogy önállóan és felelősségteljesen kell kivenni részünket a munkából. Ha így teszünk, akkor nem maradunk semmivel adósak elképzeléseinknek.

Elvtársak és Elvtársnők, jövőre ünnepeljük a Pionirszerve- zel megalakulásának huszonötödik évfordulóját. Gyakran mondjuk. hogy a pionír a mi utánpótlásunk, és amilyen a Pionírszervezet. olyan lesz egykur a SZISZ is. Őszintén örülünk annak. hogy sok alapszervezet ezt az elvet vallja, tudatosítja a kötelességét és eszerint segíti a gyermekszervezetet. Ezért úgy gondoljuk, hogy az elkövetkező időszakban még hatékonyabban kell segítenünk a szervezetet. Szükséges megtanácsknzni az idősebb elvtársakkal, hogy miképp gazdagítsuk a Pionirszerve zel tevékenységét, miképpen találjunk új és kitűnő, önfelál duzó és lehetséges vezetőket, valamint hol keressünk újabb anyagi eszközökéi, és mindezt azért tesszük, hogy a mi leg kisebbjeinknek örömteli és gazdag gyermekkora lehessen.

|nggal örülünk mindannak, amit eddig sikerült elérnünk. De semmilyen körülmény közepette sem szabad önelégültségbe esnttnk. meri ezzel csak saját magunknak ártanánk. Szünte len kutassunk az új formák, utak után. keressük a lehetősé gBf, miképp jussunk előbbre, hogyan segítsünk a társadalom nak, milyen módon szerezzünk örömet szüléinknek és uz egéíz fiatal nemzedéknek. Elsősorban erről van szó. ennek kell jel lemeznie minden egyes alapszervezet munkáját.

Elképzeléseink valóra váltásához megvannak a föltételek: támogat bennünket a kummnnista párt, a kormány és a többi állami intézmény, a Nemzeti Front és társadalmi szervezetei, a baráti nemzetközi Ifjúsági mozgalom — csak tudni kelj ezt a segítséget, támogatást és bizalmat kellőképpen kihasználni. Váljék ez az év a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszer vezete gazdag tevékenységének az évévé! Kívánjuk szervezeteinknek, hegy siker kísérje a munkájukat, hiszen rajtuk múlik. milyen lesz a szervezet arculata a jövőben Elvtársak és Elvtársnók. kérünk benneteket, tárgyaljátok meg ezt a levelet az alapszervezetek vezetőségeiben és a legkö zelebbi tagyűlésen terjesszétek elő javaslataitokat, hogy miképp szeretnétek gazdagítani tevékenységeteket ebben az évben.

Prága, 1973. március 3.

A SZOCIALISTA IFJÜSACI SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA