Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-22 / 34. szám

új ifjúság 7 Michal Tučný (ének) Mirek Hoffmann (ének, kazoo) Jan Vyčítal (tizenkéthúros gitár Tomáš Linka (szájharmonika, dob) AGOUNTRY-ZENÉRŐL í /gondolatok PALAOYI LAJOS: Táncdal­fesztivál A napokban véget ért az 1972. évi táncdalfesztivál, véget ért a hetek óta tartó izgalom, drukkolás meg gu­taveszély. Megszűntek a ta­lálgatások, még tart a bosz- szúsdg és a gutaoeszély. A kedélyek még túlságosan fel vánnak. cslgázva. Elvégre az ízlések és pofonok különbö­zőek. Ha mást nem is, de esőt azt hozott ragyásig. Mindenesetre nem szeret­tem volna a zsűri bőrében lenni. Ha a közönség véle ményének, óhajának foga­natja lenne, akkor aligha : maradt bőr a képükön. í . Érdemes lenne egyszer szerepet cserélni. A közön-, ség az egész ország pontoz-'- na, a legjobb és leghozzáér-' több belátása szerint. Már­pedig ki hozzáértőbb a kö-, zönségnél? Kíváncsi lennék, hogy ak­kor kit szidnának? Eszerint mégiscsak jól van ez így, ahogy vaň. Más lap­ra tartozik, hogy vannak emberek, akik esküdt elen- ségei a t&ncdal feszt ivóinak. Például ősz Ferenc. Na e- zéri legyünk őszinték, hol jutna S olyan olcsón égy kis mellékeshez, ha nem lenne táncdalfesztivál? Min csámcsognánk ml ezeken a forró nyári napokon, ami­kor még a levegő is alig rezdül, ha nem lenne tánc­dalfesztivál? Amikor nincs foci, nincs kit szidni? Mert olyan ez a táncdal­fesztivál is, mint a futball. A szegény, jobb sorsra érdemesült szurkoló egy ál­ló hétig reménykedik, hogy csoda történik, hogy csapa­ta kivágja a rezet. Aztán el­érkezik a vasárnap, és , újra, és újra rádöbben, hogy be­csapták: Felszökik a pumpa egy hétig bosszankodik, rá­gódik- azon, hogy hol a hí ba, és reménykedik, hogy t legközelebbi vasárnap cso­da történik, Es ez így meg>. hétről hétre, körbe, kariká­ba. t Szerencsére táncdalfeszti vál csak egyszer van egt évben— A „ZÖLDFÜLŰEKKEL“ fosef Simek (gitár, mandolin) Václav Štýbr (bőgő) Marko Cermák (öthúros bendzsó) Josef Ďobeš (acélgitár) MIT VARUNK A FEKETE VÁROS“ UTÁN? Interjú ZSURZS ÉVÁVAL Már akkor rendezett televíziós játékot, a- mikor a kezdeti hőskorszakban, az 50-es évek végén ezeket még egyenes adásban közvetí­tették. Zsurzs Éva a' televíziós játékok és fil­mek majd minden műfaját kipróbálta, megis­merte. Nevéhez az egyik legnagyobb közönség­siker fűződik, Mikszáth Kálmán A fekete vá­ros cfmű regényének téváváltozata. — Még mindig rengeteg levelet kapunk — mondja —, ankétokra, vetítésekre hívnak meg. Megható, hogy az emberek dicsérni sem res­tek. Nagyon megkedvelték a mikszáthi figu­rákat. őszintén . bánkódnak Görgey Pál kivé­geztetése miatt, de senki nem tett szemrehá­nyást azért, mert — most bevallom, ez volt a Mikszáth-regényből készült televíziós film­ben az egyetlen dramaturgiai változtatás —, az áruló Bibőkot, akiről az író a regény végén megfeledkezik, mi megöltük. — Milyen érzést vált ki a rendezőből az í- lyen siker? — A tévérendező elkészül a munkájával, az­tán rendszerint egészen új, más feladatok kö tik le. De ezért nagyon odafigyel a bemutató­ra. Siker lesz? Megbukik? Vagy, ami a leggya­koribb; észre sem veszik? A fekete város be­mutatása idején mindez megszokszoroződott: bét héten át izgultam. Elmondtam, hogy a si­ker legalább olyan megrázkódtatás, mint a bu kás. — Nem gondol újabb televíziós sorozat ren­dezésére? — A fekete város valósággal felkínálta ma­gát egy sorozathoz. S mivel a Televízió tovább­ra Is feladatának tartja a magyar klassziku­sok képernyőn valő megjelenítését, felmerült a terv, hogy Jókai Mőr A lőcsei fehér asz- szony című regényét fálmesftjük meg. A té­mát felajánlották nekem. Ugyanazon a hely­színen, Lőcsén kellene forgatni. A húszéves Fabríciusből közben hetvenéves aggastyán lett. Ügy érzem, erre hirtelenjében nem tudnék „átállni“. Talán két-három év múlva. Él ben­nem a félelem, hogy a sikert nem tudnám egy­hamar megismételni. Emlékezetes jelenet a Fekete városból. Görgey találkozik Ro- zalival, (Bessenyei Ferenc, Molnár Tibor, Venczel Vera és Gumik Ilona) Bi csó, semmitmondó szöveg. A közönség a szöveget Ügyeli, tl­mi gyakran fontosabb, mint a dallam. Szerintem ez az, ami a közönséget a country-zené- hez vonzza. Már némelyik pop­énekes is rájött, hogy mi ér­dekli az embereket. Például Václav Neckár és együttese ki­mondott balladákat tűzött mű­sorára, remekül csinálják, és nagy sikerük is van vele. Vašek képes egy tíz-tizenegy perces dalt is úgy előadni, hogy az emberek lélegzet-visszafojtva hallgatják. VYČÍTAL: Engem is a coun­try szövege ragad magával. Va­lósággal imádom Johny Cash dalait, amelyek merőben elüt­nek a kommersz, hatásvadászó daloktól. Igaz, a country müvé- löi között is vannak kivételek. Hank Williams dalaiból például valósággal árad a túlzott szen- timentalizmus. Szinte végigsírja a műsorát,' mert elhagyja a kedvese, már nem szereti vagy még nem szereti. Ezzel szem­ben Cash szövege nem erőlte­tett, könnyed, természetes, szak­mai szempontból tökéletes. LINKA: Kezdettől fogva ma­gával ragadott a country hang- szerelése és a legjobb előadók virtuozitása. Valósággal önkívü­letben hallgattam az acélgitá­rok, szájharmonikák, bendzsók fantasztikus ritmusát. sím ük: Tizenhét eve barát­kozom Vyőítallal. ö avatott be a country titkaiba is, amely szépségével, három-négy ak­kordra épülő egyszerű dalla­mával kimondhatatlanul von­zott. A country-zene egyre jobban hódít nálunk. Népszerűsége — a „klasszikus“ pop-zene rová­sára — napról napra nő. Ná­lunk egyébként is gazdag ha­gyománya van a tramp dalocs­káknak, amelyek a húszas é- vekben Jelentek meg először és azóta változatlanul népszerűek. A pop-zenében beálló gyakori változások, az egyes műfajo­kat érintő megrázkódtatások a country-zenét elkerülik. Ez két­ségkívül azt bizonyítja, hogy népszerűsége egyhamar nem múlik el. HOFFMANN: Ha ezt szem­léltetően akarnám ábrázolni, akkor a hagyományos pop-ze­nét sinusgörbével jelölném, a- mely folyton hullámzik. A pop­zene népszerűsége rohamosan felfelé ível, határozottan gyor­sabban, mint a country-zenéé, de aztán éppoly rohamosan csökken, mint például annak idején a rock’n'roll esetében. Ezzel szemben a country nép­szerűségi görbéje lassan, köny- nyed természetességgel folyton emelkedik. laroslav Navrátü A country országa elsősor­ban Amerika. „Vidéki dalok“ — fordíthatnánk gépiesen a nevét, de ez ott mást Jelent. Igen gazdag hagyományai van­nak ennek a műfajnak: nem­hogy a beat-muzsikát előzte meg, amelynek később egyik ágává vált, hanem már száza­dunkat is. A gitár ennél a mu­zsikánál a legfontosabb hang­szer, talán fontosabb, mint a „klasszikus“ beat-nél. Nélküle el sem képzelhető a country, persze nem az elektromos gi­tár nélkül, mert e műfajt már akkor is ismerték és művelték, amikor az elektromos gitárnak még halő pora sem volt. Az­ért manapság az elektromos gitárok is elég jól érvényesül­nek a country-zenekarokban. A különféleképpen módosított e- lektromos hangszerek új színt, új lehetőségeket vittek a mű­fajba. A country-beat — vonatko­zik ez a „klasszikus“ country­zenére is —■ mindig egyszerű, dallamos, egyszerű a szövege is. Egy átlagfülű ember egy­szeri hallás után is bátran u- tánadúdolja vagy -fütyüli, oly vidám, néha panaszos dalok, amelyek annak idején felcsen­dültek az ivókban, a farmerek, cowboyok esti pihenőin. Ma­napság a természetjáró fiata­lok, hazai viszonylatban — jobb megnevezés híján — a „trampok“ a leghívebb műve­lői. A folkbeat-től eltérően in­kább stilizált zene, ritmiku- sabb, inkább „tánczene“. Az újonnan használatos acél- gitárok vau-vau hangjai kísé­rik a dalokat, a ritmus erő­sebb, de a témák, a dallamok megőrizték a maguk egyszerű szépségét és közérthetőségét. A legnépszerűbb country-á- nekes ma Johny Cash. Angliá­ban, a beat őshazájában is ki­törő sikert arat a Matthews Southern Comfort együttes. Sőt, a tősgyökeres beatle, Rin­gó Starr is csinált ragyogó country-lemezt. Nashville-ben, e műfaj Mekkájában felvett második nagylemezén, a Beau- coups of Blues-on kizárólag country-dalokat énekel, és meg kell hagyni — nagyszerűen. E műfaj első és egyik leg­jobb hazai művelői közé tarto­zik a Greenhorns együttes. A nyolc prágai fiú 1965-ben tűnt fel és egyszeriben meghódítot­ta a közönséget. A nevük zöld­fülűeket jelent, ami egykor az amerikai vadnyugaton a legna­gyobb sértés volt, bárkit illet­tek vele. KI tudja, miért vá­lasztották épp ezt a nevet. Romantikus, fülbemászó muzsi­kájuk alapján semmiképp sem lehetne zöldfülűeknek nevezni őket. Tapasztalt öreg rókák a szakmában. Számaik többsége már nem a rettenthetetlen revolverhő­sökről szól, hanem társadalmi problémákat feszegetnek. Sok t közös vonás fedezhető fel ben­nük népdalainkkal, betyárnó­táinkkal, Jánošfk-legendáink- kal. Hétköznapi hús-vér embe­rek hétköznapi problémáiról szólnak. GERMAN: A country-zene iránt akkor kezdtem knmolyab 4 ­ban érdeklődni, amikor Cseh­szlovákiában turnézott az ame­rikai Pete Seeger. Ez adta az első impulzust, hogy én ts meg- prőbálkazkotnék vele. Addig egy dixieland zenekarban ját­szottam tenor bendzsón, és csak ezután döbbentem rá, hogy a bendzsón mást is le­het játszani, mint ritmust. Ami­kor először vettem a kezembe öt húros bendzsőt, amelyet Pe­te Seegerröl készült felvétel a- lapján készítettem el, azt sem tudtam, hogy kell felhangolni és hol kell megfogni. De ez már mögöttem van... NOVOTNÝ: Bevallom, hogy korábban e zenéről halvány dunsztom sem volt: Az ember azt hinné, ha a Rádió Mikro- fórumát szerkeszti, akkor már jártas minden zenei irányzat­ban. De tévedtem. Country-ze­nét korábban nem hallgattam, és úgy jutottam hozzá, mint vak tyúk a szemhez. Ami a country-zenében a leglslegjob- ban lenyűgözött, az a meséje, mondanivalója. A country kon­krét tényekből, eseményekből indul ki, minden egyes dal szö­vegének cselekménye van. A Greenhornéknál ts ez a szabály. Homo Vyčítal szigorú drama- módjára ügyel arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom