Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-22 / 34. szám
LEGYÜNK IGAZSÁGOSAK Megéreztem, hogy anyát valami bántja. Olyan szórakozott volt, hogy a tejet kifuttatta, a pirítóst pedig megégette. A reggeli alatt hallgatagon ült, pedig máskor mindig epés megjegyzést szokott tenni apára, hogy nem illik újságot olvasni evés közben. Elhatároztam hát, hogy elbújok a függöny mögött, mert tudtam, hogy előbb-utóbb kiböki: mi a baja: Tervem sikerült is. — Harry — szólt anya. — Tudod, hogy Herbert édesanyja a múlt héten meghalt? — Valóban? — kérdezte apa, és összehajtotta az újságot. Herbert Wellman a szomszédos házban lakott édesanyjával és feleségével, Izabellel, akit én és Jed- dy csak Cica néninek hívtunk. Volt neki ugyanis két macskája, nagyon szerette őket. Sokszor láttam a kerítésen keresztül, hogy simogatja kényezteti, eteti őket. — Sajnálom szegény Izabellt (ez Cica néni). Egyedül marad ezzel a... Eddie szívem — fordult ekkor hozzám, mert fölfedezte búvóhelyem —, menjél ki fátszanli Olyan szépen süt a nap. Kituszkolt az ajtón. Engem azonban nem lehet ilyen egykönnyen lerázni. Megkerültem a házat, és fölmásztam a konyha alatt levő szemeteskannára. Innen minden szót hallhattam. — Harry, emlékszel, milyen szép volt annak idején Izabell, amikor feleségül ment Herberthez? És milyen remekül berendezte a lakástl Finomabbnál finomabb falatokkal kedveskedett férjének, az meg napokig nem járt haza. Most azonban Izabell nagyon megváltozott, keresztülnőz Herberten, nem hajlandó észrevenni. — Már megint túlzol, Márta — mondta unatkozva apa —, az emberek különböznek egymástól. Marmy dörgölőzött a lábamhoz. Gyorsan leugrottam a kannáról. Marmy Cica néni legszebb macskája volt, volt neki egy remek kis cicája is, azt Peddynek hívták. Futottunk e- gyet a kertben, Marmy elemében volt, lehemperedett a fűbe, aztán ismét a lábam körül sündörgött, hozzám simult és dorombolt. Egyszer csak eltűnt egy bokor között. Fölnéztem. A konyha ajtajában Herbert bácsi állt, cigarettázott, ö egy cseppet sem szerette a macskákat, többször is hallottam, hogy kiabál Cica nénire miattuk. Peddy bukkant fül, Herbert bácsi mellett, hátát a lábához dörgölte. A bácsi mérgesen nézett rá, lerázta a lábáról, aztán belerúgott egy nagyot. Szegény Peddy fölrepült a levegőbe, egy-két méterrel odébb lezuhant, és mozdulatlan maradt. Cica néni jelent meg az ajtóban Mereven bámult Peddy tetemére. — Izabell, hidd el, nem akartam — mentegetőzött Herbert bácsi. Valahogy a lábam elé keveredett, én meg megijedtem, és ráléptem... Hazudott, láttam a szemében. Oda akartam rohanni Cica nénihez, hogy elmondjam neki az igazat, de aztán megijedtem. Ha igy elbánt a bácsi a macskával, mit fog Csinálni velem, ha árulkodók. Cica néni csak hallgatott, Fölemelte Peddy tetemét, elvitte hátra a kertbe. Gödröt ásott, gyengéden belehelyezte, és rásfmftotta a földet. Láttam, hogy sír, rázkódott a válla. Hazamentem. Szüleim elmentek bevásárolni, én pedig féltem egyedül. Alig vártam, hogy hazaérjenek. Este amikor aludni küldtek, egy szóval sem ellenkeztem. Apa csodálkozva nézett rám, és odaszólt anyának, hogy biztosan beteg vagyok. Lesbe álltam az ablaknál. Innen mindent láthattam, ami a szomszédban történik. A konyhából meleg sárga fény vetődött a tornácra. Elrémültem, amikor megláttam, hogy az ajtó mellett ott van a macskák kistányérja tele tejjel és főtt májjal. Ogy látszik, Cica néni elfelejtette, hogy Herbert bácsi megtiltotta neki a macskák etetését. Titokban reménykedtem, hogy a kegyetlen bácsi vacsora után mindjárt lefekszik, és nem fogja észrevenni a tányért, Szerencsétlenségünkre azonban Herbert bácsit nem hagyta nyugton az ördög, kilépett a tornácra és első pillantása a tányérra esett. Szitkot mormolt a foga között, és megindult lefelé a lépcsőn. Az első lépcsőfoknál azonban megtántorodott, mintha csak valamiben megbotlott volna, és kiterült. Észrevettem, hogy a nyaka valahogy nagyon furcsán áll. Éppen le akartam szaladni szüle imhez, hogy elújságoljam, mi történt, amikor Cica néni megjelent a tornácon. Egy percig mereven bámulta férje mozdulatlan testét, aztán valami furcsát tett: letérdelt a lépcső mellé, és valamit bogozni kezdett. Mintha kötél lett volna. Aztán a lépcső másik oldalára ment, és ott Is matatni kezdett, majd valamit az uj- jára csavart. Vártam, hogy most majd lemegy Herbert bácsi mellé, de nem... Sarkon fordult, és bement a házba. Pár másodperccel később nálunk megszólalt a telefon. Apa hangját hallottam, előbb nyugodt volt, aztán egyre hangosabb, izgatottabb. Letette a kagylót, és anyával együtt átszaladt a szomszédba. Cica néni már várta őket. Valamennyien szomorúan ingatták a fejüket, és bámultak Herbert bácsira. Közben megérkezett a mentőautó, utána a rendőrségi kocsi is. Herbert bácsit hordágyra helyezték és elvitték. Többen is mondták, hogy lezuhant a lépcsőről ős a nyakát törte. Sokáig nem bírtam elaludni. Azon rágódtam, nem kellene-e elmesélnem apának, hogy mit láttam. De aztán eszembe jutott Peddy macska. Ha már nem árultam el Herbert bácsit Cica néninek, nem fogom most a nénit se beárulni. Legyünk igazságosak! • „Narancs": írása túlmagyarázó, felszínes s ennélfogva természetesen erőtlen is. Az írói munkáról Kosztolányi így vallott e- gyik „kátéjában": „Az író, aki igazán teremt, elénk tárja a dolgokat, s eltűnik mögöttük. Semmit se magyaráz. Azzal hat, hogy amit művel, az érzékletes. Hasonlít az alkotó természethez. Az sem okoskodik és fecseg. Csak van. A patakhoz nem járul széljegyzet. Az erdőnek sincs díszítő jelzője. Aki igazi elbeszélő, a felületeket mutatja. s alatta az élet mélységét. Mindent tud, de erről hallgat. A legokosabb ember is úgy beszél el, >inint egy tudatlan gyermek. Elbeszélésének varázsa ép- 'pen ebben lakozik: az ellentétben. a ravasz önmegtartóztatásban." Vizsgálja talán meg Ilyen szemmel írásait, s ha úgy érzi, hogy eleget tett a fenti követelményeknek, jelentkezzék újra. • „Elsők“: Versel valóban olyanok Is, mint az elsők, híjával a költészet legcsekélyebb jelének Is. Néhány soir példa: / Fejemben a gond lézeng / Rajtuk tapos / Az Idő / Elátkozlak / stb. Egyelőre csupán tanulásra biztatnánk, és ha majd nagyon sok verset írt, akkor küldjön be néhányat • „X/21“: Egyik versét így indítja: / Mig lépdelek / csepeg a tekintetem / megállók / s gondolattal leöntök egy bokrot / Kár! Több fegyelemmel még verset is írhatna! Az első alkalommal, hogy csengett nálam a telefon, a nö ezt mondta: Nem találkozhatunk. — Nem találkozhatunk... — ismételtem automatikusan. — Nyilván tévedés... — Semmi tévedés — ismételte a nö a telefonba. — Ma Igazán nem. — Ha nem, hát nem — nyugodtam bele. Ogy látszik, ez talán túl hűvösen hangzott, mert az asz- szony hangján a kagylóban némi nyugtalanságot fedeztem fel. Kérem, azért ne sértődjön meg — mondta. — Néhány nap múlva felhívom, és mindent megmagyarázok. — Ezt kétlem — válaszoltam, s foggal, mert nagyon valószíANATOL POTEMKOWSKI: Rejtély nűtlennek tartottam, hogy köztünk még egy beszélgetésre sor kerül. De tévedtem. Egy hét múlva megint csengett a telefon, megint az a nö. — Rettenetesen kellemetlen ez számomra — kezdte, mielőtt szóhoz jutottam volna, s közölhettem volna, hogy megint téves. — A dolgok úgy alakultak... — Hogy nem tudunk találkozni? —- találgattam. — Nem — mondta a hölgy —, nem tudunk találkozni. De ne vegye ezt annyira a szivére, én igazán... Közöltem, hogy igyekszem megnyugodni, s ezzel véget ért a beszélgetés. A harmadik hívás természetesen nagyon meglepett. Ismét nálam csengett a telefon, ugyanaz a hang. — Nem akarlak dicsérni, de tegnap remek volt az este — mondta. — Ma azonban... Közbevágtam. — Nem tudunk találkoznt, ugye? — De azért nem haragszol rám? ígérd meg. — Nem — válaszoltam, s a nö örömét felezte ki. Tehát már tegeződünk is, s én kezdtem úgy érezni, hogy a mellétárcsázásból adódó ismeretségünk elmélyül. Több hasonló telefonbeszélgetés után rájöttem, hogy különös viszonyt teremt a központ valamilyen zavara. A hölgy mindig akkor kerül velem összeköttetésbe, ha nincs ideje. Már szomorúan gondoltam rá, hogy ezek szerint nyilván a helyes számmal teremt összeköttetést, ha ideje van. Ez Igazán bősz- szántó körülmény volt. A legutolsó téves kapcsolás azonban végre örömöt hozott számomra. — Sürgősen ötezer zlotyra van szükségem — közölte la- konikus rövidséggel a nfy — Ide tudod adni azonnal? — TermészetesenI — örültem. — A legnagyobb készséggelI Nagyon kellemes lesz a számomra, hogy átadhatom neked az ötezret. — Akkor mindjárt ott leszek nálad. Letettem a kagylót, leültem a karosszékbe, s negyedórán át elégedetlen gondoltam rá, hogyan megy majd a nö inkasszálni az ötezret hozzá, azaz Hozzá. Ogy kell neki. S akkor megszólalt a csengő az előszobaajtómnál... A HÁZASÉLET IS FORMÁLJA AZ EMBERT Mindenki, aki alkalmazkodni i- gyekszlk az embertáxsaihoz, valamilyen célt követ, előre megszabja az alkalmazkodás feltételeit és ragaszkodik bizonyos formákhoz, szabályokhoz. A fiatalok mindegyike, amikor házasságra lép, saját céljait szeretné megvalósítani, vágyait, álmait szeretné elérni. E vágyak, célok és álmok szerint választ élettársat, azt szeretné, ha annak segítségével mindent elérhetne. Éppen ezért előre megszabja házaséletének a feltételeit és megfelelő keretek között számonkéri, elvárja, hogy az é- lettársa a saját elképzeléseinek, várakozásának megfelelően viselkedjék és cselekedjék. A házasélet során természetesen mindketten alkalmazkodnak egymáshoz, összehangolják céljaikat, vágyaikat és szükség szerint e- setleg változtatnak Is rajtuk. Az a fiatalember, aki elsősorban szexuális vágyai kielégítéséért vesz feleségül egy lányt, idővel e- gyéb kellemes oldalát is felfedezheti a házaséletnek, és így fokozatosan változtat a vágyain és céljain. Az a lány, aki csak azért .tiegy férjhez, hogy ne maradjon pártában, idővel felfedezheti a szexuális élet gyönyöreit, és a férje olyan erős vonzalmat támaszthat benne, hogy megszereti és ragaszkodni fog hozzá. Ilyen alapvető változások után az eredeti cél, a szexuális kielégülés vagy az anyagi jólét igénye háttérbe szorulhat és mellékessé válhat. Ez a helyzet akkor is, ha valaki hamis illúziót követve megnősül, de csalódik és aztán elválik. Ilyenkor új házassága során új, értékesebb célt tűz maga elé, s a második házasságában ezt követi. Hogy az ember eredeti céljai mennyire megváltozhatnak, azt a következő példa is bizonyítja: egy lány magas beosztású, nagy fizetésű emberhez ment feleségül. Egész életében vonzotta a nagystílű, gondtalan élet, s ez az álma valóra vált. A bázasélet során azonban teljesen megváltozott. A tótlen élet, a folytonos reprezentálás és a hideg csillogás kezdett számára nyűgössé válni, bensőséges emberi gyöngédségre vágyott, amellyel azelőtt különösebben nem törődött, s amelyet most a férje képtelen volt biztosítani. Végül Is idegileg ösz- szeroppant, orvoshoz került, ahol őszintén bevallotta: „Ha a férjem csupán ezer koronát keresne, de gyöngéd ragaszkodással és szeretettel venne körül, boldog lennék.“ A házastársaknak nem csupán az életcéljuk változhat meg, hanem az együttélésük normál, formái, és a viselkedésük is. Az a lány, aki szigorú vallási szellemben nevelkedett, akibe beleitatő- dott az a felfogás, hogy a szexuális élet illetlen és teljesen mellékes dolog, a házasélet tapasztalatai alapján teljesen megváltoztathatja ez irányú nézeteit, véleményét. Az a férfi viszont, aki azt remélte, hogy házasságkötés után is „ismeretségi kört“ tarthat fenn és továbbra is megtarthatja szabados életét, idővel rájöhet, hogy otthona gondjait nem bízhatja teljesen és kizárólag a feleségére. Ha mégse „nő be a feje lágya", akkor kellemetlen meglepetések érhetik, és az egész élete megkeseredhet. De ugyanígy járhat az a férfi is, aki legénykorában (vagy a hosszú agglegényével során) megszokta a gondtalan kényelmet, az önző tétlenséget, s az első gyermek megszületése után rá kell döbbennie, hogy a kicsi éjszaka Is szokott sírni, és a gyermek felnevelése sok önzetlen áldozatot, türelmet, lemondást kíván nem csupán az anya, hanem az apa részéről is. Már régen megfigyelték, hogy a házastársak a közös élet során fokozatosan változásokon mennek keresztül. Sokszor teljesen megváltozik az életfelfogásuk, mindenre másképp néznek, mint azelőtt, mindent másképp értékelnek... A legtöbb fiatal csak annyit tud a házaséletről, amennyit odahaza a szüleitől elles. Ezekből a tapasztalatokból indul ki, ez számára a követendő példa. Amikor saját tapasztalatokra is szert tesz, kialakítja a maga elképzeléseit és magára ölt bizonyos magatartást. Természetesen ezen a magatartáson is folyton változtat, mert hisz csakhamar rájön, hogyha az élettársához kedvesen, gyöngéden közeledik, ez a másikban előnyös magatartást, szeretetet vált ki, ha viszont durva hozzá, indulatosan viselkedik vele szemben, akkor az élettárs is idegessé, elutasítóvá, zárkózottá változik. Ebből a tapasztalatból mindenki, aki szereti az élettársát, és némi intelligenciával rendelkezik, levonja a kellő tanulságot. Mivel a házasélet során két ember teljesen intim és a lehető legszorosabb kapcsolatba kerül egymással, a legrej tettebb emberi gyengeségek, jellembeli és fizikai fogyatékosságok is kiderülnek. Ezek a gyöngesé- gek és emberi fogyatékosságok más emberek előtt a legtöbbször Ismeretlenek maradnak. A legtöbb ember ugyanis helyzetének megfelelően bizonyos fenntartásokkal, óvatosan közelít az embertársaihoz, nem leplezi le magát, nem tárja fel valódi szándékait és titkait. Igaz, magának sincs rá szüksége, hogy olyan tökéletesen Ismerje az embertársait, mint a- hogy a férjét vagy a feleségét Ismeri, éppen ezért maga is „óvatos“, mert attól kell tartania, hogyha „tökéletesen" kiismerik, kiszolgáltatja magát az idegen emberek szeszélyeinek, indulatainak és önző szándékainak. A házasélet során azonban más a helyzet. Igaz, hogy a tudomány csak az elmúlt évtizedekben kezdett behatóan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az emberi személyiség milyen változásokon megy keresztül a házasélet során, de máris sok értékes megállapításra jutott. Ezek a megállapítások nem egyszer eltérnek egymástól, de így is értékes útbaigazitásokat nyújtanak. Egy hires pszichológus szerint a házastársak az együttélés hatására kezdenek egymásra hasonlítani. Mások szerint jelentéktelen az a tendencia, hogy a férj természete kezd a feleségéhez, a feleségé pedig a férjéhez hasonlítani. A legvalószínűbb, hogy az élet követelményeinek megfelelően fokozatosan kezdik egymást kiegészíteni. E felfogás sze- rinf nem valószínű, hogy a házasélet alapvetően megváltoztatja az ember egyéniségét. Vagyis „minél jobban megváltoznak a dolgok, annál inkább változatlanok maradnak." A sikeres házasság, sőt az is, hogy elválnak-e a fiatalok, a házasság előtt kialakult személyi tulajdonságaiktól, élet- felfogásuktól függ elsősorban. Ez természetesen túlzottan pesszimista felfogás,' mert azt vallja, hogy az embernek olyan tulajdonságai is vannak, amelyek változatlanok maradnak s akkor is megmaradnak, ha egy időre háttérbe szorulnak, elfojtódnak. Végső soron e felfogások egyike sem tagadja teljesen, hogy a házastársak a házasélet során bizonyos mértékig idomulnak egymáshoz, és formálják is egymást. Tételezzük fel, hogy a házasság két ember szövetkezése annak érdekében, hogy elérhessék egyéni céljaikat. E célok közül némelyek rövid lejáratúak, és a házasság- kötéssel azonnal teljesülnek. Ilyen a szexuális vágy kielégülése, a gazdasági előny megvalósulása, b társtalanság megszűnése. Más célok viszont hosszú lejáratúak, és csak az évek» hosszú során valósíthatóak meg. Nem kétséges, hogy sok házasság kezdetben azért sikeres, mert rögtön kielégíti a házastársak legfőbb vágyait. Később azonban jelentkeznek a háttérbe szorított, rejtett tényezők is, és a férj vagy feleség panaszkodni kezd, hogy az élettársa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ezért kénytelen lemondani sok vágyról, célkitűzésről. Ha a házastársak valóban le tudnak mondani az irreális vágyaikról, ha igazodnak egymáshoz, akkor megteremtik a harmonikus házasélet feltételeit. Ha azonban nem következik be a kölcsönös megértés, az Igények egymáshoz és a lehetőségekhez idomltása, hanem pont ellenkezőleg, mindketten mereven ragaszkodnak az eredeti elképzeléseikhez, álmaikhoz és vágyaikhoz, abban az esetben megbomlik köztük az összhang és megszületnek a válás feltételei. ,Ama kevés tudósok egyike — M. Morton —, aki rendszeresen foglalkozik a házasélet problémáival, megállapította: „A csődbe jutott házasságok gyökere a fokozatosan növekvő ellentétekben, a csalódásokban és kiábrándulásokban keresendő. A házasélet szétesésének kezdetén azt tapasztaljuk, hogy a házastársak ártalmas magatartást vesznek fel egymással szemben, időnként panaszkodni kezdenek az élettársukra, élettársukban és magában a házasság intézményében keresik a hibát." Ez a megfigyelés is rávilágít, hogy az ember személyisége a házasság során változáson megy keresztül. A fiatalok személyiségének házasság előtti vizsgálata megmutatta annak a feltételezésnek az Igazát, hogy azoknak az egyéneknek, akik hasonlítanak egymáshoz, nagyobb a reményük a boldog házasságra. A boldogtalan házasok, akik a házasság során nem férnek egymással össze, a házasságon kívül is összeférhe- tetlenekké válnának. Arról, hogy a házastársak miként alkalmazkodnak egymáshoz, sajnos csak akkor mondhatnánk véglegeset, -ha egy-egy házaspárt húsz-harminc évig szívósan figyelnénk. Ezért csupán néhány észrevételt. megfigyelést és gondolatot vetettünk papírra. Hisszük azonban, hogv ez is segítséget nyújt a bázasélet kezdetén álló fiataloknak.
