Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-08 / 32. szám

u| iíjusag 3 A munkabeosztást Vinár Emánuel mérnök irányítja. A huszonki­lenc brigádos fiú közül húszán a Nitrát Mezőgazdasági Főis­kola leendő hallgatói. Illetve csak tizenkilencen kezdik ősszel a főiskolai tanulmányaikat. A huszadik Mázik Palo már három évet legyúrt a főiskolán, úgymond félkész mező- gazdasági mérnöknek számít. Ezért ő a „zöldfülűek“ brigádvezetője. Így ma­gyarázza: — Főiskolánk SZISZ-szervezete fel­hívással fordult a tagokhoz, hogy ön­kéntes, de természetesen fizetett nyá­ri brigádmunkára jelentkezzünk, le­gyünk a vezetői a kezdő diáktársaink­ból vérbuválódó csoportoknak. így kerültem ide. Jó itt» s mondhatom, hogy már összeszoktunk. Nemcsak egymással, a környezettel és a mun­kával is. Bár a munkáról mondhatnék elmarasztaló szavakat, mégpedig azt, hogy konkurrál az állandó esőzés, és így nem mindig és nem mindnyájan végezhetjük a beígért munkát, az ön­tözést, ami pedig a legjobban fizet. Éva, az élelmező Ma is csak hatan öntöznek. Kint dol­goznak a blahovói (Sárrét) határban, vagy tizenöt kilométernyire innét. A többiek? Ök is kapnak munkát, ha mást nem, hát az amott összegyűlt nagy hulladékdomb eltakarítását. A Meliorációs Szövetkezetnek többfaj­ta segédüzeme is van, így hát akad tennivaló. Nyolc fiú kicsit fanyalogva áll ne­ki a salakból, fűrészporból és vashul­ladékból álló szemétdombnak. Vinár bácsinak igaza van, amikor azt mond­ja nekik, hogy heten két órán belül elvégezhetik a feladatot. Aztán beü­lünk Vinár bácsi Trabantjába, és me­gyünk a hat „esőcsináló“ után, akik már kora hajnalban kimentek munka­helyükre, a sárréti határba, a sok­holdas, nagy cukorrépa-ültetvényre, amelynek hantjai már hetek óta nem láttak mást, mint csövön érkező vi­zet. Mert hát tudjuk, foltokban esik. A cukorrépatábla igazán nagyüzemi méretű. Emitt kukorica, oldalról lu­cerna határolja, s a két nagyon tá­voli oldalon hűvös, sötétzöld erdővo­nulat. Az óriási táblán elveszik a hat fiú. Nem is látjuk őket. Huszonegy vízágyú forog, köpi a vizet. Mázik Palo társai keresésére indul, mert az autó dudálására nem jelentkeznek. A várakozás közben Vinár bácsi me­sél a munkájáról, s bizony meglepő dolgokat is mond. Azt például — ami több, mint meglepő, mondhatnám hi­hetetlen —, hogy már hatvannyolc esztendős. Nyolc évvel túl a nyugdíj- korhatáron. Hát akkor miért csinál­ja? Anyagilag, gondolom nincs rászo­rulva. A válasz egyszerű, de hihető. — Mert szeretem a munkámat. Mert tenni, mozogni, dolgozni kell. Enyhe pátosszal azt is mondhatnám, ez az életelemem. Nagyon régóta, mérnök- süvölvény koromtól kezdve igazán megszerettem a hivatásomat. Annyi­ra, hogy nem tudók belefáradni. Ko­rán kelő ember vagyok. Aztán beülök a Trabantomba és jövök ide, teszem a dolgomat. Míg a napi teendők olyannyira megoldódnak itt a munka­helyemen, hogy a következők már másnapra halaszthatók, addigra éppen beesteledik. Aztán irány hazafelé. — Az merre van? — Hát a fővárosban. Az erdő peremén feltűnik egy te­repjáró. Ezek ők lesznek. Közelednek felénk. Előttük egy motorkerékpáros halad. Ideérnek. Bemutatkozás. Lány is van köztük, így hát nála kezdem. Szilinszky Évának hívják, most fejez­te be az alapfokú iskolát, és ő is be­lépett brigádosnak. A brígádosfiúk élelmezése a dolga, idevaló, jól is­meri a határt, s a terepjáró meg a gépkocsivezető segítségével ő hordja szét az elemózsiát. Most a reggelit hozták, s a fiúk már utána vannak az evésnek. Bemutatkoznak ők is. Mondom, ha­tan vannak, hat leendő mezőgazdasá­gi mérnök, akik a főiskola első évfo­lyamát ősszel kezdik el. Egy héttel ezelőtt még nem ismerték egymást, és ma már nemcsak kollégák, bará­tok is. Még három hétig maradnak, aztán jön a következő, s azok után pedig a harmadik váltás, őket még nem ismerik, de később együtt tanul­nak majd a főiskolán, mert azok is leendő mezőgazdászok. KeCkéš Jožo nagyon jól tanult a kö­zépiskolában. Mezőgazdasági szakkö­zépiskolába járt, és ott tanácsolták neki, folytassa, lépjen egy fokkal fel­jebb. A tanácsot megfogadta, felvet­ték, és most Itt van. A hat fiú közül Kiss Jóska meg Kondé Jóska tudnak magyarul, azaz ők ketten magyarok, keletiek. Tréfál­kozva hívják fel figyelmemet Kondé Jóskára a többiek. Róla feltétlenül ír­jam meg, hogy húszuk közül eddig neki van a legnagyobb sikere a nagy- magvari lányoknál Faggatom őket, Vinár bácsi de hát többet nem mondanak a do­logról. — Inkább beszéljünk a fociról — mondja Kondé Jóska. — Ott már va- lahányan sikert arattunk. Megvertünk két helybeli csapatot, mégpedig pati­nás nevűt, az AC Romát. — Miféle AC Romát — kérdem, de már kapcsoltam is. Persze, a faluban sok cigány él, nyilván futballcsapa­tuk is van, akikkel a fiúk megmér­kőztek, 14:1 lett a vendégcsapat ja­vára. — No, és ezekkel a vízágyúkkal is tudtok úgy lőni, mint a labdával? — Megy ez — mondja KeCkéš Jožo —, csak hát a csöveket cipelni nem a legkönnyebb. Én valami megoldá­son töröm a fejemet, holmi újításon. Nem biztos, sőt korántsem valószínű, hogy én oldom meg majd a problémát, de valaki csak megoldja egyszer. Mű­anyag csővel vagy mifenével, de biz­tos, hogy a mezőgazdasági gépesítés rohamos fejlesztése a jövőben ez Is beleesik majd. — Milyen a brigádoskaja? — Itt a határban tegnap kaptunk először ebédet — Mondja Soôš Dušan —, addig bevittek bennünket a falu­ba Nem mondom, lehetnp hős^aoscbb Kálmán Laco is. Nem, nem kevés, csak hát mi lan- galéták vagyunk, kérem, követel a gyomor — és ráüt egy csattanősat meztelen hasára. A legmeztelenebb a fiúk között Kál­mán Laco, pedig rajta nagyobb ruha­darab van, mint a többiéken. A do­log magyarázata az, hogy ő köztük a a legnagyobb, szóhasználatukkal él­ve, a leglangalétább, az apjuk. Hossz- szúra nőtt legény. A térdig feltűrt nadrágban s a derékra csavart inggel igazi látványos figura. Nyitrai. Ott született, élt és ott kezdi most a fő­iskolát. — Meg kell írni — mondja—, hogy tegnap nyulat sütöttünk. Nyárson. A jeep elütötte szegény párát, mi meg megettük. Bizony a mi elkészítésünk­ben kalandnak inkább jobb volt, mint pecsenyének. Varga Jóska volt a fő­szakács. Nem kérünk többet a főzt- jéből... Ki szavaz mellettem? Nevetve mindenki Varga Jóska főztje ellen szavaz, de az nem pirul bele a leégésbe, és mondja a magáét. — Majd esztek ti holnapután cu­korrépát, ha Éva nem hoz ki utá­nunk repetát. Mert nincs már pén­zük a gavalléroknak — fordul felém tréfálkozva. — Az előleget meg csak hét végén fizetik, gondolom, tudják az urak! — No, kinek mennyi volt a pénze, amikor idejött, és mennyit tud most bevallani? — kérdem. Két-háromszáz koronája mindenki­nek volt, és épp a leghangosabb szá­monkérőnek, Varga Jóskának van a legkevesebb, ötven fillér a tulajdo­na, tízfilléres érmékben. Hahotázunk, persze Varga Jóska is. Elment a pénz. Sör, kofola, sör, ko­fola,' fagylalt. Meg péntek-szombat- vasárnap Bratislavában voltak a fiúk, a főiskolai brigádosok találkozóján. Előadások, sportvetélkedők, mozi, rengeteg lány — ott ment el a leg­több. Megnyertek egy mérkőzést is, a lengyel főiskolások ellen fociztak. Jól érezték magukat. Volt ott svéd, szovjet, lengyel, magyar, német, finn, még holland fiatal brigádcsoport is. — Micsoda nemzetközi leánypará­dé volt az! — mondja Kálmán Laco. — Persze, azért komolyabb dologra is sor került. Találkozunk az SZNF résztvevőivel, öreg kommunistákkal, SZISZ-vezetőkkel. Értelmes, jó talál­kozó volt. Aztán komolyabb dologra terelődik a szó. Vinár bácsi kis előadást tart a fiúknak, hog ez még nem a legtudo- máhyosabb öntözési módszer, de tud­niuk kell, milyen volt hajdanán, és mi­lyen lesz néhány esztendő múlva, a- mikor már ők maguk irányítják a ter­melést valamelyik mezőgazdasági ü- zemben. Amiről beszélnek, annak a lényege az, hogy minden a jó mun­kaszervezésen, de még ennél is fon­tosabb tényezőn múlik, azon, hogy az embernek jó viszonya legyen a mun­kájához. Egy pillanatig sem utal ön­magára, de a fiúk komolyan hallgat­ják, és tudják, megfogadnivaló tanács, amit az idős, tapasztalt Vinár bácsi mond. Úgy érzem, valamit ismét meg­tanultak a fiúk. Valamiről meggyő­ződtek, amit nem olyan könnyű elfe­lejteni. Arról, hogy minden elvégzett mun­ka értéke az alkalmazott szaktudással és a befektetett munkaszeretettel mérhető le. Az az érzésem, a négy hét alatt nemcsak az öntözésről tanulnak meg néhány gyakorlati, hasznos dol­got a fiúk, hanem több is rájuk ra­gad. Valami nehezen kimondható, de nagyon lényeges dolog, amely nélkül jó munkát nem is lehet végezni. És a brigádból persze elég szép fizetés is származik. Tanévkezdéskor pedig ez nagyon jól jön a diáknak. Meg aztán élmények, kalandok maradnak meg bennük, amelyeknek sok-sok szem­pontból megvan a maguk pozitív Je­lentősége.. Kicsit irigylem őket. A munkájukat, a jókedvüket, az élményeiket s talán még a fizetésüket is, mert ez a leg­értékesebb fizetésük, hisz a legel­ső. Nemcsak húszán vannak. Nemcsak fiúk, lányok is. Nemcsak répafölde­ken, hanem építkezéseken, gyárakban, sok helyütt másutt. Mintha velük, a brigádosokkal lenne egy kicsit tele ez a nyár. -kf­Palo Mázik — a brigád vezetője VIETNAM AZ A francia fővárosban meg­tartották értekezletüket az eu­rópai kommunista és munkás­pártok képviselői. Ezen az ér­tekezleten a részvevők Indokí­na népeinek igazságos harcával és az USA agresszív cseleke­deteivel foglalkoztak. A kom­munista és munkáspártok pá­rizsi értekezlete messzemenő­en támogat] a a vietnami nép szabadságharcát és leszögezte, hogy az amerikai politika ku­darcod vallott, mert Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe ön­feláldozó hősi harcot folytat. A pártok képviselői ismétel­ten szolidaritást vállaltak a vietnami néppel és harcával, támogatják a VDK kormányá­nak és a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormánynak igazságos és építőjellegű javas­latait, mert ezek olyan tárgya EMBERISÉG LELKIISMERETE lási alapot képeznek, amelynek vezette. A Rudé právónak adott alapján véglegesen megoldható nyilatkozatában Bifak elvtárs az említett térség minden pro- igen pozitívan értékelte az ér- blémája. Az értekezlet részve- tekezlet eredményeit. Elmon- vői felszólították az amerikai dotta többek között, hogy már kormányt, hogy azonnal szűn- évek óta folyik a vietnami há- tesse be a VDK bombázását s ború, és a háborúban született egyéb! támadásait, a kikötök gyermekek ma már katonák, zárlatát, a népirtást, s azonnal, Megrendítő, hogy ez a nemze- feltétel nélkül vonja ki csapa- dék egyáltalán nem tudja, nó­táit Dél-Vietnamból, valamint lyen a békés élet. Ez önmagá- egész Indokínából, hagyjon fel ban is borzalmas és emberte- a saigoni bábkormány támo- len valami. Az Egyesült Alla- gatásával, ne avatkozzék többé mok a szó szoros értelmében Vietnam, Laosz és Kambodzsa irtó hadjáratot folytat egy belügyeibe. Ugyanakkor ismer- nemzet ellen, je el Vietnam, Laosz és Kam- „A világ sok háborút és tra- bodzsa népeinek eltulajdonítha- gédiát élt át, de talán még so- (atlan jogát az önrendelkezés- hasem ismert annyi cinizmust, re, a békére és a függetlenség- farizeuskodást, közömbösséget re. és embertelenséget, mint a­A CSKP küldöttségét Vasil mennyi most az amerikai kor- Bifak elvtárs, a CSKP KB el- mánynak Vietnam ellen folyta- nökségének tagja, a KB titkára tott politikájában megnyilvá­nul.“ Bifak elvtársnak az a jel- senki — és főleg a fiatalok — lemzése talán a. legjobban fe- nem lehet közömbös az ott jezi ki a jelenlegi helyzetet. történtekkel szemben. Ezért Vietnam ma valóban az em- Vietnam megsegítése mindany- berek lelkiismeretét jelenti. Ma nyiunk ügye. S. A CKM FÉLÉVI MERLEGE A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájának szlovákiai kiren­deltségei az év első felé­ben 14 784 fiatalnak nyújtot­tak szolgálatot. A múlt év hasonló időszakához képest 27 százalékkal nagyobb volt a forgalom. A szocialista országokba társasutazás ke­retében 2704 fiatal utazott Legnagyobb az érdeklődés a Szovjetunióba és az NDK-ba irányuló rövid, néhány na­pos utazások iránt. A Szov­jetunióban a CKM közvetíté­sével 993, az NDK-ban 804 fiatal járt. A belföldi turisz­tika keretében 2587 fiatal vette igénybe a CKM szol­gálatait. SORSDÖNTŐ ESEMÉNY TANÚJA Chomútov közelében, a csodálatos természet lágy ölén fekszik a Červený Hrá- dek-i várkastély. Az utolsó várúr, dr. Mas Hohenlohe- Langenburg az első köztár­saság idején szoros kapcso­latban állt Konrád Henlein szndétanémet pártjával. A hírhedt pártvezér itt talál­kozott Runciman angol lord­dal, s ez a találkozó volt a szomorú müncheni egyez­mény előjátéka. A várkastély egy részében a fasizmus elleni harc em­lékmúzeumát rendezték be, egyébként egészségügyi köz­pont. RÁKÓCZI emlékére A rožňavat (Rozsnyó) vá roshéza falán az elmúlt na pókban hosszú évek után is mét megjelent az emléktáb­la, amely mindenki tudtára adja, hogy 1706-7-ben ebben az épületben székelt II. Rá­kóczi Ferenc és felkelő se­regének vezérkara. Á feje­delem a közeli épületben pénzverdét Is létesített, eb­ben készült a kuruc pénz. Az épületek alatt rejtekutak egész sora húzódik, ame­lyek még felkutatásra vár­nak. BŐVÜLŐ LEHETŐSÉGEK Az általános iskolát vég­zett fiatalok fele évről évre tanoncviszonyba lép. Tavaly Szlovákiában B77 intézetben képezték ki a szakmunká­sokat, ezek közül 129 szak­tanintézet, 81 tanonciskola, 422 tanoncképző központ, 65 mezőgazdasági szaktaninté­zet, 5 erdészeti szaktanin­tézet. Az 1972/73-as iskola­évben öt új tanonciskola nyílik, többnyire a kelet­szlovákiai kerületben. Spišs­ká Nová Vesen és Vranov nad Topfoun vendéglátóipa­ri és kereskedelmi tanoncis­kola nyílik, Svidníken ezen­túl a gépész és fémmeg­munkáló szakmákat sajátít­hatják el az érdeklődők. Dolné Krškanyban a Nitrai Textilipari Gépgyár nyit ta­noncképző központot. Új, korszerűbb felszerelésű is­kolában kezdik a tanévet a vrbovéi Trikota és a púcbo- vi Makyta tanoncai, ez u- tóbbiak Námestovén. KÖZLEKEDÉSI JÁTSZÓTÉR Kedves és hasznos ajándé­kot kapnak valószínűleg már Jövőre a komárnói (Ko­márom) gyerekek. A városi nemzeti bizottság a Vörös Flotta szigetén közlekedési gyermekjátszóteret építtet számukra. A szigeten és a Duna-parton máskülönben a legközelebbi években egy e- gész üdülő ós szórakoztató komplexum, afféle vidám­park létesül. „Esőcsinálók“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom