Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-08 / 32. szám
4 «I *• * * A Podunajské Bisknpice-i magtár. Felépítése 45 millió koronát vesz igénybe. Hroboöovőn (Alistál) Is, a- hol egyébként szilárd talajra találtak (elég volt puszta hat méterre a föld színe alá merülni), a vízzel volt a legnagyobb problémájuk. — Minden rendben lett volna — mondta Soós Zoltán építésvezető, a Stavoíndustria alkalmazottja, aki korábban már a nemesécsai magtárat építette —, csak a talajvíz okozott gondot. A tervezett huszonhét nagy teljesítményű szivattyú helyett kénytelenek voltunk állandóan harminchárommal dolgozni. Itt az épület valóban rekordidő alatt szökött az égbe. — Aztán, hogy elkészültünk az épület kilenc méter magas alapjaival, s beállítottuk a csúszó szerkezetes zsalukat, huszonhét nap alatt „készek voltunk“, állt az épület. Majdnem hétezer köbméter vasbetont ágyaztunk a falakba. Általános, hogy a magtárak építése eléggé elhúzódik. Egyik helyen objektív okok miatt, másutt teljesen indokolatlanul. A hroboiíovói magtár nem tartozik közéjük. — A terv szerint augusztus közepén kell kezdeni az épület technikai szerelését. Ennek semmi akadálya. Ezenkívül még van nyolc hónapunk a befejezésig. Biztosan elkészülünk veSoós Zoltán, a hroboüovói magtár építésvezetője. Huszonhét nap alatt állt az épület — 42 millió koronába került a2 egész hrobo- ňovói létesítmény. le addigra — tájékoztatott Soós Zoltán építésvezető. A lehnicei már kész, vagy a huszonhatodik volt a sorban. Tavaly ősszel adták át. Azóta újabb tíz készült el. Most már azokban is épp úgy, mint a lehniceiben, föl-le utazik a gabona, feszíti, nyomja a beton- falakat, de végül is megnyugszik, s vár, amíg el nem szállítják, mert a betonfalak bizony nem engednek. Ez utóbbi mondat eléggé téEzenkívül van itt még egy nyeges, s az olvasó bizonyára meglepődik rajta: az egész 21000 tonna kapacitású magtár ugyanis teljesen vasbetonból készült és az alap-, illetve a tetőszigetelésen' kívül semmilyen más izolációt nem alkalmaztak. nagyon figyelemre méltó és u- gyancsak meglepő „megoldás“. Az egész épületet csak egy ember kezeli, Illetve műszakonként csak egyetlen ember dolgozik benne. Itt a lehnicei magtárban Oriesko Antal. Amikor látni akartam a raktár belsejét és némi magyarázatot kapni, mindenki csak hozzá küldött. Majd ő elmondja és meg is mutatja, mondták. És valóban Oriesko Antal nemcsak ismeri, kezeli, hanem szereti is ezt az erődhöz hasonlítható nagy épületet. Igaz, a legnagyobb dologidőben, az aratás kellős közepén érkeztünk. A traktorok, autók egymás u- tán jöttek a gabonával, kint zúgott-zakatolt az óránként 40 tonna kapacitású jugoszláv gyártmányú szárítógép, s bizony ilyenkor a magtármester, vagy ahogy itt mondják a sl- lómester alig mozdulhat el a kezelőpulttól. Kezelőpult? Nem is fedi ez a szó egészen azt, ami Oriesko Antal előtt van. Inkább villanytáblát vagy műszerfalat is mondhatnánk. Kapcsolók, lámpák, jelző vonalak. Megszámlálhatatlanul sok villanymotor dolgozik itt, kapcsoló- és ve- zérlőbereendezések, három gabonafelvonó, egy kisebb, 5 tonIkrek — a seneci magtár — összesen 42 000 tonna kapacitással, a befektetés 59 millió korona. na kapacitású szárítógép, szállítószalagok, rosták, kapcsolók, hőmérők — ezek mind-mind az ő gondjára vannak bízva, és bizony ilyenkor igénybe is veszik a mestert, aki egyébként elég rövid idő alatt volt kénytelen „megtanulni“ az egésznek a működését. — Amikor kezdték szerelni a gépeket, itt lábatlankodtam a szerelők között, később pedig néhány hétig a Zemlariská 01- éa-l magtárban igyekeztem elsajátítani a tudnivalókat. Közben megérkezett a telep villanyszerelőjé, Plutzer László, aki ugyancsak érti a műszerek, gombok, körték szavát, s így elindulhattunk a kis „terepszemlére“. Először a föld, illetve a magtárkémények alá. Persze mit is lehet ebből elmondani? Talán csak a benyomásokat. Ez valamiféle modern katakomba, amit láttunk. Oszlopok, tartópillérek, csövek és egy-egy kémény, egy-egy szágvagonos tároló alja, amely mintegy rálóg az ember fejére. Ilyen száz- vagonos, vagy ha úgy tetszik, ezertonnás „silógödör“-ből huszonegy — egymás mellett három sorban hét-hét — van az épületben. Polák József: „Kisegítjük az alistáli és más körzetek fölvásárlóit is!“ Anélkül, hogy emberi kéz hozzáérne a gabonához, magtárban a termés. A magtár alagsorából személyi felvonó emel az épület legfelső emeletére. Ez már egy kicsit egyszerűbb, maibb látvány: tágas, világos csarnok úgy 80 méterrel a föld felett. Benne hosszú, előre-hátra „lépegető“ szállítószalagok, rosták, itt-ott csövek és minden „silógödör“ fölött egy vaslemez, amely a gödör vasrácsos nyílását takarja. Az egyikbe beles is pillantottunk. Félig van búzával. Ha beleesne az ember, s nem csapná magát agyon, akkor csak a tároló alján, valamelyik deréknyi vastagságú csövön mászhatna kt. A gödör egyedüli „dísze“ egy hosszú villanykábelra emlékeztető hőmérő, amely a gabona hőmérsékletét és nedvességtartalmát hivatott állandóan mérni és erről adatokat szolgáltatni a silómesternek. — Mi történne, ha például „bemelegedne“ a gabona? — Lehet, hogy elég lenne átszállítani egyik gödörből a másikba, de az is meglehet, hogy rá kellene engedni a szárítógépre... íme ennyi az egész! Kint a földeken learatják, klcsépellk a gabonát; traktorokon, autókon beszállítják a felvásárló üzembe, ott beleöntik a szárítógép torkába, utána pedig felvonógépek — anélkül, hogy eddig akárcsak egyszer Is emberi kéz hozzáért volna — elraktározták a kétezerszáz vagonos e- rődben. Itt a lehniceiben, ahol a magtáron kívül még egy lucernaszárító és egy-egy takarmány-, illetve műtrágyakeverő is van, összesen huszonegy község határából. — A huszpnegy község gabonáján kívül befogadunk még a többi körzet gabonájából is valamit — mondta Polák József, a körzet felvásárlóüzemé nek a vezetője, s még azt is hozzátette, hogy most már nem kell, mint korábban, a szabad ég alatt, ponyvák alatt, zsá kokban takargatni a termést. Egy-egy ilyen „erőd“ harminc-hatvanmillió koronába kerül, és úg<’ véljük, hogy a jövőben még sokáig tanúskodnak építő munkánkról. NÉMETH ISTVÁN 2100 vagonos erődök KOM Lenin, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezére ellen az ellenforradalmárok több merényietat kíséreltek meg. Legismertebb Fanny Kaplanova merénylete. (A képen Fanny Kaplanova látható közvetlenül a merénylet után.) 1918. augusztus 30-án történt. Lenin ezen a napon a Michelson-gyár munkásait látogatta meg. Amikor kilépett az üzemből, az eszerekhez tartozó Kaplanova rá lőtt revolverével. A golyókat, hogy hatásuk pusztítóbb legyen, megreszelték és méregbe mártották. A méreg szerencsére — ismeretlen okból — nem hatott. Az e gyík golyó Lenin vállát érintette. A másik a lapockán I keresztül, érintve a tüdő felső szélét, a nyelőcsőnél állt meg.... A merénylet utáni napokon, amikor Lenin a halállal viaskodott, egész Oroszországból önkéntes véradományozók ajánlatai jöttek. A parasztok élelmiszert küldtek Letűnnek, a Vörös Hadsereg tagjaitól Szibériából a következő távirat érkezett: „Drága Iljicsl Szülővárosodnak, Szimbirszknek a felszabadítása válaszunk az egyik sebedre. A másikért Szamarát ígérjük.“ Lenin gyorsan felgyógyult, és már szeptember 18- án részt vett a központi bizottság ülésén. Nébány könyv szerzője azt írta, hogy Kaplanovának sikerült elmenekülnie Párizsba, néhányan azt állították, hogy a munkások a helyszínen kivégezték, mások szerint pedig Lenin megkegyelmezett neki. A valóság •- gészen más. J. M. Szverdlovnak, az Osszorosz Végrehajtó Bizottság elnökének és a CSEKA nak a parancséra Kaplanovát P. D. Malkov, a Kreml parancsnoka szeptember 3-án reggel 4 érakor agyonlőtte. <0 > o s CD CD \(|} SsÉ > :0 KESZELI FERENC RIPORTSOROZATA Tibor tizenöt esztendős volt, nem a legszéfoga- débb gyerek. Meg aztán kinek is fogadott volna szót? A két-három évvel idősebb leánytestvérének intő szava egy ilyen körülmények között élő és nevelkedő kamaszgyerek szemében majdnem e- gyenlő a semmivel, annál is Inkább, hogy önnél „felsőbb“ szülői vagy gondnoki, pedagógusi intelemmel nem lehetett számítani. Tibor már nem járt iskolába. Befejezte. Szállítómunkásként dolgozott egy vállalatnál. A halála körülményeit vizsgáié iratok és jegyzőkönyvek rendőrségi, nyomozói dossziéjában akad egy papir, amely Tibor munkaadójától jött: „Nem tudjak, milyen jelleme volt, viselkedését nem Ismerjük, csupán pár hónapig dolgozott nálunk.“ De közvetlen munkatársai e pár hénap alatt mégiscsak lehettek a flfinak, akik ha mást nem, annyit nyilván tndtak róla, hogy kicsoda, hogyan él, milyen családi tragédia áll, esetleg alakni mögötte tovább. És ez már elegendő kellett volna hogy legyen a szigorúbb felügyelethez, a megkülönböztetett törődéshez. De úgy látszik, nem fgy volt. Munkatársai nyilván azt sem tudták róla, hogy Tibor azok közé a primitív kábítószert élvező fiatalok közé tartozik, akikről az elmúlt másfél-két esztendő folyamán többször tragikns híreket, cikkeket olvashattunk. Húgát, Edit és Yvett mindezt tndtfik. Tndták, hogy a Hű, amikor bezárkózik a szobájába, valamilyen vegyszert önt egy rongydarabra, orrához szorítja, belélegzi, és kábult, mámoros állapotba kerül. Tudták, hogy valahová, ismeretlen helyre, ismeretlen galeriba jár, ahol kollektive művelik ugyanezt. A lányok tndták, hogy öccsük szörnyű úton jár, s úgy vélték, dorgálásaikkal s pofonokkal sikerül őt leszoktatniuk erről a borzalmas, ifjúságunk körében sajnos terjedő, primitiv önkívületi „örömökről“. Ma már világos, hogy ez a módszer nem vált be, kevés volt. Tibor valahány leleplezés után sírt, könyörgött és megígérte, hogy soha többé nem teszi. De nem így történt. Hiába öntötték ki az eldugdosott vegyszereket, újakat szerzett magának helyettük, mert ugyanilyen „örömöket“ élvező barátai minden szükségben „kisegítették“ őt, pótolták a vegyszereket. Végül is, amikor a Hó helyzete már tarthatatlanná vált, a lányoknak sikerült őt rábeszélniük, hogy forduljon orvoshoz. Megígérte, hogy megteszi, és meg is tartatta szavát, orvoshoz ment. Befektették a kórházba. A lányok gyakran bementek hozzá, örültek, vigasztalódtak, bíztak, mert úgy tűnt, a kórházi kezelés eredményes lesz. Három hét eltelte ntán, egy esős, őszi déleiét- tön a fiút kiengedték a kórházból. Nyilván korán, gyógyitatlanul, mert délutánra vegyszertől kábul tan, mámorosán tért haza. Említést érdemel, hogy már nem a régi, háromszobás lakásba ment haza, mert néhány hónappal korábban a lányok a háromszobás lakást kétszobásra cserélték, s Így ötezer korona „lelé- pési pénzhez“ jutattak, amiből télre felrnbázknd- tak. A fiú tehát kábnltan jött baza, és ismét kitört a botrány. Mindhárman sírtak. A lányok tehetetlenségükben, Tibor meg pillanatnyi bűnbánatiban. S amint az már többször előfordult, ez esetben nem fenyegetőzőt! öngyilkossággal. A lányok a vegyszert Ismét kiöntötték, s a Hú megígérte, többször nem csinál Ilyesmit. Másnap ngyanilyen állapotban tért haza. Harmadnap délntén kettőkor ment el 'ionról, s azzal a megindokolással, hogy egy leányisme- fősét megy meglátogatni, kölcsönkérte Yvett pulóverét, aki hárem érára kölcsön Is adta. Elmentek hazulról. Yvett kora este hazajött, és a Hú szobáját zárva találta. Nem próbálta felébreszteni, gondolta, ismét elkábította magit. Edit nam volt otthon, egy vidéki barátnőjéhez, búcsúba n- tazott. Yvett megint elment, csak késő esta tárt haza. Ismét zárva találta az ajtót. Zörgött, szé- longatta a fiút, de nem jött válasz. Nyilván nagyon kábult — gondolta, és mosdás nélkül lefeküdt, mert a türdőszobába csak a fiú szobáján keresztül tudott volna bejutni. Ez szombaton történt. Yvett vasárnap késő délelőtt ébred. Zörög az ajtón, kiabál, de nem jön válasz. Nem sejt tragédiát, csak azt gondolja, a fiú ismét mámoros, nem válaszol, mert a hangjáról azonnal le lehetne leplezni. Yvett egy kötőtűvel kipiszkálja az ajtában belülről levő kulcsot, s az ajtó alatti résen — vagy három centiméternyi résen — vonalzóval éthúzza magához a kiesett kulcsot. Kinyitja az ajtót, belép Tibor szobájába. A szoba ablaka zárva, s Tibor az ágyon hason fekve, mozdulatlanul, összegörnyedve... Yvett ébresztgetl, de ő nem reagál, aztán meglátja, hogy az arcára szorított fehér rongydarab véres. Gyanút fog, megijed, becsönget a szomszédba. A szomszéd átjön... megnézi... aztán fnt áz a mentőkért telefonál. A mentők gyorsan megérkeznak. Yvett kétségbeesve, mozdulatlanul gubbaszt a szomszéd lakásában. Nem tudja, mi történik odaát, nem tudja, hogy a mentőorvos már csak a fin halálát állapítja meg, s küldi a rendőrségi vizsgálókat. Azok megérkeznek. Kihallgatják Yvat- tet, aki sír. zokog, mert most már pontosan tadja, mi történt. A fiú holttestét elszállítják. A vizsgálók kihallgatják a kihallgatandókat, aprólékosan kivizsgálják az ügyet, rekonstruálják, hogyan nyitotta ki Yvett az ajtót... elvégzik tehát a felelősségteljes, pontos vizsgálatot. A holttest boncolására természetesen sor kerül. Borzongva olvasom a haláleset körülményeinek vizsgálata során felgyülemlett iratokat, kihallgatás! jegyzőkönyveket vizsgálati jelentéseket, és a boncolási lelet jegyzőkönyvéi, amely tárgyilagosan elemzi a boncolás eredményeit: Nevezett Iksz ipszilon. ötvenhárom kilé testsúlyé, rosszal táplált, gyenge izomzatú, tizenöt éves férfltest. Nyitott ajak. A test bal oldalán liláspiros hullafoltok, alkohol nincs a vérben, orrvérzés. Az agy súlya ennyi és ennyi, a tüdő súlya ennyi és eny- nyi... a belsőrészek egészségesek, a szervezetben semmilyen betegség nem található, amely a halál esetleges oka lehetett volna. A halál oka: erős mérgezés. Erőszak nyomai nem találhatók... Satöbbi, satöbbi. Borzalmas, de ez a valóság. 6s körülbelül ugyanebben az időben útban van egy gyásztávirat Stuttgart felé. Egy app elmére megy, akinek legkisebb Ha mér halott. Temetés ekkor és ekkor. Tibor tehál önkezével vetett véget életének. Nem tudni, meg akart-e halni, csak az a bizonyos, hogy meghalt. Talán fgy akarta, talán akarata ellenére ölte őt meg a túladagolt vegyszer. A temetésen a koporsó után témolygá két legközelebbi hozzátartozó Edit és Yvett. Az apa Stuttgartban, az anya ugyanott, ahová most Tibort viszik. Vlado Kanadában, Elvira... Ki tudja, hol van Elvira? És ott ballagnak a koporsó mögött a vidéki nagyszülők. Mária néni, a hivatalos, beteges gyám, akt még nem tndia, hogy rövidesen ő Is megteszi ezt az utolsó otat... és a szomszédok, ismerősök... és mindenki sajnálkozik, mindenki szótlanul vádol, de a vádlott nincs jelen. Mindenki megrendülve, a vádlott Is — feltéve, ha már megkapta a táviratai.
