Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-21 / 47. szám
Beszélgetés a Spartak Trnava „tizenkettesével“ — Az őszi futball-liga izgalmain már túl vagyunk. A tabella bizonyos eredményekről árulkodik, de nem biztos, hogy ezek az e- redmények tárgyilagos mutatók. Mi a véleménye a végigküzdött ligám ara tonról? — A liga kezdetben sok meglepetést tartogatott, akár a Tatran Prešov csapatáról legyen szó — amely egyébként kitűnően rajtolt —, vagy a Slovanról avagy rólunk. Ugyancsak meglepetésnek számít a prágai két S eredménye. Mi az új évadot a tavalyihoz hasonlóan kezdtük, bár egy kicsit talán gyengébben, de az egyik okát a sorsolásban kereshetnénk. Hat mérkőzésből négyet „házon kívül“ játszottunk, míg a Prešov épp ellenkezően. A tavaszi forduló bizonyára érdekesebb lesz. — Az I. ligás csapatok játékának színvonala évről évre nó. Egyre többen pályáznak a tabella első helyére, s rangos osapatok. ügy tűnik, a Spartak a jelenlegi Már kisfiúkorában kergette a labdát a „szintén focipályákon", de már akkor kitűnt társai közül rendkívüli gyorsaságával és ügyes mozgásával. Az évek múlták, a kisfiúból komoly férfi lett, közben megpróbálkozott többféle sportággal, míg végre eggyel eljegyezte magát — a futballal. Az igazi dicsőségig eljutni azonban nem volt könnyű, sok próbát ki kellett állnia. A karrierhez vezető úton álljt parancsoltak a szülők — bizonyos szempontból joggal —, mert elhanyagolta iskolai kötelességeit. Szerencséjére időben rájött, hogy itt csak egyedül ö segíthet: szorgalommal és szí- helyre mindent, hanem „ifi-kora“ alkonyán ismét a futballpályán tündökölhetett. Tehetségére felfigyelt Malatinsky edző, bevette öt növendékei közé és vérbeli futballistát faragott belőle. összetételével képességének csúcsán áll. E- gyezik-e a véleménye ezzel a nézettel? — Igaza van. Egyre .több az ellenfél, a- kiktöl komolyan tartani kell. Abban ts Igazat adok, hogy a Spartak már eljutott egy bizonyos csúcsig, de ez nem jelenti, hogy már nincs kiaknázatlan lehetőség, nincs min javítani. Az ellenfelek erősek, s hogy legyőzzük őket, erősebbeknek, jobbaknak kell lennünk náluk. Azt, amit az utolsó, öthat évben a Spartak elért,, a csehszlovák csapatokból egyedül a Dokiénak sikerült. Szép teljesítmény egy olyan „vidéki“ várostól, mint Trnava. Azóta világszerte ismerik városunkat, könnyen megtalálják a térképen. Hadd szóljak valamit a focibírákrél is. Mint már említettem, a ligaverseny színvonala és az egyes csapatok teljesítménye évről évre' javul. Sajnos nem mondhatjuk ei ugyanezt a bírák munkájáról, nagyon változó a bíráskodásuk. Szinte meghökkentő, mennyire elronthat a bíró egy jónak ígérkező ligatalálkozót. Elég megemlíteni a Žilina! vagy a brnói mérkőzést. — Játékostársai „Pipaszik“ néven becézik. Hogy jutott ehhez a becenévhez, és ki volt a keresztapa? — Eredetileg Karol Dobiásnak szánták, de az én alakomra éppúgy Illett, mint neki, s őt közben más becenévvel ajándékozták meg, így a Pipaszík rajtam maradt. — Maradjunk még egy kicsit a „pletykánál“. Trnaván és környékén minden futballrajongó tudja, hogy Hagara nemcsak játékostársa, hanem sógora is. Hogy nyilvánul ez meg kettejük viszonyában a pályán és a magánéletben? — A pályán mindannyian „sógorok“ vagyunk, ott nincs kivétel. A magánéletben a viszony normális, mint bárki más sógorok között. — Tapasztalt ligajátékosnak tekintjük. Van-e még mérkőzés előtti lámpaláza, izgul-e? — Még nem is olyan rég el-elfogott a félelem, de az utóbbi időben azonban elkerül. Néha, ha a mérkőzés elején valami nem sikerül, ideges vagyok. — Szülővárosa Trnava. Ha összehasonlítja más városokkal, mi az, ami szebb, jobb Trnaván? — Ez a város úgy tetszik nekem, amilyen. Megszoktam, hisz Itt élek, mozgok barátaim vannak itt, és ez a fontos. Ha csendre vágyik az ember, talál itt nyugodt helyet, ha pedig a zaj, az embertömeg hiányzik, az is van Trnaván. Nehéz lenne összehasonlítani más városokkal, mert minden városnak megvan a saját arculata, mindenhol van valami szép,' vonzó vagy éppen kifogásolható. A sok új létesítmény bői — mint sportember — elegendő megemlítenem a befejezés előtt állő sporttelepet, vagy az üdülőközpontot Kamenný mlyn környékén. — Ha a kívülálló szemével néz játékára, talál-e kifogásolnivalót, van-e min javítani? Ha igen, hogy akarja ezeket a hibákat kiküszöbölni, és mit tanácsol a labda jövendő kergetőinek? — Találok bizony, és nem is keveset. Némelyik hiányosság elkerülésére elegendőek az edzések, a lelkiekből származó hibákkal pedig igyekszem - egyedül megbirkózni. A fiataloknak én sem tanácsolhatok egyebet, mint amit léptem-nyomon hallanak: a dicsőséghez vezető üt nem könnyű, sok-sok lemondást, szilárd akaratot, fegyelmet és egy kis rátermettséget követel. A többi magától jön. — Egy élsportoló napirendje gyakran túlzsúfolt. Vajmi szabad idő marad a kedvtelésre. És azt a csöppnyi időt okosan kell beosztani, hogy mindenre teljék. Hogy gaz dálkodik Ön az idejével? — Szabad Időmben — ha egyáltalán annak nevezhetem — tanulok, pihenek, művelődöm. Szívesen megtekintek egy jő filmet, vagy olvasok. — Minden ember tervez, cselekedeteit bizonyos szándékok irányítják. Valéra válnak-e elképzelései, és milyen elhatározások vezérlik majd sportkarrierében? — Azt, amit a sportban el lehet érni, elértem. Csehszlovákia legjobb együttesében játszom, és úgy hiszem, ez elegendő. Játszottam a 23 évnél fiatalabb játékosok vá ingatott csapatában, és örömmel képvisel ném hazánk színeit a szeniorok válogatottjában is. A legfőbb mégis, amit a közeljövőben szeretném, ha megvalósulna: sikeresen befejezni tanulmányaimat. Mindezt Vojtech Varadín, a Spartak Tr nava egyik kitűnő játékosa mondta el, aki ..civilben“ a Komenský Egyetem Pedagógiai Fakultásának utolsó éves hallgatója. —k— rm m huh ii im mm ii ii i KIS PÁLYÁKRÓL... A brand (Berencs) sportegyesület az idei tervében aprólékosan feldolgozta azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa határozott meg. Az egyesület vezetősége benevezett „A legaktívabb sportegyesületért“ elnevezésű versenybe, amelyet az év elején a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére hirdetett meg az SZTSZ nitrai járási bizottsága. Az év első kilenc hónapjában végzett munka alapján megállapíthattuk, hogy az egyesület a rendszeresebb munkával jobb e- redményeket ért el, mint az előző években. Hogy neveljék a sportolókat és a közönséget, rendszeresítették az ilyen jellegű előadásokat a sportpálya hangosan beszélője révén. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a labdarúgőcsa- pat a járási fair play versenyben az első helyen végzett. A szocialista országok közötti barátság jegyében nyáron vendégül látták a magyarországi budaörsi lab- darúgőcsapatot. A vendégek fölött 6:2 arányú győzelmet arattak. Az egyesület tagjai kive szik részüket a faluszépítési munkákból is. Az elmúlt két hőnap alatt 710 órát dolgoztak le. Az SZNF évfordulója alkalmából előadást tartottak, így emlékeztek meg nemzeteinknek erről a nagy eseményéről. A Szlovák Nemzeti Felkelés Kupában a szép második helyen végeztek. Mindez azt bizonyítja, hogy a politikai nevelő munka elválaszthatatlan a sport- tevékenységtől is. A Nový Tekov-i (Ojbars) Fajtenyésztő Állomás egyik kiváló dolgozója Nagy András elvtárs. Nevével találkozhatunk hazánk valamennyi lóversenyén. Üzemének számos dicsőséget szerzett. A versenyeken nem egy arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett. Több száz lovat nevelt már fel. Példásan gondozza és edzi őket. Kétségkívül a lévai járás legjobb lőversenyzője. A legtöbbet neki tapsolnak a járás lésportszurkoléi. Igazán élmény őt látni lovagolni. Nagy András sporttárs a helyi labdarúgócsapat vezetőségének is tagja. Ezt a tisztet már tizennégy éve látja el. TIturusz Lajos Hronské Klaőanyban (Garamkelecsény) már túl van a 35. életévén, de a község legtevékenyebb sportembere. Az ifjúság példaképe és lelkesítője. A községben sokat tesz a sportélet fellendítéséért. Aktív labdarúgó és edző. Ifjúsági és felnőtt csapata több éven át sikeresen szerepelt a kerü let! bajnokságban. Irányításával a spor tolók körülkerítették a sportpályát, és mintegy félmillió korona értékben társadalmi munkával modern öltözőket és sportklubot építettek a falu fiataljai. Ez a klub télen-nyáron foglalt. A fiatalok társasjátékokat kaptak a sportegyesülettől és a helyi SZISZ-szervezettől. Igazán dicséret illeti Titurusz Lajost többéves fáradozásáért. Garat János -Veiké Ludtnce (Nagyöl- ved) SZISZ- és sportszervezetének közkedvelt tagja. Sokáig aktív labdarúgóként szerepelt a helyi Družstevník sport- szervezetben. Négy évvel ezelőtt határozta el magát, hogy segít a járási labdarúgó-szakosztálynak, mert kevés a fiatal játékvezető. Sikeresen elvégezte a játékvezetők harmadosztályú tanfolyamát, és azóta a járás egyik legjobb játékvezetője. Egész héten az állami gazdaság traktorán lőt-fut, néha fáradtan tér haza, de vasárnap délutánokon fürgén kergeti a huszonkét labdarúgóval a bőrt. A szovjet fiatalok és a tömegsport Az ifjúság a szovjethatalom keletkezésének első perceitől nemcsak a munkára és a művelődésre szerezte meg a jogot, hanem a pihenésre is. Ezt a jogot a szanatóriumok, üdülőközpontok, turistalétesítmények és sporttáborok egész sora biztosítja. Az UNESCO adatai szerint a világ minden tizenkettedik embere sportol. A Szovjetunióban minden ötödik polgár tölti szabad idejét sportolással. A sport kedvelőinek a Szovjetunióban háromezer stadion, sport- és gimnasztikái csarnok, labdarúgó-, röplabda-, kosárlabda- és teniszpálya áll rendelkezésére. A sportolók sorai állandóan gyarapodnak, és ezért ez a nagyszámú sportlétesítmény sem elég. A fiatalok saját munkájukkal teremtik meg a városokban és a falvakon a további lehetőségeket a sportolásra. Az anvagi feltételeket ezekhez a létesítményekhez rendszerint a szakszervezetek és a sporfeevesületek biztosítják. A turisztika több mint húszmillió szovjet fiatal „vesszőparipája“. Ezek részére jól berendezett turistaházak, menhelyek, hegymászótáborok, halászati és vadászati felszerelés-kölcsönzők állnak rendelkezésére. A turistaklubok százai adnak szakszerű tanácsokat, javasolnak érdekes turista- utakat. A rekreációs sport űzése a Szovjetunióban a mindennapi élet természetes tartozéka.
