Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-21 / 47. szám
2 új ifjúság fölgátf neveléstan A munkásosztály és a párt vezető szerepe i. L A társadalmi struktúra megváltozásának döntő tényezője a gazdaság szocialista fejlődése. A társadalom szocialista jellegének erősödése; a munkásosztály létszámának forradalmi méretű emelkedése a tudományok társadalmi szerepének növekedése azonban jelentős mértékben visszahat a gazdaság fejlődésére. így például az ipari és a szellemi dolgozók részarányának kedvező alakulása — társadalmilag a munka hatékonyságának nagyarányú növekedését eredményezte. A konstruktív tudományos elemzések tovább gazdagítják a munkásosztállyal kapcsolatos ismereteinket. A döntő és alapvető kérdés azonban a munkásosztály vezető szerepe érvényesülésének világos megértése. Vannak, akikben az a téves hiedelem ól, hogy a munkásosztály vezető szerepe csak ott érvényesül, ahol a munkások fizikailag is jelen vannak és többségben vannak. A munkásosztály politikai képviseletének és többségének meg kell lennie és meg is van mindenütt, ahol ennek döntő a jelentősége, például a politikai szervek- I ben. - De már elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan ez, I mondjuk, a Tudományos Akadémia Elnökségében, az egyetemek vezető testületéiben, az írószövetség' vezetőségében és más hasonló helyeken. A munkásak jelenléte sok helyen elengedhetetlen, mégsem a számarány a lényeg. A kérdés eldöntésénél tehát az a fontos, hogy az adott országban, adott politikai-társadalmi szervezetben, munkahelyen milyen politikát valósítanak meg. Ha ez a politika a munkásosztály érdekét szolgálja, ha a munkásosztály történelmi, társadalmi céljainak elérését segíti, akkor ez a munkáspolttika függetlenül attól, hogy esetleg értelmiségi vagy parasztpolitikusokból álló testület, társadalmi intézmény hajtja végre. A munkásosztály vezető szerepe társadalmunkban az osztályszervezetek — mindenekelőtt a párt- és a szak- szervezetek — útján, továbbá az államhatalomban valósul meg. A munkásosztály vezető szerepét érvényesíti az a több- százezer munkás, akik a hatalom kivívásával egyidőben és azóta az ország vezető posztjára kerülitek. Magas fokú felkészültséggel, eredményesen dolgoznak az állam- apparátusban, a gazdasági irányításban, a fegyveres testületekben. Érvényesül a munkásosztály vezető szerepe rendszerünk szocialista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beleszólási jogát a közérdekű kérdések eldöntésébe. Különösen fontos fórumok a vállalati tanácskozások, a kollektív szerződések megkötésével együtt Járó eszmecserék stb. v A munkásosztály vezető szerepének érvényesülését egész tevékenysége és fejlődése bizonyítja. A szocialista társadalom építésével a munkásosztály forradalmi céljait valósítjuk meg. Egész társadalmunk szocialista fejlődése szempontjából lényeges a munkásosztály helyzete. Milyen a munkásosztály? Az a tény, hogy a munkásság a társadalom legnagyobb osztálya, önmagában is döntő politikai, gazdasági és társadalmi jelentőségű. A számok azonban mégsem abszolutizálhatók. Mind nagyobb össztársadalmi jelentőséggel bír a munkásosztály politikai és eszmei fejlődése. Munkásosztályunk helyzetét, politikai és eszmeierkölcsi erejét kedvezően befolyásolja, hogy mind töb- benben dolgoznak korszerű nagyüzemekben. A munkásosztály társadalmi szerepének és befolyásának erősödését segíti elő, hogy nagymértékben emelkedett a munkásosztály műveltségi színvonala. A szakképzett munkások aránya megközelíti az összlétszám felét. Gyorsan növekszik az érettségizett munkások részaránya. A műveltségi színvonal növekedése hat a munkásosztály politikai gondolkodására, magatartására, felelősségtudatára, erkölcsi állapotára. A hazánkban végbemenő társadalmi átrétegeződés egyik legfőbb jellemzője az ipari munkások és a szellemi dolgozók számának jelentős növekedése — és ezzel párhuzamosan a parasztság részarányának csökkenése. Társadalmunkban a munkásosztály politikai nézetei, erkölcsi normái a meghatározók. Ez azt a követelményt állítja a párt és a munkásosztály elé, hogy tovább keli szilárdítanunk a munkásosztály politikai, eszmei és szervezeti egységét. Az elmúlt két évtizedben — a munkásosztály nagyarányú számbeli növekedésének időszakában — tömegével kerültek soraiba más osztályok, rétegek tagjai. Mai munkásosztályunknak nagyrésze az elmúlt két évtizedben lett munkás. Túlnyomó többségük, főleg Szlovákiában, paraszti foglalkozású volt, régi kisiparosokat, kiskereskedőket, értelmiségi családokból származó embereket egyaránt találhatunk a munkásosztály soraiban. Mély elemzést találhatunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban az SZLKP KB novemberi plenáris ülésének anyagában. Az új munkások többsége maradéktalanul magáévá tette a munkásosztály emberi normáit, ugyanakkor munkahelyükre óhatatlanul magukkal vitték korábbi szokásaikat, életformájukat, nézeteiket. Alapvető társadalmi érdekünk, hogy a gyors számszerű fejlődés idején beáramlott új munkásokban Is minél előbb kialakuljanak a munkásnemzedékek ikiváló tulajdonságai. 0] lf|úsúg, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja 0 Kiadja a Smená kiadóvállalata • szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9 Teleton: 485 41-45 Postaliék 30 § Főszerkesztő dr. STRASSBR GYÖRGY Nyomja západoslovenské tlačiarne Bl 0 Előfizetési di] egész évre 52.— Kčs. félévre 26.— Kčs 0 terjeszti • Póttá Hlrlapszolgálata. Előfizethető minden postakézbesftöné) vagy postahivatalnál 0 Kéziratokat nem Örsünk meg és nem küldünk vissza 0 A lapot külföldre e PNS Ústredná ezpe- diela Dače Bratislava, Gottwaldovo nám. ö. 48 (ltján lehet megrendelni. bben az egy kivételes esetben E Zoltán barátommal régiségbolt ikirak&ta előtt .kezdtük vitánkat. — Bolondulásig együgyüek néha az emberek — kezdte ő. — Hát nézd azt a papírhalmazt, ott ni, csupa magsárgulrt, olvashatatlan betűkkel nyomtatott, Itt-ott elíépdesett könyv- lapok tákolmánya. Ki az ördögbe venne meg ilyesmit? — Hogy megvetését még Inkább hangsúlyozza, hozzáfűzte: — Nekem még ingyen sem kellene. Értéktelen limlom az, használhatatlan ócskaság. Barátomnak ez az ártatlan megjegyzése figyelmünket az érték eredetére fordította, és hosszan tartó beszélgetésünk tárgyát képezte. Nem akarom részleteiben ismertetni beszélgetésünket, csak a velejére sűrítem össze az ezzel kapcsolatos mondanivalómat. Elsősorban szükségesnek tartom leszögezni, hogy az érték nem azonos a tárgy árával. Nemcsak valamely tárgy lehet értékes, hanem egy fogalom is. Társadalmi viszonylatban például nagyon értékes lehet a szép viselkedés vagy valami nemes cselekedet’. Értékes lehet a gerinces magatartás és más hasonló tulajdonságok, bár értékeit nem fejezhetjük ki árban, és nem is vehetjük meg őket. Az érték legmegszokottabb fokmérőjét mégis a tárgyak képviselik. Itt az érték gyakorlati értelmet kap az illető tárgy pénzben kifejezett árában. Csakhogy az árak mozgékonyak, váltakozó- ak, társadalmi Intézmények által sza- bályozhatóak. Ugyanazon tárgyak ára különbözhet egy bizonyos országon belül Is. De még szembetűnőbb ez a különbözet az államok között. Ismeretes, hogy nálunk a cipő ára aránylag „alacsony“, más országokban ugyanazok a oipök „drágábbak“. Pedig a cipő „értéke“ mindenhol egyforma és abban van, hogy lábbelinek használjuk. Tehát a Cipőnek „használati értéke“ van, mely egyenlő a világ bármely részében. A vásárló a piacon levő tárgyakat használati értékükért veszi meg. Amit adott helyzetben nem tud használni, azt nem VallofflSisok gölten baráíonjri ÉRTÉKELEMZÉS veszi meg, annak nincs „értéke“, nincs értelme hasznavehetetlen dolgokat vásárolni. Zoltán barátom itt közbevetette: — Sok hasznos értékű tárgy van a piacon, és én mégsem vehetem meg. Ez igaz. Csakhogy az „érték“ érmének két oldala van. A piacon található minden használati tárgyat előbb el kellett készíteni, ki kellett termelni, bizonyos mennyiségű munkát kellett belefektetni. A munkának ebben az esetben „értéket“ előállító „értéke“ van, ami azt jelenti, hogy egy és ugyanazon tárgynak két „értéke van: „használati értéke“ — tehát valamely emberi szükségletet kielégítő „értéke“ — és „munkaértéke“ — tehát a tárgy előállítására szükséges munka mennyiségének az „értéke“. Ha a piacon valamely „használati értéket“ meg akarok venni, cserébe aránylag ugyanannyi „munkaértéket“ kell érte adnom. Lehet ugyan a piacon sok hasznos értékű tárgy, amelyeket szükségleteim kielégítésére használni tudnék, de csak annyit kaphatok belőlük, amennyi „munkaértéket“ adtam én azelőtt. Döntő szerepet ebben a „vérkeringésben“ a „munka értéke“ játssza. A kizsákmányoló társadalmi rendszerekben ez a „vérkeringés“ meg van bolygatva. A „használati érték“ egy jelentős része itt egyenes fogyasztásba megy át, anélkül, hogy a társadalomban megtermett volna érte a szükséges „munkaérték“. A kapitalista „használati értékeket“ von ki a forgalomból, fedezi nemcsak a létfenntartásával közvetlenül összefüggő szükségleteit, hanem még pazarol is belőlük, habár . semmiféle „munkaértéket“ ebbe a „Vérkeringésbe“ nem adott. Az így megbetegedett“ vérkeringést“ igyekeznek a kapitalista nemzet- gazdászok háborús költségvetéseikkel és más hasonló „gyógyszerekkel“ működésben tartani. A valódi „használati értékek“ közé belekevernek mű „használati értékeket“ is, vagyis olyan tárgyakat, amelyek „hasznossága“ a társadalom szempontjából egyenlő a nullával. A forgalomból ellenérték nélkül kivont használati tárgyak ilyenformán a mű „használati cikkek“ előállítására“ fordított munka mennyiségében találnak látszólagos ellenértékre. Ilyen műbeavatkozások segítségével az ideiglenesen - beteg szervezetet életben lehet ugyan tartani, de véglegesen kigyógyítani lehetetlen. A szocializmusban nincsen olyan „használati érték“, amely nem volna fedezve „munkaértékkel“. Tekintettel, hogy a termelőeszközök közösségi tulajdonban vannak, nyilvántartjuk a munkamennyiség össztársadalmi értékét, ennek megfelelően szabályozzuk a használati tárgyak össztársadalmi értékét Is. Ennélfogva gazdasági vérkeringésünket nem mé- telyezhettk meg olyan elemek, amelyek ellenérték nélkül akarnának „értékekhez“ jutni. A tervmérleg összeállításánál lehetnek ugyan eltérések, megtörténhet, hogy a társadalmi szerkezet tömérdek „fogaskereke“ közül valamelyik nem illik be pontosan egy másikba. De munka nélkül nincs haszon. Igaz ugyan, hogy Zoltán barátom megsárgult lapú, régen készült könyv értéktelenségéről beszélt, de a szocialista társadalmi viszonyok feltételeiben ennek a könyvnek Is megvan mind a használati, mind pedig a munkamennyiségben kifejezett értéke. Lehet, hogy nem éppen Zoltán barátomnál van az ellenértéké, de valamely történészünknél egész biztosan. Ebben meg fe egyeztünk. PaU \ievele27 zoiuh A SZISZ besenyői alapszervezete november másodikén tartotta az évzáró taggyűlés előtti utolsó gyűlését. A bevezető és a gyűlés egyes pontjainak ismertetése után magnetofonszalagról meghallgatták juraj Varholík elvtársnak, a SZISZ Központi Bizottsága elnökének a rádióban és a tv-ben aznap elhangzott beszédét. Az összejövetel második jelentős pontja volt Szabadkai jánosnak, a SZISZ helyi alapszervezete elnökének beszámolója a prágai I. kongresszusról, a- melyen ő is részt vett, Nagyon figyelmesen hallgatták a tagok Husák elvtársnak a fiatalokhoz intézett beszédéből vett idézeteket. A gyűlésen háromtagú járási küldöttség is részt vett, jelen volt a hnb elnöke, titkára, az NF helyi szervezetének elnöke, és képviseltette magát az efsz is. A megfontolt irányítással működő szervezet eddig is értékes eredményeket ért el. Ha a fiatalok akarását a helyi társadalmi szervezetek idősebb, tapas laltabb tagjai továbbra is olyan o- daadással támogatják, mint eddig, a SZISZ besenyői a- lapszervezéte a jövr\en is eredményes munkát végezhet. Petricska Júlia • ••• A Komárnói (Komárom) Műszaki Középiskola ifjúsági szervezetének tagjai szeptember és október hónapokban 19 674 brigádórát dolgoztak le a környező állami gazdaságokban, szövetkezetekben és az iskola környékének szépítésében, sportpályájának építésében. Említést érdemelnek a 11. A, III. A és IV. B osztályok, amelyek a tangazdaságnak úgy segítettek, hogy egy- egy hektár hagyma, cukorrépa és negyed hektár zöldség ápolását vállalták társadalmi munkában. Szokni D. Képűnkön a IV. B osztály tanulóit láttuk. Sport és politika Vörös Gabriella, a Šamoríni Magyar Gimnázium ifjúsági szervezetének elnöke A Samoríni (Somorja) Magyar Gimnázium tanácsterme üres. Az iskolában folyik a tapítás... Vörös Gabriella harmadikos tanulóval, a SZISZ iskolai szervezetének az elnökével nyugodtan beszélgetünk. Az ifjúsági szervezet munkájáról tájékoztat. — Az év elejétől többször voltunk dolgozni a Csenkei Egységes Földmüvessznvetkezet gyiimölcskertészetében. Almát, szőlőt szüreteltünk. Az I. országos kongresszus tiszteletére tett felajánlásunkat teljesítettük. Dolgoztunk a sportpályán. Rendszeresen ülésezik a vezetőség. Tárgyalunk a tanulók viselkedéséről, az iskolai fegyelemről, a munkatervekről, beszélünk a falitáblák szerkesztéséről — sorolja határozottan. Közben azon tűnődöm, hogy hol van ebben az apró törékeny lányban annyi energia az egész iskola Ifjúságát vezetni. Aztán még egy meglepetés ér: — Kosárlabdázom, nyáron kajakozom, atletizálok, most pedig a járási versenyekre készülünk. Egy időben futballoztunk is... Semmi nagy termet, semmi különösen kifejlődött alak, és mégis ennyi sportágban otthonosl Már-már vitába szállna vele az újságíró, de eszébe jut egy korábbi riportalanya, akit szintén Vörösnek hívnak, Vörös Károlynak. ö is elsősorban a sportokra összpontosította a figyelmét. Mint ahogy mondta — a most elsős gimnazista —, a testnevelés szakot szeretné elvégezni... És egyszeriben megértem a rejtélyt, illetve hát nem is rejtély ez, hanem amolyan alaphelyzet. Vörös Gabriella az említett riportalany nővére. Talán testnevelő tanár, esetleg edző vagy kiváló sportoló lesz egyszer belőlük. — A sport és a politikai érdekel — mondja még Gab rlella. Sport és a politika. Tehát ezért ez a háza sírás, ezért lett a kiváló sportolóból az iskola SZiSZ-elnölte: A szervezetről még sok minden elmondott, de bennem mégis az az előbbi mondása maradt meg. Sport és a politika — a párosítás nem is olyan rossz.-nthI
