Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-21 / 47. szám
A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam — Ära 1.— Kg* 1972. november 21. December 12-én az Új Ifjúság 24 oldalon gazdag tartalommal jelenik meg. A lapot időben biztosítsa a postahírlap terjesztő szerveinél. Lapunk ötödik oldalán közöljük Marton Iván írását a komárnói (Komárom) Steiner Gábor utcai könyvesboltról, annak munkájáról, terveiről. Képünk a könyvesboltban készült. Amit főznek, azt meg is eszik — mondja a szakács- képző inasiskoláról szóló riportunk címe. Hogy mi is a cím pontos értelme, azt megtudják, ha elolvassák a negyedik oldalon levő riportunkat. A dolgozó ifjúság moszkvai világtalálkozója után November 15-én befejeződött Moszkvában a dolgozó fiatatok világtalálkozója. Ot kontinens ifjúsági szervezeteinek képviselői adtak egymásnak találkát a szovjet fővárosban, hogy a tanácskozásokon elemezzék az ifjú nemzedék helyét a világban, kicseréljék tapasztalataikat a pályakezdés gondjairól, szót értsenek olyan fontos kérdésekben, mint az ifjúság együttműködése és a haladásért, az ifjú nemzedék jogaiért folytatott harc lehetőségei. Mint minden nemzetközi tanácskozást, ezt is megbeszélések egész sora előzte meg. így alakították ki a napirendi pontokat, így jelölték ki az egyes szekciók témakörét. Olyan fontos kérdések kerültek napirendre, mint a munkábalé- pés sajátos viszonyai a szocialista és a kapitalista társadalomban, a tanulás, a pályaválasztás szabadsága, a dolgozó fiatalok életkörülményei, szociális jogai, a pihenés feltételei, a haladás távlatai, az ifjúság elképzelései a holnapról és még sok más. Külön szekció foglalkozott az ifjúságnak a szocialista politikai átalakulásáért folytatott harcával. Szó volt itt a fiatalok szociális és politikai követeléseiről, a demokratikus ifjúsági mozgalom feladatairól, a nemzetközi együttműködés lehetőségeiről. A huszadik század a civilizáció, a tudomány, a technika százada — valljuk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy méltatlan kezekbe kerülve éppen a technika okozza a bárbár pusztítást, ártatlan asszonyok, gyermekek halálát. Mit tehetnek ez ellen a fiatalok? Így kérdezhetnék a hitetlenkedők. És a válasz? A választ éppen Moszkvában fogalmazták meg: A holnap békéjéért a ma ifjúsága felelős. Ha sikerül ifjú fejjel szót érteni ma, évek múlva, felnőttként is köny* nyebb lesz megtenni. A világ dolgozó ifjúságának többsége kötelességének tartja a béke megszilárdítását és megőrzését, s — ami ezzel egyértelmű — teljes erejével küzd az imperializmus, a neokolonializmus, a kizsákmányolás ellen. Ezt bizonyítja az elfogadott kiáltvány, mellyel a világ fiataljai szolidaritásokat fejezték ki a szabadságukért harcoló indokínai népekkel: ..Csodáljuk és elismerjük a hazafiak hősiességét és bátor harcát, üdvözöljük új sikereiket.“ Mi sem jellemzőbb erre a találkozóra, mint hogy ezt a kiáltványt az Egyesült Államok küldötte olvasta fel. Amikor egy ló beszélni kezd Nagyon meglepődtem, a- mikor a minap egy megnyerő külsejű ló állított meg az utcán, udvariasan és emberi nyelven köszönt, majd közölte, hogy becsületes neve Zabos B. Jeromos, polgári foglalkozása versenyló és egyébként már régóta keresi az alkalmat arra, hogy elpanaszolja bánatát, de nem mert eljönni sem a lakásomra, sem a munkahelyemre, egyrészt azért, mert nyilván nem férne be az. ajtón, másrészt az emberek tele .vannak e- löítéletekkel, s ha egy 16 megszólal, halálra rémülnek, a marhák link dumáját azonban megértben hallgatták. Zabos B. Jeromos a kővetkezőket közölte velem: — Hát kérem tisztelettel, van önnek jogalma arról, hogy milyen egy versenyló élete? Nincs, nem is lehet, hiszen ön csak ember, de ezt nem pejoratív értelemben állapítom meg. Kérem, én ott vágtatok a pályán, a szivem majd kiugrik a helyéről, fáj a májam, a lépem, a vesém, és akkor az emberi arcátlanság és kíméletlenség következtében hol egy sövényt kell átugranom, hol egy vizes árkot, hol két méter mély gödröt. Es én vágtatok, ugrálok, mintha az számomra valami gyönyörűség lennel Közben pedig egy ember ott ül a hátamon, sziszeg, fütyül, a korbácsát csattogtatja és sok száz vagy sok ezer ember ott ül a lelátón, falja a cukorkát és ordít, mintha elment volna az esze, hogy „mindent bele!“,. „nyomás, re virslijelölt“, „ne cammogj, te hitvány gebéi“ Persze, könnyű nekik ülve ordítani, amikor csak én érzem, hogy mindjárt megszakadok az erőlködéstől, amikor csak én esem pofára! De a legnagyobb, legfelháborítóbb, igazságtalanság az, hogy izmikor elsőként érek a célba, akkor nem én kapom a kalap pénzt, hanem az a szemüveges, ványadt kis ember, aki úgy néz ki, mintha két órára eltávozási engedélyt kapott volna a hullaházból! Tehát én, aki vágtatok, lihegek, én, aki akkorát zuhanok, hogy majd a nyakamat töröm, és mindezt egy izgága emberrel a hátamon — én nem kapok még tíz deka zabot sem, aki pedig nézi, aki a lelátón ülve hajrázik, aki Jnem vágtatni, de tipegni is alig tud — az felmarkolta a lóvét! Tessék mondani, ön ezt igazságosnak tarifa? Zabos B. Jeromos versenyló ismét köszönt és ü- temes lobogással távozott. Kissé megdöbbentett a mondanivalója. Nem az kapja a gubát, aki a pályán rohan a cél felé, hanem az, aki csak nézi és ordít? Fantasztikus történeti Péterfi Gyula
