Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-14 / 46. szám

v

8 új ifjúság

JAROSLAV ZfKA:

Dukaronga, a cápák istene

r

E

n nem akarok buleszölnl a dolgaiba, de az ön hnlyében kissé óvatosabb, vagy mondjuk, dlszkrétebb lennék.

Frank Peters gondosan megslmogatta szakállát, s nyugágyát néhány centiméterrel arrébb tolta az árnyékba.

— Tizenöt éve élek már á Csendesóceán déli partvidékén, de Itt a technikai haladáson kívül semmi nem változott. Különösen nem változott az emberek gondolkodásmódla, akik Itt éltek már Jóval előttünk •— talán nemzedékek szá zat óta —, s nagyon érzékenyek. Itt ezen a szigeten még minden másképp van, mintha közvetlenül a Fiji szigete ken iáJlnánk — messze esünk a elvül záclótól, túlságosan messze... — mondta jeleatöségtellesen, s a lenyugvó napba bámiult kék szemével, mely a lehulló su garákban világoskékre fakultnak látszott, s élesen elütött s lebarnult, kissé szik kadt arctól.

A lagúna csendes volt, s a víz az alko nyattól kékből torklzzöld árnyalatúra változtatta színét A kókuszpálmákon egyetlen levél sem mozdult.

— Máa'á iavlthatatlan álmodozó ás Idealista. Krank — s ráadásul emberba rét — válaszolt Larry Stanton enyhe mosollyal —. ügy látom, nem tud leszok ni róla, hogy engem ü|onenak tekintsen — ne feledje, hogy bárom évet töltót tem Oj-Caledóntában, Itt pedig - ez alatt a két év alatt Stven százalékkal emel kedett a koprá kivitele — tudja, hány év óta vagyok már úton, távol az otthonomtól? Tavaly múltam ötven, két év múlva befejezem az egészet, s vlsszaté rek. Az üzlet üzlet, de közben egy kis mulatságra Is szüksége van az ember nek — végeredményben nem vagyunk gyerekek, se ,purltánok.

Klnyüjtózkodott, felállt, s élvezettel nézeti napbarnított karjára, nekilendült, s ugrásával felkavarta a lagúna csendes felszínét Élvezettel lubickolt egy Ideig a vízben, aztán határozott tempóval elindult a lagúna túlsó vége felé, majd vissza, kissé píbegve, de elégedetten lépett ki a vízből, fizikai ereje tudatában, elmosolyodott, lefeküdt a finom arany hoinôkba, s átengedte arcát-testéi a nap sugaraknak.

— Az üzlet üzlet — bólintott a másik Eárfl —, ebben ón tökéletes, de ami a mulatságokat Illett, — vegye ezt tőlem csupán tanácsnak —, Teara még egészen fiatal, a legényeimtől hallom, hogy el van jegyezve, ahogy mifélénk mondják — különben, bógv ts áll vele voltakép pen...?

— Voltaképpen sehogy — nevette al magát kurtán s elégedetten Larry Stanton —, nálam dolgozott a raktárban... tudott egy klcstt angolul — s úgy látszott, szeretne lobban Is megtanulni, ami pedig a fiúját Illeti, — errefelé nem veszik a lányok olyan komolyan a dől gokat, kevés van közöttük, akinek ne volna löbb fiúja... — megfordult a homokban s szivarra gyújtott. Frank Peters elgondolkozva tömte meg rövid pipáját s lesimftotta gondosan kettéválasztott őszülő haját

— Hogy világos legyen a dolog, Larry — mondotta aztán szárazon —, valaha én ts talélkozgattam Itt a szigeteken olyan lányokkal, akik angolul szerettek volna tanulni — ha nem tévedek, így fgjezte ki magát —, de sohasem marad tam egy helyen néhány hónapnál tovább s ha kellett, még előbb ts odébbálltam Maga már második éve van Itt — s kö rfllbelü! egy éve tanul magánál Teara Gyakorlatilag az egész sziget tud erről. Az Itteni lányok viszonyait hagyjuk máskorra, a Tears Hűiét Dukangának hív ják, tud ön erről?

— Kedves Frank — Latry Stanton fel emelte a kezét s szivarjával a tenger felé mutatott —, ott, a lagúna tűlolda Ián... innen nem látni, de egész estéken s álszakflkon át ott üldögél, én még sohasem láttam, csak Teara beszélt ne kém róla Tudja, már arra Is gondoltam hogy talán félt engem ez a lány — az Igazat megvallva, sajnálni fogom, ha elmegyek Innen, hiszen valóban nagyon kedves teremtés, s biztosíthatom önt, ellétom majd megfelelően, hogy a vonzóereje bármely utánam következő Itte ni férfi szemében csorbítatlan maradjon. Ml föbhef kívánhat tőlém. remélem, nem

gondolt holmi romantikus happy andre? — Larry Stanton, szivarral a szájában mosolyra vicsorította erős fogsorát, s klnyújtozott több mint hal láb magas Ságban, karját meglengetve, mint reggeli torna közben, hogy fellazítsa csuklóit a hómokban fekvés után.

— jő éjszakát. Frank — Intett búcsút, s elindult bungalója felé.

— Vegye ezt egyszerű tárgyi megálla pltásnak. Dukanga nagyapja Dukaronga szigetéről iötl Ide. Nem mond ez önnek semmit? — jegyezte meg Frank Peters

A «másik férfi kíváncsian állt meg.

— Dukaronga? — kérdezte Stanton — nem, semmit, valóban semmit.

— No látja — Peters hatalmas füst- re I hőt eresztett a pipájából — aztán nem akarja elismerni, hogy ön még min dig úlonc — Dukaronga a cápák Istene vagy legalábbis az volt, róla nevezték el azt a szigetet, s Dukanga a Cápa család leszármazottja.

— Öh — nyújtózott Stanton enyhe tró nlával s elnézően —, ez végtelenül érdekes s ráadásul legalábbis meglepő kis sé, ha az ember származásáról szőlő el méleteket tekintetbe vesszük.

— ön, Stanton, ével ellenére javíthatatlan bolond — mondotta Indulat nél kül Frank —, én csak azt közlöm ön nel, amit a legényeim mondottak nekem.

— Ide ügyeljen. Frank — állt meg Stanton elkomolyodva. — Elég hosszú ideje vagyok Itt abboz, hogy fülembe jussának az Itteni regék, mesék, hiedelmek — de csak abban hiszek, ami Itt van — kopogtatta meg ujjával a homlokai —, meg Itt — ütött klfeszltett íz maira, melyek könyöktói válllg fényes, kemény anyagként rajzolódtak ki.

— Ha találkoznék Itt a szigeten vagy a lagúnán Dukangával, vagy akár egész családjával, bát... különben, hogy elosz lassan) a kételyeit s kissé a mesék vi lágábói való gondolatait: ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy a lagúna teljesen el van szigetelve és senki sem emlék szik rá, hogy valaha Is cápát látott volna a szigetnek ezen a részén. Ügy érzem, az ön fantáziája nagyobb, mint ahogy az a mi foglalkozásunkban meg szokott — a babonát pedig hagyjuk az Ittenieknek, mit szól hozzá — tehát a viszontlátásra holnap — úgy hiszem, Teara már elkészítette a vacsorát, Különben, ma különösen csinos, új, Ibolya- szín szalagot vettem a hajába, úgy űrül neki, mint egy gyerek... — szivarját ma gas Ívben a lagúnába dobta, s mintha kihívásképp, átlntett a túlsó partra, a zöld sűrűség Irányába.

Másnap nem lett semmi a szokásos találkozásból. A sziget csendes nyugalmát csaknem két teljes napon át heves zápor ostorozta. A vihar meg az eső a világ e részében mindig váratlanul ér kezlk, s ugyanolyan hirtelen ér véget, mint ahogyan kezdődött. Ojra nyugalmas este volt, oaplemente előtt, mikor Larry Stanton befejezte esti fürdőzését a kékeszöld lagúnában, s a távolból Frank Peters közelgett, összecsukható nyugágyát lebarnult, naptól klssá szikkadt karja alá szorítva.

— Bevallhatom önnek, Frank — ne vette el magái Stanton, miután az Idősebb férfi elhelyezkedett a napfény és az árnyék határán —, hogy a tréfája sllterúlt.

— Valóban? — emelte fel Frank Peters a szemöldökét'. — A tréfákat álta Iában nemzeti jellegünk részeként tartják nyilván, s én mindig vállalom Is őket, de ügy hiszem, ezúttal érdemtelenül ruház fel eme tulajdonságunkkal.

— Maga nem tud semmit arról a halról? — érdeklődött Larry Stonton bizonyos óvatossággal.

— Teljes őszinteséggel bevallom, hogy bár tudomásom van agy sereg halról, de nem tudom, ön melyekről beszél... — válaszolt nyájas érdeklődéssel Frank Peters.

— Vagy ügy... — mérsékelte mosolyát a másik fárfl, s több mint hat láb magasságából leereszkedett az aranyló ho mokba. — Amikor a kétnapos eső után Teara eltávozott tőlem, egy rajzolt halat lelt a bungaló előtti homokban, azt mondta, olyan, mint egy cápa...

— Ne mondja — ült fel Peters a nyugágyon —, s maga mit csinált azzal a rajzzal?

— Mit csináltam? — válaszolt Stanton szokásánál kissé hevesebben —, pillanatokon belül összetúrtam a homokot, m^rt Teara nagyon megijedt, s butaságokat kezdett beszélni...

— Ezzel azonban elfogadta a kihívást — mondotta komolyan Frank.

— Kérem, Frank, ne beszéljen bolondokat. Az egyetlen dolog, ami érdekéi, hogyan volt képes valaki azt a hülyeséget a homokba odarajzolnl anélkül, hogy egyéb nyomot hagyott volna, hisz a homok az eső után egészen puha volt.

Az ősz hajú férfi komolyan nézett rá:

— Valószínű, hogy nem hallgatja meg a tanácsot, de én az ön hslyében elintézném a legsürgősebb üzleti ügyeket, aztán... végeredményben befejezheti a munkáját a Fiji szigeteken Is...

— A Fiji szigeteken? — Larry szinte felkiáltott. — Talán csak nem gondolja, hogy minden megkezdett munkámat ttt- hagynám holmi tréfa miatt — s ml történjen Tearéval?

— Hagyjon neki valamit, ami a vonzóerejét csorbítatlanná teszi a sziget bár mely férfla szemében, ha jól emlékszem, ez volt az eredeti terve — válaszolta nagy nyugalommal Frank gondosan meg tömködve a pipáját.

Aznap este először ment Larry Stan ton búcsú nélkül bungalójába. Néhány nap múlva jelent csak meg újra — kissé lesoványodott, s csak futólag említette, hogy a tornácán cápafogat talált. Komoran nézte a lagúna túlsó oldalát, mintha tekintetével át akarna hatolni a zöld bozóton. Aztán, szokása szerint, átúszta a lagúnát, ezúttal sokkal gyorsabb Iramban.

— Nem akarok többé beszólni a dolgaiba. Stanton, csupán a tájékoztatása kedvéért — tegnap este véletlenül találkoztam Dukangával. Sokkal értelmesebb legény, mint gondolná. Elbeszélgettünk egy Ideig, hisz engem az Itteniek kissé barátjuknak tartanak — azt mondotta, sajnálja, hogy maga elfogadta a kihívását.

— Frank — reagált Idegesen Larry —, nagyra becsülöm az ön különleges gondoskodását, de meg kell mondanom, hálás lennék, ha nem próbálkozna a közvetítő szerepével közöttem és egy olyan valaki között, aki mindenáron abban a szerepben tetszeleg, hogy titkos bosszúállója az Itteni sok ezer lány egyike becsületének.

— iéved, Larry — sóhajtott fel lemondóan Frank —, Dnkanga nem érez ön Irányt ellenszenvet, csupán az Igazság követének tekinti magát — tudja, az itteni emberek egyszerűek, s bizonyos erkölcsi elveik vannak, amelyek nekünk talán nevetségeseknek tűnnek fel, de — ne feledje, hogy ml fejlett civilizációból jöttünk Ide. 0 sajnálja magit, mart mint mondotta, tudja, hogy nincs menekvése. s újra arra kéri önt, menjen el Innen.

— S ön egyetért vela? — kapta fel a fejét szinte harciasán Larry.

— Csak ml kattan vagyunk itt olyan messziről valók — válaszolta hűvösen Frank Peters —, valami telelőaségtélét éreztem önért — eddig — fejezte be kurtáin, s gyors léptekkel lakhelye felé Indult.

Larry Stanton a kővetkező napokon Is lejött esténként a lagúnához, de alig ejtett néhány szót. Csak akkor jött meg a szava, mikor egy este futva érkezett s lihegve, feldűltan Jelentette, hogy Teara nem tért vissza a bungalóba, 6 pedig cápabőrt talált a földön.

— A legényeim említették a dolgot, Larry — hagyta rá Frank Peters minden további kommentár nélkül —, s azt Is jelentették, hogy Teara nem tér vissza többé — s gondterhelten nézett Ifjabb társára.

— Ez képtelenség — kiáltott fel Larry, s dühösen méregette az arányló homok és a lagúna túloldala közötti távolságot. — Tán csak nem akarja, hogy higgyek az effajta buta babonákban — mondotta Indulatosan, s fejest ugrott a lagúnába. Olyan gyorsan úszott a túlsó part felé, mint eddig még soha, hogy minél előbb elérje a zöld sűrűséget. Gyorsan úszott egészen addig e pilla natlg. amikor hirtelen megremegett. Ogv rémlett neki, hogy egy karcsú, kék ár nyat lát maga alatt. S nem ért rá többé hogy mondjon valamit, csak meglepett tekintettel a bungalö Irányába fordult mielőtt eltűnt a felszín alatt.

— A lehető leggyorsabban kihúztuk a legényeimmel — beszélte Frank az orvosnak, aki egy elhasznált dzsipen jött a sziget másik végéből —, de késő volt - kiverte a pipáját, s a bungaló előtt! heverőre Olt komoran.

— Azt mondja, elmúlt ötven meg néhány esztendő a trópusokon — biztosit- gáttá önmagát az orvos, s hozzáfogott a hivatalos nyomtatvány kitöltéséhez. — Az ember sohase becsülje le az éghajlati különbségeket — ki tudja, mikor volt utoljára alapos kivizsgáláson, bár ezen végeredményben nem sok múlik, nem szabad azt hinnünk, hogy örökké Ifjak maradunk 1— a szlvszálhüdés tipikus példája — tudja, én húsz éve vagyok Itt, de ha ebben a trópusi forrő- ságban vízbe megyek, fokozatosan lehűlök előbb. Koréhoz képest rendkívüli jó fizikuma volt — mellékesen — nézze. Itt a jobb oldalán — ha nem tudnám, hogy a sziget e részén már nemzedékek óta semmi hasonló nem történt azt hinném, lehorzsolödott — látott már valaha Ilyen horzsolást? A cápabőr éles mint az üvegpapfr. Meg volt horzsolva már mielőtt a vízbe ugrott? — s jellegzetesen olvashatatlan betűkkel lezárta az orvosi jelentést.

ciaiiA reters, mintha ezzel a kurta válasszal be akarta volna fejezni az egyszerű"nekrológot. Az orvos intett, hogy elvihetik a mozdulatlan testet, és maga Is felszállt a dzsipre. Búcsúra emelte kezét s a dzsípp a növekvő távolsággal egvre ki- sebbedett, mígnem a látóhatár peremén kis ponttá vált.

Frank Peters fakőkék szemével egy Ideig a távozó kocsi után nézett, aztán rövid pillantást vetett a lagúnára. Lassan megtöltötte pipáját, visszatért a bungalóhoz, s felment a falépoeőn a felső helyiségek egyikébe.

— Remélem, elkészítetted a holmit — pár nap múlva Indulhatunk, s a szigeteken megveszed a magad választotta legszebb ruhát — mondta mosolyogva a mandulaszemű, karcsú bennszülött lánynak —, de Ígérd meg, hogy ennek fejé be elárulod nekem, hogyan tudtad akkor úgy odarajzolnl azt a halat a felázott homokba, hogy nem hagytál nyomot magad után? A bungaló az öcsédre meg a családra marad — tette hozzá bőkezűen, a hozzislmuló lány fölé hajolva. Gyengéden megslmogatta Ibolyaszln szalaggal átkötött baját.

—0—

Jaroslav ZtKA könyve A KEGYETLEN LÜENOA a közelmúltban jelent mag a Madách Könyvkiadó gondozásában, Csa- lényl T.áazlö kitűnő fordításában. Fenti trásnnkkel szeretnénk olvasőlnk figyelmét Zfkúra és könyvére Irányítani.

• „Zöld BZ“: Ügy gondoljuk, jobb, ha mindjárt nagyon őszinték leszünk. Higgye el, többet ér egy jő mérnök, mint egy rossz vers- faragó. És ha valaki szereit az irodalmait, még nem feltétlenül kell versot írnia. Az ön versei nehézkes, nyers szóhalmazok csupán, híjával minden költői látásnak, kifejezőerőnek. Tanácsunk — olvassa az Irodalmat.

• „Anyaisten“: „Az írásról már senki, semmilyen körülmények közt sem tud lebeszélni.“ — írja dicséretes elszántsággal levelében. Két mikronovelláját és két versét elolvasva, nem is a- karjuk, mert úgy érezzük, hogy van íráskészsége. A bolond című írása kevésbé sikerült. Elnagyolt, logt <ai felépítésében Is rossz. Hiányzik belőle a drámai sűrítés. A másik írás már sokkal kiforrottabb, színesebb. Küldjön belőlük többetl A két vers közül az őszi impresz- szió tökéletes (bár mintha valahol már olvasták volna?!). Küldjön a verseiből!« többet, hogy jobban megismerhessük, esetleg, hogy bemutathassuk lapunkban.

• „Őszi levél“: Most küldött versei túl hígak, semmitmondóak. Kevés bennük a képi, a gondolati erő. Arra is szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a vers attól még nem modernebb, ha minden szavát külön sorba írja. Ügy írjon verset, hogy a „világot újrateremtse“. Dolgozzon, tanuljon, s Idővel jelentkezzék újra!

• „Egyszer majd én Is

ott leszek“: Versel annyira kezdetlegeseik, hogy csaik lebeszélni tudjuik. Egy példa talán: / A tornyokon a mész ragyogó ténye reszked / és mint a gyermek úgy sírok érted / Júj, Te drága kincs! ' stb., vagy egy másik: / ö, Te bestia világi / TUkrész- kedik a valóság / a fényképen mosolyog / az álarcos Hold / stb. Csak tanulnia érdemes!

FIATALOK BŰNÖZÉSÉRŐL

AKIK NEM OKULNAK

A bűnesetek száma emelkedik. Erről az egyszerű megállapításról mindenki tud. Naponta olvashatunk róla a sajtóban is. E ténnyel szemben azonban nem lehetünk kö zömbösek. A jelenséget sok szakember vizs gálja, köztük pszihológusok is. őket nem csupán az érdekli, hogy a bűnözök miért követik el tettüket, hanem a bűnözők sze mélytségét, egyéniségét, mindazon emberi tulajdonságait is megvizsgálják, amely tár sadalomellenes magatartásra, bűnözésre ve rét, s mely tulajdonságok folytán elütnek a normális, bűntényt soha el nem követő emberektől.

Ezeket a megfigyeléseket tulajdonképpen már a húszas években megkezdték. Legismertebb tanulmányokat az amerikai Glueck végezte, aki arra a megállapításra jutott, hrtgy a bűnözőknél tapasztalható agresszivitás általános bizonytalanságból és a környezetükké] szembeni ellenszenvből táplál koztk. Hasonló megállapításokra jutott Ostri- hanská Is, aki hangsúlyozza, hogy a bűnözők érzelmileg laposak, képtelenek okulni a saját rossz tapasztalataikból, jelentős mértékben érzéketlenek és bizalmatlanok.

Pszichopata (kóros lelki alkatú, lel/kibeteg egyén) az, aki nem tanul a rossz tapasztalatokból, aki képtelen felfogni cselekedeteinek esetleges következményeit, nem rendelkezik a jót a rossztól megkülönböztető képességgel. Amíg a fiatal bűnözők általában aszociális és amorális pszichopaták, a normális felnőttekre Jellemző az önkritika, önellenőrzés és önmegtartóztatás. A bű nözésre hajlamos, de az emberektől elzár kózott egyén leginkább neurotikussá (Ideg gyenge egyénné) válik.

További érdekes megfigyelés, hogy a bű nözők a problémáik megoldására gyakran alkalmazzák gyógyszerül a drogokat (alko hol, gyógyszerek, cigaretta), a fizikai erő szakot más személyek ellen, sőt saját ma guk ellen is. Ami a temperamentumukat Illeti, erősen fejlettek az indulataik, intenzivek az érzelmeik (elsősorban a negatív érzelmek), amelyek ellenséges magatartá- sukban nylvánulnak mag. Indulatosan reagálnak az akadályokra, az életnehézségekre. Ezt a magatartást a családi környeze tűkben sajátították el. Érdekes, hogy a fiatal bűnözők szülei is igen gyakran bűnözők (66 százaléknál az apa, 45 százaléknál az anya) vagy Idegbetegek. Er. azt jelenti,

hogy a bűnözésben nemcsak a környezet, hanem bizonyos mértékig az örökletes hajlam Is közrejátszik. Ugyanis a környezet és a család hatása nélkül aligha válik valaki bűnözővé.

A bűnözésre való hajlam kialakulásában Jelentős szerepet játszanak a fiatalok alapvető életkörülményei, amelyek gyermekkoruktól körülveszik: csailáduk légköre, az iskola, a különböző Intézmények és szervezetek hatása. Nem lényegtelen, hogy a gyermek rossz környezetben, rendezetlen családi viszonyok közt, gyermekotthonban nevelkedett-e, voltak-e rossz barátai stb.

A rendes gyerekek rendezett családi környezetben nevelkednek. Ilyen esetben az apa bensőségesen viszonyul a gyermekeihez (az apa és a fiú )6 viszonya Igen fontos). A fiú apját utánozza viselkedésében, átveszi a Jó tulajdonságait. Ha emellett e gyerekbe sikerül beleoltanl bizonyos megfontoltságot és tekintély tiszteletet, akkor aligha lesz belőle bűnöző. Igen lényeges, hogy miként büntetik és feddlk meg a gyermeket. Bebizonyosodott, hogy a bűnöző fiatalokat gyermekkorukban gyakran részesítették testi fenyítésben. A testi fenyítés egyedül akkor lehet hatásos, ha kellő érzelmi kapcsolat Is létezik szülő és gyermek között. Ilyenkor a gyermek valóban igyek szik megjavulni. Ha a szülő visszautasító, szeretet nélküli magatartást tanúsít, akkor a testi fenyítés egyszerű ellenséges megnyilvánulássá süllyed. Ilyen esetben a testi fenyítés könnyen Indító okává válik a gyermek bűnözésének. A gyermek Indulatossá és lázadóvá válik, ellensége lesz mindenfajta tekintélynek, a társadalom tekintélyének Is.

Vegyünk egy konkrét példát. Az alábbi adatokat egy olyan huszonnégy éves fiatalemberről közöljük, aki már többször összeütközésbe került a törvénnyel. Az édesanyját tizennégy éves korában, tehát pubertás korban vesztette el, amikor az ember jelleme kialakulóban van, amikor még keresi az élet értelmét, a helyes magatartást embertársaihoz. Az apa különösebben nem törődött a gyermekével, érzelmi kapcsolat nem fejlődött ki köztük. Sőt nemegyszer annyira megverte, hogy orvoshoz kellett fordulni. Amikor elbeszélgettünk ezzel a fiatalemberrel, kiderült, hogy erősen befolyásolta egy Idősebb barátja, akinek már volt néhány bűntett a füle mögött. Az élet értelmét csak Igen ködösen tudta megfogalmazni: „Talán az, hogy az embernek hagyjanak békét, szánjanak le róla. Legyen elegendő pénze, ne kelljen dolgoznia, és oda utazhasson, ahová akar.“ Arra a kérdésre, hogy mire költené a sok pénzt, és hová szeretne utazni, egyszerűen azt felelte, hogy „nem tudom“. Nősülni nem akar, nem szereti a nőket. Az emberekről általában rossz a véleménye, mindenki rossz, senki se képes ót megérteni. Amikor megkérdeztük, hogy okult-e az előző börtönbüntetésekből, azt válaszolta, hogy „mindenki él valahogyan, amikor valamit elkövetek, soha sem gondolok arra, hogy elfognak-e?“

Senki számára se lehet közömbös, hogy a jövőben lesznek-e bűnözők, vagy sem. Legfőbb gondunk a megelőzés, annak a megakadályozása, hogy egyes fiatalok bűnözővé váljanak. Ez rendkívül bonyolult és nehéz feladat, de nem megoldhatatlan.

«5-