Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-17 / 42. szám

/gondolatok »PALAGYl LAJOS: Hová lettetek, csészealjak? Hát, elröpült a nyár, ha | ugyan lehet nyárnak nevez­ni azt az esős, szeles, hideg két hónapot. Elszálltak a fecskék, a gólyák, a minap a vadlibák is. Viszont haza­tértek azok, akiket a ten­gerparton ütögetett a guta, ha rágondoltak, hogy annyi temérdek pénzért, amennyit a külföldi üdülésre költöt­tek, otthon Is fagyoskodhat- tak volna. Kevesebb fárad­sággal. Ezen töprengtem az egyik melegebb őszi napon ked­velt kerti vendéglőmben, mi­közben a gesztenyefa leve­lei méltóságteljesen hullot­tak alá a most már valóban jól hütött krtglt sörömbe. Hiába, minden évszaknak van varázsa. Bezzeg, kérhettem ■ volna júliusban hütött sört! Néztem a hulló leveleket, meg néhány megkésett, fá­radt legyet a pohár szélén, is tűnődtem. Tűnődtem vol­na, ha nem szól közbe Ro- hacsek. akivel itt szoktam elemezni a labdarúgást, a po­litikát meg a női lélek, még gyakrabban a női test apró rezdüléséit. Rohacsek bámu­latosan tájékozott ember. Főleg a labdarúgásban, ke­vésbé a politikában, legke­vésbé pedig abban, ami ti­zennégyen túl és százon In­nen férfiembert leginkább foglalkoztat. Szóval ezzel áll nekem két nyelés közben a Roha­csek: — Te, neked mi volt a legnagyobb élményed és a legnagyobb meglepetés a nyáron? Rohacsek mindig ilyen ne­hezeket szokott kérdezni. Állítólag ez attól van, hogy Fossbury-stllusban jött a vi­lágra. Ami az élményt illeti, nem sokat kellett töprengenem, hogy a müncheni olimpiá­nál kössek ki. A legnagyobb meglepetésen egy kicsit tör­tem a fejem, de aztán e- szembe jutott valami és mondom Rohacseknak, hogy számomra az volt a legna­gyobb meglepetés, hogy az idén egy jia repülő csésze­alj sem tűnt fel, és vala­hogy hiányoztak is. Rohacsek egy darabig úgy nézeti rám, ahogy elmegyó­gyász fürkészi páciensét, de aztán megmagyaráztam ne­ki, jobb években a nyárt hó­napokban valósággal elá­rasztották jó öreg Földün­ket — vagy legalábbis a la­pok hasábjait — a repülő csészealjak, az ilyen-olyan égi járgányok, csalhatatlan jeléül, hogy a nemzetközi életben nem történik semmi vagy csak alig valami. A jelek szerint az idén mozgalmas volt a nyár a diplomáciában. Indokína és a Közel-Kelet épp elég anya­got szolgáltatott a lapoknak, s a repülő csészealjak ki­szorultak belőlük. Pedig szívesebben olvasok a repülő csészealjakról... Éva Máziková A SZISZ KB együttese, a Piameny a SZISZ I. kongresszusa alkalmából valóságos nagyüzemet bonyolított le. A sorozatos nyilvános fellépés mel­lett három üj lemezük Is napvilágot látott. Jana Matysová lemezén a „Kdy pfijde sám“ és „Ži­vím“ című számokat találjuk, Helena Vrtichová- val és Jlfl Stödroünyal hármasban éneklik a „Blíž a blíž“ és a „Glulia“ című dalokat. Végül Helena Vrtícbová önálló lemezén az „Angelo, zpí- vej“ és a „Povídej ml, povídej“ című dalokat ta­lálhatjuk. További lemezek: »Václav Neckáf: „Atlas“, „Ne- usínej." Helena Vondráčková; „Cestou polednl“, „Svítá- nf na vodách“. Pilarovának hosszú szünet után két lemeze is megjelent. Az egyiken a „Léto müj“ és a „Mttj stln“, a másikon a „Madelen“ és a „Dej ml sprá­vu“ című dalok vannak. Viktor Sodorna Is újabb lemezzel jelentkezett. A két dal címe: „Zárlivý kakadu“, „Ŕíkám jl Laura.“ Az OPUS a szovjet Melogyija zeneműkiadóval együttműködve kiadta Valentyln Baglajenko nagy­lemezét. Baglajenko nevének egyre jobb csengé­se van a világon. Eredeti, utánozhatatlan stílusá­val és az orosz népdalok, továbbá a cigánydalok sajátos feldolgozásával meghódította Cannes kö­zönségét, utána kitörő sikerrel szerepelt a Bra­tislava! Lírán, legutóbb pedig a lengyelországi so- potl fesztiválon. A szakértők véleménye szerint a lentngrádi Baglajenko személyében a szovjet köny- nyűzenében egy „világsztár“ bukkant fel. A le­mezen megtalálhatjuk a Bratislava! Lírán elhang­zott két dalát (0 pjesznya russzkaja rodnaja, Pa­sa muro — cigánydal — a szerk. megj.), továb­bá azokat az orosz népdalfeldolgozásokat, ame­lyeknek Cannes közönsége tapsolt. Az OPUS másik nagylemezén a Bratislava! Líra másik szovjet vendége, és régi ismerősünk, Edita Pjehova mutatkozik be. A sajátos stílusú sanzon­énekesnő 14 dalt énekel, ugyancsak ismert kísé­rőzenekarával, a Druzsbával. Köztük az Ismert musical, a My fair lady egy-egy dalát, továbbá görög, algériai, amerikai stb. dalokat. Az OPUS kiadta Melánia Olláryová nagylemezét — mondhatnánk —, visszaemlékezéseit: „Domov je krásny“ címmel. A lengyelországi sopoti fesztivál nagydíját a szovjet Lév Lescsenko kapta, jól szerepelt azon-i ban Eva Máziková is, akinek a zsűri a fesztivál, harmadik díját ítélte oda. Miluška Voborníková a fotósok díját érdemelte ki. A szplitl dalfesztiválon elért győzelem emelte Zalatnay Sarolta amúgy is nagy tekintélyét. A győztes Miért mentél el (Presser Gábor és Ada- mis Anna szerzeménye] című számot a holland, olasz, cseh, svájci és belga hanglemezgyártó vál­lalatok Is kiadják, angol, illetve német nyelven. Közben elkészült Cíni harmadik nagylemezének zenei anyaga is. Az album a napokban kerül a hanglemezboltokba. További esemény az életében: tavalyi fesztiválszámaiért (Fák, virágok, fény] az idei táncdalfesztiválon újabb aranylemezt kapott Kalandos nyugat-európai turnéja volt a közel­múltban az Ómega-együttesnek. Sikeres münche­ni szereplésük után a finn fővárosban, a Kekko- nen elnök védnöksége alatt álló művészeti fesz­tiválra kaptak meghívást. Két koncertet adtak közösen a csehszlovák Blue Effect-együttessel, Helsinki egyik legnagyobb sportstadionjában. Hideg zuhanyként hatott a muzsikusokra, ami­kor két órával első fellépésük előtt észrevették, hogy szállodájuk autóparkolójából ellopták a több százezer forint értékű szereléssel megrakott kék mlkrobuszt, amelyről Élő Omega című nagyleme­zük slágere is azt mondja, hogy „zene hajtja, gép helyett.“ A rendőrség megindította a nyomozást, a kon­certeket szervező ügynökség vezetője pedig a Finn Rádióhoz fordult segítségért. A rádió egyik népszerű lemezgazdája, műsorát megszakítva szá­molt be az eseményről, a „finn vendégszeretet és a testvéri érzés gálád megcsúfolásának“ ne­vezte a lopást. A csehszlovák együttes azonnal felajánlotta felszerelését az elkeseredett Omegá- soknak. Ojabb váratlan fordulat következett: már elkez­dődött a koncert, amikor az előadást közvetítő rádió arról számolt be, hogy a tolvajok vissza­vitték a buszt a szálloda környékére. Az öröm, >ajnos, nem lehetett teljes: a kocsiban hagyták ugyan a súlyos orgonát és az erősítőket, de két gitárt, s egy magnetofont magukkal vittek. A koncerteken kölcsönkért gitáron játszottak. K erek arcú, szőke hajú, gyerekesen nyugtalan tekintetű, vidám „kis­fiú“... A magánéletben és a hangversenytermek pódiu­mán egyaránt. Karrierjét, egyelőre, évet helyett még csupán hóna­pokkal mérik, de azt viszont annál nagyobb pontossággal s érdeklődéssel. Mert világsztár már, sőt, az elmúlt nyáron első arany­lemeze Is megszületett! Ez a világszerte Ismert „kisfiú“ májusban még csak a tizenharmadik születés­napját ünnepeltel Természe­tesen, ahogy ezt Ilyen kor­ban illik: egy hatalmas cso­kis-habos tortával, melyből azonban — nem kis sajná­latára — csupán két szele­tet kapott, nehogy elrontsa a gyomrát, mert másnap föl­vételre várták a skót hang- lemezgyárak stúdióinak e- gytkébe... Ml tagadás, úgy tűnik: a sztárok élete már ebben a korban Is csupa „lemondás s probléma“... Persze, Ide eljutni az ö esetében tehetség és szeren­cse dolga volt Tehetségét a családban fedezték föl, és az Iskolá­ban is támogatták. Így szü­lővárosában, Lanarshíre-ben. egy folklór hangversenyen szerepelt először nyilváno­san. A zömök, apró terme­tű fiú váratlanul nagy sikert aratott s rögtön a helyszínen több hasonló ren­dezvényre szóló meghívást kapott. A szülők örömmel beleegyeztek ezekbe az al­kalmi szereplésekbe, s ezzel — ha akaratlanul Is — el­indították a kis Nellt az éne­kest pályán. i -Ekkor szólt közbe a sze­rencse. I E hangversenyek egyikén ugyanis ott volt a nézők kö­zött a legnevesebb skóciai énekesek egyike: Calum Kennedy is, akinek nagyon megtetszett a mokány le­gényke színpadi 'biztonsága, tisztán . csengő hangja és meghívta őt műsorába, Glas­gow nagyon rangos Királyi Színházába. • És a műsor vendége Ut nagyobb tapsot kapott meg­hívójánál!... 1971 júliusa volt ekkor, Nell alig néhány hete fejez­te be a középiskola első osz­tályát. A vakáció előre kitervelt programja Így alaposan mó­dosult: a tervezett üdülés helyett a szünidő azzal telt, hogy az egyre népszerűbb gyerek-sztár szinte minden este szerepelt, napközben pedig hangképzést tanult, színpadi mozgást gyakorolt. Szüleinek Is jutott tenniva­ló: ők az iskolaügyí szervek hozzájárulását intézték, hogy fiuk a tanév közben Is vál­lalhasson majd föllépéseket. A hatóságok helyt adtak a nem mindennapi kérelem­nek, sőt, jővoltukből Nell egyéni tantervet és magán­tanítót kapott, aki mindenü­vé elkíséri őt, nehogy az éneklés mellett egyetlen nap is szigorú tanulás nélkül múljon el... Mert 1971 őszén már szin­te halmozza a sikereket. Te­kintélyes pontkülönbséggel nyeri meg az angol televí­zió tehetségkutató versenyét s ennek jutalmaképpen a hí­res Decca hanglemezgyártó vállalat készít vele fölvételt. És mindössze röpke tizenöt nap kell ahhoz, hogy a Mot­her of Mine (Anyám) az an­gol slágerlista élére kerül­jön, sőt, hosszú hetekig an­nak éllovasa legyenl... Eddigi pályafutásának leg­nagyobb sikere talán a lon­doni Palladium Színházba UJ szóló meghívás, hiszen ezen a színpadon a pop-zene nem kisebb csillagai szerepeltek már, mint fő™ Jones, Jose­phine Baker, Petula Clark. Mlrelle Mathieu, Sandy Shaw és még sokan mások a na­gyok közül... Neil a magánéletben — a világhír s a számtalan siker ellenére — csapán „kisfiú“ még... Egy-egy hangversenv- körútről hazatérve nagy él­vezettel meséli el kíváncsi barátainak, hogy hol mit lá­tott, de szívesen focizik vagy épp csintalankodik velük. A matekkal ellenben, mint annyian ebben a korban, ő is hadilábon ált: Nem Is tit­kolja: egyetlen számtanpél­da megoldása helyett akár öt dalt is hajlandó elénekel­ni... Persze, kockázat nélkül ajánlhatja ezt a cserét, mert énekelni viszont kiválóan tudl LEMEZEK - Hi (

Next

/
Oldalképek
Tartalom