Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-17 / 42. szám
yz’reel.Zetvonf. ___ V tSJZATŠXES A rfftMUAsm Mélyet sóhajtott, majd megszólalt: „Oszkár, a férjem — három hónap után még mindig azt hiszem —, egyszer csak felbukkan ismét valahogyl“ „Én nem foglalkoznék ilyen gondolatokkal, Alma néni“, mondotta Mlles, az unokaöccse. „Jobb, ha a meg- változhatatlant, szegény Oszkár bácsi halálát tudomásul veszed.“ Az egyik nap megtalálták a nagybácsi felborult vitorlását, üresen; eltűnt a horgászfelszerelése is. „Szerencsére — folytatta Miles, az unokaöccse —, Jómódű vagy, megfelelő életre rendezkedhetsz be...“ „Nem így van ez, Miles. Az idő begyógyíthatja a kis sebeket, de az felet Oszkár nélkül — számomra — elképzelhetetlen. Talán feladom a lakásomat... A szobákban még bennük van az ő lehelete — ruhái a szekrényekben, az íróasztala, a tisztálkodószerei". „Alma néni' — miért nem akarsz még pár napig velünk maradni? Ezalatt mi egy vállalattal újonnan kíta- pétáztatjuk a lakást, és Oszkár bácsi dolgait elvitetJUk...“ „Nem, nem, Miles — te és Márta, a feleséged három hónapon át gondomat viseltétek a házadban! Most viszont már értesítettem Violát, a szolgálólányomat, hogy holnapra Jelentkeznie kell. Különben is péntekre beszéltem meg a találkozást dr. Steln- nel, a háziorvosommal. Telefonált, hogy feltétlenül beszélni akar velem. Aggasztja, hogy ismét veszélyes szívroham érhet — mint Oszkár hirtelen eltűnése után. Hajszálon múlott az életem...“ „Alma néni — Jól tudod, mi mindig szívesen látunk, nálunk mindig otthon vagy. Gyermekkoromban már nagyon szerettem Oszkár bácsit. És te — boldoggá tetted ót!“ Alma kezét hirtelen ökölbe rántotta és keblébe szorította. „Valami baj> van?“, kérdezte Miles. „Hozzam a szívpirulákat?“ „Az... Jó lesz. Miles, kérlek, nyisd ki a kézitáskámat!“ Megtalálta a pirulákat és néhányat a tenyerébe szórt. Alma néni elvett egyet és lenyelte. Pohár vizet ivott rá. heeresztett szemhéjjal üldögélt egy keveset, majd fellélegzett: „Kissé már Jobban vagyok...“ „Biztos vagy benne, hogy veszélytelenül hazatérhetsz?“, kérdezte Miles. „Köszönöm, Miles, igazán előzékeny vagy, nagyon kellemes volt nálatok...“ Miles korállszínű importált homokkal beszórt privát strandjának a teraszán ültek. Alma néni ütrakész öltözetben, Miles szokásos vasárnapi ruhájában, sporting, fehér nadrág, vitorlázásnál használatos vastag gumitalpú cipő. Valahol a házban megszólalt a telefon. Alma kiegyenesedett és magában azt gondolta, mint már oly sokszor: Oszkárl — Megtalálták! A csengetés megszakadt, és Mlles felesége, Márta megjelent a teraszon a telefonnál és ezt mondta: „Semmi izgalom! Alma néni, csak az ügyvéded.“ „Maga az, Burton?“, kérdezte Alma néni. „Hogy van?“, érdeklődött az ügyvéd. „Nagyon ]61l Miles és Márta nagyon figyelmesek, rendkívül jók voltak hozzám.“ „Hallom, vissza akar térni a lakásába reggel...“ „Még ma... A vonatom néhány perc múlva indul!“ „Rendben. Nem akarom túlságosan terhelni, de...“ „Tudom, Burton, igazán bánt, hogy az utóbbi három hónapban, Oszkár eltűnése óta nem volt időm az ön számára...“ „Nem szükséges elfáradni ^az irodámba — természetesen az iratokkal együtt a lakásán felkeresem.“ Ekkor Miles a karóráját mutatta, és „Alma néni, most már mennünk keli az állomásra!“ sziszegte. Alma néni még beszélt a telefonba: „Köszönöm ajánlatát. Burton. A csütörtök megfelel önnek?“ „Rendben van. Csütörtök reggel felhívom...“ Miles kiszállította Almát az állomásra és ott ezt mondta: „Tudod, Alma néni, szívesen vittelek volna a kocsimon hazáig Is. Igazán nem nagy út Innen Larchmonttől a Manhattan közepéig.“ „Nem, Miles — számomra mindig kedélyes volt az utazás vasúton, és a vasárnap esti gépkocsiforgalom a Westhester úton viszont — idegesít. New Yorkban már q taxisofőr törődik a csomagommal. Dr. Steint rögtön értesítem megérkezésemről“. Alma mosolygott és megcsókolta Milest búcsúzóul... —0— A nagy központi állomásra érkezett. Almának Itt nem okozott nehézséget, hogy taxisofőrt találjon, aki gondoskodik csomagjáról. Abban a pillanatban, amikor odahaza Alma az ajtót kinyitotta, az a különös érzés fogta el, hogy nincs egyedül a lakásban. A szalon egyik ablaka tárva volt... Talán nyitva hagyta volna? A szobák egészen frissek, szellősek és valahogy Illatosak Is. Ez az Illat idegesítette Almát. Hirtelen rádöbbent az okára ts. Kétségtelen, ez Oszkár borotválkozóvizének illata. Hogyan Is lehetséges? Vajon ö vagy Viola, a szobalány az üveget kinyitotta és nyitva hagyta volna? Gyorsan ledobálta kabátját, kalapját, kesztyűjét és belépett a hálószobába. Ezt sem találta érintetlenül. Oszkár ágya szétdúlt és ágyazatién. És egy széken... Ott lógott Oszkár nadrágja éppen úgy, ahogy fejhajta- ni ő szokta... „Oszkár?“ kiáltott remegő hangon Alma. „Oszkár?“ A fürdőszobába ment — rögtön a szappanra pillantott- Ezt csak Oszkár teszi: a vadonatúj szappant össze-' gyúrja a régi maradékával. Alma megérintette a szappant: még oed- vesl Ettől a pillanattól kezdve minden összeomlott Alma szeme előtt. Mindkét kezét a nyaka köré kulcsolta, szíve mennydörgésként vert a mellkasában és... elvesztette az eszméletét. A gyékényre zuhant... —O— Négy napon át, nagy gonddal ápolták a kórházban Alma nénit. Az egyik nővér éjjel-nappal virrasztóit az á- gyánál, és az ötödik napon dr, Stein azt mondta: „Megúszta ismét, asszonyom“. Burton ügyvéd megjelent a dokumentumokkal a kórházban. Most nem szükségesek ezek az iratok — mondta Alma néni, és ú] instrukciókat adott az ügyvédnek. Előbb ajonban kizavarta a nővért a teremből. Az ügyvéd vagy félórát volt benn nála. Miles látogatása azután következett. „Nénikém, Márta és én már azt hittük, el akarsz hagyni bennünket!“ „Hogy van Márta?“ „Márta — iniért? — Jől vani“ „Nem hiányolt túlságosan?“ „Mikor? Miért?“ „Amikor nem tértél haza, rögtön azután, hogy a vasüthaz kísértél... Amikor mint egy vad a larchmonti pályaudvarról kocsiddal elviharožtál, hogy megelőzzél a lakásomon. Talán nem emelted ki a kézitáskámból a lakáskulcsomat — mialatt nálatok tartózkodtam —, hogy másolatot készíttess róla?“ „Eszednél vagy-e, Alma néni?“ Ne vetett. „Azt hiszem, teljesen. Sohasem voltam Jobban az eszemnél. Gondosan füleltél mindenre, amit Oszkárról meséltem, még azt is, milyen kölnivizet használt borotválkozás után, és milyen kínosan takarékos volt a szappanokkal. Agyafúrt módon terveztél ki mindent. Miles, mondd meg őszintén, a szappant otthon preperál- tad ki és úgy hoztad magaddal New Yorkba?!“ Miles arca falfehér lett. „Alma néni, te azzal akarsz engem meggyanúsítani, hogy én...“ ....halálra akartál rémíteni? Hát ig en, Miles, de ezt még egyszer megkísérelned felesleges lenne, mivelhogy megváltoztattam a végrendeletemet. Egyetlen dollárt sem kapsz, ha meghalok, és aligha hinném, hogy a végrendeletet megtámadhatod!“ Az ápolónő kitárta az ajtót. „Csak még egy pillanat!“, kiáltott felé Alma. Aztán Mlles felé fordult: „Mikor azon az estén a fürdőszoba gyékényén Ismét eszméletre tértem,' észrevettem, hogy a gyékényen bőven fellelhető a te strandod korállszínű Importált homokja. Mégpedig a te evezősclpőd formájában. Burton ügyvéd Járt a lakásomon, vitt magával a homokból, ami kis edénykében most megtalálható a páncélszekrényében*...“ Miles rezignált grimaszt vágott. Azután úgy hagyta el a betegszobát, mint a rossz éjjeli szellem, amelyen a nappali fény győzedelmeskedett. Turcsan László: Kivégzés (a Vietnam sorozatból) • B. I. Rimavskí Sobota (Rimaszombat): Versei egyelőre még magukon viselik a kezdés minden hibáját, buktatóját. A meg-megragadott gondolatokkal nem tud mit kezdeni, nem tudja őket verssé emelni. Tehát elsősorban „versül“ kell tanulnia. A mindennapi világot újra kell teremtenie, újra kell álmodnia. A szavak, a- hogy ön egymás mellé sorakoztatja őket, nyers prózaként hatnak. Tanuljon, művelje magát. Olvasson sok verset. • „Pesti fiú“: Verse gondolatilag szép, de költőileg erőtlen. Ahhoz, hogy elemző véleményt mondhassunk, több versét kellene ismernünk Ennek az egynek az alapján nem ítélhetjük meg tehetségét.., • „Cséje“: Verseiben elsősorban azt a közvetlen ö- színteséget hiányoljuk, a- mely a levelét jellemzi. Verseiben mindenáron nagyot akar mondani, s persze nem sikerül. Darabossá, görcsössé válnak a sorai. Egy példa: / Ki az, kit én legjobban szeretek? / Ki ha kell, belém önt egy életet. / Kihez fordulhatok / Ha beteg vagyok, / Igen, ez te vagy, / varázslatos, bűvös álom. f stb. Egyelőre tanulásra biztatjuk! • „Csökönyös“: Levelét örömmel olvastuk — szellemes. Versein is érződik a tehetség, kár, hogy sokszor elsieti, elkapkodja őket. A mélyebb gondolatiságra, a gazdagabb képi fogalmazásra biztatnánk. Addig Is olvassa el Itt Mulatok című versét, amely a legjobban sikerült: / Lassan baktat a voné a húron, / tevekaraván a sivatagban. / Pokoli nóta! / Százast a vonúba! / Mint a villám, tüzesen / repkedjen a prímás ujja. / — Várjuk újabb jelentkezését! • SZISZ Jánok: Kérésükkel forduljanak az alábbi címre: Slovenská literárna agentúra, predajňa divadelných textov, Markušova 4. az emöer társadalmi lény, es ezert általában nem 61 egymagában. Ez elsősorban a szocializmus emberére vonatkozik. A kollektív szellem, az összetartás érzése, az e- gyüttmüködés és egymás segítése — ezek a szocialista erkölcs alapvető Jellemzői. A szocialista embert csak a váratlanul rázúduló nagy csalódás képes magányba, közömbösségbe kergetni. Megértjük, hogy minden csalódás nagyon fájdalmas, és az ember nehezen felejt. De arról is meggyőződhettünk nemegyszer, hogy a magányos élet nem élet, hanem ten- gődés, még akkor is, ha Ideiglenesen nyugalmat biztosít. Alexander Dumas, a nagy francia író mondotta: „A barátság az egyetlen érzés, amelyért érdemes meghalni.“ Ügy gondoljuk, hogy sok szempontból igaz, amit mond. Csakhogy jó és hűséges barátot találni rendkívül nehéz, jól tudjuk, hogy nem minden ember alkalmas a bizalmunkra, akivel a munkahelyünkön vagy másutt összehoz az élet. Ezért egy igazi jó barát valóságos főnyeremény. A barátot magunk keressük, magunk választjuk az emberek sokaságából. Ezért a barátság alapvetően elüt minden egyéb emberi kapcsolattól. Elüt az elvtársi kapcsolattól is, amely közös harcból, érdekből és összehangolt tevékenységből bonta............................... ....... ............... koz ik ki sokoldalúan. Barátot azonban a legsajátosabb Igényeinknek megfelelően választunk. Mielőtt döntenénk, hosszú ideig figyelmesen szemlélődünk, figyeljük a körülöttünk élő embereket, pozitív és negatív tulajdonságaikat, képességeiket, nemegyszer próbára is tesszük őket, mielőtt végleg a bizalmunkba fogadnánk. Az óvatosság rendkívül fontos, mert aki felületes ismeretsége alapján fogad barátjává másokat, igen gyakran csalódik. Nincs attól rosz- szabb, mint amikor az ember olyasvalakiben csalódik, aki hosszú évekig volt a barátunk és mindent tud rólunk. Feltártuk előtte a legbensőbb titkainkat, ha bajba jutottunk, hozzá fordultunk segítségért stb. Tökéletesen kiismert bennünket, és ezért a szakításunk ránk nézve rendkívül veszedelmes. Ott árt, ahol akar. Ezért százszorosán igaz az a közmondás, hogy „A legveszedelmesebb ellenség a hűtlenné vált jó baráti“ Ha nemcsak magunknak, hanem a családunknak ts választjuk a barátot, akkor még óvatosabbnak kell lennünk. A fiatal házastársak legyenek felettébb óvatosak és elővigyázatosak, amikor más házaspárt a bizalmukba fogadnak, és megosztják velük minden örömüket, bajukat. Ilyenkor ugyanis az összeveszés veszélye sokkal nagyobb, hiszen négy különböző típusú embernek kell összeférnie, összemelegednie, egyetértésre Jutnia. Négy ember sokkal nehezebben fér össze, mint kettő, és barátkozés esetén is sokkal több ok adódik a súrlódásra, nézeteltérésre. Fokozódik a veszély, ha az egyik házaspár csak mímeli a barátságot, ha hosszú ideig áltatja a másikat, s aztán sok bizalmas titok birtokában az ellenségükké válik. Ilyenkor olyan sebet üthet rajtuk, hogy hosszú évekig se heverik ki. Az is ártalmas, ha a négy ember közül egyvalaki a saját érdekét kezdi követni és külön hasznot akar húzni a ba- rátkozásból. Nézzünk egy konkrét példát! Egy vasutas, aki mellékesen szenvedélyes vadász is volt, hosszú évekig bensőséges barátságban élt egy nagyon szimpatikus erdésszel. Szabad idejükben együtt jártak vadászni, és odahaza is gyakran meglátogatták egymást. Idő múltával azonban az erdész mind gyakrabban ment olyankor látogatóba a vasutas családjához, amikor az nem volt otthon, és szerelmi ajánlatokat tett a feleségének. Az asszony mindent elmondott a férjének, és így egyszerre vége lett a nagy barátságnak. Sokan azt mondják, hogy az ilyesmi gyakori eset, és jóformán minden fiatal házaspárral megesik. Igazuk van. Csakhogy az Ilyen és az ehhez hasonló ügyek nem mindig végződnek simán. Elegendő, ha egy másik példával szolgálunk. Évekkel ezelőtt szörnyű tragédia rázta meg ez egyik szlovákiai kisvárost. De kezdjük az elején... A háború utáni nehéz években a kis város gimnáziumának igazgatója, a közjegyző és az orvos szoros barátságot kötöttek. Gyakran meglátogatták egymás családját, felváltva szórakoztak, mulatoztak lakásukon. Bizalmas és zárt csoportot alkottak. Csakis egymással érintkeztek, senki mással. Gyakran látták őket együtt, és ezt mindenki természetesnek tartotta. Egyszer aztán a bensőséges barátság kettős öngyilkossággal és mindhárom házasság felbomlásával végződött. A Jó barátok ugyanis beleszerettek egymás feleségébe, és amikor a titok kiderült, a tragédia szinte elkerülhetetlenné vált. Lehet, hogy egyes olvasók túlzottnak vélik ezeket a példákat és azt hiszik, hogy szándékosan felnagyítjuk azt a veszélyt, amely a fiatal házastársakra a hamis barátok részéről leselkedik. Mások viszont valósággal megrémülnek és úgy döntenek, hogy legjobb lesz, ha senkivel sem barátkoznak, ha mindsnki közeledése elöl elzárkóznak és ki se mozdulnak lakásuk négy fala közül. Ezt senkinek sem tanácsoljuk, csupán óvatosságra Intünk. Ha a fiatalok figyelmesen körülnéznek a falujukban vagy városukban, csakhamar látni fogják, hogy hány házasság bomlott fel a hamis barátok miatt. FIATAL HÁZASOK ÉS BARÁTAIK
