Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-11 / 28. szám
8 — Könnyű dolgom lesz — elmélkedett Jobny a találkára menet. Mindenesetre meg kell tennie. Elege volt már mindenből. Elvégre Ruth nem veheti rá erőszakkal, hogy elvegye feleségül, még akkor sem, ha valaha meg is tgérte neki. — Johny. nem engedhetem meg, hogy bolondot csinálj belőlem — mondta neki. — Ha nem veszel el, egy nap beállítok az irodádba, és világra szőlő botrányt csinálok, majd meglátod! A lány már várta. Bementek a kis házba, amelyet Ruth szüleitől örökölt. Valamikor csinos ház volt, de tönkrement. A falakról peregni kezdett a mész, a bútoruk megkoptak. Ruthnak nem volt pénze, hogy rendben tartsa. johny nézte a faliőrát. Régies faragott jószág volt. — Hát ez hogy került ide? — kérdezte, csak hogy mondjon valamit. — A falióra? Hát vagy ezerszer láttad már. Ruth csodálkozva nézett rá. utána folytatta a fenyegetőzést. — Nem vagyok n- lyan naiv, mint amilyennek hiszel. Azt akarod, hogy bebizonyítsam? Nos. rá foglak kényszeríteni, hogy elvegyél feleségöl... — fsmét fenyegetőzöl? — Igen. Mielőtt elhagynád a házat, az esküvő dátumát is megbeszéljük. Ha nem egyezel bele, még holnap elmegyek a főnöködhöz. és bepanaszollak neki. Világos? — Világosabb nem is lehetne — sóhajtott föl johny. Aztán hirtelen kinyújtotta a kezét, és megszorította Ruth nyakát. Egyszerre dermedt csönd támadt, majd az ingaóra éles hangon tizenegyet ütött. Amikor ismét csend lett, a férfi kilopakodott a. házból. Ruth holttestét két nappal később találták meg. A vállalatból értesítették a rendőrséget, hogy a lány nem jár be dolgozni, johny a lapokból értesült a részletekről. Egy héttel később a rendőrség abbahagyta a nyomozást, mert egyetlen nyomot sem talált. Két héttel később johny úgy döntött, lakást cserél. Űj arcokat szeretett volna maga körül látni. Háziasszonya alacsony, kövér asz- szony volt. Remek emeleti szobája volt, úgyhogy Johny nem habozott, még aznap odaköltözött. — Én a földszinti szobában lakom — mondta neki a háziasz- szony. — Ha valamire szüksége volna, csak kiáltson le. johnynak nehéz napja volt. a- lig várta, hogy álomra hajtsa a fejét. Azonnal elaludt, de egy Idő múlva izzadtan, rémülten ébredt: valahol egy ingaóra tizenegyet ü- tütt... Kiugrott az ágyból és kisíetett a folyosóra. Sehol sem látott ingaórát. A földszintet is bejárta, ott sem volt. Tanácstalanul visz- szament a szobájába. Talán álmodta az egészet. Egy órával később azonban ismét felébredt. Az óra most tizenkettőt ütött. Az álmatlan éjszaka után gyűrötten. rosszkedvűen ment le a földszintre. Háziasszonya egy cé- dnlát hagyott az asztalon, hogy a piacon van, a reggelit a konyha- asztalra készítette. Johny tehát nem kérdezhette meg tőle, hogy van-e ingaórája. Majd este, vigasztalta magát, és dolgozni ment. Este azonban későn ért haza. A házban már halálos csend fogadta. Halkan a szobájába ment, villanyt sem gyújtott, csak úgy a sötétben levetkőzött, és ágyba bújt. Aludni azonban nem bírt. I- degei pattanásig feszültek, egyre csak azt leste, mikor kezdi ütni az óra a tizenegyet. Eszébe jutott a törékeny, karcsú lány, a- kit megölt. Es az óra percnyi pontossággal ütni kezdett. johny nem bírta tovább, felkapta a házikabátját, lement a földszintre, és bekopogott a házi asszonvához. Egy álmos hang szólt ki: — Ki az? — Én vagyok, a lakó — felelte. — Szeretnék valamit kérdezni... Hol tartja az ingaórát? — Nem értem, milyen órát? — kérdezte az asszony csodálkozva. — Azt, amelyik minden órában üt. Nem bírok tőle aludni. — Sajnálom, uram, de nekem semmiféle órám nincs. — Nem hallja az óraiitéseket? — kérdezte Johny. — Nem. — Bocsásson meg, jó éjszakát. Johny úgy érezte, egy percig sem tud a lakásban maradni. Magára kapta ruháit, és rohant ki az utcára. Az első kocsmába beült. és whiskyt rendelt. A harmadik pohár után végre rászánta magát, hogy hazamenjen. Az álmatlan éjszakák és az ital hatására hamar elaludt. Fél 6 rával később azonban — a félelemtől reszketve ismét ott ült az ágy szélén. Tágra nvflt szemmel hallgatta, hogvan iit az óra. Egyszerre elvesztette itélőkénes- ségét, és páni félelmében kiáltozni kezdett. — Ruth, kérlek, ne büntess, ne üldözz! Kérlek, ne! Az ajtóban háziasszonya jelent meg: — Istenkém, hiszen maga beteg! lohnv azonban nem hallgatott rá, talán meg sem látta. Mint a- kit puskából lőttek VI, lerohant a lépcsőn a telefonhoz, és reszkető kézzel feltárcsázta a rendőrséget: — Halló, egy bűntényt szeretnék bejelenteni. A folyosó hamarosan megtelt rendőrökkel. — Én fojtottam meg Ruth Coopert — kiabált Johny. — Mi vitte rá, hogy jelentkezzen? — kérdezte a rendőrfőnök. — Az ingaóra. Egész éjj£l kínoz. — Milyen óra? — Rnth órája. Olt volt az előszobában, amikor megöltem, és azóta folyton hallom, hogyan üti az órákat.:. A rendőrök összenéztek, aztán az egyikük csendesen megszólalt: — Rendben van. johny, elvisz szűk egy olyan helyre, ahol nem fogja többé az ingaórát hallani. Ott nincsenek órák fiam. Miután a rendőrkocsik elmentek, az első szomszéd odalépett johny háziasszonyához, hogy megérdeklődje, mi történt. — Letartóztatták Ruth Cooper gyilkosát. — A maga házában? — Igen. Tegnapelőtt adtam ki neki az emeleti szobát. Szegényke, nem tudott elaludni, mert állandóan hallotta az órát. Az este jött is panaszkodni, azt hitte, nálam van az ingaóra. Nem volt bátorságom megmondani neki az igazat, attól féltem, hogy elmegy. Pedig nagyon szükségem van a pénzre, maga is tudja, mi lyen szűkösen élek! — Megmondani az igazat? Mit? — Hát. hogy az óra. amelynek ütéseit hallja, tulajdonképpen magánál van. S hogy olyan vékonyak a falak, hogy minden átlial- latszik. STEFÁNIA GRODZIENSKA:: Mese a derék emberről Dzlabak egyike volt a hivatal legjobb dolgozóinak, s ezenkívül még nagyon aktív szervező munkás is volt, és mindenkivel nagyszerűen kijött. Nem, az egész hivatalban nem akadt senki, aki akár egyetlen rossz szóval Is Illethette volna Dzlabakot. Az Irigyekről és a rosszindulatúakról természetesen nem beszélek. Mert akadnak egyesek, akik nemigen szeretik az olyan embert, mint Dzlabak, már csak azért sem, mert derék és megalkuvást nem tűrő. Amikor a prémiumot osztották, Antonl Dzlabak a legnagyobb meglepetésre, nem kapott egy fillért sem. — Menj az osztályvezető után — tanácsolták neki a barátai —, ez csak valami tévedés lehet. Antoni Dzlabak elment az osztályvezető után. — Hogy történhetett meg — kezdte —, hogy annak ellenére, hogy jók a munkaeredményeim, nem kaptam prémiumot? A barátaim azt mondják, hogy ez csak tévedés lehet. — Természetesen Igaza 1 van — mondta neki a felettese —, ön kiváló munkatárs. Az egész osztályon ön érte el a legjobb eredményeket, nem Is becsülök úgy senkit se, mint önt, de csökkentették a prémiumalapunkat. Spei- paczeknak adnunk kellett, mert nem elég fegyelmezett, serkentenünk kellett hát, Pyrklewlcz lusta, semmlrevalő ember, a prémium jó útra térítheti, lehet, hogy így végre kedvet kap a munkához is. De magát, Dzlabak, mint a legjobb dolgozónkat, nem szükséges végtére is prémiumokkal szédíteni és lefizetni. És megilletődötten kezet nyújtott neki. Üjév előtt előléptetések voltak a hivatalban. És egy újabb szenzáció: Dzlabak maradt a régi beosztásában. — Menj az igazgatóságra — kapacitálták a barátai —, ez bizonyára csak valami tévedés. Antoni Dzlabak hagyta magát rábeszélni, és elment az Igazgatóságra. — Hogy történhetett meg — kezdte —, hogy engem nem léptettek elő? A barátaim azt mondják: bizonyára csak elnézték a nevem... — Igaza van — mondta az 1- gazgatő —, senki sem érdemelte úgy meg az előléptetést, mint éppen ön, nincs is senkihez olyan bizalmam, mint éppen önhöz. De sajnos az előléptetési lehetőségeink korlátozottak voltak. Myd- rast elő kellett léptetnünk, mert politikailag eléggé Ingatag, meg kell öt nyernünk. Szalapillón még mindig nem tudok eligazodni, lehet, hogy a jelentősebb beosztásban majd színt vall. De maga, Dzlabak, maga a m! emberünk, magát nem kell holmtféle előléptetésekkel magunkhoz édesget nünk. És meghatottan kezet nyújtott neki. Tavasszal felszabadult néhány szolgálati lakás. Rettenetes volt a felháborodás, hogy Dzlabak nem kapott szolgálati lakást. — Menj az üzemi bizottságra — tanácsolták neki a barátai —, kérdezd meg tőlük, hogy miért nem kaptál. Bizonyára csak valami félreértésről van szó. — önnek száz százalékra Igaza van — hímezett-hámozotf az üzemi bizottság elnöke. — Maga tényleg rosszabb körülmények kö zött lakik, mint ml együttvéve, senkinek a sorsa se fekszik ügy a szívemen, túlnt az öné. De a lakások száma korlátozott volt. Pikuckinak kapnia kellett, mert részeges, állandóan a kocsmában ül. Ha szép, új lakást kap, lehet, hogy otthon fog ülni. Kamalasie- wicz meg reakciós, nagy a szája: ha maga kapna, ö meg nem, szét- kürtölné az egész városban, hogy a lakásokat csak a párttagoknak osztjuk. De maga. Dzlabak. maga házias, rendes ember, nincs rá szükség, hogy lakással csábítsuk magunkhoz és biztassuk, hogy rendesében dolgozzon. És meglndultan megszorította a kezét. xxx És önök. kedves, türelmes olvasóim szinte mér előre látják, hogy is végződik ez a történet. Antonl Dzlabak nyilvánvalóan dühbe gurul, fütyül a munkára. Inni kezd és iártatia a száját — és mevkap mindent. Tévednek. Semmi Ilyen vagy ehhez hasonló nem történik. Ennek a történetnek nem lehet ilyen frappáns befeiezése, mert Dziabak tényleg derék, becsületes ember. —tó— fordítása 0 „Gamma“: Versei gondolatilag erősek, költőileg nincsenek azonban összefogva. Minden verse egy kicsit széthull. A legjobban a Korai tél tetszett. Olvassa el bíztatásként: / Megfagyott krizantémok viszik / görnyedve az ősz / nehéz köd- koporsóját / rozsdavörös gyászfátylukon / végigfutnak a részvét / jéghideg könnyei / s csillagok hullnak ' mindenfelé / amerre elvonulnak / a hírvivő szelek /. — jelentkezzen az újabb tér méssell # „Liberec“: Témáit, élményeit meg kell szűrnie a költészet rostáján. Amit le ír, pontosabban, amiről ír — nagyon szép. Ogy érezzük azonban, hogy költőileg, nyelvileg kell még érnie. Természetesen a tanulást, az önművelést sem szabad elhanyagolnia. Ilyen sorokat már nem szabad leírnia: / Kinek szülei / tanácsot adnak, / kiknek minden fájdalmát / elpanaszkodhat. / — Tanuljon, idővel jelentkezzék újra! 9 „Lapul“: Versei közül egyedül a Valló-más címűben találunk költői sorokat. Elsősorban a gondolatot, a nagyobb távlatokat nyitö költői képeket hiányoljuk verseiből. Tanuljon, dolgozzon, s Idővel jelentkezzék újra. # „Gördülő kő“: Kérjük, küldjön az újabb verseiből, és mellékeljen hozzájuk egy rövid életrajzot és egy fényképet is. Hibája, hogy a gondolatot nagyon feltördeii — így a mondanivalója elhalványul... # „Laktanya“: Először is azon kellene elgondolkodnia, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani a világnak. Ha ugyanis valaki szerelmes, még nem kel! okvetlenül * verset írnia. Mi csupán az irodalom szerete- tére biztathatjuk... A merénylet napján már érvényben levő statáriumot a lehető legszigorúbb rendeletekkel erősitik Este 21 órától kijárási tilalmai rendelnek el. A német kriminalisztika ás a politikai rendőrség legnagyobb „ágyúi“ érkeztek Prágába. A nyomozó gépezet elindul. Az éjszaka folyamán Prága a rendőrség történelmében egyedülálló akciónak lesz „részese“. A milliós várost hermetikusan elzárják a külvilágtól, és egy — a rendőrség, a Gestapo, a Wehrmacht és a protektorátus: rendőrség tagjaiból összeállított — H700 főnyi különítmény házról házra, lakásról lakásra átfésüli a várost. Bár a razzia nem hozza meg a várt eredményt, mert az ejtőernyősük ekkor már a Ressl utcai Cirill és Metód görögkeleti székesegyház föld alatti kriptájában vannak, mégis nagy károkat okoz. A váratlan rendőrségi akció az ellenállási mbzgalom sok illegálisan élő tagját és vezetőjét juttatja a rendőrség kezébe. Ellenállási sejtek bomlanak fel, összeköttetések szakadnak meg. Ezen az éjszakán kerül a Gestapo hálójába a három éve sikertelenül keresett dr. Jan Zlka. a CSKP illegális központi bizottságának vezető funkcionáriusa is. Másnap, május 28-án a Vencel téri Bata-üzlet kirakata előtt furcsa érzéssel állnak meg a prágai járókelők. A kirakatban egy kerékpár, egy sapka, egy elkopott táska és egy használt ballonkabát. Ezeket a tárgyakat hagyták visz- sza a merénylők a tett színhelyen, és nagybetűs hirdetés a kiállított bűntárgyak mellett: Tízmillió korona jutalomban részesül, aki a rendőrséget e tárgyak tulajdonosainak nyomára vezeti. A protektorátus! kormány a következő napon, lojalitását kinyilvánítva, további tízmillióval toldja meg a jutalmat. Ez is egyedülálló a vérdíjak történetében. De más hirdetések is jelennek meg a hirdetőoszlopokon, vészjósló piros plakátok az első nevekkel: X. Y.-t családjával együtt a Reinhard Heydrich ellen elkövetett merénylet helyesléséért a rögtönítélő bíróság halálra Ítélte. Az ítéletet végrehajtották. A nevek hosszú sorának vége egyelőre beláthatatlan. Férfiak, asszonyok, aggastyánok, gyermekek! Nevek, nevek, emberi életek és vér, ... az Ítéletet végrehajtották. . . . agyonlőtték. június harmadikén a posta lévaiét kézbesít a slanýi Pála-gyárba. A lévé len csak egy rövid cím: Andulkának, üzemi szám 210. A gyár tulajdonosa. Pala úr természetesnek tartotta, hogy felbontsa az alkalmazottak cfmére érkezett leveleket. Ez történik a 210 es számú munkás számára érkezőit levéllel is. A levélben a következő áll: Drága Anyicskal Bocsáss meg, hogy ilyen sokára Írok. dB bizonyára belátod, milyen sok munkám és gondom van. Amit meg akartam tenni, megtettem. A sorsdöntő napon valahol a Cabárnán aludtam. Egészséges vagyok. Viszontlátásra egy hét múlva, azután többet nem látjuk egymást. Milan. Pála úr nagyon gyanúsnak találja a levelet, ezért átadja a csendőrségnek. Innen a Gestapóra kerül, és elindul a nyomozó gépezet. Azonnal letartóztatják Anna Maruszkovát, a 210-es Üzemi számú munkásnőt. Vallomása alapján rövidesen megtalálják a levél íróját. Václav Ríhát. Az ügy látszólag világos. A nős Rfha megismerkedett Maruszkovával, ezért Milan néven mutatkozott neki be. Most szerette volna befejezni szerelmi kalandját. hát kitalált történettel igyekezett szabadulni a lánytól. Ezért a titokzatos levél. De az ügy a Gestapo kezében ven. Ezeknek pedig szükségük van bármilyen fonal végére, amely azután nyomra vezethetné a merénylők nyomozóit. És még egy dolog történik: a kihallgatások során néhányszor felmerül két név, Horák és Lidice. A Gestapo minden nevet, adatot gondosan ellenőriz. A lidicef Hurákékról megtudja, hogy ttuk 1939-ben külföldre menekült, és lehet, hogy az angliai csehszlovák katonai kötelék tagja. Persze ez csak feltételezés, de a Gestapónak elég. A két letartóztatott vallomásának ellenőrzése egyértelműen bizonyítja, semmi kapcsolatuk nincs a merénylőkkel, a merénylet idejére tökéletes alibijük van, és a Horák—Lidice nevek egészen más összefüggésben, véletlenül merültek fel közöttük. Hurákékat egyik sem ismeri személyesen, és fiuk, aki valóban Angiiéban volt, csak a háború ntán tért visz- sza Csehszlovákiába. Himmler azonban véres bosszút kíván állni a kivégzett Heydrlchért. Most Itt az ürügy. Június 9-én a késő éjszakai órákban az SS egységei körülkerítik a Kiadna melletti kis falul: Lidicét. Az ágyból felvert embereknek az iskolánál kell gyülekezniük. Az asszonyokat, és a gyér inekeket Kladnóha szállítják. A férfiakat virradatkor a Horákék pajtájához vezetik és ötösével a pajta falához állítva, agyonlövik őket. Az asszonyok később koncentrációs táborba kerülnek. A gyermekekből hetet „átn8velésre“ választottak ki. A többi nyolcvanegy gyermek a chelmnói tábor gázkamrájában fejezi be életét. A talubúl minden értékeset elvisznek, majd egy műszaki katonai egység felgyújtja a házakat, és a tűz után lerombolja, a tőiddel egyenlővé te szí a falut. 10-én délelőtt hivatalos közleményt tesznek közzé: „A Kladno melletti Lidice község lakéi támogatták és segítették a merénylőket a községben nagy mennyiségű államellenes iratot, fegyvert, lőszert, rá diúleadókat és rejtett élelmiszert találtak. Mivel a község lakéi Reinhard Key- dricb gyilkosait támogatták, és ezzel durván megsértették a kiadott rendeleteket. a felnőtt férfiakat agyonlőtték, az asszonyokat koncentrációs táborba szállították, a gyerekeket pedig megfelelő nevelésbe adták. A (alul a földdel e- gyenldvé tették, és nevét kitörölték a községek jegyzékéből.“ Hazugság, hazugságra halmozva! A tízmillió korona vérdíj
