Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-10 / 41. szám

1HÁOTAN A MEGVÁLASZTOTTAK KÖZÜL vaslatot, s ezek után bár Andrássy Sándor, a SZISZ KB Elnökségének tagja — Andrássy Sándor mér­nök tagja lesz a SZISZ KB Elnökségének — mondta va­laki, aki jól ismerte a ja­Madarász Aranka kereszt­nevét szlovákul, illetve cse­hül is ügy írják és mon­dják, hogy Zlatica, és a ke­zek egyhangúan a levegőbe emelkedtek, amikor felol­vasták. Most már nemcsak mint a Dunatőkési (Dunaj­ská Streda-i — dunaszerda- helyi járás) Állami Gazda­ság dolgozója, hanem a fia­talok legfelsőbb képviseleti szervének, a SZISZ KB tag­jaként is ismertté vált a ne­ve. Hogy csupán húszéves, mit számit az. Szeret dolgoz­ni, és ezért számftanak rá a jövőben is. Tanulni szeretne — re­méljük, sikerrel veszi az akadályokat, és legalább olyan eredményes lesz a ta­nulásban, mint a SZISZ-ben végzett eddigi munkájában. RASZTGYÖRGY ÁGNES A SZISZ KÖZPONTI ELLENŐR­ZŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA Rasztdörd ... Rzgiörgl... töri a nyelvét az elnökié nem kételkedem beválasztá­sának a tényében, vártam a hivatalos közleményt. A közlemény, illetve az előtte megejtett választás termé­szetesen hitelesítette a ko­rábbi értesülést, és így most nemcsak a SZISZ KB-ban, hanem annak Elnökségében is ö szerepel elsőként a névsorban. Az ábécé tréfál­kozik vele meg az eddigi jó munkája. Igaz, erről nem kell sokat írnunk, nem kell erre senkit sem emlékeztetni, hiszen la­punk régi jó ismerőse és munkatársa is. Csak a tel­jesség kedvéért írjuk ide, hogy már korában tagja volt a Szlovákiai KB Elnök­ségének, s hogy munkájá­nak eredményeképpen vá­lasztották be a prágai elnök­ség tagjává. A kongresszusi felszólalá­sából egvébként a következő számunkban közlünk rész­leteket. MADARÁSZ ARANKA, A SZISZ KB TAGJA funkcionárius, amikor az ellenőrző bizottság egyik tagfának a nevét próbálja elolvasni. Bizony nem köny- nyü számára a név, de et­től függetlenül az okoői f Ekecs I szövetkezet ifjúsá­gának a hírét már rég is­merik az országban. Épp úgy, mint mi, s rajtunk ke­resztül az olvasóink is meg­ismerik Rasztgyörgy Ágnes­nek a nevét. Régi ismerősünk, munka­társunk Zácsek Erzsébet be­szélt vele nemrég. Akkor az okod szövetkezet kulturá­lis tevékenységéről volt szó; most pedig a SZISZ Közpon­ti Ellenőrző Bizottságának a tagjai közé ts bekerült. Nem csoda hát, hogy „bonyolult“ neve ellenére egyhangú sza­vazat révén jutott be a bi­zottságba. Az okoői szövet­kezet s ö maga ts jó munkát végzett. Társaságéban kötetlen, ba­ráti beszélgetésnek lettem a részese Eva Porubská kedves és közlékeny lány, akit sem a huszonegy éve. sem pedig az ismeretlen ismerős fel­bukkanása nem zavart ab­ban hogy kedves legyen és beszéljen. Először üzeme alapszerve zetéről. a Remeslužby Nové Zámky-i (Érsekújvár) sző vetkezete fiataljairól beszél­tünk. de gyorsan szélesebb vizekre is ráeveztünk. Többek között beszélt azok­ról a tapasztalatokról, ame­lyeket mint a járási elle­nőrző bizottság tagja szer­zett, főleg az ellenőrzés szükségességéről. Persze, ő tudja ennek a fontosságát a legjobban, mert a gyártási szövetkezet könyvelésében dolgozik. Havonta ötszáz legkülönbözőbb formájú és tartalmú több mint négy millió korona értékű számla megy keresztül a kezén. Ml lenne ha ezeket csak felü EVA PORUBSKÁ A SZISZ KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BI­ZOTTSÁGÁNAK TAGJA letesen vagy egyáltalán nem ellenőrizné vagy elkerülnék figyelmét a rendellenessé­gek? Ügy véli, ennek a szervezetben sem szabad megtörténnie —nth— új ifjúság 3 A KÜLDÖTTEK KÖZÖTf FIATALOSAN Egyszer régebben már majd­nem Írtam a SZISZ Tekovské Luzany-i (Nagysallé) alapszer­vezetéről, de aztán elmaradt az írás, így hát most azonnal kér­deztem is, hogy itt van-e a küldöttük a kongresszuson. — Igen, itt — mondták a le- vicei (Léva) járás vezetői. Az egyik szünetben találkoz­tam is Litauszky Erzsébettel. A nagysallé! fiataloknak van mivel dicsekedniük, számtalan elismerés tulajdonosai, most pe­dig megkapták még a SZISZ KB oklevelét is. Hogy miért, azt Litauszky Er­zsébet igy mondja el: „A szervezetünknek hatvan­nyolc tagja van. Hetente négy­szer találkozunk. Klubestjeink vidámak, érdekesek, játszunk, szórakozunk, ilyenkor. Mi ren­deztük a lévai járás ifjúsági klubjainak fesztiválját, szeretik a fiatalok a politikai tanfolya­mainkat, sok beszélgetést, vita­estet tartottunk, segítettünk szépíteni a falut, s nemcsak a fiúk, hanem a lányok is fut balloznak...H Röviden: dolgoznak, élnek — fiatalosan. Oj BARÁTSÁG Nem mernék rá megesküdni, hogy egyszer lapunk korábban nem írt-e már Melicher Ilon­káról, az l. országos kongresz- szus vlőanyi (FarkasdJ küldöt­téről. Ismerősként üdvözlöm, a- mikor találkozunk a folyosón. Vagy talán csak szép szőke haja, apró, kedves termete és örökké vidám, mosolygós arca avatja ismerőssé. Meglehet. És az is meglehet, hogy a természete. Csak egy példa rá: A kongresszuson a véletlen úgy hozta, hogy Szabadkai Já­nos, egy régi ismerősünk, abe- Seňovi (Besenyő) alapszervezet elnöke mellé ültették, de pk szinte még g kongresszus meg­kezdése előtt barátokká, elvá­laszthatatlan „párrá“ váltak. Pedig Ilonka a galántai, János pedig az újvári járást képvisel­te. Igaz, ehhez maga Szabadkai János ts hozzájárult vidám ter­mészetével. — Még soha ilyen jóízűket és sokat nem nevettem. János (lám, már csak keresztnevén szólít fal f mindig mondott olya:. amin nevetnem kellett, ami ked­ves és vidám volt. Számomra ez a kongresszus nemcsak a- zért lesz emlékezetes, mert az első ilyen nagy találkozó az életemben, hanem azért is, meri János társaságában tölthettem az Idő nagy részét. — Tudom, ha odahaza bele­keverednek a beszámolómba ezek az élmények, a tagok egy kicstt csodálkozni fognak, de valahogy megértetem velük, hogy hogyan is volt mindez. MINDENT MEGOLD A FEJLŐ­DÉS Bemutatták Ján Kozák mér­nököt, a Bajöl (Bajcs) Állami Gazdaság 'küldöttét, s én tréfá­san azt kérdeztem bevezetőül, mi újság Bajőon. ö pedig vet­te a Labdát, s másis mondta a legújabb fejleményeket, s sza­kosítás újabb eredményeit, hisz a Bajőt Állami Gazdaság való­ban mindnyájunk ismerőse, munkája nemcsak saját magát jellemzi, hanem mezőgazdasá­gunkat általában. Akkor persze nem sejtettem, hogy a kérdést talán a gazda­ság egyik legilletékesebb em­beréhez Intéztem. Ján Kozák mérnök ugyanis az állami gazdaság önálló „e- lemző“ (rozborár) szakembere, s mint ilyen, tehát a gazdaság egyes kérdéseit valóban a leg­behatóbban és tudományos, gaz­Ján Kozák mérnök dasági szempontból is a legszé­lesebb összefüggéseiben ismeri. Amikor az Ifjúsági szervezetre terelődött a szó, fülhegyezve hallgattam szavalt, hiszen ő a gazdaság Ifjúsági szervezetének elnöke. Nemcsak mint elnök, hanem mint problémafelvető és — megoldó szakember is be szélt. — A SZISZ bajöi üzemi szer­vezetének százhetven tagja van, és öt alapszervezetben tevé­kenykednek, ami annyit jelent, hogy legnagyobb gondunk a szétszórtság, a kis szervezetek­re való tagolódás. Megvan min­den lehetőségünk, mégsem érünk el egészen optimális e- redményeket. — Az okát abban látom, hogy — bár Bajöon szép és minden igényt kielégítő üzemi szakszer­vezeti klub van, és minden e- gyes alapszervezetnek Is saját klubja van — külön-külön ki­csit kevesen vannak a fiatalok. Az üzemi ifjúsági szervezet vezetősége ezt nemcsak úgy próbálja orvosolni, hogy meg­tárgyalja az egyes alapszerve­zetek nehézségeit, segíti őket munkájukban, hanem úgy Is, hogy támogatja a gazdaság „egyesítését“, a fiatalok épít­kezését, Bajöra való áttelepülé- sét, hiszen tudjuk, hogy a fej­lődés, korszerűsítés nyomán e- gyébként Is sor kerül erre. Nincsenek az egyes gazda­ságok — „majorok“ — messze a központtól, a nagyobb ren­dezvényekre mindnyájan össze­gyűlünk, de a mindennapi élet­ben mégis kicsit messze esünk egymástól. — Persze, ügy rémlik, a gaz­daság korszerűsítése műszaki fejlesztése, mindezt fokozato­san, szinte észrevétlenül meg­oldja. Vagyis mindent megold a fejlődés — fejezte be gondo­latát az elnök. Én pedig azt gondoltam, hogy egyszer majd el kell mennünk ebbe az állami gazdaságba. Addig Is jó munkát! BESZÉD HELYETT INKÁBB CSELEKSZIK Szenei János, a SZISZ fámái (Farnad) alapszervezetének el­nöke az I. kongresszus tanács­kozásán sokat izgult. Sőt, az első két nap után úgy volt, hogy nem is várja meg a ta­nácskozás végét és hazautazik. Az ok, nemcsak jó alapszerve­zet vezetője, hanem egy másfél hónapos csecsemő boldog apja is. A szünetekben egyébként gyakran láttam a telefonszol­gálat előtt. Egyszer nagyon gondterhelt volt. — Talán valami baj van? — kérdeztem. — Nem tudom — válaszolta, —■ reggeltől már vagy három­szor csöngettem haza, de senki sem jelentkezik. Aztán mikor végre leültünk, hogy beszélgessünk, már nyo­ma sem volt a gondnak. A te­lefonkészülék bosszantotta őt. Hiába csengett a lakásban, hiá­ba vette fel a felesége, a ké­szülék néma maradt. Szenczi János A csecsemé egyébként egész­séges, így Szenczi János most már tüzetesen áttanulmányoz­hatta az összes dokumentumot, és nyugodtan megvárhatta a ta­nácskozás végét. Egyébként ez az utóbbi fél mondat nagyon jellemző a lévai járás küldöttére. Amikor szom­bat délelőtt a szünetben keres­tem őt, a kongresszusi terem­ben találtam rá. Elfogyasztotta a tízóraiját, utána pedig beült a tanácskozóterembe, hogy át­tanulmányozza a közben kapott anyagokat, újságokat. Nem véletlen hát, hogy szer­vezete, de a lévai járás veze­tői őt is javasolták a kongresz- szus küldötteként. Nem téved­tek. Legalábbis erre vall be­szélgetésünk. Nem a saját he­lyi szervezetéről, hanem a štú- rovéi (Párkány) papírgyárban végzett munkájáról és terveiről beszélt. — A papírgyár energetikai részlegén dolgozom, és már megbeszéltük, bár magam egy másik járásból járok be a gyár­ba, hogy megalakítjuk a rész­leg ifjúsági alapszervezetét. Elég sok fiatal van közöttünk, s mindnyájan érezzük, hogy nemcsak nekünk, hanem az ü- zemnek is szüksége van ránk. Azt hiszem, sokat segíthetünk majd a termelésben — mondja, s közben elharapja a szót, mert egyébként szűkszavú ember, olyan, aki inkább cselekszik, mint beszél. Szünetben Németh István CSEPPBEN A TENGER (Folytatás az 1. oldalról) AUTOGRAMGYÜJTÖK Az ismerkedés, a jelvény- és aláírásgyűjtés volt a hi­vatalos munka mellett a küldöttek „legfontosabb“ te­vékenysége. Igaz, soba jobb alkalmat nem találhattak volna rá. A szavazécédulákon Ludvik Svoboda köztársasági el­nök és Gustáv Husák, a CSKP KB vezető titkára ^iá- írása mellett szert tehettek Juraj Varholik, Ludvik Da­nák, Jirí Mácha, Karel Gott, JiM Štédroň, Jozef Líška, Eva Šuranová-Kuczmanová és mások aláírásaira. Az aláírásgyűjtés egyébként is szinte hatalmába ke­rítette a küldötteket. Volt, aki jegyzetfüzetébe kérte az aláírást, mások a lemezek borítólapjára vagy pedig egy­szerűen a SZISZ KB elnöki beszámolójának nyomtatott példányára. Persze, a legtöbben mégis szavazólapjukat nyújtották az aláíróknak. A kongresszus végén szinte piros cádulaerdő lengett Gustáv Husák elvtárs felé. Hogy hány aláírást volt kény­telen adni, mutatja az is, hogy a tollából kifogyott a tin­ta is, s újabb íróeszköz ntán volt kénytelen nyúlni. Az is jellemző, hogy mennyire egyetértettek és szo­lidárisak voltak ebben a lázban a küldöttek. A kongresszus már ugyanis hivatalosan befejezte a munkáját, csak éppen az aláírandó szavazólapok nem akartak elfogyni. Ekkor a küldöttek tovább tapsoltak, s amikor már szinte belefájdult a tenyerük a tapsolás­ba, énekelni kezdtek, hogy közben azokra is sor ke­rülhessen, akiknek még nem irta alá Gustáv Husák elv­társ a szavazólapokat. AZ AUTOGRAMGYÜJTÖK VÉGZETE 1 A fent említett Reisz Árpádot elérte az autogram- gyűjtők végzete. Még a kongresszus előtt megismerke­dett Ondrej Nepelával, s így, amikor ismét találkozhat­tak a kongresszusi palota előcsarnokában, már isme­rősként üdvözölte és kérte, hogy írja alá a szavazólap­ját. Igen ám, de a többi küldött is felfigyelt' a neves és kedves sportolóra, s hirtelen szinte megrohanták őt. Lett is belőle nagy kavarodás! Olyan nagy, hogy egyesek már nem is Népeidtől, hanem Reisz Árpádtól kérték az aláírást. HIVATÁSOS FORDÍTÓK A kongresszus elég nagy iramban és elég sok őrán keresztül tanácskozott. így történt aztán, hogy bizony a hivatásos fordítók szinte alig tudták követni és for­dítani a felszólalásokat. A magyar fordítónak még a többinél is nehezebb volt a helyzete. A társa közvetlen a tanácskozás előtt meg­betegedett, így nem volt,"aki Időnként felváltsa. Amikor aztán Horváth István, a KISZ KB első titká­rának, a magyar küldöttség vezetőjének a felszólalá­sára került sor, már több mint hűsz órán keresztül fordított egyhuzamban, s bizony a legkitíkusabb pilla­(Folytatása a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom