Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-11 / 28. szám
Nem tudom, ml az, ami ez után a riporttéma után visz. Intenek Is, ne menj, s én mégis megyek, megpróbálom marokba kapni a szálakat, hátha tudok segíteni a lánynak, Mi- kuš Annának és főleg talán az édesanyjának, mert mégiscsak embertelen dolog, hogy hónapok óta bizonytalanságban éljen. Rég volt december 13-a — immár lassan hét hónapja —, amikor Anna este bejelentette, az anyjának, hogy Š.-ékhez megy aludni. —■ Kislányom, tiszta az alsó- neműd? — kérdezte még a mama. A lánya pedig így válaszolt: — Igen, mama, fürödtem is. Tehát minden a legnagyobb rendben volt. Megtörtént ez már máskor Is, ha a szülők elmentek valahova, hol a barátnője aludt náluk, hol meg az ő lányuk azoknál. A mama reggel felkelt és elment munkába. — Nem, semmi, máskor is volt ez már így. Ilyenkor a lányok egy kicsit tovább szoktak aludni. Bár, mintha Annának Is munkába kellett volna mennie... Vagy talán egyenest $.-éktől ment? — tűnődött az anyja, amikor elindult. Munka közben sokszor eszébe jutott Anna. Igaz, ez nem lartozott mostanában a kivételes események közé. Anna egy idő óta igen hallgatag és furcsa volt: — Higgyék el, én, az anyja sem értettem az utolsó időben... — Mi van veled, lányom? — kérdeztem, de ő csak hallgatott. Hol a konzerveket, hol meg a főztömet nem akarta megenni. Én nyugtattam, próbáltam vele okosan beszélni. — Nézd, nehéz az élet. Sok a gond... Én is olyan furcsa vagyok mostanában. Látod, most is már másodszor mentem az éléskamrába, s üresen Jöttem vissza. Amire bemegyek, nem tudom, mit akarok... De te, te lányom, korábban vidám és gondtalan voltál. Most meg?l Talán nem tetszik a szakmád? ' — Én nem is tudom... — válaszolta a legtöbbször. Őrizte a titkát és csak néha mondott valamit. — Nem tetszik. Amíg a fodrászatban voltam, addig talán, de most a legszívesebben már az egészet otthagynám és elmennék valahova dolgozni... Amit nem mondott el az anyjának, arról azért nem mindig hallgatott a barátnője előtt, és a naplója is őriz eléggé megdöbbentő tényeket. Sokat foglalkozott a halál gondolatával! De mi is történt tulajdonképpen? ‘Mint ahogy mondtuk, 1971. december 13-án Anna bejelentette az anyjának, hogy az éjszaka S.-éknél fog aludni, és elment. Azóta nem tért haza. Másnap délelőtt, úgy tíz óra felé még látta őt az apja egyik munkatársa a faluban. Ugyancsak délelőtt, valaki a városban, Trenčínben is találkozott vele. Kicsit később, talán már délutánba hajlott az idő, egy hasonló korú lány köszönt neki, s ő fogadta a köszönést. Még később valaki az állomás körül találkozott vele. Anyja ekkor tért haza a munkából, és rögtön megkérdezte: — Volt itthon Anna? — Nem volt — válaszolta a bátyja, aki egész nap odahaza tartózkodott. Azóta nem tudni, hol van, mi történt vele. Lehet, már rég nem él. Erre vallanak anyjának és barátnőjének tett vallomásai, valamint a füzetbe Irt feljegyzései, idézetek s az utolsó búcsúmondata. Az egyik Idézet körülbelül fgy hangzik: Amikor születtem, én sírtam, és mindenki nevetett, ha meghalok, mindenki sírni fog, de én nevetni fogok... Az utolsó előtti bejegyzés egy idézet vagy valamiféle saját maga kigondolt bölcselet vérről, halálról és búcsúzásról. A napló egy egyszerű hatvanoldalas, fekete fedelű füzet. A borítólapon címke, rajta a lány neve, szakmája, osztálya. A napló egyszerű, olyan mint más hasonló korú kislány naplója, de az utolsó előtti bejegyzés a vérről, halálról, bücsúzásról most utólag mégis nagyon megdöbbentő: Piros-fekete színkeverékből ecsettel fellratszerűen sebtében teleírt oldal. És még ennél Is megdöbbentőbb s többet mondóbb egy egyszerű, talán Buddhára, Mohamedre vagy Jehovára emlékeztető vázlatos portré, alatta hullámokat ábrázoló vonalak, közöttük meg ott lebeg a koporsó. A búcsúmondat is a halál és a megsemmisülés gondolatát vetette a papírra: „Nem érdemiem meg, hogy sirassatok. Ne haragudjatok rám. Isten veletek. An.“ Elképzelhető, hogy a leány már rég nem él, de az is föltételezhető, hogy mindez csak a szülők és nyomozók megtévesztésére íródott, és Anna a Jehova-testvérek között békésen és nyugodtan él. Amikor Anna a halálról beszélt — mint ahogy a rendőrségi vallomásban áll —, barátnője, S-ék legfiatalabb lánya elvitte őt a trenéínl jehova közösség vezetőjéhez, F.-hez, ahol megismerkedett a szekta eszméivel és a Bibliával. — Nem egész egy órát olvasta a Bibliát — mondja a barátnője. — Azután azt kérdeztem tőle, hogy ezek után is képes lenne-e megtenni azt, a- miről beszélt. — Nem, nem teszem meg — volt az állítólagos válasza. Tehát meglehet, hogy él, csupán valamiféle szektás tanokat követve Jehova tanúi közé állt, hogy szabadon hirdethesse a megváltó igéket. Erre a feltevésre is több tény vall. Egyik — az eltelt Idő a- latt, az országos körözés ellenére soha sehol sammilyen olyan nyomot vagy holttestet nem találtak, amely arra engedne következtetni, hogy Anna öngyilkos lett. A fent idézett barátnő vallomásából nem tűnik ki, hogy honnan szerezte Anna a Bibliát, amelyet pedig ódahaza is olvasott. A tanúk vallomása szerint Anna másnapi mozgásterülete meglehetősen közel állt S.-ék és a jehova közösség vezetőjének, F.-nek a lakásához. Ugyancsak feltűnő, hogy pontosan egy hónap múlva egy ismeretlen női telefonáló hang arról érdeklődött, hogy miképpen viselték el Mikušék Anna eltűnését. Sőt, az ismeretlen telefonáló bejelentette, hogy a következő nap Ismét felhívja a helyi laktanyát, és ez meg is történt. Ekkor még azt Is tudta, hogy Anna elutazóban van Zemianská Lieskováról. A helyszínen kihallgatott tanúk alátámasztották ezt a tényt, de sajnos Annának így sem leltek a nyomára. Olyan föltételezések is vannak, hogy Mikuš Annát sikerült kellőképpen megtéveszteni, és Anna beállt a szekta leghívebb tagjai közé, hogy bebocsátást nyerjen az igazak Jeruzsálemébe. Erre vall a vizsgálat későbbi eredménye is. Az történt, hogy a tévé, a rádió és a napi sajtó Is bekapcsolódott az országos körözésbe. 1972. május 23-a után, amikor a Pravda Is megjelentette Anna fényképét és vázlatos személyleírását, a levicei járásból jelent kezett St. Želiezka, aki május 19-én, vagyis néhány nappal az említett Írás megjelenése előtt, találkozott Annával. Mint ahogy Št. Želiezka és Hanula nevű útitársa leírja, Hencovce tájékán két stoppost — egy fiút és egy lányt — vettek fel az autójukba. A stopposok Ružomberok vagy Be- nadik felé szerettek volna menni. Bár az autó nem arra tartott, mégis velük tartottak. Az úton a fiú, aki csehül beszélt, az istenről, hitről s hasonló dolgokról kezdett társalogni, s azt is kijelentette, hogy szeret erről a tárgyról vitatkozni. A lány egész úton hallgatott és csak a végén súgott valamit a fiúnak. Feltehetőleg azt, hogy adjon nekik Is egy füzetet, mert a fiú ezután át is adott nekik egy füzetet, a- melyben ugyancsak ilyen jellegű gondolatok voltak. Később, amikor a Pravdában megjelent az írás, mind a ketten arra gondoltak, hogy ismeretlen útitársaik közül a lány Anna lehetett. Föltételezésüket még a következő megfigyeléseikkel támasztották alá: A lány, mint mondottuk, végig hallgatott, tehát lehet, hogy csak szlovákságát nem akarta elárulni. Továbbá feltűnt St Želiezka útitársának, Hanulának, hogy a lány fiatal kora ellenére festi a haját. Mindez elképzelhető és valószínű, annál Is Inkább, hogy S.-ék Morvaországból származnak, két lányuk valahol Csehországban él, s ott tagjai a jehova közösségnek. Mikuš Anna anyja, aki lánya eltűnése éta szüntelen sír, lassan szinte elemészti magát, a következő levelet írta néhány szerkesztőséghez: „1971. december 13-án tizenhét éves lányom, Anička, elment barátnőjéhez aludni és többé nem tért haza. öt nap múlva megtudtam barátnőjétől, hogy a lányom egy Jehova-testvérrel távozott. Elment és ottmaradt, s mind a mai napig nem tért vissza. Hiába kutatok, hiába e- mésztem magamat... Már több mint fél éve ennek, s én nem tudom, hogy él-e még a lányom, vagy már rég halott. A közbiztonsági szervek Is keresik, de hiába, mert a szekta tagjai nem mondanak igazat. Kérem, segítsenek felkutatni a lányomat!“ Ml csatlakozunk az anya kéréséhez, és arra kérjük olvasóinkat, ha bármit Is tudnak, Írják meg nekünk, vagy jelentsék a legközelebbi közbiztonsági szervnek. Németh István Pátrání po pohrešované osobé 126/72. M i k u š o v á Jdná, učnice tcuaip uv» pis: výška 157 * ifimé oči, s Popis obleCc 2. 1971 v 18,15 ak neprišla a ( slíbi-1 učební ol ífítelkyní se v;| la o náboženskou sektu Anna, nar. 15. 9. 1954 Trenčín, svo- °trv.lr.r.°nr'ánská Túrná, ckr. Trenčín. Ill latý obllíej, černohnSdé vlasy, iravé zuby. Hovoff slovensky, tečnl kabát, manšestrové svätle kávové barvy zv. tuleňky. U sebe Ily, ani jlné pfedmäty. In, že jde špát k pŕítelkyni, I Dôvodení k odchodu bylo Sila pracovať. Nevylučuje se |í nebo skočí do Váhu. jehovistu a za tím účelem navštévoMIKUŠOVÁ Anna, született 1954-ben; 157 cm magas, közepes termetű, arca gömbölyű, haja sötétbarna, szeme fekete, szája pici, fogai egészségesek. Anyanyelve szlovák. KÉT ÜJ ISKOLA Dunajská Stredán [Dunaszerdahely) két új iskola is épült. Az egyik a mezőgazdasági szakközépiskola, a másikat pedig az ipari tanulók számára építették. A két Iskola a város más-más pontján áll, de meglehetősen hasonlít egymásra; így később is Jelzi majd, hogy egyszerre, azonos elképzelések és azonos építők keze alól került ki. Az épületek szépek, ízlésesek, és az építők, valamint a helyi vezetők javára mondható, hogy bár a mezőgazdasági szak középiskola átadási ideje október, az állványok már most lekerültek az épületről. Láttuk, lassan már a szerelési munkálatokon is túl lesznek, takarítanak, az utolsó simításokat végzik, feltehetőleg már szeptemberre birtokukba vehetik a diákok és tanárok. Még érdekesebb tényt tapasztaltunk az lparitanuló-lntézet építésénél. Ennek az épületnek az átadási Ideje csak a következő évre volt előirányozva. De hogy a diákok mégis korábban költözhessenek az iskolába, a járási mezőgazdasági társulás egymillió korona kölcsönt- folyósított az iskolának, s így egy évvel — a helyi forrásoknak köszönve — korábban elkészülhet az új épület. Vezetőknek és építőknek egyaránt dicséretükre szólnak a fent említettek, s mi köszönjük, hogy Ilyen formában is igyekeznek gondoskodni a fiatal generációról. -meAz iparitauuló-intézet iskolaépülete új ifjúság 3 ÜJABB HAJÓ A SZOVJETUNIÓNAK A komárnól (Komárom) hajógyárban vízre bocsátották a 2700 tonnás, 113 méter hosszú „Volgo-Balt“ hajét, amely szovjet megrendelésre készült. Ez a gyárban készült 900. vízi jármű. A hajó a Volgán és a Balti-tengeren fog közlekedni. A fedélzetén felszereltén annak a berendezésnek a prototípusát, amely a szenv- nyezett folyóvizet Ivóvízzé alakítja át. BARLANGKÜLÖNLEGESSÉG Folyosóhajtás közben barlangra bukkantak 1954-ben Jelšava közelében a bányászok. Azóta hét és fél millió koronás beruházással mintegy 300 méternyi bar- langfolyosét hozzáférhetővé tettek, és július elsején megnyitották a nyilvánosság számára. A látogatók a világ egyik legcsodálatosabb, ritkaságszámba menő barlangját tekinthetik meg. Falait a márványhoz hasonló aragonlt borítja, amelyből a természet „művészi keze“ gyönyörű csillag- és rózsaalakzatokat formált. REJTÉLYES FOLÝOSÔK A VAROS ALATT Az építők szinte naponta fel-felássák Košice óvárosi utcáit, s több ízben rejtélyes, ismeretlen eredetű föld alatti folyosókra bukkantak. Senki sem tudja, mikor készültek, mire szolgáltak. Szinte természetes, hogy az emberek között különféle rémhírek keltek szárnyra. A város önkéntes barlangkutatói legújabban elhatározták, hogy megfejtik a rejtélyt. Először a színházzal szemben álló premontrei templom alatt húzódó kriptába - ereszkedtek le. Egy csomó szanaszét heverő csonton és feltört koporsókon kívül nem találtak semmit. A beavatottak megállapítása szerint a kriptában valószínűleg a háború végén járhattak a hullarablók. A folyosókat a- zonban befalazva vagy beomolva találták. A kutatást azonban folytatni akarják. A szakértők szerint a föld alatti folyosók a középkori védelmi rendszer részét képezték. CAMPING AZ OROSZVÄRI ÜTŐN Bratislava-Petržalka után Rusovce (Oroszvár) és a magyar határ felé tartva sze- met-lelket gyönyörködtető táj tárul a jövevény szeme elé; a nagyváros árnyékában egy darab sértetlen őstermészet. A civilizáció kétélű fegyvere még nem jutott el Idáig, és régebben csak a környékbeliek tudták, hogy a lombos erdők ölén tiszta vizű tavak rejtőznek. Ezután azonban bizonyára sokan megismerik és megkedvelik majd e helyet. A napokban autócam- ping nyílt a fontos határ- átkelőhely és nemzetközi útvonal közelében. Egy csárda, büfé és tlíenöt négyszemélyes víkendház várja a fáradt vándorokat. Valószínűleg Bratislava lakói Is szívesen látogatják majd, mert Szlovákia fővárosában nagyon kevés a fürdőhely.
